Tarka asztrild

Tarka asztrild
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Díszpintyfélék (Estrildidae) Alcsalád: Estrildinae Nem: Pytilia Faj: P. melba
Tudományos név
Pytilia melba (Linné, 1758)
Szinonimák
Tarka díszpinty
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarka asztrild témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka asztrild témájú médiaállományokat és Tarka asztrild témájú kategóriát.

A tarka asztrild (Pytilia melba) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla melba néven.

Előfordulása

Afrikában a Szahara alatti részeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi gyepek, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.

Alfajai

• Pytilia melba belli Ogilvie-Grant, 1907
• Pytilia melba citerior Strickland, 1853
• Pytilia melba grotei Reichenow, 1919
• Pytilia melba hygrophila Irwin & Benson, 1967
• Pytilia melba jessei Shelley, 1903
• Pytilia melba melba (Linnaeus, 1758)
• Pytilia melba percivali Someren, 1919
• Pytilia melba soudanensis (Sharpe, 1890)

Megjelenése

Testhossza 14 centiméter. A hím homloka, az arc elülső része és a torok skarlátvörös színű. A fejtető, a tarkó, a nyak hamuszürke, a szárnyak és a hát olajzöld. A felső farokfedők és a középső faroktollak vörös színűek. A többi farktoll barnásfekete, piros színezéssel. A begy sárga vagy zöldessárga. A test alsó része szürkésbarna. fehér keresztcsíkozással. A has közepe fehér. A csőr piros, a szem vörösesbarna, a láb barna. A tojó fejéről hiányzik a piros szín, az egész fej szürke.

A hím

és a tojó

Életmódja

A tövises-bozótos, füves területeket és a száraz erdőket kedveli.

Szaporodása

Fészekalja 3-5 tojásból áll, amelyből a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és még három hétig maradnak a fészekben. A fészekparazita paradicsom-vidapinty (Steganura paradisea) gazdamadara.

A madár tartása

1874-ben hozták be első példányait Európába, majd 1936-ban sikerült először tenyészteni Angliában. Állandó 20-22 °C-on tartsuk! Az import madarak között nagy az elhullási százalék. Kezdetben gondos ápolást igényelnek, a megmaradt állomány azonban ellenálló lesz. Költési időn kívül más egzótákkal bátran együtt tartható. Kivételt képeznek a piros színű tollakat tartalmazó madarak például kákapinty. Nászidőszakban a fajtársaitól különítsük el. Az idális hely, sűrűn beültetett (fenyőágak, bokrok, sás, nád) volier. Táplálás: ezóta magkeverék, gyommagvak (nyáron féléretten), csíráztatott mag, saláta, tyúkhúr stb. Fiókaneveléshez élő eleség szükséges: levéltetű, muslica, apró lisztkukac, apró tücskök stb. Természetesen vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. Fészkét sűrű bozótosba építi. Néha az elöl nyitott odút is elfogadja. A fészkét kívül durva fűszálakból építi, belül tollal béleli. A fészekellenőrzésre érzékenyen reagál. (Siroki 1976, Günter Hochmal 2003, Varga 2007)

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabilt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
• Vargha Béla. Szövőpintyek-díszpintyek. Natura (1984). ISBN 963-233-107-9 ) - magyar neve

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe