Takeda Rintaró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takeda Rintaró
Rintarō Takeda 1940-1941.jpg
Született 1904. május 9.
Oszaka[1]
Elhunyt 1946. március 31. (41 évesen)
Foglalkozása
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Takeda Rintaró témájú médiaállományokat.

Takeda Rintaró (japánul: 武田麟太郎, Hepburn-átírással: Takeda Rintarō) (Oszaka, 1904. május 9. - Oszaka, 1946. március 31.), japán regényíró. A 20. század eleji proletár irodalom egyik fő képviselője Japánban.

Élete[szerkesztés]

Takeda Rintaró Oszakában született 1904-ben, apja Szadzsiró, és anyja Szumie első fiúgyermekeként. Mivel otthonuk közel volt a Kama ga Saki (釜ヶ崎) nyomornegyedhez – aminek biztonságára Takeda apja felügyelt, mint rendőr – , a leendő író gyermekkorától fogva közeli viszonyt ápolt a társadalom alsóbb rétegeivel. Ez a fajta nyomorhoz való közelség, illetve ennek későbbi személyes megtapasztalása nagyban kihatott Takeda művészetére és világképére.

Gyermekkorában nagy hatással volt rá az apja, aki jártas volt a kínai műveltségben; és az anyja, aki sok – főleg kortárs – irodalmat olvasott. Ez a környezet is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Takeda tizenhat éves korában elhatározza, hogy író lesz. Ekkor ismerkedik meg Tajama Katai esszéjén keresztül az edo-kori íróval, Ihara Szaikakuval, akit később, mint "mesterét" tisztelt.[2]

Középiskolai tanulmányait a kiotói Hármas Számú Középiskolában[3] végezte. Iskolás éveiben Cucsii Tosioval és Simizu Maszumival közösen kiadtak egy Dél (Mahiru, 真昼) című folyóiratot, amelyben Takeda mindennapi élettel kapcsolatos éles megfigyeléseket tartalmazó rövid írásokat jelentetett meg.

A középiskola elvégzése után felvételt nyert Tokiói Császári Egyetem francia irodalom szakára, ahol részt vett a Lovas kocsi (Cudzsibasa, 辻馬車) szerkesztésében. Később szimpatizálni kezd a munkásmozgalommal, és ezért felhagy egyetemi tanulmányaival. 1929-ben a Bungei Sunsu (文藝春秋) folyóiratban közzéteszi Erőszak (Bórjoku, 暴力) című művét, mellyel megalapozza proletár-írónkénti státuszát.

A kommunista irodalom elleni erős állami fellépés következtében változtat nézetein; tanulmányozza az edó-kori író, Ihara Szaikaku stílusát, melynek hatására elkezd hétköznapi városi eseményeket feldolgozó regényeket írni. Műveivel az egyszerű városi polgárok életének ábrázolásával egy új sajátos realizmust hoz létre.

1933-ban Hajasi Fuszao, Kavabata Jaszunari és Kobajasi Hideoval megalapítja a Bungakukai (文学界) című folyóiratot, majd 1936-ban a kommunista hangvételű Jinmin bunko-t (人民文庫), amelynek egyik vezéralakjává lesz. A lapot azonban hamarosan betiltják, és ennek következtében hatalmas adósságba keveredik.

A csendes óceáni háború (Második világháború) idején 1942-tól híradós tisztként szolgálatot teljesít Jáva szigetén. Feladatuk a japán kultúra népszerűsítése, és a helyi szokások megismerése volt. Ennek keretében filmeket vetítettek Japánról, de ők maguk is készítettek felvételeket a helyi tradíciókról. E munka keretében számos indonéz értelmiségivel ismerkedik meg, s szimpatizálni kezd az indonéz függetlenség eszmével.

1944-ben tér haza Japánba, de a háború végi rossz életkörülmények megviselik, és 1946-ban májzsugorodás következtében meghal. Halálának okaként Josijuki Dzsunnosuke a háború után az illegálisan előállított – metil alkoholt tartalmazó – szeszes italokat nevezi meg, melyek ebben az időszakban sok ember halálát okozták.

Művészetének megítélése[szerkesztés]

Takeda a saját korában neves, olvasott írónak számított, amit mutat az is, hogy olyan, a japán irodalomban olyan meghatározó személyekkel dolgozott együtt, mint Kavabata Jaszunari vagy Kobajasi Hideo. Halála után azonban Takeda munkássága szinte teljesen a feledés tárgyává lett, olyannyira, hogy neve sok irodalomtörténeti műben egyszerűen nem is szerepel. Annak ellenére, hogy több kritikus (pl. Donald Keene, Nakamura Micuo) elismerően nyilatkozik Takeda művészetéről, az író ismeretsége a mai napig változatlanul alacsony.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Erőszak (Bórjoku,暴力; 1929)
  • Egy szilveszter éjszaka (Aru dzsoja,ある除夜; 1930)
  • Japán koldusopera (Nihon sanmon opera,日本三文オペラ; 1932)
  • Kama ga Szaki (Kama ga szaki,釜ヶ崎; 1933)
  • Ginza nyolcas utca (Ginza Haccsó,銀座八丁; 1935)
  • Ihara Szaikaku (Ihara Szaikaku,井原西鶴; 1936-38)

Források[szerkesztés]

  • Takeda Rintaró összes műve 3, Shincho-sha, Tokió, 1977.
    • Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 23.)
    • Sirokura Kazujosi, Takeda Rintaró to Ihara Szaikaku (Takeda Rintaró és Ihara Szaikaku), in: Nihonbungeironsú, első kiadás, Jamanasi Eiva Daigaku, 1968, p. 1.
    • Akkoriban az Egyes Számú Középiskola Tokióban, a kettes számú pedig Szendaiban volt. Ezeket a legjobb iskolánként tartották számon.
    • Takeda Rintaró összes műve 3, Shincho-sha, Tokió, 1977, p. 307.