Takamacu Tosicugu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takamacu Tosicugu
Születési név Takamacu Hiszacugu
Született 1887. március 10.
Akasi,  Japán
Elhunyt 1972. április 2. (85 évesen)
 Japán
Állampolgársága japán
Nemzetisége japán
Foglalkozása harcművész

Takamacu Tosicugu (高松 寿嗣HepburnToshitsugu Takamatsu?) (1887. március 10.1972. április 2.) nevezetes japán harcművész volt.

Gyermekkor, család[szerkesztés]

1887. március 10-én, a Meidzsi-kor 23. évében, Hjógo prefektúra Akasi városában született Hiszacugu néven. (A Tosicugut ugyanazokkal a kandzsikkal írják, mint a Hiszacugut.) Nehéz gyermekkora volt. Az apja nagyon szigorú, mondhatni, erőszakos volt, ő maga sokat betegeskedett. A legfontosabb nő az életében Nao, a nagyanyja volt, akit nagyon szeretett. Élete folyamán sok nevet kapott, úgymint Jokuó, Csoszui, Kikaku, Sódzsuken, Garakuta, Budzsin, Kozan és Kjósa. Fiatal korában Dzsútaróként ismerték, halála után a Dzsunsókakudzsú Zendzsómon nevet kapta.

Az apja, a kumanói sugendó buddhista szekta papja azt akarta, hogy a fia lépjen be a hadseregbe, de mivel beteges, gyenge gyerek volt, ezért letett erről a szándékáról. Az iskolatársai gyakran bántalmazták. Az apja beszélt az ifjú Takamacu nagyapjával, Toda Sinrjúken Maszamicuval, hogy tanítsa, eddze Tosicugut. Toda úgy érezte, hogy a budó segíteni fog Tosicugun, erősebbé és egészségesebbé fog válni általa.

A budó tanulása[szerkesztés]

Így hát Tosicugu elkezdett tréningezni a nagyapja dódzsójában. Iskola után minden délután és este a nagyapjától sindenfudó-rjút tanult. Az idős Toda a sindenkotó-rjú karatét is oktatta, amely később beleolvadt a kotó-rjú koppódzsucuba, a gjokkó-rjú kossidzsucuba, a kumogakure-rjú ninpóba, a gjokusin-rjú ninpóba és a togakure-rjú ninpóba. Kivételes helyzetben volt, mert nem idősebb tanítványoktól, hanem közvetlenül a nagymestertől tanulhatott. Az első technikákat egy évvel azután sajátította el, hogy elkezdett járni a dódzsóba.

13 évesen a sindenfudó-rjú mestere lett. Ezután a nagyapja más stílusokat is tanított neki. Még 13 évesen, 1900-ban beiratkozott George Bundow Angol Iskolájába és a kóbei Kínai Klasszikus Iskolába. Ekkortájt kezdte el tanulni a takagi josin-rjút, aminek akkor Mizuta Tadafusze Jositaró volt a 15. nagymestere.

A nagyapja Iga tartománybéli szamurájcsalád leszármazottja volt, maga is szamuráj. Elődei közül néhányan ismerték a nindzsucut, aminek ő is mestere lett. Hamar felismerte, hogy a budó és a nindzsucu nagy ajándék Tosicugu számára, és eldöntötte, hogy mindent megtanít az unokájának. Ez sikerült is neki. 1909-ben a nagyapa, a togakure-rjú nindzsaiskola 32. nagymestere meghalt, így Takamacu lett az új nagymester, a 33-ik a sorban. 1910-ben Tosicugu lett a gikan-rjú és a kukisin-rjú nagymestere is. Több koreai és kínai harcművészeti rendszerrel is megismerkedett, hosszú időt töltött Kínában és Mongóliában.

A szabályok[szerkesztés]

Több olyan szabályt is felállított önmagának, amelyekről úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő életmód eléréséhez.

  • Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall.
  • Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon.
  • Kerülni kell a sok beszédet. Az ismételgetés, fecsegés gyengíti a lelket.
  • Kerülni kell a vágyakozást, helyette a jóra és a helyesre kell koncentrálni.

A Taisó-korban feleségül vette Tanét. Soha nem született gyerekük, így örökbe fogadtak egy lányt, Josikót. Idős korában egy kis teaházat vezetett Kasibavarában. Ezeken felül volt egy dódzsója, ahol válogatott tanítványoknak oktatta a nindzsucut.

Hacumi Maszaaki érkezése[szerkesztés]

1957-ben új tanuló jelentkezett nála, Hacumi Maszaaki, aki akkor 26 éves volt. Takamacu a halála előtt pár évvel kiválasztotta Hacumit örököséül, és megtanított neki mindent, amit csak tudott. 80 éves koráig aktívan edzett, de még azután is rendszeresen látogatta és ellenőrizte Hacumi tréningjeit.

Egyéb információk[szerkesztés]

Takamacu a Nippon Minkoku Szeinen Butoku-Kai elnöke, népszerű dzsúdzsucu- és bódzsucumester volt. Hacumi Takamacu emlékére nevezte el a dódzsóját Budzsinkan Dódzsónak, amelynek jelentése : "Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol".

Takamacu szenszei kéz- és lábujjain a körmök állítólag 3-4 mm vastagok voltak, ugyanis haláláig úgy edzette a kezét, hogy nyers fákról tépkedte le a kérget.

Források és külső hivatkozások[szerkesztés]