Török László (sportújságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Török László
Született 1950. december 4. (70 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • sportújságíró
  • sportvezető

Török László (Budapest, 1950. december 4. –) magyar rádiós, sportújságíró, sporttisztviselő. Sportriporterként elsősorban jégkorong, vízilabda és úszó közvetítéseiről ismert.

Pályafutása[szerkesztés]

Gyerekkorában a labdarúgókapus és asztaliteniszező volt. A labdarúgással egy kartörés után felhagyott. Asztaliteniszezőként az 1960-as évek végén a Ganz-MÁVAG NB I-es csapatában néhány alkalommal szerepelhetett. Az érettségi után a Ganz gyár bronzöntödéjében irodai dolgozóként helyezkedett el.

1969-ben indult a Telesport és a Képes Sport Pályabelépő című sportújságíró tehetségkutató versenyén, de nem sikerült a legjobbak közé jutnia. 1970-ben betanított hangtechnikusként dolgozott a Magyar Rádióban.[1] 1971-től a rádió sportosztályának külsős munkatársa lett. 1971-től 1977-ig az OSC módszertani előadójaként dolgozott. 1975-ben a Testnevelési Főiskolán sportszervezőként végzett.

1975-től a Magyar Jégsport Szövetség jégkorong-szakbizottságának tagja volt.[2] 1977 novemberétől 1980 áprilisáig a szervezet főtitkáraként tevékenykedett. Ebben az időszakban a Magyar jégkorong-válogatott a világbajnokság B csoportjában szerepelt és a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtánc páros olimpiai ezüst- és világbajnoki aranyérmet nyert. Emellett elindult a másodosztályú jégkorongbajnokság, ahol több, hazai szinten később meghatározóvá vált csapat tudott bemutatkozni. Jeges tömegsportnapok szervezésével segítették a szakágak népszerűsítését. Sikerült javítani a szövetség és a sajtó kapcsolatán. Saját értékelése szerint nem sikerült javítania a szakág elismertségén a hazai sportvezetésben. A felszerelés és a jég hiánya állandó gonddá vált.[3] 1980 és 1982 között a Székesfehérvári Volán jégkorongcsapatának technikai vezetője volt. 1985-ben a Magyar Jégsport Szövetség elnökségi tgja lett.[4] 1988-ban elnökségi tagja lett az akkor megalakult Magyar Jégkorong Szövetségnek.[5]

1982-től A Magyar Rádió sportosztályán főállásban dolgozott. Emellett 1989-től 2001-ig a Calypso Rádió műsorvezetője is volt.[6] 1996-tól 2000 végéig a Magyar Rádió sportosztályának vezetője.[7] 2007 áprilisában, miután a sportműsorok számát minimálisra csökkentették, távozott a Magyar Rádiótól.[8] Rádiósként 1985-től 2006-ig minden úszó és vízilabda világeseményről, öt-öt téli és nyári olimpiáról, egy labdarúgó-világbajnokságról tudósított. Emellett a magyar jégkorong-válogatott és a hazai bajnoki mérkőzések kommentátora volt.

Több hazai jégkorongos eseményen sajtófőnökként tevékenykedett. (1983-as C csoportos világbajnokság, 1984-1986 Magyar Nemzet kupa, 1990-es C csoportos világbajnokság, 2011-es divízió 1-es világbajnokság) 2000-től 2012-ig a Magyar Vízilabda-szövetség sajtófőnöke volt. A Sportklub csatornán a jégkorong-mérkőzések szakkommentátora volt.

Könyvei[szerkesztés]

  • Rekviem a hokiért (1984)
  • Egy álomból csapat lett (2011)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, László György, Molnár Dániel, Török László: Szép volt fiúk! (1986)[9]
  • Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 3. díj, Török László: Nyolcvanadik tél (1986)
  • Sport-Egészség-Élet sajtópályázat, II. kategória: 3. díj Bruckner Gáborral (1987)[10]
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozata (1987)[11]
  • Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, a 400 méteres vegyesúszás Eb-döntőjének közvetítéséért (1988)[12]
  • MOB nívódíj (1988)[13]
  • Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, Novotny Zoltán, Földy Attila, Török László, Molnár Dániel: Közvetítés a VIII. magyar Formula–1-es Nagydíjról (1994)[14]
  • MOB média-díj (1994)[15]
  • Feleki László-díj (2007)
  • Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíja (2012)[16]
  • A magyar jégkorong halhatatlanja (2016)
  • A magyar úszósport halhatatlanja (2017)
  • Szepesi György-díj (2019)[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Díj után keserű pirula. Magyar Hang, II. évf. 39. sz. (2019. szept. 27.) 28. o.
  2. Ébred a jégsport. Hétfői Hírek, XXI. évf. 51. sz. (1977. dec. 19.) 7. o.
  3. A jégsport rózsája: lehullott a szirom, marad a tövis? Szabad Föld, XXXVI. évf. 21. sz. (1980. máj. 25.) 20. o.
  4. Sportlexikon L-Z. Budapest: Sport. 1986. 1015. o. ISBN 963 253 441 7  
  5. Bemutatkozott az új elnökség. Magyar Nemzet, LI. évf. 303. sz. (1988. dec. 21.) 11. o.
  6. Calypso 873. Magyar Nemzet, LII. évf. 101. sz. (1989. máj. 3.) 4. o.
  7. Százezer hallgatóhoz szól a rádió. Nemzeti Sport, XI. évf. 351. sz. (2000. dec. 24.) 6. o.
  8. Dilettáns döntések késztettek a távozásra. Magyar Fórum, XIX. évf. 22. sz. (2007. máj. 31.) 13. o.
  9. Ismét sok volt az arra érdemes. Népsport, XLII. évf. 101. sz. (1986. ápr. 30.) 6. o.
  10. Díjátadások. Magyar Sajtó, XXVIII. évf. 2. sz. (1987. feb. 1.) 29. o.
  11. Elismerések a Magyar Sajtó Napján. Népsport, XLIII. évf. 287. sz. (1987. dec. 9.) 9. o.
  12. Kiosztották az Ezüstgerely pályázat díjait. Népsport, XLIV. évf. 120. sz. (1988. máj. 21.) 5. o.
  13. Újságírókat tüntetett ki a MOB. Vas Népe, XXXIII. évf. 291. sz. (1988. dec. 7.) 6. o.
  14. Ezüstgerely díjasok. Magyar Hírlap, XXVII. évf. 67. sz. (1994. márc. 22.) 20. o.
  15. Átadták a MOB média-díjakat. Nemzeti Sport, V. évf. 64. sz. (1994. márc. 7.) 6. o.
  16. A sportújságírók nagy napja. Nemzeti Sport, CX. évf. 185. sz. (2012. júl. 8.) 4. o.
  17. Díjat kaptak. Magyar Nemzet, LXXV. évf. 190. sz. (2018. aug. 21.)

Források[szerkesztés]

  • Szól(t) a rádió. Nemzeti Sport, CXVI. évf. 5. sz. (2018. jan. 6.)
  • A mikrofon mögött. Napló, LXVII. évf. 45. sz. (2011. feb. 24.) 16. o.
  • Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 244. o. ISBN 963-495-014-0  
  • A magyar hoki hangja. In Tejfalussy Béla – Kovács Attila: Magyar hokilegendák. (hely nélkül): Bezsó Bt. könyvkiadó. 2010. 179–186. o. ISBN 9789630696319  
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap