Ugrás a tartalomhoz

Súlyemelés az 1952. évi nyári olimpiai játékokon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Súlyemelés
a XV. nyári olimpián
Adatok
HelyszínMässhallen, Helsinki
Dátumjúlius 2527.
Résztvevők142 résztvevő
41 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni7 
Magyar szereplés
Magyar résztvevők2 fő

 ← 19481956 → 

Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben hét súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. Ezen az olimpián változtattak a súlycsoportbeosztáson, a nehézsúly súlyhatárát 90 kilogrammra növelték, és a középsúly valamint a nehézsúly közé beiktatták a félnehézsúlyt. A versenyzőknek három fogásnemben – nyomás, szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták.

Éremtáblázat

[szerkesztés]

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1952. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben Olimpia
Ország Arany Arany Ezüst Ezüst Bronz Bronz Összesen
1.  Egyesült Államok (USA) 4 2 0 6
2.  Szovjetunió (URS) 3 3 1 7
3.  Irán (IRI) 0 1 1 2
4.  Kanada (CAN) 0 1 0 1
5.  Trinidad és Tobago (TRI) 0 0 2 2
6.  Argentína (ARG) 0 0 1 1
 Ausztrália (AUS) 0 0 1 1
 Dél-Korea (KOR) 0 0 1 1
Összesen 7 7 7 21

Érmesek

[szerkesztés]
Az 1952. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1Aranyérem Arany 2Ezüstérem Ezüst 3Bronzérem Bronz
harmatsúly
(56 kg-ig)
Ivan Udodov
 Szovjetunió (URS)
(90,0+97,5+127,5=315,0 kg)[1]
Mahmoud Namdjou
 Irán (IRI)
(90,0+95,0+122,5=307,5 kg)
Ali Mirzai
 Irán (IRI)
(95,0+92,5+112,5=300 kg)
pehelysúly
(60 kg-ig)
Rapael Csimiskiani
 Szovjetunió (URS)
(97,5+105,0+135,0=337,5 kg)
Nyikolaj Szakszonov
 Szovjetunió (URS)
(95,0+105,0+132,5=332,5 kg)
Rodney Wilkes
 Trinidad és Tobago (TRI)
(100,0+100,0+122,5=322,5 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
Tommy Kono
 Egyesült Államok (USA)
(105,0+117,5+140,0=362,5 kg)
Jevgenyij Lopatyin
 Szovjetunió (URS)
(100,0+107,5+142,5=350,0 kg)
Vern Barberis
 Ausztrália (AUS)
(105,0+105,0+140,0=350,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
Pete George
 Egyesült Államok (USA)
(115,0+127,5+157,5=400,0 kg)
Gerry Gratton
 Kanada (CAN)
(122,5+112,5+155,0=390,0 kg)
Kim Szongdzsip
 Dél-Korea (KOR)
(122,5+112,5+147,5=382,5 kg)
középsúly
(82,5 kg-ig)
Trofim Lomakin
 Szovjetunió (URS)
(125,0+127,5+165,0=417,5 kg)
Stanley Stanczyk
 Egyesült Államok (USA)
(127,5+127,5+160,0=415,0 kg)
Arkagyij Vorobjov
 Szovjetunió (URS)
(120,0+127,5+160,0=407,5 kg)
félnehézsúly
(90 kg-ig)
Norbert Schemansky
 Egyesült Államok (USA)
(127,5+140,0+177,5=445,0 kg)
Grigorij Novak
 Szovjetunió (URS)
(140,0+125,0+145,0=410,0 kg)
Lennox Kilgour
 Trinidad és Tobago (TRI)
(125,0+120,0+157,5=402,5 kg)
nehézsúly
(90 kg-tól)
John Davis
 Egyesült Államok (USA)
(150,0+145,0+165,0=460,0 kg)
James Bradford
 Egyesült Államok (USA)
(140,0+132,5+165,0=437,5 kg)
Humberto Selvetti
 Argentína (ARG)
(150,0+120,0+162,5=432,5 kg)

Magyar részvétel

[szerkesztés]

Az olimpián két súlyemelő képviselte Magyarországot. Pehelysúlyban B. Nagy Bálint 307,5 (85,0+97,5+125,0) kilogrammos eredménnyel a 7. helyen végzett. Félnehézsúlyban Buronyi László a szakítás során megsérült és visszalépett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az eredmények megadásának sorrendje: nyomás+szakítás+lökés=összesített eredmény

Források

[szerkesztés]