Szkíta aranykincsek
A Szkíta aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása, mely 2009. március 25. és 2009. június 2. között volt látogatható. A nyolc éven keresztül szervezett kiállítás elsősorban a nagyközönségnek igyekszik bemutatni a szkíták művészetét, amit a nomád művészet csúcsaként emlegetnek. A Nemzeti Múzeumban utoljára 1990-ben volt ilyen kiállítás, azóta rengeteg új lelet került elő.
A kiállítás katalógusát Kulcsár Valéria és Fodor István szerkesztette. [1]
A kiállítás anyaga[szerkesztés]
A kiállítás anyagát (ezer, főleg temetkezésekből előkerült műkincs) orosz, német, ukrán, román múzeumok anyagából válogatták és hozták Budapestre. Ezek mellett a műtárgyak mellett a Nemzeti Múzeumban őrzött darabok is szerepelnek. A régészeti leletek főleg a 20. századból származnak, belőlük a szkíta jelzővel ellátott kultúrák anyagi kultúrája mellett szellemi kultúrájuk is kirajzolódik.
A kiállítás egyik legértékesebb lelete az az ezüst, részben aranyozott, pegazus formájú ivókürt (rhyton), amely 1982-ben a uljapi sírhalomból került elő (Moszkva, Keleti Népek Művészetének Állami Múzeuma).
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Katalógus: szerk.: Fodor István – Kulcsár Valéria: Szkíta aranykincsek. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (2009)
További információk[szerkesztés]
- A kiállítás honlapja (www.szkitak.hu). [2011. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Tóth F. Márton: Szkíta aranykincsek – kiállításajánló. sirasok.blog.hu, 2009. április 3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- www.museum.hu
- A kiállítás tudományos katalógusáról
- www.mr1-kossuth.hu[halott link]
- www.hirado.hu
- múlt-kor