Szinatrukész pártus király
| Szinatrukész | |
| Nagykirály | |
 | |
| Szinatrukész arcképe Rhageszben vert pénzén | |
| Pártus király | |
| Uralkodási ideje | |
| I. e. 75 – I. e. 69 | |
| Elődje | I. Oródész |
| Utódja | III. Phraatész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arszakidák |
| Született | kb. I. e. 158 |
| Elhunyt | I. e. 69 |
| Édesapja | I. Mithridatész (?) |
| Gyermekei | XIII. Arsak pártus király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szinatrukész témájú médiaállományokat. | |
Szinatrukész (vagy Szanatrukész) a Pártus Birodalom királya i. e. 75-től i. e. 69-ig.
Szinatrukész, aki feltehetően I. Mithridatész fia volt, 80 éves korában döntötte meg I. Oródész uralmát. A trónon fia, III. Phraatész követte.
Uralkodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
II. Mithridatész i. e. 88-as halálát követően a Pártus Birodalom hanyatlani kezdett, a központi hatalom tekintélye megrendült, vazallusai elszakadtak, területeket vesztett a határvidékeken.[1] Az uralkodói dinasztiához tartozó (feltehetően I. Mithridatész fia volt) nyolcvan éves Szinatrukész, aki a közép-ázsiai szakák között élt, i. e. 75 körül a nomádok segítségével elűzte az akkori királyt, I. Oródészt.[2] A következő közel száz évben (i. sz. 12-ig) leszármazottai, az ún. "szinatrukidák" kormányozták a birodalmat,[3] akiket többek között az egyik nagy pártus nemesi ház, a Szakasztánban élő Szurenek támogattak.[4]
Uralkodása idején a korábban pártus vazallus örmény király, II. Tigranész kihasználta a birodalom gyengeségét és visszavette azt a "hetven völgyet", amelyet trónra kerülésekor kellett II. Mithridatésznek ajándékoznia; ezt követően pedig megszállta az addig pártus uralom alatt lévő Média Atropaténét, Gordüénét, Adiabénét, Oszroénét és Észak-Mezopotámiát.[5]
Szinatrukész i. e. 69-ben halt meg és a trónon fia, III. Phraatész követte.[6]
Pénzei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szinatrukész és fia, Phraatész pénzein egyedi jelleg, hogy szarvasokkal díszített, méd stílusú fejfedőt viselnek.[7] A szarvas azoknak a szakáknak volt a szent állata, akik őt trónra segítették.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Dąbrowa 2012, 171. o.
- ↑ Olbrycht 2015, pp. 362–363; Olbrycht 2016, pp. 23–24; Shayegan 2011, p. 235
- ↑ Olbrycht 2016, 3. o.
- ↑ Gazerani 2015, 20. o.
- ↑ Garsoian 2005; Shayegan 2011, pp. 245, 320; Dąbrowa 2012, p. 171
- ↑ Kia 2016, p. 195; Dąbrowa 2012, p. 169; Olbrycht 2015, p. 363; Shayegan 2011, p. 235
- ↑ Olbrycht 2015, 363. o.
- ↑ Olbrycht 2015, 362–363. o.
Sources
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Assar, Gholamreza F. (2006). A Revised Parthian Chronology of the Period 91-55 BC. Vol. 8: Papers Presented to David Sellwood. Istituti Editoriali e Poligrafici Internazionali. ISBN 978-8-881-47453-0. ISSN 1128-6342.
{{cite book}}:|journal=ignored (súgó) - Curtis, Vesta Sarkhosh (2007). "Religious iconography on ancient Iranian coins". Journal of Late Antiquity. London: 413–434.
- Curtis, Vesta Sarkhosh (2012). "Parthian coins: Kingship and Divine Glory". The Parthian Empire and its Religions. 67–83. o. ISBN 9783940598134.
- Dąbrowa, Edward (2007). "The Parthian Kingship". History of the Ancient Near East / Monographs. XI: 123–134.
- Dąbrowa, Edward (2010). "Arsakes Epiphanes. Were the Arsacids Deities 'Revealed'?". Studi Ellenistici. XXIV: 223–231.
- Dąbrowa, Edward (2012). "The Arsacid Empire". In Daryaee, Touraj (ed.). The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press. 1–432. o. ISBN 978-0-19-987575-7.
- Dąbrowa, Edward (2013). "The Parthian Aristocracy: its Social Position and Political Activity". Parthica. 15: 53–62.
- Dąbrowa, Edward (2018). "Arsacid Dynastic Marriages". Electrum. 25: 73–83. doi:10.4467/20800909EL.18.005.8925.
- Garsoian, Nina (2005). "Tigran II". Encyclopaedia Iranica.
- Gazerani, Saghi (2015). The Sistani Cycle of Epics and Iran's National History: On the Margins of Historiography. BRILL. 1–250. o. ISBN 9789004282964.
- Kia, Mehrdad (2016). The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO. ISBN 978-1610693912.
- Marciak, Michał (2017). Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL. ISBN 9789004350724.
- Olbrycht, Marek Jan (1997). "Parthian King's tiara – Numismatic evidence and some aspects of Arsacid political ideology". Notae Numismaticae. 2: 27–61.
- Olbrycht, Marek Jan (2015). "Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer". Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE. Bonn Contributions to Asian Archaeology. Vol. 7. Bonn. 333–390. o.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Olbrycht, Marek Jan (2016). "Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān". In Curtis, Vesta Sarkhosh; Pendleton, Elizabeth J.; Alram, Michael; Daryaee, Touraj (eds.). The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books. ISBN 9781785702082.
- Rezakhani, Khodadad (2013). "Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage". In Potts, Daniel T. (ed.). The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press. ISBN 978-0199733309.
- Schmitt, Rüdiger (2005). "Personal Names, Iranian iv. Parthian Period". Encyclopaedia Iranica.
- Shayegan, M. Rahim (2011). Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press. 1–539. o. ISBN 9780521766418.
- Simonetta, Alberto M. (2001). "A Proposed Revision of the Attributions of the Parthian Coins Struck during the So-called 'Dark Age' and Its Historical Significance". East and West. 51 (1/2). Istituto Italiano per l'Africa e l'Oriente (IsIAO). ISSN 0012-8376.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sinatruces of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: I. Oródész |
Következő uralkodó: III. Phraatész |
