Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2

I. Vologaészész
I. Vologaészész arcképe a tetradrachmáján
A Pártus Birodalom királya
Uralkodási ideje
51 – 78
Elődje	II. Vonónész
Utódja	II. Pakórosz
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Arszakidák
Elhunyt	78
Édesapja	II. Vonónész
Édesanyja	"görög ágyas"
Gyermekei	III. Artabanosz II. Vardanész II. Vologaészész II. Pakórosz
Sablon • Wikidata • Segítség

Vologases I (Sablon:Lang-xpr Walagash) was the King of Kings of the Parthian Empire from 51 to 78. He was the son and successor of Vonones II (r. 51). He was succeeded by his younger son Pacorus II, who continued his policies. The name of the Arsacid branch established by Vologases I has been coined by the modern historian Marek Jan Olbrycht as the "Vologasids" or the "House of Vologases I", which ruled the Parthian Empire from 51 till its fall in 224.

Származása

Vologaészész az Arszakida-dinasztiából származó II. Vonónész fia volt, aki a vazallus médeket kormányozta, majd hamarosan bekövetkező haláláig a Pártus Birodalom trónjára került. Neve a pártus Walagaš (𐭅𐭋𐭂𐭔) görögös alakja, az újperzsában Balāsh, a középperzsában Wardākhsh formában ismert. Anyja Tacitus szerint egy görög ágyas volt.

Uralkodása

Map of Parthian–Roman borders

Apja néhány hónapos uralkodást követően halt meg i. sz. 51-ben és a trónon Vologaészész követte. II. Artabanosz (uralkodott 12-38/41 között) politikáját követve igyekezett megerősíteni a pártus pozíciókat a nyugati ütközőállamokban, amelyek helyzete már több alkalommal váltott már ki háborút a rómaiakkal. Média Atropaténét bátyjára, Pakóroszra bízta, míg a kényesebb helyzetben lévő Örményország trónjára egy 53-as gyors hadjárattal öccsét, Tiridatészt ültette.

Vologaészész indokoltnak gondolta a beavatkozását, miután az Örményországot érintő római-pártus egyezményt megsértette az örmény trónt bitorló ibériai Rhadamisztosz esete. A téli készlethiány és a seregét tizedelő járvány miatt ki kellett vonnia csapatait Örményországból, mire Rhadamisztosz visszatért és szigorúan megbüntette azokat, akiket árulónak tartott. A helybeliek hamar fellázadtak és visszahívták a pártusokat, hogy ismét Tiridatészt helyezzék az ország élére. Rhadamisztosz visszatért Ibériába, ahol apja, a király ellene iráényuló összesküvése miatt kivégeztette.

A római háború

Operations during the first two years of the war: Corbulo's invasion and conquest of Armenia

Az 54-ben trónra kerülő Nero császár nem tűrte, hogy a pártusok elragadják a korábban római érdekszférában lévő Örményországot és tehetséges hadvezérét, Corbulót küldte a helyzet rendezésére. Vologaészész nem tudott segíteni öccsén, mert előbb fia, II. Vradanész lázadt fel, utána pedig a keleti Hürkania tartományban került sor felkelésre. Tiridatész 58-ban portyázó csapatokkal dúlta a római határprovinciákat, amire Cordulo ugyanazzal a taktikával válaszolt és felszólította a vazallus Kommagéné és Ibéria királyait, valamint a kaukázusi hegyi törzseket, hogy ők is törjenek be örmény területre.

Az örmények római és pártus pártra oszlottak, bár általánosságban jobban kedvelték a toleránsabb, kultúrájukhoz közelebb álló pártus uralmat. Corbulo elfoglalta és elpusztította az örmény fővárost, Artaxatát. 59-ben megszállta a déli Tigranokertet, ahol áttelelt. Tiridatész ezt kihasználva északon törte be, Atropaténé felől, de a következő év tavaszán a rómaiak kiűzték.

Operations during the final years of the war: the raids of Tigranes into Parthian territory provoked a Parthian counterattack, which culminated in the surrender of the Roman army of Pateus

Nero egy kappadókiai herceget, VI. Tigranészt ültette az örmény trónra, aki bízva a védelmére rendelte római erőkben, 61-ben betámadott a partus vazallus Adiabénébe. Az itteni király, Monobazosz Vologaészész elé járult és az egész udvar előtt elpanaszolta, hogy a nagykirály nem védi meg alattvalóit.

This situation was important and endangered the relations between Vologases and his subjects. During a public feast, Vologases supported Tiridates' appeals, and placed the royal diadem on his head. He also appointed a certain nobleman named Monaeses as the commander of a Parthian force that included contingents from Adiabene. Monaeses was sent into Armenia, where he besieged Tigranocerta in 62. The city was strongly fortified, and had been further reinforced by two legions. The Parthians attempts to scale the city proved fruitless, with the Adiabenian contingents suffering heavy losses.

At this point, Corbulo sent an envoy to Vologases, who had encamped with his court at Nisibis, near Tigranocerta and the Roman–Parthian border. The failed siege and a shortage of fodder for his cavalry forced Vologases to agree to withdraw Monaeses from Armenia. At the same time, however, the Romans also left Armenia, which, according to the contemporary Roman historian Tacitus, raised suspicions as to Corbulo's motives: some whispered that he had reached an agreement of mutual withdrawal with the Parthians, and that he was unwilling to risk his reputation by renewing hostilities against them. At any rate, a truce was arranged and a Parthian embassy was dispatched to Rome. The negotiations failed to reach an agreement, and war was resumed in the spring of 62.

The Roman government then sent Lucius Caesennius Paetus, governor of Cappadocia, to settle the question by bringing Armenia under direct Roman administration. Paetus was an incapable commander and suffered a humiliating defeat at the Battle of Rhandeia in 62, losing the legions of XII Fulminata commanded by Calvisius Sabinus and IIII Scythica commanded by Lucius Funisulanus Vettonianus. The command of the troops was returned to Corbulo, who, the following year, led a strong army into Melitene and beyond into Armenia, eliminating all of the regional governors he suspected were pro-Parthian. Finally in Rhandeia, Corbulo and Tiridates I met to make a peace agreement. The location of Rhandeia suited both Tiridates I and Corbulo. It appealed to Tiridates I because that is where his army had beaten the Romans and sent them away under a capitulation; on the other hand, it appealed to Corbulo because he was about to wipe out the ill repute earned before in the same location. When Tiridates I arrived at the Roman camp he took off his royal diadem and placed it on the ground near a statue of Nero, agreeing to receive it back only from Nero in Rome. Tiridates I was recognized as the vassal king of Armenia; a Roman garrison would remain in the country permanently, in Sophene while Artaxata would be reconstructed. Corbulo left his son-in-law Lucius Annius Vinicianus to accompany Tiridates I to Rome in order to attest his own fidelity to Nero.

After Tiridates' visit in Rome, Nero summoned Vologases I to Rome several times, but when the invitations became burdensome to Vologases I, he sent back a dispatch to this effect: "It is far easier for you than for me to traverse so great a body of water. Therefore, if you will come to Asia, we can then arrange to meet each other."

Later life and death

However, Vologases I was still satisfied with this result and honored the memory of Nero, though he stood in good relations with Vespasian also, to whom he offered an army of 40,000 horse archers during the Jewish Revolt. Soon afterwards the Alans, a great nomadic tribe beyond the Caucasus, invaded Atropatene and Armenia; Vologases I applied in vain for help to Vespasian, but did not achieve any decisive result. The Alans quickly withdrew with a lot of booty after plundering Armenia and Media Atropatene. Vologases I later died in 78, and was succeeded by his son Pacorus II.

Government

Coinage

Silver tetradrachm of Vologases I facing left, receiving diadem from one of the female Iranian deities (yazata) Anahita or Ashi, standing with a sceptre.

Vologases was the first Arsacid ruler to have the Parthian script and language appear on his minted coins alongside the now almost illegible Greek. However, the use of Greek-alphabet legends on Parthian coins remained until the collapse of the empire. On the reverse of his silver tetradrachms, he is being invested as king by a female deity, representing one of the female Iranian deities (yazata) Anahita or Ashi. Both of these deities are closely linked with the khvarenah ("Divine Glory") of the monarch.

Trade

Vologases sought to accomplish the goal of Artabanus II, by attempting to establish a long and structured trade-route that spanned through East Asia, India and the coast of the Mediterranean Sea. This planned long trade-route would greatly improve the economy of the Parthian Empire. In order to accomplish this, Vologases strengthened relations with other powers whom he was able to establish long-distance trade with, most notably Han China. Vologases sought to impose his authority over the trade revenue of Seleucia, and was unrelenting against the Greek elites who questioned his rule. Vologases founded the town of Valashabad in the neighborhood of Ctesiphon and Seleucia, with the intention of breaking the Greek monopoly on trade.

Zoroastrianism

Vologases is an important figure in Zoroastrianism. According to the 10th-century Middle Persian Zoroastrian document Denkard ("Acts of Religion"), Vologases ordered his subjects to safeguard variants of the Avestan books and schooling, which had been scattered due to raids and plundering by the Macedonian king Alexander the Great (Sablon:Reign) in the 4th-century BC.

Family tree

Legend

Sablon:Chart/startSablon:ChartSablon:Chart/end

Kings of the Parthian Empire

Sablon:Chart/startSablon:ChartSablon:Chart/end

Contenders

Bibliography

Ancient works

• Tacitus, Annals

Modern works

• Alemany, Agustí. Sources on the Alans: A Critical Compilation. BRILL (2000). ISBN 9789004114425 
• Sablon:Cambridge History of Iran
• Chaumont, M. L.. Armenia and Iran ii. The pre-Islamic period, Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 4, 418–438. o. (1986) 
• Balāš, Encyclopaedia Iranica, Vol. III, Fasc. 6, 574–580. o. (1988) 
• (2024. május 1.) „Religious iconography on ancient Iranian coins”. Journal of Late Antiquity, London, 413–434. o.  
• Curtis, Vesta Sarkhosh (2007b), "The Iranian Revival in the Parthian Period", in Curtis, Vesta Sarkhosh and Sarah Stewart, The Age of the Parthians: The Ideas of Iran, vol. 2, London & New York: I.B. Tauris & Co Ltd., in association with the London Middle East Institute at SOAS and the British Museum, pp. 7–25, ISBN 978-1-84511-406-0.
• Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions. Computus Druck Satz & Verlag, 67–83. o. (2012. május 1.). ISBN 9783940598134 
• Curtis, Vesta Sarkhosh. Ancient Iranian Motifs and Zoroastrian Iconography, The Zoroastrian Flame Exploring Religion, History and Tradition. I.B. Tauris, 179–203. o. (2016). ISBN 9780857728159 
• (2007. május 1.) „The Parthian Kingship”. History of the Ancient Near East / Monographs XI, 123–134. o.  
• (2010. május 1.) „The Arsacids and their State” XI, 21–52. o.  
• The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. május 1.). ISBN 978-0-19-987575-7 
• Dąbrowa, Edward (2013. május 1.). „The Parthian Aristocracy: its Social Position and Political Activity”. Parthica 15, 53–62. o.  
• (2017. május 1.) „Tacitus on the Parthians”, 171–189. o.  
• (2018. május 1.) „Arsacid Dynastic Marriages”. Electrum 25, 73–83. o. DOI:10.4467/20800909EL.18.005.8925.  
• Garthwaite, Gene Ralph (2005), The Persians, Oxford & Carlton: Blackwell Publishing, Ltd., ISBN 978-1-55786-860-2
• (2014. május 1.) „The Parthian Empire: Romans, Jews, Nomads, and Chinese on the Silk Road”. Journal of Late Antiquity, London, 43–70. o.  
• Gregoratti, Leonardo. The Arsacid Empire, King of the Seven Climes: A History of the Ancient Iranian World (3000 BCE - 651 CE). UCI Jordan Center for Persian Studies, 1–236. o. (2017. május 1.). ISBN 9780692864401 
• Vologases I, The Encyclopedia of Ancient History. Leiden: John Wiley & Sons (2018. május 1.) 
• The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO (2016. május 1.). ISBN 978-1610693912 
• Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL (2017. május 1.). ISBN 9789004350724 
• Olbrycht, Marek Jan (1997. május 1.). „Parthian King's tiara - Numismatic evidence and some aspects of Arsacid political ideology”. Notae Numismaticae 2, 27–61. o.  
• Olbrycht, Marek Jan (2013. május 1.). „Vologases I and Pakoros II in Parthia” 7, 280–286. o.  
• Olbrycht, Marek Jan. Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer, Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE, Bonn Contributions to Asian Archaeology, 333–390. o. (2015. május 1.) 
• Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. május 1.). ISBN 9781785702082 
• Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press (2013. május 1.). ISBN 978-0199733309 
• Schmitt, Rüdiger. Personal Names, Iranian iv. Parthian Period, Encyclopaedia Iranica (2005) 
• Schlumberger, Daniel (1983), "Parthian Art", in Yarshater, Ehsan, Cambridge History of Iran, vol. 3, London & New York: Cambridge University Press, pp. 1027–1054, ISBN 978-0-521-20092-9.
• Schippmann, K.. Azerbaijan iii. Pre-Islamic History, Encyclopaedia Iranica, Vol. III, Fasc. 2, 221–224. o. (1987) 
• Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vonones II című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: II. Gotarzész

Pártus király 51

Következő uralkodó: I. Vologaészész