Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2

Amstetten
Amstetten, Bahnhofstraße. A háttérben a Jézus szíve-plébániatemplom
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Irányítószám	3300, 3362, 3363
Körzethívószám	07472
Forgalmi rendszám	AM
Népesség
Teljes népesség	Az értéket a szócikknévtérbe mozgatás után adhatod meg.
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	275 m
Terület	52,09 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Amstetten weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Amstetten osztrák város, Alsó-Ausztria Amstetteni járásának központja. 2023 januárjában 23 902 lakosa volt.

Elhelyezkedése

Amstetten az Amstetteni járásban

Amstetten a tartomány Mostviertel régiójában fekszik az Ybbs (a Duna mellékfolyója) mentén, a déli Elő-Alpok és az északi Cseh-masszívum közötti dombságon. Legfontosabb folyóvizei az Ybbs mellett az Url, valamint a kisebb Gschirmbach, Edlabach, Preinsbach és Mühlbach patakok. Területének 22%-a erdő, 46,8% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Amstetten (15 693 lakos 2023-ban, Greinsfurth (1223), Hausmening (1958), Mauer bei Amstetten (2354), Neufurth (1757) és Ulmerfeld (917).

A környező önkormányzatok: északra Ardagger, északkeletre Viehdorf, keletre Sankt Georgen am Ybbsfelde, délkeletre Euratsfeld, délre Winklarn, Neuhofen an der Ybbs és Allhartsberg, délnyugatra Aschbach-Markt és Kematen an der Ybbs, nyugatra Zeillern és Oed-Oehling.

Éghajlata=

Amstetten az Elő-Alpok előterének éghajlati tartományában, a nyugati nedves óceáni éghajlat és a keleti száraz kontinentális éghajlat közötti átmeneti területen helyezkedik el. Védett fekvése miatt átlagosan 3-6 °C-kal melegebb van, mint a szomszédos településeken. Az éves átlaghőmérséklet 9-12 °C körüli. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1000 mm, a legtöbb csapadék a nyári hónapokban hullik. Az őszi és téli hónapokban a medence fekvése miatt gyakori a tartós inverziós felhőzet, vagyis a napsütéses órák száma igen kevés.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a város területe az újkőkorban, a bronzkorban és a vaskorban is lakott volt. A római időkben Mauernél állt Locis Felicis erődje, itt került elő 1937-ben Ausztria legjelentősebb római kori kincslelete, Jupiter Dolichenus isten szentélyének szobrai, edényei és használati tárgyai (ma a bécsi Művészettörténeti Múzeumban láthatók) találhatók. A népvándorlás idején a vidék nagyrészt elnéptelenedett, majd szlávok telepedtek meg. A római utat használták az avarok és a frankok is, 788-ban ezen a vidéken verte meg Nagy Károly az avarokat az "In campo Ibose"-i csatában. A 9. századtól a szlávok lakta vidéket a salzburgi és passaui püspökségek megtérítették és bajorokkal telepítették be. Lehetséges hogy ekkor alapították a Szt. István-templomot, ám 903-ban a magyarok megszállták Ausztriát egészen az Ennsig és a németek csak a 955-ös augsburgi csatát követően foglalták vissza.

Írásban először Ulmerfeldet említik 995-ben; ekkor már vásártartási jogosultsága volt. Amstettent 1111-ben említik először a passaui püspök mezővárosaként. 1321-ben III. Konrád freisingi püspök felépíttette Ulmerfeld várát, majd Habsburg Rudolf király jóváhagyásával városfallal vették körbe a települést. Amstetten is kapott engedélyt erődítmény emelésére, de azt nem használta fel, csak ideiglenes árkot és földhányást készítettek, amelyek közül néhány még ma is látható. Így aztán a mezővárost többször is kifosztották, hol a lázadó parasztok, hol a magyarok, hol a husziták. A település 1509-ben tűzvész miatt, 1529-ben pedig a Bécset ostromló törökök gyújtogatása következtében teljesen leégett; 1542-ig elhagyatottan is állt. Mezővárosi jogait is elvesztette, mert az ezt biztosító császári oklevelek is elégtek. Ezt követően újra benépesült és - bár lakóinak többsége ekkor már protestáns volt - hűbéruruk, a passaui püspök tiltakozás ellenére sikerült visszaszerezniük mezővárosi privilégiumaikat. A 17. század az ellenreformáció kemény intézkedéseinek hatására (mint az áttérni nem hajlandók száműzése) a lakosok visszatértek a katolikus egyház kebelére. Amstetten idővel felküzdötte magát a Mostviertel délnyugati részének legfontosabb településévé, háttérbe szorítva Seisenegget és Ardaggert; nagyobb távlatban azonban a vasiparon meggazdagodó Waidhofen és Steyr árnyékában maradt. Amstettenből feltűnően hiányoztak a polgári-városi fejlődés másutt olyan alapvető jellemzői mint a kolostorok és a zsidók.

A harmincéves háború viszonylag kevés kárt okozott, bár súlyosan megadóztatták és a vonuló hadseregek is megsarcolták. 1679-ben a kor legsúlyosabb pestisjárványa elvitte a lakosság felét; 1683-ban Bécs újabb török ostroma menekültek özönével árasztotta el a mezővárost, bár magát a települést sikerült megvédeni a portyázóktól. A következő évben a vérhasjárvány követelt 110 áldozatot. A század végére azonban gazdasága fellendült, jelentőségét mutatja, hogy járásbírósági és adóbeszedési központtá vált. 1718-ban plébániája 1870 felnőtt és 523 gyerek lakost számlált össze.

1803-ban az egyházi birtokok szekuralizálásával a passaui püspök és salzburgi érsek elvesztette hűbérúri jogait Amstetten felett. 1805-ben Amstetten mellett csatára került sor az előrenyomuló Napóleon és a visszavonuló Kutuzov csapatai között, akik "Amstetten magaslatain telepedtek meg" (ahogyan Napóleon fogalmazott), és itt vereséget szenvedtek. A mezővárost kifosztották és nagyrészt felégették.

Amstetten 1850-ben és 1868-ban is járási székhellyé vált. Itt helyezték el a járásbíróságot is, a hozzá tartozó börtönnel. A Westbahn 1858-as és a Kronprinz-Rudolf-Bahn 1872-es megnyitásával Amstetten fontos vasúti csomóponttá vált, amely összekötötte a a stájer ércvidéket és az Enns völgyét; ennek köszönhette gyors gyarapodását. Gyakran megállt itt Ferenc József is Bad Ischl felé tartva, többek között azért, hogy meglátogassa ferencesrendi apácák akkor megnyitott zárdatemplomát.

1932-ben kereskedelmi akadémiát alapítottak Amstettenben. Az 1861-ben megtelepedett zsidó közösséget az 1938-as Anschlusst követően teljesen felszámolták. A második világháború vége felé a mauthauseni koncentrációs tábor altáboraként egy női és egy férfi lágert hoztak itt létre. Vasúti csomópontként Amstetten stratégiai fontosságú háborús célpont volt, így az amerikaiak, majd később a szovjetek is többször bombázták. A javítási munkálatokat főként a koncentrációs táborok foglyai végezték. A menekültekkel és visszavonuló Wehrmacht-egységekkel zsúfolt város legsúlyosabb bombatámadására 1945 áprilisának utolsó napjaiban került sor, amelyet a foglyokat őrző SS-csapatok értelmetlen légvédelmi reakciója váltott ki. Csak ez a támadás több mint 200 emberéletet követelt, valamint súlyos pusztítást okozott a település épületeiben.

Amstetten önkormányzata 1972-ben érte el jelenlegi méretét az addig önálló Preinsbach, Mauer és Ulmerfeld-Hausmening községek beolvasztásával. Amstetten így végleg Alsó-Ausztria nyugati részének gazdasági és oktatási központjává vált, még ha a városnak újra meg is kell küzdenie történelmi arculatáért. A városközpontot az utóbbi évtizedekben teljesen átalakították és Amstetten elvesztette korábbi tranzitvárosi, ipari és bankközponti jellegét. Külvárosait a Westbahn nagysebességű vasútvonala és a B1 és B121 autópályák szabdalták fel. 2008-ban a város a Josef Fritzl-botrány miatt bekerült a nemzetközi médiahírekbe.

Lakosság

Az amstetteni önkormányzat területén 2023 januárjában 1370 fő élt. A lakosságszám 2011 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2021-ben az ittlakók 95,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,7% a régi (2004 előtti), 2,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,1% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,2% pedig egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 96,4%-a római katolikusnak, 0,7% evangélikusnak, 0,2% ortodoxnak, 0,8% mohamedánnak, 1,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 2 magyar élt a községben; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (97,3%) mellett a szerbek alkották 5 fővel (0,4%).

A népesség változása:

Látnivalók

• a seiseneggi kastély
• a hainstetteni kastély
• a Szt. Péter és Pál-plébániatemplom

Források

• A település honlapja
• Viehdorf Statistik Austria

Ez a szócikk részben vagy egészben az Amstetten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.