Szerkesztővita:Varga Ágnes/piszkozat

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nemzetvédelmi Szövetség[szerkesztés]

1918. október 28-án alakult egy bizonytalan belpolitikai helyzetben, amikor a harmadik Wekerle-kormány (egyértelműsítő lap) lemondott, és csak adminisztratív kormányként működött.

Előzmények[szerkesztés]

Október 25-én megalakult Károlyi Mihály (miniszterelnök) vezetésével a Nemzeti Tanács, amely egy lehetséges kormány-alternatívaként lépett fel. A mérsékelt ellenzék (a 48-as Alkotmánypárt-ban a jobboldali Tisza-féle Nemzeti Munkapárt ellenzéke) Ifj. Andrássy Gyula vezetésével viszont Hadik János akarták miniszterelnöknek Károlyi Mihály ellenében. A forradalmi helyzet kialakulásának elkerülése végett, a helyzet megoldására a király Hadik Jánost nevezte ki az új kormány miniszterelnökévé. A Hadik-kormány programja – a Nemzeti Tanács programjához hasonlóan - gyors fegyverszünetet és békekötést ígért, Magyarország teljes függetlenségét, általános titkos választójogot, radikális birtokreformot, megegyezést a nemzetiségekkel. Egy napig voltak kormányon. A háborús vereség, a nélkülözések, Tisza István és a mérsékelt parlamenti ellenzékből alakult kisebbségi kormányokból való kiábrándultság a radikalizmusnak, az azonnali megoldásnak, a forradalmi hangulat további fokozódásának, a Nemzeti Tanácsnak kedvezett. Október 31-én kirobbant a forradalom.

A Szövetség létrejötte[szerkesztés]

A forradalom megelőzésére és a belpolitikai helyzet lehetséges megoldására jött létre az egyházi támogatottságú jobboldali szervezkedés, a Nemzetvédelmi Szövetség. Október 28-án Altenburger Gyula meghívására határozták el, hogy a Nemzeti Tanáccsal szemben hasonló jellegű és feladatú, csak ellenforradalmi program alapján működő, szükség esetén a kormány feladatait is átvevő szervezetet alakítanak. Szegedy Miklós beregszászi munkapárti ügyvéd javaslatára a szervezet a Nemzetvédelmi Szövetség nevet vette fel. Négytagú vezetőséget választottak: Altenburger Gyula, Wolff Károly (egyértelműsítő lap), Bangha Béla és Raffay Sándor személyében.

Program[szerkesztés]

Wolff Károly programnyilatkozatot fogalmazott „A nemzethez” kezdettel. A Budapest Hírlap és az Alkotmány 1918. október 30-i száma közölte a felhívást: „Célunk: 1. Szóhoz juttatni a jelen válságos perceiben az ország igazi és hamisítatlan közvéleményét; biztosítani annak súlyát, bebizonyítani ország-világ előtt, hogy az uszító radikális sajtó, a budapesti utcai tüntetések rikoltozása nem az ország szava, és a hívatlanul feltolakodó radikálisok nem a mi vérünkből való vér. 2. Megakadályozni a nemzetrontó felforgató elemek uralmát, és ha erőszakoskodnak, uralmuk ellen szegezni a nép millióinak megnyilatkozó akaratát. 3. Előkészíteni a parlament s politikai élet megújhodását olyan program alapján, amely felekezeti, párt és nemzetiségi különbség nélkül egyesíthesse a nemzet hivatott képviselőit a jövő Magyarország megteremtésére, a legmesszebbmenő szociális intézkedések és a nemzeti demokrácia alapján.” Részletesebb program kidolgozására már nem került sor. Október 29-30-án tömegszervezetté formálódásának elindulásához hozzájárult, hogy egy sor szervezet csatlakozott a Szövetséghez: tanárok, vasutasok, a postásszervezet, a rendőr-felügyelői kar, a községi jegyzők szervezete, az egyetemi ifjúság küldöttsége. A Szövetség a Hadik-kormányt támogatta. Az utolsó pillanatban a Munkapárt és Tisza István is a Szövetség támogatására szólított fel mindenkit.

Feloszlása[szerkesztés]

A Szövetség későn alakult meg ahhoz, hogy szélesebb körben tudomást szerezzenek róla. Október 31-én kitört a forradalom, a forradalom a Nemzeti Tanács kormányra kerülését, a háború azonnali befejezését és demokratikus, szociális reformokat, állami függetlenséget követelt. A forradalom másnapján, a Nemzeti Tanács törvényes jóváhagyással való kormánnyá kinevezését a Nemzetvédelmi Szövetség tudomásul vette, és még aznap feloszlott.

Forrás[szerkesztés]
  • A nép : a szervezett keresztényszocialista munkásság lapja. Budapest, 1924. május 23.
  • Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története 1867-1918.