Szerkesztő:Varga Ágnes/piszkozat

Magyar Társaság

Szellemi tömörülés, amely a "nemzeti közép"-et, a harmadik Magyarországot képviselte. 1917 végén alakult. Elutasította mind a Tisza rendszert, mind a polgári radikálisok és szociáldemokraták radikális rendszer-alternatíváját. A fennálló közjogi szervezet, társadalmi rendszer, gazdasági berendezkedés gyökeres átalakítását tartották szükségesnek. Ők voltak a magyar girondisták, akik a vesztes háború kilátása miatt elégedetlen és feszült társadalmi helyzetet forradalom bekövetkezése nélkül, törvényes eszközökkel akarták feloldani.

Indulása

Concha Győző tanítványi köréből alakul. A társaság szoros kapcsolatot tartott fenn a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületével, a Községi Jegyzők Országos Egyesületével, valamint az Új Nemzedék körével. Milotay István és Márkus László (rendező) rendszeresen részt vett a társaság heti összejövetelein. 1918 októberében, a forradalom előtt a Magyar Társaság és az Új Nemzedék köre egybeolvadt. A Magyar Társaság elnöke Dessewffy Emil, titkára Módossy Gedeon, majd Czettler Jenő volt. Szakosztályokra tagozódott, vitaüléseket rendezett, a Magyar Társaság Szabadiskolája néven szabadoktatási intézményt tartott fent.

Programja

Egységes, demokratikus nemzeti programot hirdetett, valamint a feudális nagybirtok tarthatatlanságát, a parasztság felemelésére szövetkezeti, örökbérlet rendszer kialakítását tervezte. A leszerelés utáni magyar jövő, a nemzeti és keresztény alapon való megújhodás előkészítését tűzte ki célul. A választójog széleskörű kiterjesztése mellett állt, a kérdés megoldásában viszont nem vállalt közösséget a szociáldemokratákkal és polgári radikálisokkal.

Tagjai

Tagjainak száma körülbelül ötszáz fő. Jelentősebb tagjai: Ajtay József, Manninger Vilmos, Weis István, Szontagh Tamás, Steinecker Ferenc, Kéthly László báró, Osztroluczky Miklós, Neubauer Gyula, Viczián Ede, Majtényi Miklós.

Egy éves működése

A Magyar Társaság működése alatti egy évben egyre feszültebbé vált a külpolitikai helyzet, nőtt a háború elveszítésének kilátása, a belső zavarok eszkalálódni látszódtak, a magyar államegység ellen szervezkedő nemzetiségekkel együtt pedig anarchikus állapotok teremtődtek az országban. A történelmi helyzetben a társaságot mégsem jellemezte aktív közéleti, politikai cselekvés. Tevékenységüket több tényező is hátráltatta, bénította. Több kiemelkedő társasági tagnak napi politikai kötelezettségei voltak, amivel nem akart szembemenni. Társadalmi helyzet és politikai irányultság tekintetében tagoltsága és sokrétűsége miatt egymást és a szervezet cselekvő képességének hatékonyságát oltották ki. Szellemi tömörülés maradt, és 1918 októberére a Nemzetvédelmi Szövetséggel egyesült.

Források

• A harmadik Magyarország: jóslatok és tanulságok / Lendvai István. - Budapest : Pallas, 1921. - 199 p.
• Weis István: A magyar girondisták. In: A nép: a szervezett keresztényszocialista munkásság lapja. Budapest, 1924. május 28.

---