Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Vikkvakk/EAAN

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A naturalizmussal szembeni evolúciós érv (EAAN) filozófiai érv, amely szerint nem fogadhatjuk el egyszerre az evolúciót és a filozófiai naturalizmust. Az érvet először Alvin Plantinga javasolta 1993-ban. Az EAAN azt állítja, hogy az evolúciós elmélet és a naturalizmus együttes hiedelme önmagát kérdőjelezi meg, mert az érv szerint, ha mind az evolúció, mind a naturizmus igaz, akkor a kognitív képességeink megbízhatósága alacsony, ezért nem lehetünk bennük biztosak.

Az érv fejlődése

[szerkesztés]

Arthur Balfour vetette fel azt az elképzelést, hogy a naturalizmus lerombolja saját igazolását. [1] Később CS Lewis népszerűsítette a Csodák című könyv első kiadásában, 1947-ben. [2] Hasonló érveket fogalmazott meg Richard Taylor a Metaphysics szakirodalomban, [3] valamint Stephen Clark, [4] Richard Purtill [5] és JP Moreland . [6] 2003-ban Victor Reppert hasonló érvet dolgozott ki részletesen CS Lewis "Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason" című könyvében. Kortárs filozófusok James Jordan és William Hasker is, alkalmaztak hasonló érvelést a fizikai determinizmus ellen. [7]

A 2008-as Knowledge of God írásában Plantinga az érv egy olyan formáját ismertette, mely kizárólag a szemantikai epifenomenalizmusra támaszkodik, nem a korábbi négy kategóriára.[8]

Később 2011-ben Plantinga megismétli az érvet az Ahol tényleg ütküzik a Tudomány, Vallás, és Naturalizmus[9] c. könyvében.

Plantinga 1993-as megfogalmazása

[szerkesztés]

Plantinga érve azt igyekszik bizonyítani, hogy a naturalizmus és az evolúció együttesen önmegsemmisítő szemlélethez vezet, mivel ezek feltételezése mellett alacsony annak a valószínűsége vagy kétséges, hogy az embernek megbízható kognitív képességei vannak.[10] Plantinga szerint megannyi gondolkodó, többek közöttt C. S. Lewis is arra a következtetésre jutott, hogy az evolúciós naturalizmus mélyreható szkepticizmushoz vezet a kognitív képességeinket illetően, mely miatt a hiedelmeink megbízhatatlanok: éppen annyira lehetnek igazak mint hamisak. Azt állítja, hogy "maga Darwin aggodalmait fejezte ki, amikor a következőket írta" egy 1881-ben keltezett levelében:[11][12]

„Újra és újra felmerül bennem a szörnyű kétely: vajon az alsóbbrendű állatok elméjéből kifejlődött emberi ész hiteinek van-e bármilyen értékük vagy egyáltalában megbízhatóak-e? Bízna-e bárki azokban a nézetekben, amelyeket egy majom agya termelt ki (már ha egyáltalán lennének ebben az agyban bármilyen nézetek)?”

– Charles Darwin, to William Graham 3 July 1881[13]

Levelében Darwin egyetért William Grahammal, hogy a természeti törvények célszerűségre és az abban való hitre utalnak, hogy az Univerzum "nem a véletlen műve", de újra kifejti kétségeit ezen hittel szemben és a kérdést megválaszolhatatlannak látja.[14] Darwin e kételyeit a tudomány hatáskörén kívülinek tartotta, és úgy vélte, a tudomány nagyon is az evolúciósan kialakult elme birodalma.[15] Michael Ruse úgy fogalmazott, hogy "Darwin kétségének" bemutatva, hogy az evolúciós naturalizmus önmagát megkérdőjelező, Plantinga elfelejtette megjegyezni, hogy Darwin egy ízben mentegetőzött, amiért filozófiai kérdésekbe ártja magát, melyekben nem tekintette magát hozzáértőnek.[16] Mások, mint Evan Fales egyetértettek abban, hogy ez az idézet tette lehetővel Planginga számára, hogy az EAAN-ra Darwin Kétsége címmel hívja fel a figyelmet.[17] Ugyanakkor Ruse állításával szemben Plantinga "Darwin Kétségének" nem azt az elképzelést nevezte, mely szerint a naturalizmus és az evolúció együtt önmegkérdőjelező, hanem azt a nézetet, hogy az evolúció és a naturalizmus fényében a kognitív képességeink nem valószínű, hogy megbízhatóak. Plantinga azt állítja, hogy "ez a kétség a naturalisták vagy ateisták számára merül fel, ám azokra nem vonatkozik, akik hisznek Istenben, mivel ha Isten a saját képére teremtett bennünket, akkor még ha valamilyen evolúciós módszereket is alkalmazott a megalkotásunkban, azt akarja, hogy hasonlítsunk rá a tudás képességében; azaz a hiedelmeink annak ellenére is igazak lehetnek, hogy alacsonyabb rendű állatokból fejlődtünk ki."[11]

  1. ↑ Victor Reppert, C.S. Lewis's Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason (2003) p 46
  2. ↑ Nathan (1997). „Naturalism and Self-Defeat: Plantinga's Version”. Religious Studies 33 (2), 135–42. o. DOI:10.1017/S0034412597003855.  
  3. ↑ Beilby(2002) p ix
  4. ↑ Arthur Balfour, The Foundations of Belief: Notes Introductory to the Study of Theology, 8th ed. Rev. with a new introduction and summary (1906) pp 279–285
  5. ↑ Richard Purtill, Reasons to Believe (1974) pp 44–46
  6. ↑ J. P. Moreland, "God and the Argument from Mind", in Scaling the Secular City (1978) pp 77–105
  7. ↑ Victor Reppert, C.S. Lewis's Dangerous Idea, In Defense of the Argument from Reason (2003) pp 204–275
  8. ↑ Alvin Plantinga, Michael Tooley, Knowledge of God (2008) pp 31–51
  9. ↑ Plantinga, Alvin. Where the Conflict Really Lies: Science, Religion, and Naturalism. Oxford University Press, 310. o. (2011. december 9.) 
  10. ↑ Plantinga, Alvin. Warrant and Proper Function. New York: Oxford University Press. DOI: 10.1093/0195078640.001.0001 (1993). ISBN 0-19-507864-0 
  11. ↑ a b Alvin Plantinga. Evolution vs. Naturalism — Books & Culture (Hiba: Érvénytelen idő.). Hozzáférés ideje: 2009. június 4. 
  12. ↑ Beilby p 3
  13. ↑ Darwin Correspondence Project — Letter 13230 — Darwin, C. R. to Graham, William, 3 July 1881. [2009. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  14. ↑ Moore, James William. Darwin. Harmondsworth [Eng.]: Penguin, 653. o. (1992). ISBN 0-14-013192-2 
  15. ↑ Mark Isaak. The counter-creationism handbook. Berkeley: University of California Press, 17–18. o. (2007). ISBN 978-0-520-24926-4 
  16. ↑ Ruse, Michael. Darwinism and its discontents. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 245. o. (2006). ISBN 0-521-82947-X 
  17. ↑ Beilby p 46
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Vikkvakk/EAAN&oldid=22664726”