Szerkesztő:Tmsbakai

A mű írója

Josikava Eidzsi(1892-1962) Japán egyik legnépszerűbb írója. Eredeti neve Josikava Hidecugu. 1892-ben született szamurájcsalád sarjaként a mai Jokohama területén. Iszákos apja miatt elszegényedett a családja, s a 11 éves Josikavának ott kellett hagynia az iskolát. A munka mellett esti tanfolyamokra járt. Ifjúkorában tréfás alkalmi verseket írt. Pályafutását újságíróként kezdte. Az újság azonban, amelynek munkatársa volt, a nagy kantói földrengés idején (1923) tönkrement. Az érdeklődése a történelem felé fordult. Több, mint húsz regényben írt híres szamurájokról, kardvívókról, hadurakról. Legismertebb művei a Muszasi (regény) (Mijamoto Muszasi életéről) és a Taikó (Japán egyesítéséről és Tojotomi Hidejosi 16. századi hadvezérről).

Szereplők

• SIMMEN TAKEZÓ - Mijamoto Muszasi korábbi neve, Muniszai egyetlen fia.

• SIMMEN OGIN – Muszasi nővére.

• SIMMEN MUNISZAI – Muszasi apja, szamuráj, valaha Iga nagyura, korábban a Simmen nemzetség kiképzését irányította. Kiváló szolgálatai jutalmául tüntették ki azzal az előjoggal, hogy felvehette a Simmen nevet. Cudzsikaze Temma ölte meg.

• HON’IDEN MATAHACSI – Muszasi gyermekkori barátja, Oszugi egyetlen fia.

• HON’IDEN OSZUGI – Matahacsi anyja,Muszasi megátalkodott ellensége

• OCÚ – Matahacsi egykori kedvese (lelencgyermekként nőtt fel a Sippódzsi templomban), 16 éves (egy évvel fiatalabb Matahacsinál), amikor Takezo visszaérkezik a háborúból

• OKO – kéjvágyó asszony. A helyi útonállók egykori vezérének özvegye. Amíg élt a férje, szép ruhákban járt, sok szolgájuk, s övék volt Ibuki 7 falujának legnagyobb háza.

• AKEMI – Oko lánya, 16 éves. Anyja parancsára elesett katonák értéktárgyait lopja el.

• CUDZSIKAZE TEMMA – Muszasi által megölt bandita. A Fuva nevű faluból származott. Ő ölte meg Oko férjét, Akemi apját.

• TAKUÁN SÓHÓ – hírneves zen-buddhista szerzetes. A Tadzsima tartományban található Fuva nevű faluból származik

• Tokugava Iejaszu– a sógun (katonai diktátor). Japán uralkodója (bár nem császára). Edo nagyhatalmú daimiója (tartományúr)

• HIDEJORI – az oszakai vár ura, Iejaszu riválisa

• ISIDA MICUNARI – tábornok a Nyugati Hadseregben, ahol Muszasi harcolt Szekigaharánál

• ARIMA KIHEI – vándor kardvívómester, akit a kb.12-13 éves Muszasi megölt

• AOKI TANZAEMON – az ő parancsnoksága alatt keresik a szamurájok Takezót Mijamotoban.

• IKEDA TERUMASZA – A Himedzsi várkastély ura, Muszasi az ő fogságában tanulmányozza Aháború művészetét

• JOSIOKA KEMPO – nagymester, JOSIOKA SZEIDZSURÓ és DENSICSIRÓ SZEIDZSURÓ apja, az Asikaga sógunok hivatalos oktatója, katonai tanácsadója,

• JOSIOKA SZEIDZSURÓ – JOSIOKA KEMPO fia, a Josioka-iskola Ifjabb Mestere

• GION TÓDZSI – a Josioka-iskola szamurája, Okó udvarlója

• UEDA RJÓHEI – a Josioka-iskola szamurája

• DZSÓTARÓ – Aoki Tanzeamon fia

• AGON – LÁNDZSAVÍVÓ, akit Muszasi legyőz a Hózóin-templomban

• SÓDA KIZAEMON – SZAMURÁJ a Jagyú család szolgálatában

• JAGYÚ-HÁZ – a kardforgató stílusáról közismert, nagy nemzetség

• JAGYÚ SZEKISÚSZAI – a Jagyú kardvívóstílus öregedő mestere

• NIKKAN – apát a Hózóinban

Helyszínek:

• Szekigahara – csatatér, ahol Iejaszu a Japán feletti egyeduralom érdekében legyőzte a nyugati daimiók szövetségének csapatait

• Oszaka – város DNY-Japánban, Kiotó versenytársa, jelentős fenyegetés, mint az ellenállás lehetséges újrakezdési pontja.Oszaka várában lakik Hidejori.

• Kiotó – város DNY-Japánban, Oszaka versenytársa

• Mimaszaka – Muszasi szülőtartománya MIJAMOTO – Muszasi szülőfaluja Mimaszaka tartományban

• Harima – az a tartomány, ahol Muszasi anyja lakott, miután elvált Muszasi apjától

• Himedzsi várkastély – itt tartják fogságban 3 évig Takezót

• Nara (Japán) – itt található a Hózóin, a lándzsatechnikájáról híres templom

Történelmi háttér:

A XVII. század elején Japánban a tartományurak (Daimjó) már hosszú évek óta viszálykodtak egymással. A vidéki semmirekellők új megélhetési formákba sodródtak, pl. hullarablók lettek. A holttetemek értéktárgyait, szamurájok levágott fejét eladva kényelmesen megéltek akár egyetlen nagyobb csatának köszönhetően hat hónapig, vagy egy évig is. A helyi hadurak hasznukat vették, s bőségesen megjutalmazták őket akkor is, ha rémhíreket terjesztettek, lovakat loptak az ellentáborból, vagy tüzet vetettek az ellenség hadi ellátmányaira. A szolgálataikat igen gyakran előre ki is fizették. A hivatalos banditák szigorú felügyeletet gyakoroltak a maguk által körülhatárolt rablásterület felett. A vadorzók, az illetéktelenül a területre bemerészkedő útonállók kegyetlen megtorlásra számíthattak, ha próbálták megrövidíteni a zsiványokat vélt jogaikban.

1600-ban Keleti Hadsereg (a keleti tartományurak szövetsége) Tokugava Iejaszu vezetésével a szekigaharai ütközetben legyőzte a Nyugati Hadsereget, majd a sóguni cím megszerzése után az egyesített Japán egyeduralkodója lett. „1605-re…a daimiók közötti szakadatlan háborúskodás lényegében megszűnt.”²Ugyanebben az évbe Tokugava Iejaszu leköszönt a sóguni tisztségről (bár ténylegesen továbbra is ő uralkodott), a címet a harmadik fiára, Hidetadára ruházta át. A legnagyobb rivális, Toyotomi Hidejori Hidejosinak a fia volt (a győztes Iejaszu nem végzett vele, sőt megengedte, hogy jelentős évi bevételt szerezzen).

Cselekmény:

A kis csengő

A regény Takezó (a későbbi Mijamoto Muszasi) történetével kezdődik, aki a vereséget szenvedett Nyugati Hadsereg holttestei között sebesülten fekszik a szekigaharai harcmezőn. A barátjával, Matahacsival éhesen, legyengülten indulnak haza, miközben a győztes fél hajtóvadászatot indít a túlélők ellen. A holttestek között hirtelen egy 13-14 év körüli lányt láttak meg. Amint észrevette őket, azonnal elszaladt, miközben egy apró csengő csilingelése hallatszott. A két sebesült rátalál egy házra, ahol Oko él lányával, Akemival. Moxa (gyógyszer) főzésével tartják el magukat. Először nem merték beengedni a sebesülteket, amikor hallották, hogy menekülők Szekigaharából, de végül megszánták őket. Kaptak ételt, italt, gyógyszert.

A fésű

A két fiú hamar felerősödött, s már otthon érezték magukat. Nagyobb biztonságban voltak a házban, mintha bujkáltak volna.

Oko, az özvegy férje volt korábban a helyi útonállók vezére. A falu legnagyobb háza volt az övék, sok szolgával. Az anya szép ruhában járt, festette magát. Akemi elárulja Takezónak, hogy a moxafőzésből származó bevételüket kiegészítik a katonák holttestéről ellopott értéktárgyak eladásával (ezért látták őt az elesett katonák között járkálni). Cudzsikaze Temma, a helyi bandita rájött erre, s megtalálja a házukban az elrejtett tárgyakat. A felerősödött Takezó megöli a korábban Okótól kapott feketetölgy fakarddal a banditát, s Matahacsi is megölt egyet, a többiek elfutottak. Tudják, hogy menekülniük kell, mert jöhet Temma többszáz követője, s az öccse. Reggel azonban Takezó egyedül ébredt, Matahacsi eltűnt Okóval és Akemival.

A virágünnep

A Mimaszaka tartományban lévő Mijamoto nevű falucskában Buddha születésnapja alkalmából virágünnepet tartanak. Ekkor ér vissza szülőfalujába (a rendeletre felállított sorompót áttörve) Takezó, hogy elmondja Matahacsi anyjának, a fia nem halt meg, hanem egy nővel él együtt, ezért nem jött vele. Ocú észreveszi a tömegben.

Az özvegy haragja

Takezó elment Matahacsi anyjához, Oszugihoz, aki meleg fürdőre, vacsorára invitálta, hogy ott maradjon, s addig elküldött a helyőrségért. A csapdába csalt Takezónak sikerült megszöknie a szamurájokból és néhány önkéntesből álló csapat elől.

A háború művészete

A Tokugava-helyőrség szamurájai a falusiak segítségével továbbra is keresték Takezót.

Takuán (egy szerzetes), megegyezett a helyőrség vezetőjével, hogy 3 nap alatt elfogja, ha utána ő dönthet a sorsáról. Ocúval kettesben mentek keresni a menekülőt. Takuán meggyőzte az előbújó Takezót,hogy”Buddha törvényei szelídebbek és emberibbek, mint a daimió rendelete”², így Takezó hagyta magát elfogni, s önként jött vissza a faluba Takuánnal és Ocúval.

A vén óriásfenyő

A „megfélemlített falusiak számára Takuán …hős lett; megmentőjük és védelmezőjük a Gonosztól.”² Takuán megkérdezte a falusiakat, mi legyen Takezóval. Végül úgy döntöttek, hogy büntetésül egy fenyőhöz kötözik 10-20 napig. Takuán elmagyarázta a kikötött rabnak, hogy hiába bír nagy erővel, ha hiányzik belőle a bölcsesség, a tudás. A Szamuráj Útját egyesíteni kell a Tanulás Útjával. A parancsnok egy levelet adott Ocúnak, melyben kérte, hogy vágja le Takezó fejét, s vigye utána Himedzsibe. Akkor feleségül veszi. Takezó elmondta Takuánnak, hogy azért törte át a sorompót, hogy hírt vigyen Matahacsiról az anyjának.

A szikla és a fa

Ocú megszánta az éhező, bőrig ázott, kikötött Takezót. Felmászott a fenyőre, elvágta a köteleit, s vele szökött (már megírta neki Matahacsi, hogy egy nővel él, ne várjon rá). A bosszúszomjas Oszugi utána indult Gonrokuval. Takezó megtudta, hogy nővérét elfogták, s a cölöpvárban tartják fogva. Itt is ölnie kellett, de a nővérét már nem szabadíthatta ki, mert korábban elszállították onnan.

Muszasi születése

Himedzsiben kereste tovább testvérét. Itt találkozott Takuánnal, aki elvezette a központi palotanegyedbe, a tartományúr, (Ikeda Terumasza) színe elé. Itt Takuán 3 év elzárásra ítélte. Muszasi a lakótoronyban, egy sötét kísértetszobában tanulmányozta Szun-cu A háború művészete című könyvét, de sokat olvasott a zenről és Japán történelméről is. Egyetlen kicsiny lámpás világította meg a szobát. Az ennivalót hozó szolgák sem szóltak hozzá. Három év múlva újjászületve vezették a daimió elé, aki új nevet adott neki „Legyen Mijamotó, hogy sose feledje el a szülőhelyét.”² A személynevét is megváltoztatták Takezóról Muszasira (a személynevét ugyanúgy írta ezután is, de a benne levő kínai írásjegyeket kínaiul olvasta). Muszasi esküt tett: ”Takuán a Zen Útját követi, én a Kard Útját fogom. Még nála is jobb embert kell faragnom magamból.”²A sötét szobában értette meg, mit jelent embernek lenni. ”Tanulásra és önfegyelemre akarom szánni az életemet.”²

A Josioka-iskola

A Josioka-iskola „Ifjabb Mestere” néhány szanurájával elment szórakozni. Betértek Oko teaházába, ott iszogattak. Itt élt Matahacsi egész napos alkoholos mámorban, tétlenségben. Végre elszánta magát, és elhagyta Okót.

A szerencse kereke

A Josioka-iskola alapítója és első mestere Josioka Kempo volt, aki egyszerű kelmefestőként kezdte. Később tanulmányozta a rövid kard és az alabárd alkalmazását, s megteremtette a saját, egészen önálló stílusát. Hamarosan nagymesterré vált. Az Asikaga sógunok meghívták hivatalos oktatójuknak.

Josioka Kempo fiai Szeidzsuró, az „Ifjabb Mester” és Densicsiró. Ha valaki bejutott a Josioka-iskolába, az „azt jelentette, hogy a társadalom képzett harcosként fogadta el.”²

Egy akkor még ismeretlen kardforgató, Mijamoto Muszasi nyitotta fel az iskola dicsekvő szamurájainak a szemét, hogy az iskola már nem áll a régi szinten. Meg akart vívni a híres „Ifjabb Mesterrel”. Több tanítvány is kiállt ellene, mindenkit legyőzött, ketten meghaltak, mások megsebesültek. Nem akarták, hogy kiálljon Szeidzsuróval, mert ártott volna az iskola hírnevének, ha veszít az ismeretlennel szemben. Arra készültek, hogy többen megtámadják, s megölik a szobájában, de eltűnt.

Összecsapás és visszavonulás

Muszasi imádkozik:”Engedd, hogy a földkerekség legnagyobb kardforgatójává váljak”²

Oszugi és Gonroku rátalált Muszasira 4 év keresés után. Oszugi támadt, de elesett. Muszasi nem tudta bántani őket.

A vízimanó

Muszasi egy olcsó fogadóban lakott. A 11 éves Dzsótaró 7 éves kora óta dolgozott a szakéboltban, mióta apja Aoki Tanzaemon,aki szamurájként elveszítette az állását. Dzsótaró eldöntötte, hogy szamuráj lesz, és Muszasi követője.

Tavaszi szellő

Dzsó és Ocú is Narába igyekeznek, hogy találkozzanak Muszasival.

Josioka Kempo halála óta sokan a Jagyúkat tartották a harcművészetek legjelesebb képviselőinek az országban.Ocú ezért reménykedett abban, hogy itt láthatja végra Muszasit

A Hózóin

A Hózóin egy zen-templom, melynek igazi feladata a vallásgyakorlás volt, de. harcművészetekkel is foglalkoztak. Muszasi megölte a rettegett Agont, a vezető tanítványok egyikét,ezzel rosszat tett a Hózóin hírnevének.

A Hannya-fennsík

Miközben Jagyú nagyúr kastélyához igyekezett, rónik (gazdátlan szamurájok) támadtak rá. Miután egyedül lemészárolt közülük ötöt-hatot, a többieket a Hózóin papjai segítségével győzte le. Muszasi búcsúzóul útmutatást kért az apáttól, Nikkantól. Az apát válasza a következő volt: „Az, hogy túlságosan erős vagy, az egyetlen tanítás, amelyet át kell adnom neked…Ami azt illeti, ma könnyen megölethetted volna magad. Gondolkozz el ezen, aztán eldöntheted, hogyan fogsz viselkedni a jövőben…nagy tévedés azt hinni, hogy a Szamuráj Útja semmi másból nem áll, mint az erőfitogtatásból.”²

Források

• Terebess Ázsia Lexikon: Miyamoto Musashi

• Josikava Eidzsi: Muszasi első könyv - A szamuráj útja (Ulpius-Ház Könyvkiadó, Budapest, 2006)