Szerkesztő:Teroses/wikitali
Szubjektív élménybeszámoló (pletykálás)[szerkesztés]
A Wikipédia találkozón nagyon-nagyon jól éreztem magamat. Bár csak 5 órára értem oda (sajnos). Elrepült az idő, nagyon érdekes volt, 8 óra után jöttünk el Krisztával.
Emberek[szerkesztés]
Végre találkoztam a Szerkesztőtársakkal, akikről számomra – ahogyan gondoltam is – bebizonyosodott, hogy mind áldozatos, a másikra odafigyelni tudó Emberek (nagy „E”-vel). A „nagy rejtőzködőkkel” (Osvát András kifejezése) sajnos nem ismerkedhettem meg. Nagyon kíváncsi lettem volna Nullextrára, Linkomanra (akinek van ám két gyönyörű lánya.[1], Pasztillára (dettó két tündéri kicsi lány apukája). Ugyanígy nem láthattuk Data Destroyert, CsGábort, Holdkórost, Kispadost és még hosszan sorolhatnám. Sajnos Alenshát „lekéstem”, éppen azelőtt ment el, mielőtt megérkeztem.
Jéééé[szerkesztés]
Néhányunkat óóóriási meglepetések értek egyes Szerk.társak korát és nemét illetően, de erről nem írok, gyertek el legközelebb és Ti is megtudjátok.
Események[szerkesztés]
Samat elnöklésével egy Ki tud többet a Wikipédiáról? teszt kiértékelése, szórakoztató díjkiosztása folyt éppen, amikor megérkeztem, rengeteg nevetéssel, és sok tapssal. (A díj egy-egy wikipédiás kulcs- vagy telefontartó vállpánt és/vagy egy wikis matrica volt). Utána a cikkverseny díjkiosztása történt meg, (a kitüntetetteket kivétel nélkül „dörgő” taps is jutalmazta). Vadszederke gyönyörű Kámaszútra cikkéhez egynémely urak hiányolták a gyakorlati bemutatót.[2] Madura Máté kedves levelét (az összes szerkesztőnévvel akikről megemlékezett) Samat felolvasta, és őt is megtapsoltuk. Az első díj egy dedikált ….(!) Jaj, majdnem elárultam, pedig még csak most fogja megkapni. (A többi díjra pedig sajnos nem emlékszem, majd – ha készül –, a hivatalos összefoglalóban olvashatjátok).
Bemutatkozások[szerkesztés]
Ezután kötetlen társalgás, evés, ivás következett. Felbomlottak a „rendezett sorok”, mindenki jött-ment, ezzel-azzal beszélgetett.
Istvánka (jellemzően a kedvességére) odajött hozzánk, bemutatkozott: „Bölény”, puszit váltottam vele. Pár szót beszélgettünk. Hkoalával is megismerkedtem nagy örömömre, de indulnia kellett hamar.
Sorbajártam a szerkesztőket, akiket részben a régebbi fotókról ismertem, részben most láttam először. OrsolyaVirágot, ELVe-t, Báthory Pétert, Csigabit, Grint, Damit, Syp-et, Timisht, Juliskát, Bennót, Mex-et, Vadaro-t, P/C-et (elnézést, akiket kihagytam, így elsőre sok ez szegény memóriámnak – majd a fotók segítenek!). Tgrt is láttam, de sajnos nem beszéltem vele, pedig fontos fotóengedélyezési ügyre akartam rákérdezni tőle. Amikor meg kerestem ez ügyben, már azt mondták, hogy elment. (Sajnálom!)
Evés, ivás[szerkesztés]
Kriszta67, Ferike333 és Dezső László mellett ültem. László egy csodaszép és nagy rostélyost evett, én meg (tekintettel a fogyókúrámra) egy töltött padlizsánt (ami nagyon szíjas volt, de a nagy sajt és a tükörtojás finom volt rajta – oda a fogyókúrának aznapra!). Kriszta már korábban megkóstolta a tejszínes gyümölcskrémlevest, szerinte jó volt. Mindhárman ittunk egy-egy kávét, amit kedves Dezső László hajtott ki nekünk a felszolgálóktól. (Köszi, így utólag is!)
Aztán a dohányzó szakasz (több szimpatizánssal) lelépett és a kerthelyiség lépcsőin „ásta be” magát. (Cassandro, CFC, OsvátA, L András, később csatlakoztak Istvánka, Kriszta és még többen). Itt ráztam kezet Glanthorral (már távoztában).
Burumék nagyon későn[szerkesztés]
Egyszer csak, amikor már minden reményünket elvesztettük, megérkeztek frissen és üdén Beaujolais[3] és Burumbátor. Mindkettőjüket mindjárt nagy csoportban körülvette a régi ismerős wikisek csapata, úgyhogy épp csak egy bemutatkozásra tellett számomra, s Burumbátorral egy összetekintésre. Aztán többekkel nagy és komoly szakmai (?) társalgásba merültek (a sörük mellett).
Mivel mennem kellett, egy talált szürke férfipulóver leadása után[4] elmentünk Krisztával, akit a kisfia így is alig engedett el.
Összegzés, azaz konklúzió, azaz ....[szerkesztés]
Szóval jó volt, érdekes volt, s nagyon gyorsan elrepült az idő. Jó volt Benneteket megismerni, így mégis más, ha olyannak ír az ember, akinek az arcát ismeri. Szerintem sok gubancnak és haragnak elejét lehetne venni, ha egyre többen megismernék egymást a Szerkesztőtársak közül.