Szerkesztő:Sternerjuli/Próba
A bársonyos forradalom (angolul: Velvet Revolution, csehül: sametová revoluce, szlovákul: nežná revolúcia) kifejezést annak a folyamatnak a leírására használják, melynek során Csehszlovákiában a hatalmat a Kommunista Párt viszonylag békés keretek között átadta az emberjogi mozgalomnak. A kommunizmus lengyel, magyar és kelet-német bukása megindította a tüntetéseket a csehszlovák rendszer ellen is Prágában és Brnoban (1989 augusztusától októberéig). Kezdetben ezeket elfojtották, de az állambiztonsági erők egyre kevésbé tudtak fellépni a növekvő számú tüntető ellen. 1989 november 18-án megalakították a Civil Fórumot. Ebbe bekerültek a Charta '77 mozgalom emberjogi vezetői is. A Fórum célja az volt, hogy összefogja és megszervezze a különböző ellenzéki csoporokat, és hogy a kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozzon. November 27-re általános sztrájkot hirdettek, amely megmutatta, hogy a régi kormányzat mindenféle társadalmi támogató bázis nélkül maradt, és néhány nap múlva össze is omlott. November 29-én véget ért a Kommunista Párt politikai egyeduralma. December 10-én megalakult az új kormány, tagja nagyrészt nem kommunisták voltak. Ezután az elmúlt két évtized legkitartóbb és legelismertebb kommunizmus-kritikusai is hivatalhoz jutottak: december 28-án Alexander Dubček lett a parlament elnöke, Václav Havel pedig köztársasági elnök lett. 1990 június 8-9 megtartották a választásokat is, melyek megerősítették a forradalom vezetőit.
Forrás[szerkesztés]
Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. Oxfod University Press, 2004
II. Károly halálával 1700-ban kihalt a Habsburgok spanyol ága. Károly végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt tette örökösévé. A francia hegemóniától megrettenő Anglia, Hollandia, Savoya és Portugália az osztrák Habsburg-jelölt, Károly herceg mögé állt, ezzel kitört a háború.
A háború menete[szerkesztés]
1701-ben Anglia, Hollandia (a tengeri hatalmak) és Lipót megegyeztek, hogy a spanyol trónra jutásban Károlyt fogják támogatni. Károly nem volt trónörökös az osztrák Habsburgoknál, ezért személyébe belenyugodott Anglia és Franciaország. Anjou Fülöp már megérkezett Madridba, most Károly is elindult oda.
Megindult a háború, melynek harcai Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak. Savoyai Jenő Itáliába tört be, a harcok pedig megindultak a Rajna mentén is. Az angolok Portugáliában is partra szálltak, és egyezményt kötöttek a portugálokkal, akik szintén a tengeri hatalmak mellé álltak. A hadiszerencse viszont kezdeten a franciáknak kedvezett. Tovább növelte előnyüket az, hogy Magyarországon kitört II. Rákóczi Ferenc felkelése is, amit XIV. Lajos pénzzel is támogatott.
A savoyai fejedelem a tengeri hatalmak és az osztrákok mellé állt, viszont a bajor Miksa Emánuel a franciákat támogatta, és 1703-ban betört Tirolba is.
A háború menetében a fordulat 1704-ban következett be. Savoyai Jenő és John Churchill, az angol főparancsnok Blindheimnél és Höchstädtnél súlyos vereséget mért a bajorokra és a franciákra. 1706-ban Ramilliesnél újra vereséget szenvedtek a franciák (ezúttal csak az angoloktól), Észak-Itáliát pedig Sayoyai Jenő foglalta el a Habsburgok számára. Az 1709-es osztrák-angol malplaquet-i győzelem után a franciákat Párizsig szorították vissza.
A francia összeomlásnak külső és belső okai voltak. Franciaország Lajos évtizedes háborúi következtében kimerült, nem bírta a terheket. Ugyanakkor Anglia a dicsőséges forradalom után teljes erejével vethette magát a küzdelembe. A dunai monarchia is megerősödött, I. Lipót kiűzte a törököt Magyarországról, és seregei francia mintára egyenruhában, kiképezve, jó hadvezérek irányítása alatt vonultak hadba.
Ebben a helyzetben úgy tűnt, a franciák teljes vereséget szenvednek, azonban 1711-ben meghalt I. József (1705-ben váltotta fel I. Lipótot). Mivel nem volt fia, a választófejedelmek öccsét, Károlyt választották császárra (VI. Károly). Ez az új felállás nem tetszett a Habsburgok szövetségeseinek, akik mindeddig biztosítottnak látták, hogy a keleti és a nyugati Habsburg-területek továbbra is különválasztva maradnak. Károly a császárkoronázásra német földre utazott Spanyolországból, közben a harcoló felek Urechtben béketárgyalásokban kezdtek (1712-ben).
Békekötések[szerkesztés]
Az utrechti béke értelmében Anjou Fülöp lett a spanyol király V. Fülöp néven, megkapta a tengerentúli birtokokat is, de azzal a kikötéssel, hogy a spanyol és a francia Bourbonok birtokait soha nem szabad egyesíteni. Cserébe átengedték Angliának az amerikai gyarmatok részét, Gibraltárt, a rabszolga-kereskedelem monopóliumát. Az európai spanyol birtokok, azaz Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és közel fél Itália Károlynak jutottak. Savoya birtokba vette Szicíliát. Franciaország megtarthatta Strasbourgot és Elzászt, vagyis a franciákat nem szorították vissza a Rajnától az 1648 előtti határok mögé. E békében ismerték el a brandenburgi választófejedelem királyi rangját is.
Az utrechti békét csak Franciország és a tengeri hatalmak kötötték, Károly eleinte visszautasította, végül 1714-ben Rastattban ő is csatlakozott hozzá.