Szerkesztő:Pumukli/Federer-Nadal

Roger Federer és Rafael Nadal hivatásos teniszezők, az utóbbi évtized meghatározó alakjai a teniszben, akiknek egymással folytatott rivalizálását sokak a tenisztörténelem legjobb párharcai között tartják számon.

A két versenyző 2005 júliusától 2009 augusztusáig megszakítás nélkül birtokolták a férfi világranglista első két pozícióját, egészen addig, amíg Rafael Nadal rövid időre vissza nem esett a harmadik helyre a 2009-es Rogers Cup után. A tenisz története során először fordult elő, hogy két egyéni férfi teniszező négy egymást követő évet (2005–2008) közösen zárt a világranglista első és második helyén. 2009-ben a két teniszező folytatta ezt a rekordot. Időközben, 2004. február 2-tól Federer rekord 237 hétig folyamatosan vezette a világranglistát, míg a nála öt évvel fiatalabb Nadal 2005 júliusában szegődött a nyomába, és rekord 160 hétig tartotta a második pozíciót, amíg 2008 augusztusában át nem vette a vezetést. A két teniszező a 2009-es wimbledoni döntő után újra helyet cserélt, Federer visszavette a világelsőséget, Nadal pedig főleg térdsérülése miatt a második helyet is kénytelen volt átadni Andy Murraynek, aki így négy év után először – átmenetileg – megszakította a Federer–Nadal egyeduralmat.

Federer és Nadal egymás elleni mérlege 14–7 Nadal javára. Mivel a tornákon a kiemelés a világranglista-helyezés alapján történik, 17 alkalommal a döntőben találkoztak egymással, köztük hétszer Grand Slam-döntőben. 2006-tól 2008-ig minden Roland Garros- és Wimbledon-döntőt egymással vívtak, majd a 2009-es Ausztrál Open döntőjében is találkoztak. A hét döntő közül ötöt Nadal nyert; az első két wimbledonit veszítette el. A hét döntő közül három ötszettes volt (Wimbledon: 2007, 2008; Ausztrál Open: 2009); a 2008-as wimbledoni döntő pedig sok szakértő szerint minden idők legjobb meccse volt. .

2003-ban és 2004-ben Federer összesen négy Grand Slamet nyert, majd 2005-től kezdődően a két teniszező az utóbbi 20 Grand Slam-tornából 18-at megnyert (kivétel a 2008-as Ausztrál Opent, amit Novak Đoković, és a 2009-es US Opent, amit Del Potro nyert), Federer 12-őt, Nadal 6-ot.

A párharc elemzése

A rivalizálás mindkét teniszező karrierjére nagy kihatással volt. 2004 és 2007 között Federer minden idők legnagyobb egyeduralmát produkálta. Nyert-vesztett meccseinek aránya a négy év során 315–24 (92,9%) lett, de Nadal ellen (és csak ellene) a mérlege már ebben az időszakban negatív volt: 6–8. Az, hogy ennek ellenére Federer magabiztosan vezette a világranglistát fiatal riválisa előtt, az annak volt köszönhető, hogy a többi tornán Federer jobb eredményeket ért el. 2008-ban Nadal egymás elleni és összteljesítmény tekintetében is felülmúlta Federert, ennek köszönhetően vette át a világelsőséget, majd 2009-ben ismét Federer kerekedett felül.

Egymás elleni mérleg

• Minden meccs: Nadal vezet 14–7-re
• Grand Slam-tornák: Nadal vezet 6–2-re
• Tennis Masters Cup: Federer vezet 2–0-ra
• ATP World Tour Masters 1000: Nadal vezet 7–3-ra

Különböző borításokon:

• Salak: Nadal vezet 10–2-re
• Kemény pálya: 3–3
• Füves pálya: Federer vezet 2–1-re

Párharcuk Grand Slam-tornákon

Nadal többször is megakadályozta Federert a karrier-Grand Slam megvalósításában, amikor 2005 és 2008 között minden évben legyőzte a Roland Garros döntőjében. 2009-ben végül Federer megszerezte hiányzó Grand Slam-címét is, amikor Nadal kiesett a Roland Garros 4. körében.

Minden borításon a két teniszező tartja minden idők leghosszabb nyerő sorozatát: Federer füvön (65) és kemény pályán (56), Nadal salakon (81); ráadásul mindhárom sorozatnak a másik játékos vetett véget.

A Grand Slameken nyújtott teljesítményük kiemelkedő: rekord 7 Grand Slam-döntőt játszottak egymással, és a 2009-es US Openig egyikük sem vesztett soha Grand Slam-döntőt senki más, csak egymás ellen. A 7 Grand Slam-döntő közül 5-öt Nadal nyert, igaz, 3-at Nadal legjobb, Federer leggyengébb borításán vívtak, salakon. A többi borításon a mérlegük 2–2.

Azokon a Grand Slam-tornákon, ahol nem jutottak mindketten döntőbe (14 / 21), az egyikük rendszerint bejutott (12 / 14, kivétel: 2005-ös és 2008-as Ausztralian Open). A bejutó játékos a 12 ilyen alkalomból 11-szer Federer volt, 1-szer Nadal.

Ez az egymás elleni mérleg értékelésére is kihatással lehet. Federer ugyanis a párharc kezdetének tekintett 2005-ös évtől kezdve az utóbbi 21 Grand Slam-tornából 18-on döntőbe jutott, tehát 18-szor lehetőséget adott a Nadallal való összecsapásra, Nadal viszont csak hét alkalommal élt ezzel a lehetőséggel, 11 döntőbe nem jutott be: kilenc alkalommal korábban kiesett, kétszer pedig nem indult a tornán. Federer a nem Nadallal vívott 11 döntőjéből tízet megnyert; míg Nadal egyetlen egyszer, a 2005-ös Roland Garroson tudott úgy Grand Slam-címet nyerni, hogy Federer a döntőnél rosszabb eredményt ért el (1/2 döntő). Összesítve tehát bár Nadal 5-ször legyőzte Federert Grand Slam-döntőben, és csak 2-szer kapott ki tőle, Federer további 10 olyan alkalommal győzött, amikor riválisa nem jutott döntőbe, míg Nadal ezt csak egyszer mondhatja el magáról.

A két teniszező összesített Grand Slam-rekordjai páratlanok: az utóbbi 21 Grand Slam-tornából (2005-ös Roland Garros–2009-es Wimbledon) 18-at a két teniszező egyike nyert (Federer: 12, Nadal:6); köztük 11-et sorozatban (2005-ös Roland Garros–2007-es US Open). Federer további 3 Grand Slamet nyert 2004-ben, ami az összesített arányt 21 / 25-re növeli, ha pedig Federer 2003-as wimbledoni címét is beleszámítjuk, akkor 22 / 27-re. A két versenyző a kisebb tornákon is dominált: egymás között osztottak fel az utóbbi 50 Masters 1000-címből 30-at (Federer: 12, Nadal: 18).

Federer	Verseny	2005	2006	2007	2008	2009	2010	Döntő	Győzelem	Nyert-vesztett
	Ausztrál Open	1/2D	Gy	Gy	1/2D	D	Gy	4 / 6	3 / 6	37–3
	Roland Garros	1/2D	D	D	D	Gy		4 / 5	1 / 5	30–4
	Wimbledon	Gy	Gy	Gy	D	Gy		5 / 5	4 / 5	34–1
	US Open	Gy	Gy	Gy	Gy	D		5 / 5	4 / 5	34–1
	Lehetőségek kihasználása	2 / 4	3 / 4	3 / 4	1 / 4	2 / 4	1 / 1	18 / 21	12 / 21	N/A
	Nyert-vesztett meccsek	24–2	27–1	26–1	24–3	26–2	7–0	N/A	N/A	159–9

Nadal	Verseny	2005	2006	2007	2008	2009	2010	Döntő	Győzelem	Nyert-vesztett
	Ausztrál Open	4k	–	1/4D	1/2D	Gy	1/4D	1 / 5	1 / 5	23–4
	Roland Garros	Gy	Gy	Gy	Gy	4k		4 / 5	4 / 5	31–1
	Wimbledon	2k	D	D	Gy	–		3 / 4	1 / 4	20–3
	US Open	3k	1/4D	4k	1/2D	1/2D		0 / 5	0 / 5	19–5
	Lehetőségek kihasználása	1 / 4	1 / 3	1 / 4	2 / 4	1 / 3	0 / 1	8 / 19	6 / 19	N/A
	Nyert-vesztett meccsek	13–3	17–2	20–3	24–2	15–2	4–1	N/A	N/A	93–13

Salak: a mérleg nyelve

Annak ellenére, hogy a teniszévad nagy részén a tornák kemény pályákon zajlanak, Federer és Nadal összes, 21 egymás ellen vívott meccsük közül 12-őt salakon játszottak: ezek közül 10-et Nadal nyert, gyakorlatilag létrehozva a két teniszező egymás elleni összesített mérlegében (14–7 Nadal javára) a különbséget.

A sok salakos találkozó úgy történhetett, hogy a 2006-os évtől kezdve Nadal és Federer volt salakon a világ két legjobb játékosa: Nadal minden kétséget kizáróan a legjobb, Federer pedig annak ellenére a második, hogy egyéni pályafutásában a salak a leggyengébb borítása. Így mindketten bejutottak a maguk ágán a legtöbb salakos döntőbe, ahol egymással csaptak össze: ekkor azonban legtöbbször – a salakon jobb – Nadal kerekedett fölül. Nadal, akit sok szakértő minden idők legjobb salakjátékosának tart, az utóbbi 5 évben négyszer megnyerte sorozatban a Roland Garrost, salakon összesen 154 meccset nyert meg, és mindössze 6-ot veszített el (96%-os nyerési arány). Ennek fényében Federer fejtette ki a legnagyobb ellenállást a salakos Nadal-uralom ellen a maga 2 győzelmével (2–10: 17%-os nyerési arány), és Nadal 81 meccses salakos nyerő sorozatának megszakításával.

Kemény pálya

Federer és Nadal mindössze 6-szor játszott egymással kemény pályán, és három-három meccset nyertek.

Federer 2004 óta a legjobb kemény pályás játékos, aki a 13 kemény pályás Grand Slamből 9-et, a 6 Tennis Masters Cupból 4-et megnyert, 11 kemény pályás Masters-címet szerzett, egyéni mérlege 212–28; 32 kemény pályás döntőbe jutott be, és 28-at megnyert (a rivalizálás kezdete óta 26 döntő, 22 győzelem). Nadalnak szintén jó eredményei voltak kemény pályán, 2005 óta kilenc kemény pályás tornát nyert, köztük 5 Masters-tornát. Az évek során fokozatosan fejlődött, és 2009-ben legyőzte Federert az egyetlen kemény pályán vívott Grand Slam-döntőjükben, az Ausztrál Openen, ami Federernek akkora csalódás volt, hogy a díjkiosztón végig zokogott.

Sok szakértő kritizálta Nadalt, hogy a korábbi években kevés kemény pályás döntőbe jutott be, és ez az oka a két játékos egymás elleni eltolódott mérlegének: annak ellenére, hogy az év nagy részében kemény pályás tornák zajlanak, a 12 salakos találkozóhoz képest kemény pályán aránytalanul keveset (6) játszottak egymással, és ez nem Federeren múlott. Ha – a párharc legaktívabb éveiben, amikor salakon sokszor találkoztak egymással – Nadal bejutott volna azokba a döntőkbe, amiken Federer részt vett, többet játszottak volna egymással, és ezek a meccsek feltehetőleg Federernek kedveztek volna. Azt is figyelembe kell viszont venni, hogy – főleg a korai években – Nadal még csak karrierje első felében, Federer pedig karrierje csúcsán volt, így Nadalnak a főleg keménypályás Grand Slameken nyújtott gyengébb teljesítménye a fokozatos fejlődés része volt, és a 2009-es Ausztrál Open kemény pályáján ő kerekedett felül. Az utóbbi másfél évben a tendencia megfordulni látszik, a harmincas éveihez közeledő Federer jut be kevesebb döntőbe.

Füves pálya

Füves borításon Federer és Nadal az elmúlt évek két legjobb játékosa. Federer 2003 óta a legeredményesebb füves játékos: sorozatban ötször megnyerte a wimbledoni teniszbajnokságot (2003–2007), rekord 66 meccsen keresztül veretlen volt füvön, majd 2009-ben újra visszahódította címét, igaz, Nadal ekkor nem indult a tornán. Az utóbbi öt évben Federer füves pályás mérlege 72–1. Federer támadó szellemű játékának a gyors fű a legideálisabb borítás, és bár szervái és röptéi lehetővé teszik a szerva-röpte játékot, sokszor inkább az alapvonalon marad.

Nadal folyamatosan fejlődött füvön: 2006–2008-ig egymás után háromszor vívott döntőt Federerrel, az első kettőt elvesztette, de a másodikban öt szettre kényszerítette Federert. 2008-ban nagy csatában, sokak szerint minden idők legjobb meccsében Nadal kerekedett felül. A fű az a borítás, amelyre a salakos felállás ellentéte érvényes: Federer a legjobb, Nadal a második legjobb – bár az különbség közel sem olyan egyértelmű, mint salakon, és az évek során szinte kiegyenlítődött – és mindketten be is jutnak a döntőkbe. A füves szezon viszont a kemény pályás és a salakos szezonhoz képest rövid, nincs füves Masters-torna, és minden játékosnak csak két tornán van alkalma indulni évente, így kevéssé tudta módosítani a két teniszező egymás elleni mérlegét. Az, hogy az elmúlt négy évben egyáltalán három meccset tudtak egymással játszani füvön, figyelemreméltó, tekintve, hogy csak Wimbledonban volt alkalmuk találkozni egymással. 2009-ben Nadal sérülés miatt visszalépett a tornáról, így nem tudtak újra összecsapni.

A párharc értékelése

A Federer és Nadal közötti több mint öt év korkülönbség miatt a két teniszező pályája eltolódott egymáshoz képest – a legjobb éveik közötti hosszú átfedés, így a rivalizálásuk annak köszönhető, hogy különböző életkorban érték el csúcsformájukat: Nadal sokkal fiatalabb korában tört be a tenisz élmezőnyébe, mint Federer, Federer pedig még 27-28 évesen is kimagasló eredményeket ért el.

Míg Federer 2003-tól 2010-ig többé-kevésbé töretlenül dominálta a teljes mezőnyt, Nadal 2004-ben tűnt ki először a többi teniszező közül, ekkor még elsősorban salakos eredményeivel, majd a következő években fokozatosan Federer legnagyobb riválisává vált. 2010-re pedig a két teniszező fokozatosan szerepet cserélt: az akkor 23 éves Nadal került karrierje csúcsára, míg a harmincas éveihez közelítő Federer szerényebb sikereket könyvelhet el. A két teniszező közötti életkorbeli különbség miatt az a méltányos, ha a 2005 előtti és 2010 utáni éveket kihagyjuk az értékelésből – és a 2005 és 2010 közötti időszakot tekintjük a párharc éveinek.

Federer és Nadal 2005 és 2010 közötti egymás elleni mérlege egyértelmű Nadal-túlsúlyt mutat, és gyanítható, hogy az elkövetkezendő évek is a több évvel fiatalabb Nadalnak kedveznek majd. A 2005 és 2010 között vizsgált mérleg azonban több szempontból csalóka lehet: a sok salakos találkozó, a kevés egymással vívott kemény pályás döntő, a kevés füves torna jobban kedvezett a fiatal spanyolnak, míg Federernek nem sokszor volt alkalma visszavágni a salakon elszenvedett vereségekért a számára kedvező borításokon.

Ez azonban nem von le azonban Nadal győzelmeinek értékéből. Federernek, sokak szerint minden idők legjobb teniszezőjének Nadal egyetlen valóban egyenrangú ellenfeleként lépett fel. Bár a két játékos mindvégig kölcsönösen akadályozta is egymást a nagy, történelmi eredmények elérésében, kettejük összecsapásaiból kialakult a sport történetének egyik legszínvonalasabb és legnagyobb érdeklődéssel kísért párharca. Azt csak több év távlatából lehet majd megmondani, melyik teniszező ért el nagyobb eredményeket pályafutása során – az azonban gyanítható, hogy egyikük teljesítménye sem fogja elhomályosítani a másikét.