Szerkesztő:Novumlore/korona

A Szent Korona keletkezése témakörrel kapcsolatban felsejlik az újabb kutatási adatok figyelembe vételével, egy új korona keletkezési elmélet. Az újdonság számba menő tények megvizsgálása feltételezi, mivel szintén ókori események megfejtésével nézünk szembe, és ember részére készített alkotásról van szó, minden kutatónak fel kellene tenni és megpróbálni megválaszolni a korona keletkezésének négy alapkérdését: hol, mikor, kinek és miért készült el a Magyar Szent Korona? Tegyük ezt, és e szócikkben feltárt adatok alapján feleletet fogunk kapni e kardinális kérdésekre.

A témakör kifejtésében abból indul ki az elmélet, hogyha egy korona elkészítése, különösen, ha az egy beavató korona, nem jellemző, hogy minden emberi elrendelés nélkül, ilyen alkotást bárhol is spontán készítenének. Tehát rögzíthető, hogy minden esetben szakrális folyamatok vezetnek el egy beavató korona elkészültéhez. A készítése megszentelt alapját az adja, ha egy nép, egy ország, de főleg a birodalom életében, azt egy uralkodó dinasztia megrendeli, és azt a kézművesei, vagyis az ötvösei a társadalmi és vallásfelfogásainak tükörképeként elkészítik, a kor legfejlettebb tudása szerint.

A témakörünkből adódóan, mivel a Magyar Szent Korona keletkezéséről vannak az újabb adatok, a második kiinduló pontként kell megfogalmazni, hogy eredendően csak magyar vonatkozású szakrális őstörténeti motívumai lehetnek e Szent Korona elkészültének kiinduló alapjai. Nem is kell sokat keresgélni, mert a Hunor és Magor ősmondánk, pontosan elvezet minket, a Magyar Szent Korona elkészítésének történeti kezdeteihez. A másik kútfőből Szkíták a Szentírásban is kitűnik, ahogy Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én versében is írja, a magyar vonatkozások. E forrásokból is visszaköszön, hogy a Góg fogalma azonos a hun ősiséggel. Addig a Magóg pedig nyomatékosítja, hogy másodikként már a Ma(gyar)-gógról van szó, esetünkben a szkítákról, vagyis a hun és a magyar népek ősiségéről.

Előzmények

Nagyon fontos kiemelni azt a tényt, amiről sok korona kutató elfelejtkezik, a Hunor és Magor mondánk szintén szakrális történetéből, hogy eredendően a hun és a magyar népre, egy és azonos kifejlődésű nemzetként kell tekinteni. Vagyis egynyelvű, egyidentitású és testvérnépeik egymásnak. Csak az elkülönült földrajzi élőhelyeik alapján váltak két, párhuzamosan önállóan fejlődő néptörzsé, akik az újfent találkozásaik során rendre újra egyesültek egy közösséggé, néppé. E monda tényeiből kiindulva szögezzük le, a korona keletkezését megelőzően a két nemzetrész újra egyesülésének történelmi és földrajzi kereteit a Meótisz fedi le, mai meghatározással az Azovi-tenger mediterrán jellegű tájegysége. Nagyon fontos a későbbiek megértésére, ezért ki kell hangsúlyozni, hogy a Meótisz területe lényegében megegyezik, a Fekete- és a Kaszpi-tengerek közötti Kaukázus hegységnek az északi oldalán elterülő területeivel.

Az Európát és Ázsiát délről elválasztó Kaukázusról pedig jellemzően leírják, hogy az ókorban még mindkét oldalát magyari testvérnépek lakták. A déli oldalán a történelmünkből ismert szavárdokat és az avarokat, az északi oldalán pedig a hunokat, és tőlük nyugatabbra pedig a szkíta néptörzseket. A magyarok vándorlásai címszó alatt, ezen a területen újabb két jellemzően meghatározó fogalmat találunk: Levédia és Etelköz néven. Míg az előbbi tájegység azonos a Kaukázustól északra eső területekkel, ahol a mondánk szerint a Hunor, vagyis a hun törzsek európai népcsoportjai éltek. Addig a másikban, Etelközben, már a Magor, illetve a Magóg népek, a magyarok, vagyis a szkíták népcsoportjai élnek a kezdetektől.

A Magyar Szent Korona keletkezési motívumainak megértéséhez, még egy közvetlen megelőző történelmi tény ismeretéről kell szólni. A Hun Birodalom történelmében sorsfordító évszám a kínai Han-dinasztia Kr.e. 206- Kr.u. 220. évi bukása. Értsük rajta a Han a hsziungnuk, azaz az ázsiai hunok összefüggést. A hanyatlásuk kezdete Kr.e. 51., amikor VU TI kínai császár döntő vereséget mér rájuk. Ekkor a hsziungnuk kétfelé oszlottak. Északon még megmarad a ma Mandzsúriának nevezett országuk. Addig a hun főerők nyugat felé húzódnak vissza. Ahol a későbbiekben Közép-Ázsiában az Altaj-hegység menti területeiken találhatóak. Jellemzően a turk vagy türk népek családját megalkotva. A kínai vereségeik hatására, a keleti területek élőhelyeinek elvesztését következtében, az úgynevezett ázsiai Hun Birodalom, megkezdi az ősibb élő helyeikre történő visszafordulást. Mégpedig a hunok akkori központi hatalmának, vagyis a Pártus Birodalomnak a megerősítését. Köztudottan a pártusokat is a hun Arszakida uralkodó család vezette. Mégpedig az újperzsa, vagyis a Szászánida Birodalom 224-ben történt megalakulása, és az általuk azonnal elkezdett hun területek elleni hódításaik kivédése érdekében. Bár a történelemben ettől az eseménytől, pontosabban a 226. évszámtól számítódik a hun vezetésű Pártus Birodalom bukása, de a népe nem pusztul el. Sőt tovább, és eredményesen védekeznek a turáni alföld körzetében, a perzsák meg-megújuló támadásai ellen. Csak a hun fejedelemség vonul Ktésziphon fővárosukból északabbra, egy új és jól védhető területre, immár Európában, vissza Levédiába.

A hun fejedelemség politikai törekvéseihez sorolható, ahogy a Hunor és Magor mondából ismerjük az, hogy az európai politikai céljaik megvalósítása érdekében, a pártusok Levédia területére helyezik vissza a Hun Birodalom főfejedelemségét. Természetszerűen itt, a Kaukázus északi oldalán alakítják ki azt az új birodalmi központjukat, amely a későbbi sorok szerint majd a Szent Korona elkészítésének a helyévé válik.

A Szent Korona keletkezésének előtörténete

Történelmi korok szerint, az ókor időszakának végén, a Kr.u. 2-5. századok történéseinél tartunk. A Hun Birodalom főfejedelemsége megkezdi az európai politikai tevékenységét. Levédia válik a birodalmuk központjává. Kiépítik az itteni fővárosukat a kor legmodernebb felfogásában. Egy fénypompás város épül fel, a rendelkezésre álló forrásokban megnevezetten VARACHAN néven: arab és zsidó feljegyzések alapján. E város létéről két független forrás is tudósít. Az egyik 682-ből, egy Izrael nevű kaukázusi albán keresztény misszionárius püspök beszámolójában fordul elő. Ugyan ez a név a főváros melletti hegy neveként, a Yehudah ha-Levi (1080-1114) arab-zsidó krónikaírónak, a kazár krónikájában szerepel. Ez a hun főváros Derbenttől, a Kaukázus keleti, a Kaszpi-tenger melletti átjárót védő őrvárosától északabbra terület el, a Kuma-folyó mentén. A város sorsáról annyit tudni lehet, hogy 453-at követően betagozódik a hunokkal együtt az ő hatalmukat váltó Kazáriába. Már a Kazár Birodalom területéről nézve, a Balandzsar és a Szamarkand városok között volt található. Ide helyezte át tehát a hun dinasztia a pártus hun urakodó család bukása után, a 226. évtől a birodalmi központját. Ez a főváros a 2. arab-kazár háborúban, a betörő arabok által a 723. évben elpusztul a szomszédos Balandzsar várossal együtt. Ekkor a maradék hun fejedelemség még északabbra, Kijev városába teszi át a székhelyét.

Csak nagyon röviden a további eseményekről. A nyugat felé új birodalmat kiépítő hun seregek 375-ben, az első támadásukkal szétzúzzák a Dnyeper mellékén hódító Ermanarik keleti gót király ország foglalását. Vagyis a hunok visszaveszi az egész Levédia tartományt magukénak. Győzelmük következményekért, 379-ben megkezdik a Kárpát-medencébe történő behatolásukat. A medence honegyesítő hadjárataival elkezdődik, az itt őslakó szkíta néptörzsek és a bevonuló hun testvértörzsek újra egyesítése. A medence ősnépeit időközben hódoltató indoszlávok és indogermánok, vagyis az idegen törzsek, példaként: gótok, vandálok, szvébek, frankok, alánok kiűzését befejezően, 425-ben a győztes hun főerők, Ruga főfejedelem vezetésével, beköltöznek a Kárpát-medencébe. Politikai céljukként, innen, a közép-európai területekből létrehozott új Hunnia országukból kiindulva, a Római Birodalom legyőzésével, újra egyesíteni egész Európát, immár és feltehetően az EURÓPAI HUNNIA BIRODALOM (~HUNGÁRIA) egységében. Kiemelve, az ősnépi hun-magyar testvéresülés egységes hunmagyar (a továbbiakban már egybeírva) hatalma alatt. Pontosított megfogalmazással az első Európai Unió létrejöttét. Értsük rajta, hogy a nemzetközi UNIÓ fogalma is a H-UN-IÓ, hun-államszervezet (IÓ ~ IA) jelentéséből ered, az indoeurópai hajlító nyelvekben a (néma) 'H' betű elhagyásával. A hunok tervezte Európai Hunnia Birodalma kihangsúlyozva, hogy nem a mai hajlító nyelvű indoeurópai, hanem a ragozó hunmagyar ősnyelven történő megvalósításával.

A Szent Korona kutatások ellentmondásai

A jelenleg ismert korona kutatások már mindent kiderítettek a Magyar Szent Koronáról, meg mindennek az ellenkezőjét is. Ennek ellenére a korona keletkezésének témakörében a kaotikus összevisszaság jellemzi a mai ismereteinket. E szócikknek nem célja bírálni a mások, a jelen ismeretek anyagait, azok megtalálhatók a hasonló szócikkek alatt. Itt csak a kutatások egy jelentős új aspektusára kell kitérni. A bevezető szavai szerint, tehát minden tudományos folyamat kezdete, a kutatók önmaguknak feltett kérdésekre adó válaszok keresésével indul. Ennek ellenére, a számos közzétett vélemény során, a korona keletkezésével kapcsolatosan a következő egybefüggő négy kérdést még senki sem tette fel, illetve válaszolta meg. Hogy ennek mi lehet az oka? Nem tudni. Ha eddig nem, akkor most kell ismét feltenni az alapkérdéseket, és a lehetőség szerint az új feltárt adatok alapján a válaszokat megtalálni rájuk.

Tegyük fel tehát az alapkérdéseinket: hol, mikor, kinek és miért készült el a vizsgálódásuk tárgya? Ugyanis a történeti logika szerint, minden vizsgált történelmi eseménynek csak egy igaz megoldása van. Mégpedig a háromszintű logikai folyamat szabályrendszere alapján az: ok – okozat – következmény egységrendszeréből kifolyólag.

A Szent Koron elkészítésének okához tartozik a készítésének az elhatározása. A Kr. utáni időszámításuk idején megerősödött az indoeurópai népek hódító tevékenysége, az eredendően elsődleges indoeurópai ősnépek, vagyis a hunmagyar népek ellen. Sorra foglalják el idegen hatalmak az addigi élettereiket, példaként a kínai, majd a perzsa, és a közbeni római hódításokat említve. A még megmaradó hunmagyar népeknek elemi létszükségletévé vált egy olyan szakrális uralkodói embléma, egy beavató korona elkészítése, amivel a még megmaradt magyari népeket újra egységbe lehetett kovácsolni, az ősi társadalmaik megmentése érdekében.

A koronakészítés okozatai közé tartoznak az elkészítési folyamatok. Létre kellett hozni olyan kézműves ipart – ha még nem lett volna – amelyik képes a kivitelezésére: ötvösökkel, zománctárgy készítőkkel, drágakő megmunkáló kézművesekkel. Mégpedig olyan színvonalon, hogy a rendelkezésre álló társadalmi és vallási felfogásokat, az egységes jelrendszerek, jelképek elkészítésével, szakrális, vagyis vallásilag felszentelhető minőségben képesek legyenek megalkotni. Miként a helyes felfogásában egy beavató koronát kellett alkotni, amely, a még Európában akkor létező hunmagyar társadalmakat képes legyen egységbe kovácsolva, a hódítóktól visszafoglalva újra a hunmagyar hatalom alá egyesíteni. Ide kapcsolódik, hogy a források miért nevezték Varachan fővárost fénypompás városnak? Ami abban a korban azt jelentette, hogy olyan díszítéseket alkalmaztak a házaikon, de főleg a keresztény templomaikban, amelyeket a fényt tükröző arany, ezüst alapú és rézben bronz művésztárgyak jelentették. Tehát kijelenthető, hogy a Hun Birodalom rendelkezett egy szakrális beavató korona elkészítésére képes vallási és kézműves kultúrával.

A korona készítés következményeit már a történelem tárgya vizsgálhatja. Az első tényként rögzítsük, hogy a Hun Birodalmak a történelem helyes felfogásában, kizárólag ókori fejedelemségekben éltek. A vezetőiket minden esetben a fejedelem vagy főfejedelem jelentette. Példaként, még Úr Jézus, indoeurópai formában írva Jézus Krisztus is, önmagát minden esetben fejedelemként (Biblia: Jn 16,11) nevezte meg. Mivel a királyság egyeduralkodói intézményét már a hódító indoeurópai népek találták fel, így királyaik is csak nekik voltak. Példaként az első indoeurópai király az akkád-asszír Sarrukín király volt, még Kr.e. 2369-től, vagy 2334-től. Miszerint a hun főerők, Európa újra egyesítésén dolgoztak, különösen a Római Császárság ellen, a császári korona ellensúlyozására, a hunoknak elemi érdekévé vált egy, a császári koronánál is magasabb eszmeiségű uralkodói embléma elkészítése. Ennek az érdekében kezdtek bele a Magyar Szent Korona elkészítésébe, mégpedig a kettős szerkezetű beavató koronaként, aminek egyesítő erejével kívánták legyőzni a Római Birodalmat, hogy a helyébe létrehozhassák az Európai Hunnia Birodalmat. A magyar korona kettős szerkezetében az alsó körabroncs a hunok földi rónáját, az ősi körhont jelképezi. A felső koronarész félgömb alakja pedig a Mennyország földi leképezésének megvalósítását, mégpedig az egyenrangú nemzetségi társadalmi formájuk újra alkotását ajánlotta fel a csatlakozó nemzetrészeknek.

Úgyszintén a koronakészítés következményeihez tartozik, hogy egy olyan alkalmas személy részére, vagyis a megkoronázására kellett elkészíteni, aki alkalmas volt a megvalósítandó birodalom egyeduralkodói címére. Mivel Kr.u. 445-re érett be a hunok európai egyesítő tevékenysége a rómaiakat legyőzni képes királyi intézmény megalakítására, és akkor éppen két társfejedelem uralkodott a hun dinasztiában Atilla és Bleda, a döntést cselekvés követte. A család kiválasztotta nyugat-európai uralkodásra Atillát, és Bleda visszament a kelet-európai térség önálló fejedelmének, Levédia kormányzására. Atilla megkoronázáshoz elrendelték a világ akkori legmagasabb eszmeiségű koronája megalkotását, mégpedig Úr Jézus keresztény próféta tanításai nyomdokán, és az őt követő szentek zománcképeinek a követésében. A korona 445-ben készült el. Az is igaz, hogy angyalok hozták – mégpedig hun táltos hírvivők – az elkészült koronát Budára, ahol minden bizonnyal és világra szóló ünnepélyes körülmények között Atilla társfejedelmet, az első hun királlyá koronázzák. Kihangsúlyozott céllal, a hun Európai Unió megvalósítása érdekében. Csak egy mondatban, ennek az érdekében zajlott az Atilla király vezetésével 451-ben a nagy catalaunumi csata Galliában, és egy évre rá a döntő római hadjárata. Hogy mégsem lett sikeres a hun uralkodó család európai politikája, azt Atilla királynak egy merénylet általi halálával sikerült Rómának elhárítani.

A Szent Korona keletkezésének leírásában szögezzük le még egyszer, hogy főleg egy beavató koronát céltalanul sohasem készítenek. Azzal, hogy hátha jó lesz valamire? Tehát szigorúan, bizonyos politikai célkitűzések motiválnak minden ilyen elhatározást. Vagyis egy korona készítés mindig négy folyamat egybecsengésétől indukálódik a társadalmakban. Egyszer kell lennie egy helynek, egy fejlett kultúrának, ahol el lehet készíteni a tárgyat. Másodszor valamely időponthoz kapcsoltan, egy élő személy részére évszámhoz kötötten készíttetni. Harmadszor, tehát ismert és élő uralkodó jelöltnek készítenek ilyet, és csak egyszer, ha még addig nem készült ilyen tárgy a társadalomban. Negyedszer pedig a társadalmak csak egy meghatározott politikai feladat szakszerű és eredményes végrehajtása érdekében készítenek beavató koronát, az emberi cselekedetek tárgyiasult, vagyis egységbe hívó kifejezésére.

A Szent Korona keletkezésének új elmélete

A Szent Korona keletkezésének témakörét folytassuk tovább, a készítése négy folyamatára feltett kérdések megválaszolásával. Mégpedig: hol, mikor, kinek és miért készítették el a Szent Koronát? Mivel az itt leírtakban egy teljesen új eredettan kerül megfogalmazásra, a cél az, hogy a kutatótársak ismerkedjenek meg az új elmélettel, és ha tehetik, azonosuljanak a tételeivel. Az bizton nem a jövőt szolgálja, a magyar megmaradást, ha a nemzet a legfontosabb tárgyiasult emblémájáról, ahányan annyifélét gondolnak és írnak. Mivel nem volt ez így a koronánk keletkezésekor sem, legyen ez a szócikk az egységesülő gondolkodás vezérfonala, a jövő irányvonala.

A bemutatott történelmi adatok alapján a Szent Korona keletkezésére csak egyetlen jó megoldás kínálkozik. Ugyanis a jelenleg közkézen forgó megoldásokban, a mervi-oázistól kezdve a 12. századi bizánci eredetéig leírt esetekben, egyikben sincs meg a kérdések egységének a társadalomtörvényi esete, és így a jó válaszok lehetősége. Csak megjegyezve, hogy a A Szent Korona mervi keletkezésének elmélete közelíti meg legjobban e szócikk feldolgozását, csak mintegy 86 évvel későbbre keltezi a korona keletkezési dátumát, és még a hun vonatkozása is helytálló, mert anno a Mervi-oázis is bizony a Hun Birodalomba tartozott. Csak az a gond vele, hogy mintegy kétszáz évvel már korábban I. Ardasír (Artaxerszész) perzsa király, 224-ben végleg legyőzi IV. Artabanosz pártus uralkodót, aki maga is elesik a csatában. E győzelmüket követően a perzsák megszállják Közép-Ázsiát a Mervi-oázissal együtt, véget vetve ott is a hun magaskultúrának. A történelem folyamatában a korona keletkezésével kapcsolatban tehát, csak az alábbi egy esetben áll fenn az a logikai egység, amikor mind a négy kérdésre azonosan, a helyre, korra, személyre és politikai szerepére pontos válaszokat lehet találni. Nézzük a feltett kérdéseket és a feleleteket a feltárás sorrendjében:

1. Hol készült a Szent Korona?

─ A Magyar Szentkorona elkészültének helye, a kaukázusi Hun Birodalomnak a Varachan nevű (ma: Varsány olvasatú) fővárosa. Talán úgy jobban érthető a magyar fülnek, hogy a hunok Levédia országrészének, a fénypompás fővárosában.

2. Mikor készült a Szent Korona?

─ A korona Kr.u. 445-ben készült el, a hun uralkodó család elrendelésére. Mégpedig az Európában előre nyomuló Hun Birodalom számára, akik a Római Birodalom legyőzése után e korona alatt kívánták újra egyesíteni Európát, és a hunmagyar népek hatalmával.

3. Kinek készült a Szent Korona?

─ Az előző pontok alapján már az is egyértelmű és megcáfolhatatlan tény, hogy kinek készült ez a korona? Bizony még az első magyari világkorszakban, és sorrendben az első királyának, az ezzel megkoronázott hun uralkodó családban ATILLA társfejedelem fejére. Akit az előző pont szerinti évben, a Hun Birodalom európai területeinek a királyává koronáztak. Mégpedig a korona kettős szerkezete alapján, a Menny és a Föld királyává, urává, Európa új vezetőjévé.

4. Miért készült a Szent Korona?

─ A Magyar Szentkorona tehát azért készült el, hogy e korona alatt egyesítsék az akkor még jelentős számú európai hunmagyar népeket egy új országban. Minden bizonnyal a Nagy-, vagy Európai Hunnia Birodalom megvalósításában. Lényegében a hun uralkodó család európai nagyhatalmában. Ismételve: a Római Birodalom sikeres megdöntése után ezzel, a hunmagyar szakrális korona segítségével akarták újra egyesíteni Európát, és ugyanezen hatalom alatt és nyelven. Értelemszerűen akkor még a korona eredeti ókori, ma íratlannak mondott eszmeiségével. Innen táplálkozik az első, a mai fogalommal az Európai Unió megvalósításának a politikai elve. De ma már nem a hunmagyarok fényes ókultúrájával, hanem az európai hajlító nyelveken (angolul), és amely az asszír-latin politikai elveken valósult meg.

A Szent Korona utóélete:

A szócikk összefoglalása képen, még egyszer írjuk egymás alá a megfejtések eredményét:

1. Hol: Varachan hun fővárosban.

2. Mikor: Kr.u. 445-ben.

3. Kinek: Atilla társfejedelem királlyá koronázására.

4. Miért: az Európai Hunnia Birodalom megvalósításának koronájaként.

Atilla király meggyilkoltatása után a Hun Birodalom hatalma – és nem a népe –, szétesik. Így a római uralkodó köröknek bőségesen volt ideje az ide vonatkozó tételes bizonyítékok eltüntetésére. A korona szerepe is egy időre háttérbe szorul. A hunok uralmát követő hatalmak, így a gepidák, az avarok és végül ismét a hunmagyar, vagyis az Álmos- Árpád-féle honegyesítés idején nincs róla történelmi adat. Majd Kr.u. 1000-ben kerül ismét előtérbe, amikor Vajk fejedelmet, másként I. Szent Istvánt ezzel a koronával Magyarország királyává koronázzák. A legendák szerint, II. Szilveszter pápa Rómából küldi vissza az eredeti hun Szent Koronát a magyaroknak, egy feudális királyság megalapozása szándékával. Ettől az időponttól a Magyar Királyság e korona szakralitása alatt él. Befejezésként említve, hogy jelenleg, 2012. január 1-től Magyarország államformája köztársaság. Így a Magyar Szent Korona társadalmilag megint inaktív állapotban, igaz, de az Országházban tartják biztonságos őrizet alatt.

A Szent Korona még így a tétlen állapotában is élő emberi erőt, társadalmi akaratot testesít meg. Amennyiben a mai világhatalom akarná, ismét képes lenne az egész világot újra egyesíteni, a jövőorientált természeti világtársadalom keretében. Igaz, hogy nem a mai kizsákmányoló világrendben, hanem a korona ókori tana szerint, egy nemzetek egymásmellettiségére épülő új világrendben. De ahhoz előtte mindenkinek meg kellene ismerni, a Szentkorona-tan eredeti, az ókori nemzetségi társadalmi formájának az egyenrangúsága tanát .

Források

• BIBLIA, Budapest, Magyar Bibliatanács. ISBN 963 7030 74 9 (1978) 
• Székely, György. Magyarország története, főszerkesztő, Budapest, Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 3561 0 (1/1 kötet) (1984) 
• TERMÉSZETBIBLIA, írta és szerkesztette: Tácsi István, 1-3 kötet, Magánkiadás. ISBN 978 963 12 3043 7 (2015) 
• Grandpierre K., Endre. Atilla és a hunok, írta: Grandpierre Attila, Budapest, Napkút Kiadó. ISBN 963 8478 40 3 (2006)