Szerkesztő:Nóri987/Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération (Place de Grève)
A Place de l'Hotel-de-Ville - Esplanade de la Liberation, (magyarul a Városháza tere) aminek 1803-ig Place de Grève volt a neve, Párizsban található, Franciaországban.
Elhelyezkedés és megközelíthetőség[szerkesztés]
A Place de l'Hotel de Ville - Esplanade de la Libération 155 mèter hosszú és 82 méter széles tér, mely Párizs IV. kerületében, a Saint-Merri negyedben található. A házak számozása 2-nél kezdődik, a Gesvres felől és 31-nél végződik a rue de Rivoli felé.
A térre az 1-es és 11-es metróval (
) lehet eljutni, valamint autóbusszal 
RATP 38 47 67 69 70 72, 74 76 96 OpenTour és 
N11 N16 N11 N16 .
Az elnevezés eredete[szerkesztés]
Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération[szerkesztés]
A tér a párizsi városháza előtt található.
2013. április 22-én átnevezték "Esplanade de la Libération" (Szabadság térre), a Szabad Franciaország ellenállói emlékére, akik a Szövetségesekkel és a felkelőkkel együtt felszabadították Párizst 1944. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán.
Place de Grève[szerkesztés]
"Grève": egy sima, kavicsos talajjal borított tenger- vagy folyópartot jelent. Mielőtt a teret lekövezték, kavicsos rakpart volt.
Place de Grève leírása[szerkesztés]
A Place de Grève a jelenlegi tér körülbelül negyede volt, többé-kevésbé trapéz alakú, amelynek rövidebbik oldala észak felé, a hosszabbik oldala pedig délre néz.
A teret cölöpökkel kettéválasztották, az alsó részre, ami a kikötő volt, és a felső részre, ami a tér maga.
A tér déli részén, a XIV, században egy gótikus kőkereszt állt, amelyhez 8 lépcsőfokon lehetett feljutni, teteje kovácsoltvasból állt. Ezt a keresztet az elítéltek utolsó imahelyének szánták, de figyelmeztető jelként szolgált az árvizek idején is.
A tér közepén akasztófa állt, amelyet IV. Henrik uralkodása alatt egy szökőkút váltott fel, ami 1674-ben elpusztult.
Történelme[szerkesztés]
A tér akkoriban homokkal és kavicsokkal volt borítva, ezen a helyen könnyű volt a Szajnán érkező kereskedőknek kirakodni áruikat.
Később kikötőt építettek oda, ami fokozatosan felváltotta az Ile de la Cité-ben található Saint-Landry kikötőt. Hamarosan a legfontosabb kikötővé vált Párizsban: fa, búza, bor és széna érkezett, így a téren piac alakult ki ezek eladására. A kikötőnek köszönhetően a Szajna jobb partja fejlődésnek indult, és és egy nagyon sűrűn lakott negyed alakult ki a közelében.
A munkanélküliek könnyen találtak itt munkát. A „ faire grève” (magyarul sztrájkolni) kifejezés eredetileg azt jelentette, hogy az emberek ácsorognak a téren, arra várva, hogy munkát kapjanak. A szó végül megkapta mai jelentését, ami a munka szüneteltetése annak érdekében, hogy fizetésemelést kapjanak.
A téren kivégzéseket is végrehajtottak. Nem tudjuk, hogy a Place de Greve mikor szolgált először ilyen célt. Az első kivégzést 1310- ben jegyezték fel, amikor egy Marguerite Porette nevű nőt égettek el eretnekségért.
A párizsi önkormányzat központja 1357 körül került ide, amikor Étienne Marcel, a kereskedők elöljárója megvásárolta a Maison aux Piliers-t.
1362-ben alapították a Szentlélek kórházat a Hôtel de Ville északi oldalán. Templomát 1406-ban építették. Az épületegyüttest 1798-ban elpusztították.
A borpiac is ide került át a 1413-ban.
Miután I. Ferenc hazatért az itáliai háborúból úgy döntött, hogy a Maison de Piliers-t egy új épülettel helyettesíti, amelynek építésével az olasz Dominique Boccadort bízta meg. Az 1533-ban tevezett épület csak 1628-ra készült el.
Egy 1636-os kéziratban a tér "place de la Grève" néven szerepel.
1653. július 4-én XIV. Lajos és Mazarin részt vettek a téren tartott tűzijátékon. és a városi önkormányzat által tartott díszvacsorán.
1763. június 17-én tűzijátékot tartottak a téren a béke kihirdetése alkalmából.
1792. április 25-én a téren volt az első guillotine általi kivégzés. Az elítélt, Nicolas Jacques Pelletier, egyszerű tolvaj volt. A középkor óta a "kifinomultabb" büntetésekhez szokott tömeg csalódott volt a folyamat gyorsasága miatt. Másnapra dalocska is született, amelyben visszakövetelték az akasztófát.
1794 novemberétől 1795 májusáig a guillotine újra a téren állt. Többek között itt végezték ki a Konvent képviselőjét, Jean-Baptiste Carrier-t és Fouquier-Tinville közvádlót.
A teret 1803. március 19-én nevezték el Place de l'Hotel-de-Ville-nek.
A tér jelenlegi arculatát a XIX. század második felében nyerte el, amikor III. Napóleon idejében átalakították Párizst.
A kommün alatti pusztítások után a városháza már a XIX. század elején nagyszabású átalakításokon esett át, amelyek megváltoztatták az eredeti stílusát.
A tér 1982 óta a gyalogosok számára fenntartott hely.
A Párizsi Tanács 2013. április 22-i határozata alapján a tér hivatalosan "Place de l'Hotel-de-Ville - Esplanade de la Liberation" nevet kapja , Párizs 1944-es felszabadítói előtt tisztelegve.
Napjainkban a Place de l'Hotel-de-Ville egy nyüzsgő hely.
- a 2004-es és a 2011-es Paris Plages-ra a tér nagy részét röplabdapályává alakították;
- telente gyakran hatalmas jégpályát alakítanak ki a téren;
- tavasszal a véradás népszerűsítését célzó eseményeket tartanak itt;
- 2007. júliusában a kertkiállítás egy része a Place de l'Hotel-de-Ville-ben volt látható;
- a nagyobb sportestek alkalmával kivetítőt szerelnek fel a téren ( Labdarúgás Világbajnokság, Rugby világbajnokság);
- 2009 óta minden nyáron ingyenes koncerteket tartanak (ezek a koncertek korábban a Szajna partján voltak);
- 2009. márciusában a tér volt a központja annak a tüntetésnek, amely több. mint 1000 óráig tartott (40 nap és éjszaka, megszakítás nélkül). Célja a Pécresse egyetemi reformprojekt elleni tiltakozás volt.
Megjegyzések, források és hivatkozások[szerkesztés]
- Francia Wikipédia Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération: https://fr.wikipedia.org/wiki/Place_de_l%27H%C3%B4tel-de-Ville_-_Esplanade_de_la_Lib%C3%A9ration
Mellékletek[szerkesztés]
Bibliográfia[szerkesztés]
- Jacques Hillairet, Dictionnaire historique des rues de Paris.
- Félix et Louis Lazare, Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments.
- Jean de La Tynna, Dictionnaire topographique, étymologique et historique des rues de Paris, 1817.