Szerkesztő:Nóri987/Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération
A Place de l'Hotel-de-Ville - Esplanade de la Liberation (magyarul a Városháza tere) aminek 1803-ig Place de Grève volt a neve,Párizs található, Franciaországban .
Elhelyezkedés és megközelíthetőség[szerkesztés]
A Place de l'Hotel de Ville - Esplanade de la Libération, 155 mèter hosszú és 82 méter széles, a IV. kerületben, a Saint-Merri negyedben található, a házak számozása 2-nél kezdődik, a Gesvres felől és 31-nél végződik a rue de Rivoli felé.
A térre az 1-es és 11-es metróval (
) lehet eljutni, valamint autóbusszal 
RATP 38 47 67 69 70 72, 74 76 96 OpenTour és 
N11 N16 N11 N16 .
Az elnevezés eredete[szerkesztés]
Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération[szerkesztés]
A tér a párizsi városháza előtt található.
2013. április 22-én átnevezték "Esplanade de la Libération" (Szabadság térre), a Szabad Franciaország ellenállói emlékére, akik a Szövetségesekkel és a felkelőkkel együtt felszabadították Párizst 1944. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán.
Place de Grève[szerkesztés]
"Grève": egy sima, kavicsos talajjal borított tenger- vagy folyópartot jelent. Mielőtt a teret lekövezték kavicsos rakpart volt.
Place de Grève leírása[szerkesztés]
A Place de Grève a jelenlegi tér körülbelül negyede volt, többé-kevésbé trapéz alakú, amelynek rövidebbik oldala észak felé, a hosszabbik oldala pedig a délre néz.
A teret cölöpökkel kettéválasztották, az alsó rész, ami a kikötő volt, és a felső rész, ami a tér maga.
A tér déli részén, a XIV században egy gótikus kőkereszt állt, amely 8 lépcsőfokon lehetett feljutni, teteje kovácsoltvasból állt. Ezt a keresztet az elítéltek utolsó imahelyének szánták, de figyelmeztető jelként szolgált az árvizek idején is.
A tér közepén akasztófa állt, amelyet IV. Henrik uralkodása alatt egy szökőkút váltott fel, amit 1674-ben elpusztult.
Történelme[szerkesztés]
A tér akkoriban homokkal és kavicsokkal volt borítva, ezen a helyen könnyű volt a Szajnán érkező kereskedőknek kirakodni áruikat.
Később kikötőt építettek oda, ami fokozatosan felváltotta az Ile de la Cité-ben [1] található Saint-Landry kikötőt. Hamarosan a legfontosabb kikötővé vált Párizsban: fa, búza, bor és széna érkezett, így a téren piacot alakult ki ezek eladására. A kikötőnek köszönhetően a Szajna jobb partja fejlődésnek indult és és egy nagyon sűrűn lakott negyed alakult ki a közelében.
A munkanélküliek könnyen találtak itt munkát. A „ faire grève” (magyarul szrájkolni) kifejezés eredetileg azt jelentette, hogy az emberek ácsorognak a téren arra várva, hogy munkát kapjanak. A szó végül átalakult a jelenlegi jelentésere, ami a munka szüneteltetése annak érdekében, hogy fizetésemelést kapjanak.
A téren kivégzéseket is végrehajtottak. Nem tudjuk, hogy a Place de Greve mikor szolgált először ilyen célt. Az első kivégzés 1310- ben volt feljegyezve, amikor egy Marguerite Porette nevű nőt égettek el eretnekségért.
A Párizsi önkormányzat központja 1357 körül került ide, amikor Étienne Marcel a kereskedők elöljárója megvásárolta a Maison aux Piliers-t.
1362-ben alapították a Szentlélek kórházat a Hôtel de Ville északi oldalán. Templomát 1406-ban építették. Az épületegyüttest 1798-ban elpusztították.
A borpiac is ide került át a 1413-ban.
Miután I. Ferenc hazatért az Itáliai háborúból úgy döntött, hogy a Maison de Piliers-t egy új épülettel helyettesíti, amelynek építésével az olasz Dominique Boccadort bízta meg. Az 1533-ban tevezett épület csak 1628-ra készült el.
Egy 1636-os kéziratban a tér "place de la Grève" néven szerepel.
1653 július 4-én XIV. Lajos és Mazarin részt vettek a téren tartott tűzijátékon és a városi önkormányzat által tartott díszvacsorán.
1763. június 17-én tüzijátékot tartottak a téren a béke kihirdetése alkalmából.
1792 április 25-én a téren volt az első guillotine általi kivégzés. Az elítélt, Nicolas Jacques Pelletier, egyszerű tolvaj volt. A középkor óta a "kifinomultabb" büntetésekhez szokott tömeg csalódott volt a folyamat gyorsasága miatt. Másnapra dalocska is született amelyben követelték vissza az akasztófát.
1794 novemberétől 1795 májusáig a guillotine újra a téren állt. Többek között itt végezték ki a Konvent képviselőjét, Jean-Baptiste Carrier-t és Fouquier közvádlót .
1803. március 19. óta nevezik Place de l'Hotel-de-Ville.
A tér a jelenlegi arculatát a XIX század második felében nyerte el, amikor III. Napóleon idejében átalakították Párizst.
A kommün allati pusztítások után a városháza már a XIX. század elején nagyszabású átalakításokon esett át, amelyek megváltoztatták az eredeti stílusát.
A tér 1982 óta a gyalogosok számára fenntartott hely.
A Párizsi Tanács 2013. április 22-i határozata alapján a tér hivatalosan "Place de l'Hotel-de-Ville - Esplanade de la Liberation" nevet kapja , Párizs 1944-es felszabadítóinak tisztelegve.
Napjainkban a Place de l'Hotel-de-Ville egy nyüzsgő lokáció.
- a 2004-es és a 2011-es Paris Plages-ra a tér nagy részét röplabdapályává alakították;
- télen gyakran egy hatalmas jégpálya van a téren;
- tavasszal a véradás népszerűsítését célzó eseményeket tartanak;
- 2007. júliusában a kert kiállítás egy része a Place de l'Hotel-de-Ville-ben volt látható;
- a nagyobb sportestek alkalmával kivetító szerelnek fel a téren ( Labdarúgás Világkupája, Rugby Union kupa);
- 2009 óta minden nyáron ingyenes koncerteket tartanak (ezek a koncertek korábban a Szajna partján voltak);
- 2009. márciusában a tér volt a központja a tüntetésnek, amely több. mint 1000 óráig tartott (40 nap és éjszaka, megszakítás nélkül). Célja a Pécresse egyetemi reformprojekt elleni tiltakozás volt.
Megjegyzések, források és hivatkozások[szerkesztés]
Bibliográfia[szerkesztés]
- Jacques Hillairet, Dictionnaire historique des rues de Paris.
- Félix et Louis Lazare, Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments.
- Jean de La Tynna, Dictionnaire topographique, étymologique et historique des rues de Paris, 1817.
- ↑ « La Seine, les ponts et les ports de Paris », paris-atlas-historique.fr.