Szerkesztő:Morkos Petrer/próbalap
Magyar mitológia[szerkesztés]
Ahogy a kínai mitológiánál, így a magyar mitológiáról sem beszélhetünk úgy, mintha az teljes, egész lenne. Bár kutatók számos szokást, elemet visszahoztak hitvilágunkból, még nem teljes. De mára nem számít elveszett értéknek!
A magyar mitológia az Ősmagyar vallásból született, az ősmagyar hit kifejezés a kereszténység felvétele előtti magyar hitvilágot jelenti. Mitológiánk hiányzó részeit könnyen lehet pótolni rokonnépek majdnem azonos hitvilágával (például manysi).
Világfelépítés[szerkesztés]
A világmodel elhagyhatatlan eleme a Világfa, vagy Tetejetlen, égig érő fa, mely elválasztja a három világot. A felső világban laknak az istenek, itt van a Nap és a Hold, ez a fa ágaiban helyezkedik el. Az Evilág, ami közvetlen a fa törzsénél helyezkedik el, az a számunkra ismert valóság. Itt mi, az emberek és egyébb varázslények is élnek.
Az Alsó világ pedig a fa gyökerénél foglal helyet, itt él Ördög, és ura, Erlik. A gonosz emberek ide kerülnek holtuk után, míg a jók a Felvilágra, az istenekhez, tündérekhez.
Istenek vagy Isten?[szerkesztés]
Az istenek száma mindig is kérdéses. Sokan állítják, az ősmagyar hit csakis egy Istent imádott, de ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Valószínűleg, ahogy vándoroltunk, úgy változott az isten, vagy istenek képe. Sőt mi több a hunok a főisten a Magyarok Istene (aki a honfoglaló magyaroknál már egy istenként szerepel!) és Hadúr (isten) alakja teljességgel összefojt. Tehát az idő múltával egyre kevesebbet neveztek istennek, inkább csak tisztelendő, természetfeletti lénynek tartották őket, nem mindenhatónak. Azonban, még a honfoglaló magyarok is hittek Boldogasszonyban, ki a főisten Arany Atyácska felesége volt, a hajnal istennőjeként.
Családfa[szerkesztés]
Ha tehát arra az időre megyünk vissza ahol még több istenség is szóba jöhetett, akkor jó lenne egy családfa.
A főisten: Arany atyácska, gyermekei Nap, Szél, Hodúr, Ilmatar, Földanya, Tabla.