Szerkesztő:Milei.vencel/megb.
A megbocsátás az, amikor szándékosan és önkéntes folyamat, amelynek áldozata változáson megy át az érzelmek és a hozzáállás tekintetében egy bűncselekmény , elengedi a negatív érzelmek , mint a vengefulness , amelyek fokozottan képesek kívánni az elkövető is. [1] [2] A megbocsátás más re elnézték (mivel nem látja a keresetet, mint rossz, és szükségük van a megbocsátás), bocsánatot kért (nem tartja az elkövető felelős az akció), felejtés (eltávolítja a figyelmet a bűncselekmény származó tudat ), megbocsátó (nyújtott képviselője társadalom , például egy bíró ), és megbékélés (helyreállítása kapcsolat ). [1] Bizonyos helyzetekben, a megbocsátás jogi kifejezés felmenti vagy feladják követeljék figyelembe adósság , hitel , kötelezettség, vagy egyéb követelések. [3] [4] Ennek pszichológiai fogalom és erény , a haszon a megbocsátás kimerítettek vallásos gondolkodás, a társadalomtudományok és az orvostudomány . A megbocsátás lehet tekinteni egyszerűen a személy, aki megbocsát [5] , beleértve a megbocsátó maguk szempontjából a személy megbocsátott, vagy jelentősen a kapcsolat a megbocsátó és a személy megbocsátott.
Kat: megbocsátás (lat. remissio, 'elengedés'): az →igazságosság és az →irgalmasság cselekedete, amellyel a megbántott eltekint az őt jogosan megillető teljes erkölcsi és/vagy anyagi jóvátételtől, és a maga részéről helyreállítja a megsérült vagy megszakadt kapcsolatot. Az Istentől nyert ~ szentségi formája a →bűnbánat szentsége. - A ~ jogos követelésről (→kártérítés) való lemondás, mellyel a sértett v. megkárosított fél a vétkesnek elengedi a jóvátételt (a lat. szó ezt fejezi ki), ill. szándékosan nem tartja számon a sértést.
Zsid: Megbocsátás (héb. szólách), az embernek istenhez hasonlatos tulajdonsága, mert a M. az isten egyik főtulajdonsága: «mert az Örökkévaló a mi Istenünk könyörületességet és megbocsátást gyakorol» (Dán. 9. 9 ; Exod. 34. 6-7 ; Num 14. 18 és köv.; Zsolt. 136. 5 ; Jóna 4. 2). A M. feltétele a bűnös részéről az elkövetett bűn megbánása s az újabb bűnbeesések elkerülése. Ezek által áll helyre a viszony az Isten és az ember között. Minden bűnös irgalmat talál Istennél a Biblia felfogása szerint: «Hagyja el útját a gonosztevő és gondolkodását az igazságtalan, hogy visszatérhessen Istenhez, aki könyörületességet fog gyakorolni rajta és meg fog kegyelmezni neki» (Amos 5. 14; Jerém. 3. 14 és köv.; Ezek. 18. 21 és köv.; 23. 11-21; Hósea 14. 1-4).
| „ | Mindig a megbocsátásra készülj, a bosszúra soha. Aki lesben áll. és a bosszúra alkalmas pillanatot várja, önmaga ellen cselekszik, és bajt zúdít a saját fejére. [1] | ” |
– (Ehnaton fáraó, Kr. e. 1350 körül) | ||
| „ | A bosszúval legföljebb azt érjük el, hogy egyenlőek leszünk az ellenségeinkkel, míg a megbocsátással náluk bölcsebbnek és intelligensebbnek bizonyulunk. | ” |
– Vavyan Fable, író | ||
| „ | Ha valakinek nem tudtam megbocsátani, az mindig számomra volt kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Olyan karmos érzéseket hurcoltam magamban, melyek elsősorban engem sebeztek. Az én lelkemet mérgezték meg, s állandóan kizökkentettek a nyugalomból. Nem kellemes haragban, sértettségben, tompa bosszúvágyban, bármiféle fojtott indulatok tüzében élni. [2] | ” |
– Müller Péter, író | ||
| „ | A gyengék nem tudnak megbocsájtani. A megbocsátás az erősek erénye. | ” |
– Mahátma Gandhi, spirituális vezető | ||
A bűnt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a szereteten kívül való járás! Ez azt jelenti, hogy
ilyenkor hit nélkül jársz, mert a hit szeretet által működik. Tehát mindaz, ami a szereteten
kívül történik, az bűn!
Gandhi: A gyengék nem tudnak megbocsájtani. A megbocsájtás az erősek erénye... Megbocsátani nem ugyanaz, mint felejteni. (...) Nincs semmi dicsőséges az ellenség szeretetében, ha megfeledkezel róla egy barátodért. To forgive is not to forget. (...) There is no merit in loving an enemy when you forget him for a friend.
21. AMEGBOCSÁTÁSMINTISTENFELÉNKGYAKOROLTKEGYEA Héber Bibliában a bűnfogalom sokrétű, különböző főnevekkel jelölten előfordul hibázás, a helyes útról letérés, eltévelyedés, jogtalanság (mint a helyes elhajlítása és elferdítése), láza-dás, bukás, igazságtalanság, (akaratlan vagy téves) zavarodottság értelemben.4Ennek megfe-lelően az ember bűneinek Isten részéről történő megbocsátására is több kifejezéssel találkozhatunk.
Ilyen igék például:nS ́(„elenged/megbocsát”; Ter4,13;Kiv32,32;Zsolt25,18);slH(„megbocsát [kizárólag Istennel kapcsolatban]”; Lev4,20;5,10.13)ésakPr(Piél igetörzsben: „befed, [ki]engesztel, büntetést elenged, eltöröl, bűnbocsánatot ad, engesztelést gyakorol”; Iz22,14).Szóhasználat szempontjából az Újszövetség az ἄφεσιςfőnevet és az ἀφίημιigét használja. Az ἄφεσιςfőnév például az Újszövetségben 17-szer fordul elő, és szinte kizárólag az isteni megbocsátást jelöli.
A megbocsátásnak és kiengesztelődésnek gyógyító szerepe van az emberek közötti, bűn ál-tal megromlott kapcsolat helyreállításában is.14A Héber Bibliában többnyire a békével fordí-tott héber sálómfőnév jelzi a rendezett, harmonikus kapcsolatot Isten és ember, valamint em-ber és embertársa között. A gazdag jelentésárnyalatú šälômszó magában foglalja a jólét, a teljesség (ki-és beteljesedés), az épség és üdvösség fogalmát is; olyan életetjelent, amelyben öröm és bőség van, a sálómszó jelentette mindazt, ami széppé teszi az emberi életet.15Ha ez a šälômjellemezte rend felborul, akkor van szüksége az egyénnek és a közösségnek kiengesz-telődésre, hogy helyreálljon a sértés vagy bármi más következtében megsérült viszony.Az Ószövetségben két út van előttünk: vagy narratív formában egy elbeszélt történet segít-ségével kapunk példát, mintát, vagy pedig kifejezett etikai, valláserkölcsi buzdításokformájá-ban kapunk tanítást –ilyenekkel találkozhatunk például a bölcsességi irodalomban. [3]
A tizenkét pátriárka testamentuma apokrif iratban Gád végrendelete így ír:
| „ | Őrizkedjetek a gyűlölettől, mert azzal az Úr törvényei ellen cselekedtek... Szívetekből szeressétek egymást, ha pedig valaki vétkezne ellened, mondd meg neki békében. A gyűlölet mérgét tépd ki, lelkedből kergesd el a cselvetést, bocsáss meg mindenkinek! .. Szívedből bocsáss meg neki és hagyd Istenre az ítélkezést!” [4] | ” |
(ha nem bocsátunk meg, a magunk ellenségei vagyunk ) Tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami a nemkívánatos lényeket táplálhatja!
Amikor a konyhában vagy a szabad ég alatt ételt hagynak elöl, hamar mindenféle rovar, hangyák, legyek stb. gyűlnek oda, hogy lakmározzanak belőle. A kosz odavonzza ezeket a kis bestiákat. Figyeljük csak meg: még akkor is, ha megpróbáljuk agyoncsapni, vagy elűzni őket, nem sokra megyünk. Mihelyst azonban a hulladékot eltakarítjuk, a rovarok is eltűnnek. Hasonlóképpen ha olyan érzelmeket, vágyakat és gondolatokat őrzünk, amelyek se nem tiszták, se nem fénnyel teliek, hanem sötét entitások, amelyek szeretik az ilyesfajta tisztátalanságot, azonnal megjelennek és gyötörnek minket. Bármit is teszünk, mindaddig, míg "erjedő, rothadó" elemeket őrzünk a lényünkben, e nem kívánatos lények zsákmányai leszünk. Ha meg akarunk szabadulni tőlük, akkor ügyelnünk kell a gondolatainkra és az érzéseinkre, el kell távolítanunk minden tisztátalanságot.
Se szeri, se száma manapság azoknak az embereknek, akik úgy dédelgetik autójukat vagy különféle értéktárgyaikat, mint egy gyermek, de lelküket a gőg, a harag, az önzés és a szenvedély gondolatának hagyják prédául. Egyetlen tisztátalan gondolat következménye is szenvedés lehet... A természet törvényei jók, de könyörtelenek. Tartózkodnunk kell a harag kitöréseitől, amelyek romlásba döntenek minket.
Ha egy pillanatnyilag sem gyűlölködünk, soha nem vagyunk mogorvák senkihez, ha mindig ügyelünk arra, hogy a szívünkből, lelkükből kiűzzük az oda betolakodó gonosz gondolathullámokat... akkor olyan belső békét nyerünk...
Buddhista. A megbocsátás bölcsessége - Tumó hő és megbocsátás Egy másik részlet a Tűz a köldökben című fejezetből
Egy hónappal az oslói béke-Nobel-díjasok találkozója után Dharamszalában ültem le a Dalai Lámával egy hosszas beszélgetésre. A megbocsátás fogalmáról szóló társalgás során a Dalai Láma elmesélt nekem egy történetet egy tibeti buddhistáról, Lobszang Tendzinről. A valódi megbocsátás révén Tendzin spirituális előrehaladása rendkívüli módon felgyorsult. – Tendzin szabadságharcos volt Tibetben, Pempo tartományban; falvának egyik vezető embere – kezdte a Dalai Láma. – A kínaiak 1959-ben fogták el és vetették börtönbe. Később Indiába menekült. Eredetileg semmit sem tudott a buddhizmusról, de valahogy önmagától kifejlesztette a belső hő (tumo) gyakorlatát. Élete elég késői szakaszában kezdett gyakorolni. Tendzin magasan Dharamszala felett, egy barlangban meditált, amikor meglátta az erős fényt. Ez volt az első jele annak, hogy tantrikus gyakorlatai során eljutott valahova. Lehunyta a szemét, hogy megnézze, a fény eltűnik-e. Nem tűnt el, hanem még erősebb lett. Tendzinnek látomásai is voltak rendkívül színpompás virágokról. Azután perzselő forróságot érzett, mintha szikrákat hányó tűz lenne a köldöktájékán. A tudata összpontosításával felismerte, hogy képes a tűzgolyót kiterjeszteni és összezsugorítani, és befolyásolni tudja a mozgását. A tűzgolyót a szívtájékára irányította, ott tartotta, és tovább meditált. Megjelent számára egy új érzés: felismerte, hogy nem hat rá többé a dermesztő hideg. Tudatában volt a tapasztalatnak, újra felfedezett képességének, hogy belső hőt, tumót tud termelni. Miután meditációs gyakorlatát tovább folytatta, körülbelül egy év múlva felfedezte, hogy meditációja újabb állomására ért: a szellemi hő még erőteljesebbé, a kifejlesztése pedig még könnyebbé vált. Ráébredt, hogy képes ezt a hőenergiát a testében lévő központi szubtilis csatornába irányítani. Amint ez megtörtént, elérte az üdvös boldogság állapotát, amely mélynek és hosszan tartónak bizonyult. A 80-as évek elején a Dalai Láma azt tanácsolta Tendzinnek, aki akkoriban a negyvenes évei elején járt, hogy szellemi gyakorlásának kulcsfontosságú elemeként a tumóra összpontosítson. Őszentsége javaslatára Tendzin felkeresett egy nagyhírű tumomestert, Kjence Lamát Manáliban, az indiai Himácsal Pradés állam magasan fekvő kis hegyi városkájában. – Kjence Lama tanítványai egész évben tumót gyakoroltak, a vizeslepedő-technikát alkalmazva. Még a leghidegebb napokon is szinte teljesen meztelenül – mesélte nekem a Dalai Láma. – Belemártják a lepedőt a jeges vízbe, kicsavarják, majd befedik vele a testüket, és meditálnak. Perceken belül látszik a gőz. Egy órán belül a lepedő teljesen száraz. Újra beáztatják, és újra magukra rakják. Egyetlen éjszaka alatt tíz-tizenhárom lepedőt! Dr. Herbert Benson a Harvard Egyetemről felfigyelt a tumóra. Munkatársaival eljött Dharamszalába, és elvégeztek néhány vizsgálatot a hegyekben élő, tumóban jártas szerzetesekkel. Mély benyomást tett rájuk Tendzinnek az a képessége, hogy testével hőt tud fejleszteni. Így – az engedélyemmel – meghívták a Harvardra, hogy vizsgálatoknak vessék alá. Karma Gelek, egy angolul jól beszélő fiatal szerzetes kísérte el Tendzint az Egyesült Államokba. Elmondása szerint 1985-ben tett útjuk nem volt könnyű. Tendzin az időeltolódás miatt igen fáradtan érkezett Bostonba. Teljesen kimerült, és el akarta halasztani a tumokísérleteket, amíg akklimatizálódik, dr. Benson laboratóriuma azonban teljesen be volt táblázva. A késlekedés lehetetlen volt, így a kísérleteket már másnap elkezdték. Tendzint egy minden részletre kiterjedő laboratóriumi vizsgálatsorozatnak vetették alá, ahol a hőmérséklet egy hűtőkamra hőmérsékletének felelt meg. A kísérlet vezetői meleg ruhát viseltek fehér laboratóriumi köpenyük alatt. Tendzinnel levetették szerzetesi öltözékét, és csak egy pamuting maradhatott rajta. A kísérlet az örökkévalóságig tartott. Gelek elmondása szerint Tendzinnek még a csontjai is megfagytak a kísérlet során. Amikor Tendzin végül belépett a meditáció mély állapotába, oxigénbevitele látványosan csökkent, ezzel arányosan az anyagcseréje is lelassult, s csak percenként öt-hat lélegzetet kellett vennie, a normál tizenhárom-tizennégyhez képest. Amire a tumót elkezdte fejleszteni, testhőmérséklete jó tíz fokot emelkedett. Dr. Benson később ezt írta a tumogyakorlókról készült tanulmányában: „A kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a meditatív folyamatok meglehetősen megdöbbentő fiziológiai változásokat hoznak létre a testben. Ezeknek a változásoknak közvetlen hatása van az egészségre [...] minden rendellenességet a stressz okoz vagy tovább súlyosbít.” Nagy fejtörést okozott nekem Lobszang Tendzin története. Eltűnődtem rajta: miként lehet, hogy egy szabadságharcos, egy ember, aki életeket oltott ki, ilyen hatalmas spirituális hőstettet tudott véghezvinni élete viszonylag kései szakaszában. A legtöbb tibeti szerzetes például hat- vagy hétévesen kezdi el kolostorbeli képzését. Karma Gelek elmondta nekem, hogy Tendzin úgy hiszi, spirituális gyakorlása, majd a hirtelen bekövetkezett fejlődés a kínai börtönben vette kezdetét. Ez alatt a nehéz időszak alatt történt, hogy két dologra is ráébredt. Először felismerte, hogy a börtönben átélt szenvedésének karmikus oka van, s ez a kínaiak elleni kegyetlenségeinek közvetlen eredménye. Másodsorban pedig ráérzett arra, hogy ha hagyja, hogy eleméssze a kínaiakkal szemben táplált gyűlölet, ha a figyelmét a bosszú foglalja le, akkor őrületbe kergeti magát. Annak ellenére, hogy a teste ki volt szolgáltatva a kínaiaknak, Tendzin végre megértette, hogy mentális egészségében nem tehetnek kárt. Lelki egyensúlyát csak erre a borzalmasan nehéz helyzetre adott saját reakciója, mentális viszonyulása veszélyeztetheti. Rájött, hogy ha semleges – sőt, jobb esetben pozitív – érzést lenne képes ébreszteni magában fogva tartóival szemben, akkor tudna éjjel aludni. S az sem számít, a kínaiak mennyit kínozzák, a tudata egy állandó, biztonságos menedék lenne, ahová visszavonulhat. Gelek szerint Tendzin megtisztította a kínaiak iránt érzett gyűlöletét. Egyszerűen megbocsátott nekik. Idővel még őszinte együttérzést is kifejlesztett irányukban. S ez bizonyult a varázsszernek. Így élte túl kíméletlen börtönéveit úgy, hogy mentálisan elenyésző kárt szenvedett. Megkésve ugyan –már a börtönben –, de végül hinni kezdett a megbocsátás gyógyító erejében. Gelek úgy véli, ez tette lehetővé Tendzin számára, hogy ilyen hatalmas ugrást tegyen a spirituális gyakorlás területén. Tumo-ereje is drámaian megnőtt.
–Tehát az, hogy az ember képes megbocsátani az ellenségeinek, hatással van spirituális előmenetelére? – kérdeztem a Dalai Lámától. – Igen, igen. Ehhez kétség sem fér – válaszolta. – Ez döntő. Egyike a legfontosabb dolgoknak. Megváltoztathatja az ember életét. A gyűlölet és más romboló érzelmek gyengítéséhez ki kell alakítani azok ellentétét: az együttérzést és a kedvességet. Ha erős az emberben az együttérzés, és mély tiszteletet táplál mások iránt, akkor a megbocsátás sokkal könnyebb. Ennek oka leginkább a következő: nem akarok a másiknak ártani. A megbocsátás lehetővé teszi, hogy az ember kapcsolatba kerüljön ezekkel a pozitív érzelmekkel. Ez pedig segíteni fog a szellemi fejlődésben. – Létezik egy különleges meditációs technika, amelyet Ön használ? – A meditációs technika neve, amelyet én használok: adás és befogadás – magyarázta a Dalai Láma. – Vizualizációt végzek: kiküldöm az olyan pozitív érzelmeimet, mint a boldogság és a mások iránt érzett szeretet. Ezután azt vizualizálom, hogy befogadom mások szenvedéseit, negatív érzelmeit. Ezt mindennap elvégzem. Külön figyelmet fordítok a kínaiakra, különösen azokra, akik borzalmas dolgokat tesznek a tibetiekkel. Tehát ahogy meditálok, magamba szívom az összes bennük lévő mérgező érzelmet: a gyűlöletet, a félelmet, a kegyetlenséget. Majd kilélegzek, és hagyom, hogy kiáramoljon minden jó dolog, mint például az együttérzés és a megbocsátás. Az összes rosszat a testembe fogadom, majd a mérgeket friss levegővel cserélem ki. Adás és befogadás. Figyelek arra, hogy senkit se hibáztassak – se a kínaiakat, se magamat. Ez a meditáció nagyon hatásos, hasznos a gyűlölet erejének gyengítésében, a megbocsátás gyakorlásában.
kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a megbocsátásról. A konkrét kérdésünk így hangzott: Sokszor hallani: Megbocsátok, de nem felejtek. Ön szerint mi a valódi megbocsátás és hogyan kell gyakorolni?
Nagypál Szabolcs Római katolikus teológus
A megbocsátás lelkiségi művészet, melyet gyakorolni kell. Meg kell érlelődnie, és még a megbocsátásra irányuló döntés után is munkát igényel. A lelkiségi edzés, begyakorlás – akár 490-szer is – a kisebb dolgok megbocsátásával veheti kezdetét, és mikor ez már jól megy – például, föl se vesszük, ha valaki dühösen gyaláz, vagy elég egy nagy pislogás a továbblépéshez –, akkor a nagyobb fölmerülő sérelmekkel szemben is védettebbek leszünk.
A megbocsátás, ahogy a gyönyörű magyar szó is magában rejti, elengedést, elbocsátást jelent. Nem föltétlenül a megtörtént múlt elfelejtéséről van szó: egyrészt, ez parancsra nem is nagyon menne; másrészt, az emberi emlékezetre bátran hagyatkozhatunk, az úgyis elvégzi a maga munkáját. Sokkal inkább a múlt helyén kezelése a lényeges, ehhez pedig előbb a helyének megtalálása szükséges – ami lehet akár a felejtés tere is. A kezelés pedig a megsértettségünkhöz ragaszkodás megszüntetését jelenti, hogy attól megszabaduljunk, szabaddá váljunk: mi is, és a megbocsátásunkra szomjazó is.
A megbocsátás lehetősége mögött három valóság dereng föl: egyfelől, kapcsolatunk a bennünket létre hívó erővel, Istennel; másfelől, viszonyunk a bennünket körülvevő teremtett világhoz; végül pedig, kapcsolatunk a nekünk fájdalmat okozó adott személlyel.
Isten iránti hálánk, szeretünk és ragaszkodásunk más vonatkoztatási rendszerbe helyezi a világ jelenségeit és történéseit: ezt hívjuk megtérésnek, a gondolkodás és a hozzáállás megváltozásának. Ha pedig az isteni értékrend felől szemléljük sérelmeinket, azok más mélységet és jelentést kapnak; és az aranyszabály segítségével képesek lehetünk másoknak azt nyújtani, amit hasonló esetben magunknak is szeretnénk.
A keresztény hagyományban a megbocsátás egyik csúcsmintája a kivégzés közben a haláltusáját vívó, mindenkitől – érzése szerint még Istentől is – elhagyatott Jézus utolsó gondja: hogy megbocsásson üldözőinek.
Radnóti Zoltán Rabbi
Megbocsátás és őszintesége, belénk van programozva, hiszen Isten, a saját 13 tulajdonságát adta át az embernek, amikor a lelkét belénklehelte: „irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, elpártolást, vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.” (2 Móz. 34, 6-7)
A zsidó filozófiában a “bűn” egy helyrehozható történés. Pontosan tudjuk: minden emberi lénynek van lelke és a lélek nem bűnös, hanem egy tiszta és isteni és örök alkotórész, amely megkülönböztet minket az állatoktól. Amikor „megtérünk”, akkor önvizsgálatot tartunk (megbánás), megkeressük azokat a területeket, ahol hibáztunk, és „visszatérünk”. E folyamat során találjuk meg ismét azt a kapcsolatot a Mindenhatóval, amit esetleg elveszettnek gondoltunk.
A „bűntudat” negatív érzelem, ami azt mondatja velünk: „én rossz ember vagyok.” A „megbánás” – ezzel szemben – egy pozitív visszaigazolás, ami azt tanítja, hogy tudom, hogy a lelkem tiszta maradt, csak éppen ott és akkor nem sikerült a képességeimhez mérten cselekednem. A „megbánás” érzése egyértelműen pozitív jele annak, hogy újra kapcsolatba léptünk az isteni részünkkel, a lélekkel. A lelkiismeretünk nem hagy minket nyugodni, amíg ki nem javítjuk a hibát. (lelkiismeret-furdalás) Ha ezen gondolkodsz, akkor már nem lehetsz gonosz ember, hiszen akkor nem éreznél semmiféle megbánást! És a megtérés első és legfontosabb lépése, mert ha valaki nem érez megbánást, valószínűleg tovább tévelyeg.
Mit tanácsolhatok? Légy tisztában a helyzetekkel, amelyekben valószínű, hogy megbotlasz! Tartsd magad biztonságos távolságban tőlük! Tudd, semmi nem állhat a kitartás és az eltökéltség útjába, hiszen az isteni, tiszta lélek vezet téged! Hadd fejezzem be ezt a kis gondolatsort a Talmud egyik híres mondatával: “Az úton, amelyen az ember végig akar menni, vezetve lesz!” (Makot 10b)
Dr. Shubail Mohamed Eisa Muszlim hitoktató
A megbocsátás Isten egyik tulajdonsága és neve, hiszen ő a megbocsátó, szeret megbocsátani és szereti látni a szolgáját megbocsátónak. Allah azt mondja: „és akik visszafogják haragjukat, és elnézőek az emberekkel. Allah szereti a helyesen cselekvőket.”
Az iszlámban a jó erkölcs kilenctized része az, hogy valaki elnéző az emberekkel szemben, szándékosan elsiklik a hibáik felett, megbocsát nekik és szépen bánik velük. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ápold a kapcsolatot azzal, aki szakított veled, tegyél jót azzal, aki rosszat tett veled és az igazat mondd akkor is, ha az ellened van!” Ezért a hívő embernek nap mint nap gyakorolnia kell ezt a tulajdonságot, ahogy Allah mondja a Koránban: „Folyamodj a megbocsátáshoz, parancsolj a jóra, és fordulj el a tudatlanoktól!”
Az iszlám megengedi ugyan az igazságtalanságot szenvedett embernek, hogy orvosolja sérelmét, és viszonozza az agressziót, de nem akarja, hogy eluralkodjon rajta a bosszúvágy és a diadalittasság, ezért a türelem, az elnézés és a megbocsátás emelkedett útjára tereli, amelynek eleget tenni szilárd elhatározást igénylő cselekedet. Allah azt mondja: A jótett nem egyenlő a rossz tettel. Olyasvalamivel hárítsd el azt [a rosszat], ami jobb [annál], és íme, hű barát lesz az, akivel viszály állított szembe.” Allah Küldötte (béke legyen vele) az elnéző magatartásban is példamutató volt, gyakorlatba ültette ezt a nemes jellemvonást, azt mondta: „Ápold a kapcsolatot azzal, aki szakított veled, adj annak, aki nem adott neked, és bocsáss meg annak, aki igazságtalan volt veled szemben.”
Könnyűvé válik megbocsátani, ha valaki belegondol abba, hogy milyen tetsző ez Istennek és általa el lehet nyerni Isten bocsánatát, ahogy Allah mondta: „Bocsássanak hát meg és tanúsítsanak elnézést! Vajon nem azt szeretnétek, hogy Allah megbocsásson nektek? Allah megbocsátó és könyörületes.”
Gandharviká Prema déví dászí (Szilaj Péterné) Vaisnava (Krisna hívő) lelkész
Azt mondják, a megbocsátás az az édes illat, amit a virág hagy maga után azon, aki letörte. A megbocsátás létfontosságú ahhoz, hogy lelkünkben és a világon béke és harmónia uralkodhasson, nélküle az emberi kapcsolatok életképtelenek. Persze egy dolog a megbocsátás elmélete, más dolog az alkalmazása, főleg amikor épp dúl bennünk a háború és képtelenek vagyunk feldolgozni a bennünket ért igazságtalanságot. Segíthet ezen, ha alaposabban megértjük az emberi pszichét. A Bhagavad-gítá szerint az anyagi természet 5 durva fizikai (föld, víz, tűz, levegő, éter) és 3, érzékekkel fel nem fogható finom fizikai elemből (elme, intelligencia, hamis egó) áll. Mindezek fölött áll azonban maga az élőlény, azaz a lélek, amely a tudat forrása. „A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja. Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.”- írja a Bhagavad-gítá. Hasonlóan a lelket a szavak sem zavarhatják meg. Csupán az illúzió késztet bennünket arra, hogy komolyan vegyük az elménket, testünket és egónkat érő rendkívüli eseményeket. Sajnos hozzászoktunk ahhoz, hogy testünk, elménk, és egónk segítségével jussunk élvezethez, ezért bármi is álljon ennek útjába, az rettenetes fájdalmat képes okozni. Az igazság azonban az, hogy a sérelmek nem hathatnak valódi énünkre, a lélekre.
Ha megtagadjuk magunktól a megbocsátás esélyét, továbbra is áldozatai maradunk annak, aki megbántott, kihasznált minket. Tudnunk kell, hogy bármilyen nehéz is könyörületesnek lenni, mégis ez az, ami megszabadít majd a gyűlölet, a bűn, a neheztelés mérgétől, és valójában ettől fogunk meggyógyulni. A szeretet végső soron a végtelen megbocsátásra való képesség, amikor rosszakarónk jóakarójává válunk és sajátunk helyett az ő jólétére gondolunk.
Buddhista tanító - Emberi kapcsolatainkban folyamatos megszámlálhatatlan ajándékot, információt adunk és kapunk. Minden tettünknek megvan a maga következménye, akár elfogadjuk, akár nem. Addig, amíg azzal foglalkozunk, hogy „ő megsértett, megbántott…” addig nem tudjuk elfogadni, amit kapunk. E nélkül azt sem tudhatjuk meg, mi az, amit kapunk, hiszen addig a saját elképzeléseinket, elgondolásainkat, „előítéleteinket” látjuk a másik képében. Meg kell bíznunk benne, ezt a bizalmat nekünk kell megelőlegeznünk, hogy ne legyen akadálya az elfogadásnak.
Ez önmagunk elfogadásával kezdődik. Ehhez kell tisztán látnunk korábbi és aktuális tetteink következményeit, és ugyanilyen pontosan érzékelni, mindebben mi a saját szerepünk. Így tudunk másokkal is együttműködni, dönteni, felelősségünket tisztázni. Ha belülről nézzük, akkor a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás helyett a helyes önértékelés óv meg attól, hogy önzésünkben ne zúdítsunk még több fájdalmat magunkra és másokra. Ebből következik, hogy mindezt csak a többiekkel együtt, társakkal, közösségben tudjuk megtanulni. Az udvariasság és a tisztelet ezt a figyelmet erősíti, e nélkül nevetségesnek is hatnak.
Egyedül nagyon jól elképzelhetjük, de a másik állapotát és a külső körülményeket csak éles helyzetben vehetjük tekintetbe. Ebben nem kell senkire sem várnunk, hogy ki kezdje el. Folyamatosan gyakoroljuk, amikor igyekezzünk megőrizni belső egyensúlyunkat, amikor egy ilyen állapotot szeretnénk elérni. Ilyenkor ennek az odaadásnak és elfogadásnak a változásait figyeljük. Ha észrevesszük, hogy már puszta jelenlétünk is ad másoknak, hatással van rájuk, tudjuk, mire kell figyelnünk. Mivel ezt a „művészetet” másokkal együtt gyakoroljuk, sok-sok próbálkozásra és türelemre van szükségünk, hogy együtt érjünk meg erre a külső- és belső egyensúlyra.
A kiegyensúlyozottság jegyében… -- Heti rendszerességgel jelentkező sorozatunkban aktuális kérdésünket mind az öt világvallás egy-egy képviselőjének feltesszük. A kérdéseink alapja mindig egy aktuális hír. Több felekezetet is szeretnénk bevonni, így előfordul, hogy egyik héten a keresztény vallást a római, vagy a görög katolikus, következő héten a református, vagy evangélikus egyház képviseli, ahogy az is megtörténik, hogy a buddhistáknál a théraváda-, a mahájána-, a vadzsrajána-, vagy épp a zen-buddhizmust képviselő tanítók váltják egymást. A válaszadók nevére kattintva elolvashatják a tanítók rövid életrajzát is.
Buddhista. „A tudatom jobban működik, amikor tisztább: érdemesebb tehát csendben ülni, mint ide-oda rohangálni, hogy elintézzek dolgokat. Fel kell ébresztenem magamban a mások iránti megbocsátást és türelmet – a saját érdekemben!” Ez tehát természetes módon elvezet bennünket oda, hogy tudatosítsuk a többi alapot: az érzéseket, a tudatállapotokat és a mentális mintákat.Hallgassunk a szívünkre.
Különösnek tűnhet, de a nyugalom és a tágasság egy viszonylagos foka akár elő is idézheti mélyen rejlő gondolataink felmerülését. Megértésünk, melyet az éberség által palléroztunk, fel fogja mérni, mikor és hogyan foglalkozzunk velük. Talán el kell fordulnunk tőlük, esetleg fel kell ébresztenünk magunkban a megbocsátást, vagy meg kell vizsgálnunk a természetüket és azt, hogy mit üzennek. De a megértés legalább lehetővé teszi, hogy ne kelljen azonnal elkezdenünk munkálkodni a gondolatokon és az érzelmeken, s nem is kell automatikusan elnyomnunk vagy semmibe vennünk őket. Noha tanulságos és felszabadító hatású lehet megérteni a kényszerítő erejű gondolatmintákat, és kikerülni a karmaik közül, a meditációban való jártasság nélkül ez meglehetősen nehéz lehet. Szenvedésünk legnagyobb része abból fakad, hogy bele ragadtunk olyan gondolatokba, melyeket gyötrő érzelmek látnak el energiával. E kellemetlen érzelmek világos felismerését még nehezebbé teszik az általuk kiváltott reakcióink (az elutasítás, a bűntudat, a félelem, a jogosság érzete stb.), melyek aztán maguk is gondolatokat idéznek elő azzal, hogy igazolnák vagy védelmükbe vennék ezeket az érzelmeket, esetleg panaszkodnának miattuk. Néha kényszeresen arra gondolunk, hogy minden egyes gondolatunkat meg kell fejtenünk, minden kínzó érzelmünket pedig fel kell oldanunk. Nem arról van szó, hogy ez teljesen hamis, de legyünk tudatában még annak a kényszernek is, „hogy mindent félretennénk”, mert ez egy labirintusba vezethet bennünket. Talán a legbölcsebb tanács a legegyszerűbb is egyben: hallgassunk a szívünkre. Ez elnyugtatja a figyelmet egy védekezés nélküli csendességben, amelyből megjelenhet egy tiszta tér. Ebben számos dolog önmagától megoldódik, ahogy a figyelő szív szert tesz az irányításhoz szükséges önbizalomra. Javaslat: Egy szellemi beállítottságú barátunk, azáltal hogy meghallgat bennünket, segíthet abban, hogy meghallgassuk önmagunkat. Akkor is képesek leszünk nyíltan és őszintén meghallgatni önmagunkat, ha azt gyakoroljuk, hogy véleményformálás nélkül hallgassunk meg másokat.
Tőlünk Isten elvárja, hogy megbocsássunk, elfelejtsük azt, és tovább menjünk. Túllépjünk a múltbeli dolgokon, mindenen, azokat el kell engednünk. Ha nem engedjük el ezeket, akkor ezekkel együtt megyünk az ágyba, még akkor is, ha nem hívtad meg. Mert megvan a hozzáférése hozzád mindaddig, amíg nem jelented ki, hogy szabad vagy ettől és megbocsátasz mindazoknak az embereknek, akiknek meg kell bocsátanod. Tehát meg kell bocsátani mindenkinek, aki nekünk rosszat tett, oly mértékben, amíg úgy érezzük, mintha meg sem történt volna. És ha mégis előjön a szívünkön, akkor még nem bocsátottunk meg az illetőnek. Hányszor kell valakinek megbocsátanunk? Ez egy nagyon fontos dolog, amikor az illetővel találkozom. Az elmúlt héten velem is megtörtént. Megnézzük, mit ír Isten Igéje erről, mert szabadok akarunk lenni ezektől. Szeretnénk békességet az életünkben. Amikor este lefekszünk, békességes legyen az álmunk. Máté 18/21-22 Ekkor hozzá menvén Péter monda: Uram hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és neki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is. Egy zsidó ember gondolkodásmódjában, talán a szóbeli törvényeikben szerepelhetett, hogy már ha hétszer megbocsátott valakinek, akkor talán már meg is ölheti az illetőt. De Jézusnak ez a válasza, hogy négyszázkilencvenszer kell megbocsátani, ez teljesen eltörölte ezt. Jézus azt mondja ezzel, hogy a megbocsátás egy véget nem érő folyamat az életünkben. Mindannyiunkat ért már olyan eset, hogy megbántottak bennünket, és ezeket meg kell bocsátanunk. Hányatokról hangzott már el valaki szájából hazugság? Hazudtak rólatok? Hányan tapasztaltátok meg, hogy megrágalmaztak benneteket? Meg kell bocsátanunk! Nem azt mondtam, hogy maradj továbbra is velük! Megbocsátani kötelességem, de nem feltétlenül szükséges továbbra is megbíznom benne! Nem kell, hogy bolondra vegyen engem az illető, és újra és újra kijátsszon mindaddig, amíg meg nem változik. Amíg nincs benne változás, addig érvényes ez. Az emberek pedig vitákba mennek, goromba szavakat használnak, sértik egymást és így folyik az életük. Ezért van az, hogy sokan nem akarnak hazamenni, mert odahaza súlyos szavak hangoznak el, és viták vannak a levegőben, mert az otthonnak a légköre tele van meg nem bocsátással. Valóban meg kell szabadulni ettől az otthonok a légkörének. A legerőteljesebb áldás, amit Istentől valaha kaptunk az a képességünk, hogy képesek vagyunk megbocsátani. Az ember eredendő természetéből nem olyan, hogy kívánná azt, hogy meg szeretne bocsátani a másiknak. Isten viszont belénk teremtette ezt az óhajt, hogy mégis csak jobb megbocsátani. És amikor megtesszük, akkor jön a gyógyulás, akkor jön a pénz, akkor jön a férj, akkor jön a feleség, amikor az ember végre megbocsát annak, aki neki rosszat tett. Az ördögnek a legerőteljesebb trükkje, amikor a meg nem bocsátásba szorít minket. Keresztényeknek is egy nagyon nagy csapdája ez. A Bibliából információ halmazt szereznek, de nincs bennük a mögött a kijelentés. A kijelentés nem jön ahhoz a szívhez, 3 akiben meg nem bocsátás van!!! Tudják idézni a fejezeteket, az igeverseket, meg vannak az alaptanaik és tanításaik, de nincs mögötte igazi kijelentés és felfedezés. Neked fel kell emelkedni az Úrral a következő szintre. Ezért ma is valamit kell, hogy kapjál, és ha szükséges, akkor meg kell hozni a kiigazításokat. A szívünkben kell ezt megtenni bárkivel szemben, aki nekünk rosszat tett, mert mi csodákat akarunk látni. És meg kell mutatnunk a bizodalmunkat és a hitünket ki kell nyilvánítani Isten felé. A kenet, ami itt jelen van, az is megváltozhat ezáltal. Meg is van rá a képességünk, hogy megváltozzunk. Egy prédikátort hallgattam, aki a lován lovagolt, ment az úton valahová. Ott volt egy asszonyka a kutyájával és azt mondta neki, hogy ezen az úton nem lehet lóháton menni. Egy híres prédikátorról van szó. Magában azt mondta, hogy hívom a rendőrséget, hogy foglalkozzon vele, de mégsem ezt tette, hanem visszafordult és megkérdezte az Urat, hogy mit tegyen ezzel kapcsolatban. Azt a választ kapta, hogy van a birtokon még másik két kijárat, és azon menj. Bocsáss meg neki és felejtsd ezt el. Így tett és óriási békesség zuhant le rá. Egy gazdag prédikátorról van szó. Sokan nem szeretik ezt tenni és így Isten áldásai sem találhatók az életükben. Én szeretném látni, hogy te áldott vagy. Mindannyiótokat és az egész országot szeretném áldottnak látni, de amíg az ördög ’játszóterén’ vagy, addig nem fogsz oda eljutni. Amíg a múltban élsz, hogy ott mennyi minden rossz történt… Ezeket ki kell tisztítani belőlünk, és előre kell nyúlni és Isten áldottjává lenni! Szeretnénk ezt az egész országot látni, hogy áldottá válik és téged is, hogy áldott légy. Ez pedig egy mesterkulcs fontosságú dolog ehhez. Márk Evangélium 11 fejezetében ugyanígy mondja ezt Jézus. Ott a hit és szavak erejéről tanít Jézus, és rögtön hozzáteszi a megbocsátást. Találkoztam olyan személyekkel, akik azt mondták, hogy én soha az életben nem fogok az illetőnek megbocsátani. Pedig bizony meg tudnál bocsátani, mert nem is annak a személynek teszed, hanem az Úrnak! Márk 11/22-26 És Jézus felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek, kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkaptátok, és meglesz az néktek. – És most jön a lényeg, a kulcs – És mikor imádkozva megállotok, BOCSÁSSATOK MEG, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Ezek Jézus szavai! És mondom neked az új hírt, hogy te pontosan olyan vagy, mint én, te sem vagy tökéletes. Te is teszel bizonyos dolgokat rosszul. Keresztények számára bűnbocsánat van! A bűnbocsánat nem összekeverendő az üdvösségünkkel, mert az illető még rossz, amíg nincs újjászületve, minden, amit tesz rossz, mert a természete rossz, vagyis az ördög a természete. Örök életre van szüksége, újjá kell, hogy szülessen. Mindaddig, amíg ujjá nem születik, mindaz, amit tesz, az rossz. Nem úgy, hogy amit a prédikátor mond, hogy ha ezt teszed az a rossz, vagy amit gondol a másik, mert ahogy Isten tekinti, úgy kell látnunk és Ő háromféle embert lát. A zsidókat, a keresztényeket – vagyis a gyülekezetet – és a pogányokat, a világot, azokat, akik még nem fogadták el az Urat.
Bár a megbocsátás fontos része az életünknek, a pszichológia sokáig nem vett róla tudomást. Ennek egyik oka, hogy hosszú ideig úgy gondolták, hogy a megbocsátás a vallással áll szoros összefüggésben, és így kizárólag a hívő ember életében játszik szerepet. Azzal egy időben, hogy a pszichológia elkezdett nyitni a vallás irányába, a megbocsátás is a tudományos diskurzus tárgyává válhatott. Külföldön ez a folyamat már 15-20 évvel ezelőtt elindult, és azóta számos cikk született a témában. A hazai pszichológiai kultúrában szinte csak a terápiás irányultságú szerzők foglalkoztak a megbocsátással, főként a pszichodinamikus irányzat[1], a pszichodráma és a családterápia kontextuális irányzata. A megbocsátás folyamatát Székely Ilona pszichoterapeuta írása alapján tekintjük végig:
l. lépés
A döntés - Mivel az érzelmeink alapján általában nem akarunk megbocsátani, fontos, hogy szándékosan elköteleződjünk a megbocsátás mellett. Segít, ha tisztázzuk magunkban a döntésünk motivációját, és azt, hogy az újraközeledésnek milyen előnyei és hátrányai vannak.
2. lépés Az érzelmekkel való szembenézés - Ez a lépés elkerülhetetlen, mivel a kavargó érzelmek próbára teszik a kognitív döntéseket. Legyünk türelemmel, az érzelmek az idővel csillapodnak. Ebben a folyamatban segítségünkre lehet, ha imában Istenhez fordulunk és a ő segítségét kérjük, illetve igénybevesszük egy empatikus, de objektív beszélgetőpartner segítségét.
3. lépés
A felelősség felvállalása - Ha képesek vagyunk elfogadni, hogy mi magunk is részesei voltunk az eseményeknek (akár tudattalanul), akkor könnyebben felfedezzük a másikban a jót, ami empátiát ébreszt bennünk, és hozzájárul a kiengesztelődéshez.
4. lépés Elköteleződés a változásra- Ez a lépés egy egyeztetési folyamatot rejt magában, amikor mindkét fél komolyan veszi a másik igényeit, felismeri a saját és a másik képességeit és korlátait. Ez elősegíti a személyiségünk fejlődését és értékesebbé teszi a kapcsolatunkat.
Más szakemberek némileg különböző, de nagyon hasonló folyamatot írnak le[4]. Ők is kiemelik az érzelmekkel, mint például a haraggal, a csalódottsággal, a szomorúsággal való szembenézést, a másik fél nézőpontjának megértését, az empátia kialakítását, az elköteleződést a megbocsátás mellett és a bosszúról való lemondást.
A fent leírt négy lépés első olvasatra talán egyszerűnek tűnik, de a kavargó érzelmek, a saját tökéletességünkről szóló mítosz megőrzése, az áldozat szerep, a büszkeség és a szenvedésből származó előnyök annyira eluralkodhatnak, hogy sokszor szinte lehetetlennek érezzük, hogy meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétőnek. Azonban ha képesek vagyunk arra, hogy szembenézzünk a minket ért sérelmekkel, feldolgozzuk a belőlük származó negatív érzelmeket, és meghozzuk a megbocsátás döntését, akkor ez erőforrásként fog szolgálni a nehézségekkel, problémákkal, csalódásokkal való megküzdésben, és elősegíti mind testi, mind lelki egészségünket.
(Megjegyzés: A megbocsátás létrejöhet a bizalmi kapcsolat helyreállítása nélkül is. Lehetséges, hogy mi magunk nem vettünk részt az eseményekben (még tudattalanul sem), és valóban áldozatok voltunk (pl. gyerek-szülő kapcsolatban, bántalmazás). Ilyenkor nem kell, és nem is szabad azt gondolni, hogy nekünk is felelősségünk van a minket ért negatív esemény kialakításában.)
Sri Chinmoy
Ha nem bocsátasz meg, akkor a sérelmet magadban hordozod, mérgelődsz. Vagyis a mérget tárolod magadban, ami évekig vagy akár évtizedekig is hűséges társad marad és mar téged, mint egy sav. Előbb, utóbb kifejti természetes hatását és valamikor garantáltan megbetegedsz. Nem is beszélve arról, hogy az öröm és boldogság állapotod nem teljesedhet be, hiszen a sértés fájdalmasan éget és gondolataid dzsungelében mindig a bosszú kígyója sziszeg. Mindig egy feszültséget hoz elő emléked és mivel az igazi megbocsátás nem jött létre benned, a világgal szemben egy bizalmatlansági pajzzsal kezdesz védekezni. A bizalmatlanság viszont nem enged új esélyekhez jutni. A megbocsátást egyáltalán nem másért teszed, hanem saját magadért. A megbocsátás egy önvédelmi aktus, amelyet már kétezer éve próbál Jézus, aki a megbocsátás Istene tanítani nekünk és mégsem tudjuk ezt a dolog kellőképpen elsajátítani. Pedig Jézus is azt mondta a tanítványainak, a ti érdeketekben mondom, azért mert szeretlek titeket és azt akarom, hogy jó legyen nektek. A megbocsátás a cselgáncs az élet csataterén. A legtökéletesebb önvédelemi módszer arra, hogy sorsunkat ne romboljuk. Sajnos az ember a büszke értelmében úgy érzi, hogy megbocsátásával megalázza önmagát, ami persze nevetséges, mert a teljes megbocsátás felszabadítja az embert.
Az ember annyira el van ragadtatva az igazságtevő értelmével, hogy azt képzeli az ő földi feladata mások nevelése, mások jobbá tétele és ezért helytelennek tartja a feltétel nélküli megbocsátást. Balgaságnak tartja a rosszra nem rosszal válaszolni, hogy hadd tanuljon belőle a másik. Viszont az emberi élet egy fokkal fennebb van, ha ránk morognak, harapnak és mi is ezt tesszük, akkor az állati síkon élünk, mint a kutyáink például. Ez az ő erkölcsük. Az igazságtétel és a nevelés az Isten dolga, az Istené és az Ő törvényeié, nem az emberé. Az ember feladata a Földön, mindenekelőtt a saját lelki fejlődése. Az ember az Isteni Tudat megvalósításáért él ezen a Bolygón. Azonban hogyan is tudj lelkileg fejlődni? Hogyan tudj boldog lenni, ha nem tudsz mindenkinek, mindent megbocsátani? Lehetetlen. Ezért ez egy olyan tantárgy, amelyet el kell sajátítanod, akkor is ha semmi mást nem akarsz a földi létedben mint egyszerűen boldogan élni.
Tehát meg kell bocsátani! Csak ez nem egyszerű, mert nem elég ezt eldönteni, de egy nagy lépés elfogadni. Az értelem az ő szigorú szabályaival nem tudja elfogadni az igazságtalanságot, az aljasságot, a hűtlenséget és sok egyéb más dolgot. Ezen a korláton pedig átmenni nem egyszerű. Annál is inkább nehéz a megbocsátást összehozni, mert az igazi megbocsátás felejtéssel kell párosuljon. Az igazi megbocsátás után viszonyunkban teljesen újra kell osztanunk a lapokat, a múlttól függetlenül. Az én Édesanyám, Isten nyugtassa, mindig mondogatta, hogy tudod én már rég megbocsátottam a barátodnak, de nem tudom soha elfelejteni, amikor 15 évvel ezelőtt ezt és ezt mondta. Ezzel persze ismét életre keltette a szívében már szinte kialvó tűzet, a lerakódott mérget. Hiába próbáltam neki magyarázni, hogy az nem megy, mert az nem megbocsátás, amit te gyakorolsz, az csak egy mentális színjátszás. Szegény ő tudta, hogy a megbocsátás egyik keresztény alaperkölcs és azt gyakorolni kell, mert erre tanították. Csak azt nem tudta, hogyan tegye azt.
Hogyan is tudjuk ténylegesen gyakorolni a megbocsátást? Egyik mód, hogy próbáld a sértődnek a tudatát megérteni, akkor is ha ehhez le kell ereszkedned. Mi mindannyian egy spirál alakú fejlődési úton haladunk felfele a lelki beteljesülésünkhöz. Ha előző életeinket nem is láthatjuk, de nagyon is el tudjuk képzelni, hogy mi sem egyből lettünk azok, akik vagyunk. Mi is tettünk hasonló és még rosszabb dolgokat is, mint amit velünk tettek, amikor a spirál alacsonyabb fordulataiban kavarogtunk. Amikor valaki rossz dolgot tesz a másiknak, akkor „bekarmázik”, terhet rak a vállaira, amit cipelnie kell. Ezt mi is ismételten sok esetben megtettük, vagy akár tesszük is, kisebb, nagyobb mértékben. Ez egy sajnálatra méltó dolog, mert ezzel a teherrel élnünk kell most vagy később, de le kell élnünk. Ezért ha a sértő személy helyzetét egy kicsit saját reinkarnációs tudatunk szemszögéből vizsgáljuk, akkor sajnálat és részvét jelenik meg bennünk. Miért? Mert hát teljesen világos, hogy az illető magának ártott a legtöbbet, akkor is ha ő nincs ennek tudatában. Abban a helyzetben amikor valaki iránt részvétet érzel, megnyílik az út a szeretet számára is. Akkor is ha a szeretet még csal halványan dereng, azonban mintegy a részvét árnyékaként ő is megjelenik. Ez a pont ahol tudatosan kell figyelned, mert abban a pici, bárha még csak vérszegény szeretetben rejlik a megbocsátás esélye. Tehát a részvétet az árnyékával együtt ki kell tágítanod, meg kell erősítened és nem szabad a mindent jobban tudó, igazságharcos elmédnek koncként odadobnod. Könnyebb és egyszerűbb megbocsátani, ha nem gondolunk önmagunkra, hanem Istenre gondolunk.
A megbocsátásnak van egy másik vonzata is. Meg kell bocsátanunk önmagunknak! Ha nem tudsz magadnak megbocsátani, Isten sem tud neked megbocsátani. Miért? Mert nem tudod átadni hibádat Neki. Milyen gonosz is az elménk. Ugye bele visz minket egy hibába, tévedésbe, aztán utána szemre hányja nekünk. Miért tetted ezt az őrültséget? Nem akarja vállalni a felelősséget. Ha nem tudunk szívünkben saját magunknak megbocsátani, nehéz lesz számunkra másoknak is megbocsátani. Akkor pedig a bajból soha nem jutunk ki, sőt mind mélyebbre süllyedünk.
„Tévedni emberi dolog, De vigyázz ne vidd túlzásba! Megbocsátani isteni dolog, Biztos lehetsz, Hogy nem viheted túlzásba.” Sri Chinmoy Sri Chinmoy: Megbocsátás Madal Bal Kiadó 2005
Jézus maga az egyszerűséget jelenti és Jézus ugyanakkor a megbocsátás prófétája. A megbocsátás a béke alapja, mert a megbocsátás az élet elfogadása. Megbocsátás nélkül nincs béke a földön, de nincs kereszténység sem. Nem kellene megajándékoznod magad egy kis békével? Nem kellene megajándékoznod a benned talán ellenszenvet kiváltó társaidat egy kis békével? Nem próbáltad meg legalább karácsonykor szeretni azokat, akiknek a legnagyobb szüksége van a szeretetre? Akiknek pedig szüksége van a feltétel nélküli szeretetedre, azok a lelki szegények, sokunk által az úgynevezett rossz emberek. Próbáltad utánozni Isten Fiát, ha nem is egész évben, de legalább most, amikor az Ő ünnepe miatt vannak a munkaszüneti napok? Leültél egy órányit elmélkedni magadon az ünnepnapokon? Próbáltad felismerni saját szerepedet a téged és környezetedet ért rossz dolgokban? Jól vizsgáztunk az élet csataterén, segíthettük a békét a mi pici részünkkel a saját környezetünkben? Volt bátorságom egy picit lecsípni az egómból a közösségért?
„Uram bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek!” Tehát hallgattál szívedre és beszéltél valakivel, akinek nem tudsz megbocsátani, azért hogy bocsánatot kérj tőle? Igen, nem tévedtem, te kérj bocsánatot, azért mert régóta negatív érzéseket táplálsz az irányába. Ezek az érzéseid csak neked ártanak, és ebből kimenni úgy tudsz, ha bocsánatot kérsz tőle, mert az eltöri büszkeséged szülte negatív energiádat, amellyel magadat mérgezed és így alázatosságod békét szül. Igen legalább karácsonyra próbáltad feladni büszkeségedet? Jézus nem büszkeséget tanított, ő alázatos volt, hiszen mindenható képessége ellenére, hagyta magát a tudatlan indulattól megsemmisíteni. Nem adnád oda fejfájást okozó büszkeségedet csak úgy Jézusnak ajándékként, hiszen ez könnyítene az életeden és a környezeted életén? Mindenképpen legalább azzal ki kellene békülnöd, akit te akár tudatosan, akár nem tudatosan megsértettél. Meg kell szerezned a megbocsátását, nem magadért, hanem ő érte, hiszen ő szenved miatta. Nem csak magadért, hanem több békéért a világban. Csak így lehet jobb a világ és csak így terjed a Karácsony. Ha hiszel egy picit is Jézusban, akkor ennyit meg kell tenned! Ha nem hiszel benne, sebaj, de akkor higgyél a békében és légy pártatlan az emberek megítélésében!
A megbocsátást nem lehet gombnyomásra irányítani, mint a kerti locsolót. Nagyon szép, amit a keresztyéni könyörületességről mondanak, de bizony a megbocsátó szónak, amikor nem őszintén gondolják, van valami mellékíze. Daniel Keyes 2 Én csak a szépre emlékszem. Minden szarságot kitöröltem a fejemből. Te voltál a legjobb barátom. Hiányzol. Mindig is hiányoztál. Samantha Young Barátság 25 Bár igaz, hogy semmilyen jóvátétel nem írhatja át a múltat, képes meggyógyítani minket, helyrehozni a kapcsolatokat, amikről azt hittük, már örökre elvesztek. Mindörökké c. film Film 12 Aki megbocsát, az elengedi a vétkes megérdemelt büntetését, és eloldozza számára a bűntudat kötelét. Ez a feloldozás természetesen csak akkor valósul meg, ha a vétkes valóban el is fogadja a megbocsátást - ahogy más ajándékot sem elég felajánlani, a megajándékozottnak el is kell fogadnia azt. Miroslav Volf 4 Ha valaki ragaszkodik a bosszúvágyához, végső soron csakis magának árt vele. Louis Zamperini 2
A megbocsátás számunkra a legnehezebb dolog. The 100 c. film Film 5 Meg kell bocsátani neki azt, amit az emberrel művelt, meg kell bocsátani neki a háborút, a tönkretett bolygót, azokat, akiket megöltek. - Ezt nem Ő csinálta. Hanem mi. És utána még kinyújtotta felénk a kezét, hogy kihúzzon bennünket a gödörből. Mi pedig a fogunkkal akaszkodtunk belé. De meg kell, hogy bocsásson nekünk. Nem tudom megbocsát-e. Én az Ő helyében nem bocsátanék meg. Az Atyaisten nem bocsát meg senkinek. Az egész Ószövetség csupa háború meg különleges hadművelet. Ezzel szemben Jézus mindenkinek megbocsátott. Dmitry Glukhovsky Vallás 1 Te meg én vajon nem vagyunk méltók a megbocsátásra? Mindenki méltó rá. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy újjáteremtse magát, és újjáalakítson mindent, megpróbálja újra, még egyszer, legalább utoljára. Dmitry Glukhovsky 17 Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani. Téged akarlak c. film Film 19 Ha mentegetőzéssel és bocsánatkéréssel töltenénk az időnk, valahányszor egymás lábára lépünk, nem jutna időnk a barátságra. Rainbow Rowell Barátság 15 A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett. Gary Chapman 20 A bűn mindig elválaszt, és akadályt emel az emberek közé, amit csak az őszinte bűnbánat és az őszinte megbocsátás mozdíthat el az útból. Gary Chapman Lelkiismeret 4 A megbocsátás ajándék, amelyet addig nem lehet felbontani, amíg a bűnös nem akarja elfogadni. Gary Chapman 5 Minden bolond tud kritizálni és panaszkodni, és a legtöbbjük meg is teszi. Ahhoz viszont jellem és önfegyelem kell, hogy megértők és megbocsátók tudjunk lenni. Dale Carnegie
A magunkban tartogatott harag viszont épp ellenkező hatással bír, és még a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát is növelheti. Bár tudjuk, hogy megbocsátani hasznos, ez még nem jelenti azt, hogy könnyű is. Az alábbi 7 „szabály” betartása azonban egyszerűbbé teszi a dolgunkat.
A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel. Azok, akik komoly sérelmeket szenvedtek el a múltban, valószínűleg sosem fognak megfeledkezni róla. De nem is kell; inkább tanuljunk belőle, hogy ne éljük át még egyszer. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy elfogadnánk, ami velünk történt. Ha nem haragszunk a másikra, ezzel önmagában még nem üzenjük neki azt, hogy jóváhagyjuk, amit tett. A megbocsátás nem egyenlő a gyengeséggel és a naivitással sem. Aki megbocsát, még nem buta vagy bolond, mindössze szeretne nyugodtabban élni. Hogyan engedjem el azt, akit nem tudok? Sokan úgy gondolják, hogy ha elengednek valamit, vagy valakit, akkor örökre elvesztik, vagy azzal megszűnik a kapcsolat azzal, akit elengednek. Pedig épp fordítva van, az elengedéssel a kapcsolat megmarad… Megbocsáthatunk úgy is, hogy a másik fél valójában nem fogadja el az ajánlatunkat, ugyanis nem látja be, hogy amit tett, nem volt helyes. De ez nem probléma, hiszen a megbocsátással elsősorban saját magunkkal teszünk jót.
A megbocsátás egy folyamat; nem egyik pillanatról a másikra történik, tehát dolgoznunk kell rajta. Az sem baj, ha nem tűnik el teljesen a harag, mindössze a mértéke csökken. A megbocsátással növelhetjük egészségünket és szociális kapcsolataink minőségét; hiszen a folyton mérges, elégedetlen és szomorú emberek társaságát senki sem szereti. A megbocsátás kulcsa a harag elengedése. Ha nem neheztelünk tovább a másikra, hanem továbblépünk, sokkal jobb életminőségre számíthatunk a továbbiakban.(Forrás: pszichologuskereso.hu)
Dr. Everett Worthington pszichológus számos könyvet és cikket írt a megbocsátás pszichológiájáról és hatásairól. 1995 nyarán betörtek idős édesanyja házába. Az asszony felébredt, meglepte a betörőt, aki egy feszítővassal agyonverte őt. Miután felfedezték a bűncselekményt, Worthingtontól semmi sem állt távolabb, mint a megbocsátás: csupán gyilkos indulatot érzett az elkövető iránt. Nehezen tudta elengedni a harag, düh és bosszúvágy érzését. A családi tragédia emléke továbbra is élénken él benne, azonban néhány év elteltével képes volt megélni egyfajta lelki harmóniát. Pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor megbocsátott anyja gyilkosának: „Láttam magam, ahogy a baseballütőt nézem. Azt kérdeztem magamtól: Kinek sötétebb a szíve – nekem vagy a gyilkosnak? Ez volt az a pillanat, amikor megbocsátottam neki.”
A sérelmek ára Főnökünk kritikusan értékeli a munkánkat, párunk elfelejt felköszönteni a házassági évfordulónkon, vagy átvernek a boltban. Mindenkit érnek sérelmek. Ilyenkor felerősödnek negatív érzelmeink – megbántottnak, dühösnek érezzük magunkat. A megbocsátás hiánya pedig „tartósítja” ezeket az érzéseket. A kutatások szerint a meg nem bocsátott sérelmek hatására szervezetünkben ugyanolyan változások zajlanak le, mint tartós stresszhelyzetben. Megnő a szív- és érrendszeri problémák valószínűsége, magasabb lesz a kortizol nevű stresszhormon szintje. A megbocsátás hiánya hangulatunkra is hatással van: ilyenkor többet szorongunk, depressziósabbak vagyunk. Ha nem bocsátunk meg, a sérelem által kiváltott negatív érzelmek egyre erősebbé válnak, és károsan hatnak testi-lelki egészségünkre. A modern pszichológia igazolta Francis Bacon 16. századi brit filozófus gondolatát: „Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva.”
Mi is a megbocsátás? A kutatók közt nagyobb az egyetértés abban, hogy mi nem a megbocsátás, mint abban, mi az:
a megbocsátás nem jelenti a sérelem igazolását, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megpróbálunk továbblépni és úgy tenni, mintha nem történt volna meg a sérelem, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a sérelmet, és végül a megbocsátás nem jelent egyet azzal, hogy folytatjuk a kapcsolatot azzal a személlyel, aki sérelmet okozott nekünk. Mi tehát a megbocsátás?
Az úgynevezett döntési megbocsátás esetén a személy tudatosan és őszintén úgy határoz, hogy nem akar bosszút állni a sérelmet okozó személyen, megajándékozza a másikat a megbocsátással. Bár a döntési megbocsátás gyorsan megtörténhet, a sértettel kapcsolatos mélyebb változást csak az érzelmi megbocsátás eredményezi. Ez azt jelenti, hogy az „áldozat” „elkövetővel” szembeni negatív érzelmei (düh, harag, bosszúvágy, félelem) csökkennek, illetve pozitív érzelmeknek adják át a helyüket.
A megbocsátás pszichológiájaÍrjuk ki magunkból!
A megbocsátás folyamatát segítheti, ha egy „levelet” írunk annak a személynek, aki elkövetett ellenünk valamilyen sérelmet. A levélben írjuk le részletesen a problémánkat, azt, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlünk a sérelem. Ezek után (ha megfelelőnek érezzük) kötelezzük el magunkat a megbocsátás mellett. A levelet nem kell elküldeni a másik személynek, arra szolgál, hogy mi magunk érezzük a megbocsátás hatását. Olyan személynek is írhatjuk a levelet, akivel már megszakadt a kapcsolatunk, vagy aki már elhunyt.
A megbocsátás hatásai és veszélyei - A kutatások szerint a megbocsátás mind fizikai, mind mentális egészségünkre kedvező hatással van. Csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, a szorongást, a depressziót és a dühöt. A megbocsátó személyek önbecsülése javul, és optimistábban tekintenek a jövőbe. A rosszul értelmezett megbocsátásnak azonban lehetnek veszélyei is. Családon belüli erőszak áldozatául esett nőknél gyakran előfordul, hogy megbocsátanak a bántalmazónak, és nem lépnek ki a kapcsolatból. Ebben az esetben azt kell hangsúlyozni, hogy úgy is lehetséges a megbocsátás, hogy eldöntjük, nem folytatjuk a kapcsolatot az „elkövetővel”.
A megbocsátás azt jelenti, hogy nem akarunk megtorlást egy múltban elszenvedett igazságtalanságért, és elengedjük a szóban forgó dolog miatt érzett sértettségünket. A hosszasan dédelgetett harag és neheztelés ugyanis fizikailag és érzelmileg is kimeríti az embert, ezért fontos, hogy meg tudjunk bocsátani másoknak és saját magunknak egyaránt.
A megbocsátás megszakíthatja az elkerülés és bosszúállás körét, amelybe gyakran kerülünk. A világ sok, ha nem a legtöbb vallása fontosnak tartja a megbocsátást.
Dr. Sonja Lyubomirsky tanulmányában így ír megbocsátásról - Életünkben számtalanszor fordulhat elő olyan nehéz életesemény, amivel meg kell küzdenünk, azonban ennek is van ellenszere, ami tanulható, elsajátítható. Az egyik különösen fájdalmas gyötrelem akkor köszönt be, amikor az embernek valaki rosszat tesz, megsérti vagy megtámadja. A sérelem vagy visszaélés lehet testi, szexuális vagy érzelmi jellegű. Lehet sértés, bántalmazás, árulás vagy cserbenhagyás. Úgy tűnik, hogy az emberek természetüktől fogva hajlamosak először negatívan reagálni és a sérelmet egy azzal egyenlő sérelemmel viszonozni. A két másik tipikus reakció: elkerülni az illetőt és bosszúra szomjazni. Eléggé nyilvánvaló, hogy az ilyen reakciók negatív következményeket szülnek.
Ha igyekszünk távol tartani magunktól az erőszak elkövetőjét, és különösen, ha meg akarjuk torolni a tettét, akkor végső soron mi válunk boldogtalanná, károsítjuk vagy leromboljuk a kapcsolatainkat, sőt tágabb értelemben a társadalomnak is ártunk vele. A bosszúvágy a történelem során - s még ma is - rengeteg bajt és borzalmat hozott a világnak, többek között gyilkosságokat, nők megerőszakolását, fosztogatást, valamint háborúkat, terrorizmust és népirtást. Mit is jelent a megbocsátás, és vajon érdemes-e megtanulni, és gyakorolni? - A megbocsátás megszakíthatja az elkerülés és bosszúállás körét, amelybe gyakran kerülünk. A világ sok, ha nem a legtöbb vallása fontosnak tartja a megbocsátást. A megbocsátást tanulmányozó pszichológusok szerint a megbocsátás nem egyenlő a megbékéléssel, vagyis nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyreállítjuk a kapcsolatot az erőszaktevővel.
Nem egyenlő a felmentéssel sem, amely egy jogi kifejezés, és általában az igazságszolgáltató rendszeren belül használatos, sem azzal, amikor eltekintünk valamitől, ami azt jelenti, hogy kimagyarázzuk, alábecsüljük vagy toleráljuk az erőszaktételt vagy sértést, s így teljesen feleslegessé tesszük a megbocsátás szükségességét. A megbocsátás nem jelent mentegetést, amikor is mentő körülményeket vagy „jó okot" találunk az illető tettére, nem jelenti a sérelem letagadását, ami egybecseng a freudi elfojtás fogalmával, és azt sem jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, ami történt. Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.
Honnan tudjuk, hogy megbocsátottunk valakinek? Ahányan vagyunk, annyiféle megbocsátó attitűddel rendelkezünk. Van azonban néhány lelki jellemző, amiből kiderül jó úton vagyunk-e már a megbocsátás felé. Az első erre utaló jel, hogy megváltozott a gondolkodásmódunk, hogy már nem akarunk annyira ártani az illetőnek, és inkább valami jót szeretnénk tenni vele vagy a kapcsolat pozitív oldalát hasznosítjuk. Gondold végig, hogy mennyire értesz egyet az alábbi kijelentésekkel, amelyeket egy megbocsátást mérő skálából valóak:
Majd én teszek róla, hogy megfizessen érte! Látni akarom, hogy szenved és boldogtalan! Úgy fogok élni, mintha nem is létezne. A lehető legnagyobb távolságot fogom tartani tőle. Minél inkább egyetértesz bármelyik kijelentéssel - az első kettő a bosszúállásról, a második kettő pedig az elkerülésről szól -, annál több munkára van még szükséged a megbocsátás érdekében. Vajon miért érdemes megbocsátani?
Mind a kutatási eredmények, mind pedig az anekdotikus megfigyelések rengeteg olyan érvet kínálnak, amelyek szerint jobban járunk, ha megbocsátunk azoknak, akik megsértettek, megbántottak vagy áldozattá tettek bennünket. A megbocsátás olyasvalami, amit kizárólag önmagunkért, és nem a nekünk sérelmet okozó másik ember érdekében teszünk.
Rengeteg közmondásunk van, amelyek mindegyike valami olyan üzenetet hordoz, hogy ha ragaszkodunk a keserűségünkhöz vagy gyűlöletünkhöz, akkor az többet árt nekünk, mint a gyűlöletünk tárgyának. Buddha szavaival: „Aki ragaszkodik a haragjához, az hasonló ahhoz az emberhez, aki forró szenet tart a kezében azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit, pedig csak saját magát égeti meg."
Az empirikus kutatások megerősítik ennek a meglátásnak az igazát. A megbocsátó emberek kisebb valószínűséggel gyűlölködnek, kevésbé depressziósok, erőszakosak, aggodalmaskodók, dühösek és neurotikusak. Nagyobb a valószínűsége, hogy boldogabb, egészségesebb, kellemesebb és nyugodtabb emberek. Képesek jobban együtt érezni másokkal, és hajlamosak spirituális vagy vallásos utat követni.
A kapcsolatokban esett sérelmeket megbocsátó emberek jobban képesek helyreállítani a kapcsolat bensőségességét. Hosszú távon mind érzelmi, mind testi téren csak árt nekünk, ha nem tudunk szabadulni a sérelem gondolatától, ha agresszívak vagyunk és neheztelünk. Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ. Hogyan gyakoroljuk a megbocsátást? 4.rész Értékeld, ha megbocsátanak neked -
Nagyon jó bevezető gyakorlat, ha pozitívan értékelsz egy olyan alkalmat, amikor neked bocsátottak meg. Idézz fel egy ilyen alkalmat! Volt-e olyan időszak az életedben, amikor megbántottál valakit? Talán a szüleiddel voltál undok, vagy megcsaltál valakit, vagy elkerülted egyik barátodat. Ha megbocsátottak neked, hogyan hozták a tudomásodra és hogyan reagáltál rá? Mit gondolsz, miért bocsátottak meg neked? Gondolod, jobb lett neki a megbocsátás után?Jobb lett utána a kapcsolatotok? Ez a gyakorlat abban segít, hogy meglásd a megbocsátás jótéteményeit, és talán még arra is ösztönözhet, hogy te is elkezdj megbocsátani olyan embereknek, akikkel kapcsolatban valamilyen sérelmet őrizgetsz.
Képzeld el, hogy megbocsátasz.
Ez egy fantáziagyakorlat, amelyben elképzeled, hogy megbocsátasz valakinek, akiről úgy gondolod bántott téged. Először képzeld bele magad az ő helyébe, érezz együtt vele, igyekezz a helyzetet az ő szemével látni és az ő fülével hallani, lásd őt egész embernek, s ne csupán a sértő jelenetben érzékelt viselkedése alapján tekints rá. Ez nem azt jelenti, hogy felmented a viselkedése alól, hanem megpróbálod elengedni a sértettségedet, a haragodat, valamint pozitívabb, jóindulatúbb látásmódot igyekszel elsajátítani. Képzeld el, amint találkoztok. Mit mondanál neki?
Írj megbocsátó levelet olyan valakinek, aki téged megbántott- Ez a gyakorlat abból áll, hogy megírsz, de nem küldöd el, egy olyan levelet, amelyben elengeded a haragodat, a keserűségedet, a dühödet. Idézd fel gondolatban azokat az embereket, akik az évek során megsértettek téged. Írd le részletesen, amit éreztél, és amit jelenleg is érzel, ami miatt nem tudsz megbocsátani nekik Megbocsátás beszélgetés Ha van rá lehetőséged, hívd meg azt a személyt egy találkozóra, akire haragszol, és hallgasd meg az ő oldalát. Határozd el, hogy megérted a viselkedésének a miértjét és megbocsátasz neki.
Gyakorold az empátiát! Az empátia azt jelenti, hogy mintegy más bőrébe bújva tapasztaljuk és értjük meg egy másik ember érzelmeit és gondolatait. Gyakran - de nem mindig - együtt jár az iránta érzett részvéttel, aggódással, a szenvedése átérzésével, sőt akár melegséggel. Minél sikeresebben érted meg a másik embert, minél inkább aggódsz érte és képes vagy az ő szemével látni a dolgokat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül megbocsátasz neki. Az empátiát úgy is gyakorolhatod a mindennapi életben, hogy minden olyan alkalmat észreveszel, amikor valaki olyat tesz, amit nem értesz. Próbáld megérteni, milyen gondolatai, érzései és szándékai lehetnek a másik embernek. Vajon miért viselkedett úgy, ahogy? Ha lehetséges, kérdezd meg tőle - feltételezve, hogy a másiknak van rálátása saját cselekedetei mozgatórugóira -, s akkor te is tanulhatsz belőle.
Gondolj pozitív okokra! Az empátia mellett a megbocsátás másik kulcsa az lehet, ha pozitív vagy elfogadható okokból eredeztetjük a bennünket megbántó személy cselekedeteit. Hatékonyan segítheti a pozitívabb oktulajdonítás folyamatát, ha olyan levelet írsz, amilyet kapni szeretnél a sértés elkövetőjétől - például bocsánatkérő levelet -, miután megbocsátottál neki. Milyen magyarázattal szolgálhat a másik a bántó viselkedésére? Elfogadod a magyarázatot? Ésszerűnek és helyénvalónak tartod? Elhinnéd neki? Vagy inkább a „kételkedés előnyével" viszonyulnál hozzá?
Miközben leírod az illető neked címzett válaszát, érzékelheted, milyen benyomást tesz rád a másik ember, és hogyan alakul át a helyzet. Új szemszögből láthatod azokat a körülményeket, amelyek olyan sok gyötrődést okoztak neked. Vajon miért olyan hatékony a bocsánatkérés a megbocsátás szempontjából? Azért, mert empátiát eredményez. Emberivé tesz. Amikor bocsánatot kér valaki, aki fájdalmat, szenvedést vagy kárt okozott nekünk, akkor olyan oldalát mutatja, amely sérülékeny és tökéletlen. A bocsánatkérés mellett gyakran azt is elmagyarázza ilyenkor, mit gondolt, amikor megbántott, talán nagy hibát követett el, mert alábecsülte a lehetséges kárt, talán jó szándékok vezérelték, és így tovább. Bárhogy is történjen, a végén képes leszel kicsit jobban az ő szemszögéből látni a dolgokat. Ez pedig könnyebbé teszi a megbocsátást.
Kevesebbet rágódj! Ha nem tágítunk attól, hogy milyen rosszul érezzük magunkat, hogy mennyire aggódunk, mert mennyivel jobban teniszezik nálunk a barátunk, akkor boldogtalan, szorongó, pesszimista és bizonytalan emberré válunk. Kiderült, hogy a rágódás a megbocsátásnak is komoly akadálya. Azok, akik gondolatban gyakran időznek el egy sérelem fölött, vagy nem képesek azt elengedni, nagyobb valószínűséggel ragaszkodnak a sértődésükhöz és haragjukhoz, s kevésbé motiváltak a megbocsátásra. A rágódó ember képzeletben újra meg újra végigéli az eseményeket, közben egyre dühösebb, egyre jobban neheztel, egyre megalázottabbnak és kijátszottabbnak érzi magát. Arról fantáziál, hogy mit mondana annak, aki megbántotta, vagy mit tenne vele. Amikor a sértéssel vagy bántalmazással kapcsolatos gondolatok vagy képek elkezdenek betolakodni az elménkbe, sőt ellehetetlenítik a mindennapi életünket, akkor ideje tenni valamit ellenük. Ehhez javaslom például a figyelemelterelést, azonnal eltereljük a figyelmünket egy másik gondolattal, vagy elfoglaljuk magunkat valamilyen egész embert kívánó tevékenységgel, vagy egyszerűen azt mondjuk: „Állj!" Bár nem vezet automatikusan megbocsátáshoz, ha megálljt parancsolunk a rágódásnak, első lépésként mégis fontos lehet.
Teremts kapcsolatot (a széthúzás helyett)! Korábban már említettem, hogy nem szükséges elküldeni a megbocsátó levelet, de van, amikor megfelelő, egészséges és boldogító dolog, ha feladjuk. A megbocsátás aktusa - megírni a levelet és elhinni a tartalmát - valami olyasmi, amit önmagáért végez az ember. Hosszú távon boldogabbá válik tőle. Ha másokkal is megosztja ezt az aktust - amennyiben ez egyáltalán lehetséges -, akkor ezt azért teszi, hogy valami jó származzon belőle a másik emberre és a kapcsolatukra nézve. Készülj fel arra, hogy visszafelé is elsülhet, akár egészen rossz vége is lehet, de légy tudatában, hogy ha nem rejted véka alá a megbocsátásod, akkor végül helyreállhat a kapcsolat, és még több boldogságot okozhat, mint amennyire számított. Csak a te döntésed, hogy elküldöd-e a levelet, vagy felhívod-e az illetőt. S végül ne feledd, hogy még akkor is van alternatíva, ha nem küldöd el a levelet: egyszerűen légy kedves azzal, akinek titokban megbocsátottál.
Akiknek Krisztus megbocsát, azokat először bűnbánatra készteti; Isten Lelkének szolgálata, hogy meggyőz bűneinkről. Akiknek szívét Isten Lelke meggyőzi, azok rájönnek, hogy semmi jó nincs bennük. Belátják, hogy mindaz, amit eddig tettek, önzéssel és bűnnel vegyül. A szegény vámszedőhöz hasonlóan, távol állva, szemüket sem merik az égre emelni. Így szólnak: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” — és ők boldogok (angolban áldottak — a szerk.). A bűnbánók bocsánatot nyerhetnek Krisztustól, mert Ő „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29). Isten ígérete így hangzik: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésa 1:18). „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek..., És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok... és lesztek nékem népem, s én leszek néktek Istenetek” (Ezék 36:26—28). „Övék a mennyeknek országa” — mondja Krisztus a lelki szegényekről. Ez az ország nem földi, tehát nem is mulandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének, kegyelmének és igazságának lelki birodalmát. Hogy Krisztus bennünket vezérel, annak egyedüli bizonyítéka, hogy hasonlítunk az Emberfiához. Az Ő alattvalói a lelki szegények, az alázatosak és az igazságért üldözöttek; övék a mennyeknek országa. Ha Krisztus műve még nem is egészen tökéletes bennük, a folyamat megkezdődött, és alkalmasakká teszi őket „a szentek örökségében való részvételre a világosságban” (Kol 1:12). {HB 12.2}
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek (Mt 6:12) Jézus azt tanítja, hogy Isten csak úgy adhat bűnbocsánatot, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Csupán Isten szeretete az, ami bennünket hozzá vonz, s ha ez az erő a szívünket érintette, az szeretetet kell, hogy ébresszen bennünk embertársaink iránt is. Ha másokkal nem vagyunk irgalmasok, elzárjuk szívünket Isten kegyelme elől. {HB 116.1} Mintha Krisztus követőit éppen ettől a bűntől kellene leginkább megóvni, éppen mintha ez a bűn döntene a legnagyobb veszélybe, mely szívünket a mennyei világosság, szeretet és béke elől elzárja. Jézus ezért hangsúlyozottan kijelentette imája végén: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti menynyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6:14—15). {HB 116.2} Aki nem hajlandó megbocsátani, önmaga elől zárja el azt a forrást, amelyből egyedül nyerhet isteni irgalmasságot. Sohase gondoljuk, hogy jogunk van a megbocsátást visszatartani azokkal szemben, akik bennünket megsértettek, mert az ellenünk elkövetett igazságtalanságaikat nem akarják beismerni. Valóban az lenne a kötelességük, hogy alázatos szívvel megbánják és beismerjék bűneiket; viszont mi ettől függetlenül legyünk irgalmasok azokkal, akik ellenünk vétkeztek, akár beismerték bűneiket, akár nem! Ha mégoly súlyos volt is a megbántás, ne szomorkodjunk, ne sajnálkozzunk önmagunk felett, hanem úgy bocsássunk meg mindazoknak, akik velünk szemben igazságtalanok voltak, mint ahogy mi szeretnénk, hogy Isten megbocsássa az ellene elkövetett bűneinket! {HB 116.3} A megbocsátás sokkal többet jelent, mint sokan gondolják. Mikor Isten kijelenti, hogy számtalan vétkünket megbocsátja — elképzeléseinken felül —, még hozzáfűzi: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ésa 55:7—9). Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi aktus, amellyel a bűntetés alól felment; ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. A megbocsátás túláradó szeretete átalakítja a szívet. Dávid tényleg tapasztalta ezt, amikor így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Máshol pedig így szól: „Amilyen messze van a napkelet a napnyugattól, oly messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12). Isten Krisztusban önmagát áldozta vétkeinkért. Elszenvedte a kínos kereszthalált, hordozta a bűn terhét, mint „igaz a nem igazakért”, hogy irántunk érzett szeretetét kinyilatkoztassa, és ezáltal magához vonzzon bennünket. Így szólt: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek” (Ef 4:32). Hagyjátok, hogy Krisztus, az isteni élet bennetek lakozzon, s általa mennyei szeretet nyilatkozzék meg bennetek! Ez ad a kétségbeesetteknek reménységet, s a bűnök terhétől görnyedt lelkeknek mennyei békességet. Ha Istenhez közeledünk, csak úgy nyerhetünk bűnbocsánatot, ha mi is készek vagyunk irgalmasságot cselekedni. {HB 118.1} Ahhoz, hogy elfogadhassuk Isten megbocsátó szeretetét, és másnak is közvetíthessük, elsősorban arra van szükségünk, hogy Isten hozzánk való szeretetét felismerjük, és higgyünk abban. Sátán ezernyi cselfogással él, hogy e szeretet felismerését megakadályozza, s azt akarja elhitetni velünk, hogy hibáink és bűneink rettenetesek. Szerinte lehetetlen, hogy Isten az imáinkra figyeljen, hogy bennünket megáldjon, és megmentsen. Önmagunkban valóban csak gyengeséget láthatunk, s nincs semmink, amivel jogot formálhatnánk Isten kegyelmére. Sátán erővel azt akarja velünk elhitetni, hogy hiába fáradozunk, jellemhibáinkat megváltoztatni úgysem tudjuk. Mikor Istenhez közeledünk, az ellenség a fülünkbe súgja: „Imádnak semmi értelme nincs, mert ilyen és ilyen gonoszságokat követtél el. Vajon nem vétkeztél-e Isten ellen, s nem cselekedtél-e saját lelkiismereted figyelmeztetése ellen?” Mi azonban mondhatjuk neki: „Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít bennünket minden bűnünktől” (1Jn 1:7). Éppen akkor, amikor érezzük, hogy vétkeztünk, s ezért nem tudnánk imádkozni, akkor van itt a legfőbb ideje, hogy imádkozzunk. Lehet, hogy szégyenkezünk, és mélyen megalázottnak érezzük magunkat, mégis imádkoznunk és hinnünk kell. „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik között első vagyok én” (1Tim 1:15). A bűnbocsánat és az Istennel való kiengesztelődés nem szolgálataink jutalma, nem érdemként adja Isten a bűnös embernek, hanem olyan ajándék, amely Krisztus szeplőtlen életszentségéből fakad. {HB 119.1} Sohase akarjuk kisebbíteni bűneinket, ne igyekezzünk mentegetni, hanem tekintsünk úgy rájuk, mint ahogy Isten látja, ha mégoly nehéz is így tenni! Egyedül a Golgota tárhatja fel előttünk a bűn rettenetes súlyát. Ha önmagunknak kellene bűneinket hordoznunk, súlya alatt összeroskadnánk. Krisztus, az ártatlan Bárány állt helyünkre, és hordozta bűneinket, noha minket illetne a büntetés. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Dicső igazság! — Ő eleget tesz saját törvényének, de igazságos és következetes marad. Mégis igazzá tesz mindenkit, aki Krisztusban hisz. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának vétkét!? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban” (Mik 7:18). {HB 119.2}
Így van ez ma is. Jézus nem kerülte el a gyöngét, szerencsétlent és tehetetlent, hanem segített a leginkább rászorulókon. Nem korlátozta munkásságát az értelmesebb és kifogástalanabb emberekre, a szerencsétlenek rovására. Nem érdekelte, kellemesebb lesz-e neki a legszegényebbek és legínségesebbek társasága. Hanem az ilyenek barátságát kereste – Izráel házának elveszett juhaiét. Ezt a kötelességeteket hanyagoltátok el. Régen is, most is húzódoztok a kellemetlen felelősségektől. Nem mentetek el a tévelygőkhöz. Nem viseltétek szíveteken őket szeretettel és őszinte érdeklődéssel, nem barátkoztatok velük. Nem él bennetek a krisztusi megbocsátás lelkülete. Pontos mértéket állítotok fel, melyet meg kell ütniük, mielőtt rájuk vetnétek szeretetetek palástját. Senki se várja, hogy elkendőzzétek a bűnt, hanem hogy azt a szánakozó szeretetet tanúsítsátok a tévelygők iránt, melyet Urunk tanúsít irántatok. Sokan nem látják mely igen bűnös a természetük, s nem értik meg a megbocsátás kegyességét. Természetük sötétjében élnek, kísértéseknek és súlyos ámításoknak kitéve. Bár távol állnak Istentől, mégis elégedettek az életükkel, noha Isten borzad a viselkedésüktől. Ezek mindig harcban állnak Isten Lelke vezetésével, különösen a feddéssel. Nem szeretik, ha zavarják őket. Időnként önzésből fakadó félelem és jó szándék tör rájuk, máskor aggályos gondolatok és meggyőződések, mégsem élnek elég mély lelki életet, mert nem rögzítették magukat az örök kősziklához. Sosem látják be, hogy szükség van a szókimondó bizonyságtételre. A bűn nem tűnik előttük undorítónak, mert nem járnak a világosságban, amint Krisztus a világosságban van.
Szelíd válaszok és kellemes szavak által sokkal eredményesebben reformálhatunk és menthetünk, mint szigorral és bántó nyerseséggel. Egy kis barátságtalansággal oly állapotba hozhatod az embereket, hogy már nem érheted el őket. Azonban az engesztelő szeretet lelkületével magadhoz kötheted és megszilárdíthatod őket a helyes úton. Gyakorold a megbocsátás lelkületét és támogasd a körülötted élők minden jó célkitűzését és tevékenységét! (4T 65) {TGy 47.3}
Szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket! Isten megtette részét az emberek üdvözítése érdekében, ezért most felhívja a gyülekezetet az együttműködésre. Egyik oldalon Krisztus vére, az igazság Igéje és a Szentlélek; a másik oldalon az elveszendő lelkek állnak. Krisztus minden követőjének meg kell tennie a részét abban, hogy az emberek elfogadják azokat az áldásokat, amelyekről a menny gondoskodott. Vizsgáljuk meg magunkat komolyan, és lássuk meg, hogy elvégeztük-e ezt a munkát?! Vizsgáljuk meg indítékainkat és életünk minden cselekedetét! {TGy 47.5} Emlékezeted termeiben nem függ-e sok kellemetlen kép? Gyakran szükséged volt Jézus megbocsátó szeretetére. Állandóan az ó részvétére és szeretetére támaszkodtál. Mégis nem mulasztottad-e el kinyilvánítani mások iránt azt a szeretetet, amelyet Krisztus tanúsított irántad? Érezted-e a felelősség terhét az iránt, aki a tiltott ösvényre merészkedett? Figyelmeztetted-e őt kedvesen? Sírtál-e érte? Gyengéd szavaid és cselekedeteid által megmutattad-e, hogy szereted őt és meg akarod menteni? {TGy 47.6} Mindazok, akik így egyesültek a keresztényi közösségben, imádkozzanak és megfogadják, hogy igazságosan járnak el, hogy szeretik az irgalmasságot és alázattal járnak Istennel, - elnyerik Isten áldását. Ha másokat megbántottak, bűnüket megbánják, megbánják és jóváteszik és komolyan elhatározzák, hogy jót cselekednek egymással; ez jelenti Isten törvényének betöltését. {TGy 47.18}
A kereszt Isten szent törvényére mutat, melyet az ember megszegett. Krisztus halála kikezdhetetlen érv a törvény változhatatlansága és igazságossága mellett. Ésaiás így prófétál Krisztusról: "...a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42:21.) A törvénynek nincs hatalma arra, hogy megbocsásson a gonosztevőnek. Feladata abban áll, hogy rámutasson az ember hibáira, hogy az felismerje: Megváltóra van szüksége, aki az ő helyettese, jótállója és igazsága. Jézus magára vette a törvényszegő bűneit, s ezzel megadja neki azt, amire szüksége van. "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Az Úr lecsaphatott volna a bűnösre és végleg megsemmisíthette volna, de a drágább utat választotta. Csodálatos szeretete, hogy egyszülött Fiát adta a világ bűneinek elhordozásáért, reményt ébreszt a csüggedőben. Mivel az egész mennyet odaadta ebben az egy ajándékban, semmilyen szükséges segítséget nem tart vissza az embertől, hogy az elnyerje a megváltás serlegét és Isten örökösévé, Krisztus társörökösévé váljék. {Szem1 50.10}
ISTEN SZERETETÉNEK KINYILATKOZTATÁSA Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét és minden ember szívét Magához vonzza. "És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:32). Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére. Isten üzenetet üzenet után küld az embernek, melyek által bűnbánatra készteti, hogy megbocsáthasson neki és bocsánatot írhasson neve mellé. Ne bánjuk-e meg bűneinket? Ne figyelmezzünk-e az Úr kérleléseire? Figyelmen kívül hagyjuk-e kegyelmének ajánlatait és visszautasítsuk-e szeretetét? Ha így lenne, akkor az ember elvágná magát attól a közvetítőtől, aki által örök életet nyerhet, mert egyedül Isten bocsáthat meg a bűnbánó bűnösnek. Szeretetének bemutatása és Lelkének késztetése által bűnbánatra kérleli az embert. A bűnbánat Isten ajándéka. Isten először bűnbánatra készteti azt, akinek megbocsát. Az ember legédesebb öröme Isten törvényének áthágása miatt érzett bűnbánatából és a Krisztusban mint a bűnösök Megváltójában és Közbenjárójában való hitéből ered. Krisztus azért vonja Magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására és kegyelmébe helyezi életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet. {Szem1 50.12}
Krisztus azért jött, hogy feltárja a bűnösnek Isten igazságát és szeretetét, s ezáltal bűnbánatot és bűnbocsánatot adhasson Izraelnek. Amikor a bűnös a keresztre tekint, meglátja Jézust, amint a törvényszegő bűneinek terhét hordozva elszenvedi a bűnök büntetését. A kereszthalálban és Istennek a bukott emberek iránti szeretetében felismeri, hogy mennyire gyűlöletes dolog a bűn Isten szemében, és ez bűnbánatra készteti a szent, igaz és jó törvény megrontása miatt. Hitet gyakorol Krisztusban, mert az isteni Megváltó helyettese, jótállója és közbenjárója, vagyis életének központja lett. A bűnbánó bűnösnek Isten megmutathatja kegyelmét és igazságát, valamint bűnbocsánatban és szeretetben részesítheti. {Szem1 50.13} De Sátán mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a lélek kiszabadulhasson a bűn fogságából. Isten a menny legnagyszerűbb ajándékát adta Fiában, s így a menny kincsei a mi rendelkezésünkre állnak, Sátán mégis úgy mutatja be Istent a bűnbánó lélek előtt, mint aki rideg és kérlelhetetlen, aki nem hajlandó megbocsátani {Szem1 50.14 Az isteni mérték Szem1 - Szemelvények E. G. White írásaiból 1. kötet (1SM Szem) }
Megtérés és megbocsátás - naponta Nem szükségszerű, hogy valaki pontosan meg tudja határozni, mikor nyertek megbocsátást a bűnei. Már egészen kicsi korukban meg kell tanítani a gyermekeket arra, hogy hibáikat és tévedéseiket Jézus elé vigyék. Tanítsátok őket, hogy kérjenek naponta bocsánatot minden rosszért, amit elkövettek. Mondjátok meg nekik, hogy Jézus hallja a megtört szív egyszerű esdeklését, kész megbocsátani, és ugyanúgy magához engedi őket, mint ittjártakor azokat a gyermekeket, akiket anyjuk hozott hozzá, hogy megáldja őket.5 {GyN 17.169 a-lelki-erok-felebresztese#168}
TSzM - Tanácsok a szombatiskolai munkához (CSW - Counsels on Sabbath School Work) / 4. fej: A tanító és munkája / §41 Az élet minden kapcsolata az önuralom, megbocsátás, együttérzés gyakorlására szólít fel. Annyira különbözünk testalkatunkban, szokásunkban, nevelésünkben, hogy eltérő a dolgokra való látásmódunk is. Eltérően ítélünk. Igazságmegértésünk, életvitelünk dolgában eszméink nem minden tekintetben azonosak. Nincs két ember, akinek tapasztalata hasonló lenne minden vonatkozásban. Ami az egyiknek próba, a másiknak nem az. A kötelesség, amit az egyik könnyűnek talál, a másik számára a legnehezebb és legzavarbaejtőbb. TSzM - Tanácsok a szombatiskolai munkához (CSW - Counsels on Sabbath School Work) / 6. fej: Az ügyintézés vezérelvei / §85 A tanítónak számolnia kell azzal, hogy romlott hajlammal és makacs szívvel kerül szembe. A velük való foglalkozásban sose feledje, egykor ő is fegyelmezésre szoruló gyermek volt. Éppen most, korának, nevelésének és tapasztalatának minden előnyével gyakran téved, s szüksége van kegyelemre és megbocsátásra. Az ifjakkal való nevelésnél figyelembe kell vennie, hogy olyanokkal foglalkozik, akik - hozzá hasonlóan - hajlamosak a rosszra. Szinte mindent meg kell tanulniok, és egyeseknek ez sokkal nehezebb, mint másoknak. A buta tanulóval türelemmel bánjon, nem megróva tudatlanságát, hanem minden alkalmat használjon ki a bátorításra. Az érzékeny, ideges tanulóval szelíden bánjon. Saját tökéletlenségének érzete vezesse őt az állandó együttérzés és megbocsátás tanúsítására azok iránt, akik szintén nehézségekkel küzdenek. GH - Gondolatok a Hegyibeszédről (MB - Thoughts from the Mount of Blessing) / 6. fej: Az Úr imája / §43 A megbocsátás sokkal többet jelent, mint sokan gondolják. Mikor Isten kijelenti, hogy számtalan vétkünket megbocsátja — elképzeléseinken felül —, még hozzáfűzi: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ésa 55:7—9). Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi aktus, amellyel a bűntetés alól felment; ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. A megbocsátás túláradó szeretete átalakítja a szívet. Dávid tényleg tapasztalta ezt, amikor így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Máshol pedig így szól: „Amilyen messze van a napkelet a napnyugattól, oly messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12). Isten Krisztusban önmagát áldozta vétkeinkért. Elszenvedte a kínos kereszthalált, hordozta a bűn terhét, mint „igaz a nem igazakért”, hogy irántunk érzett szeretetét kinyilatkoztassa, és ezáltal magához vonzzon bennünket. Így szólt: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek” (Ef 4:32). Hagyjátok, hogy Krisztus, az isteni élet bennetek lakozzon, s általa mennyei szeretet nyilatkozzék meg bennetek! Ez ad a kétségbeesetteknek reménységet, s a bűnök terhétől görnyedt lelkeknek mennyei békességet. Ha Istenhez közeledünk, csak úgy nyerhetünk bűnbocsánatot, ha mi is készek vagyunk irgalmasságot cselekedni.
Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek"(Mt 6:12), holott haragot tartunk szívünkben? Ha imáink meghallgatását elvárjuk, akkor nekünk is éppúgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát. {Jéz.Vez. Út 12.13} Az imában való kitartás szintén feltétele a meghallgatásnak. Mindig imádkoznunk kell, ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosnak kell lennünk az imában (Róm 12:12),
KVL - Krisztushoz vezető lépések (SC - Steps to Christ) / 5. fej: Bűnvallomás / §3 Akik nem alázzák meg lelküket Isten előtt bűnük beismerésével, azok még a megbocsátás legelső feltételét sem teljesítették. Ha még nem tapasztaltuk azt a bűnbánatot, amelyet soha nem kell megbánni (II. Kor. 7:10), ha nem vallottuk meg bűneinket megtört szívvel, a lélek igaz alázatával, bűnünktől elborzadva, akkor még soha nem folyamodtunk igazán Isten bocsánatáért. Ha pedig soha nem kerestük így Istent, akkor még nem is találtuk meg Isten békéjét. Csakis az lehet az ok, amiért nem részesültünk bűnbocsánatban a múltban, hogy nem voltunk készek megalázni szívünket, nem teljesítettük az igazság Igéje által megszabott feltételeket. Egészen világos útmutatás található erre vonatkozóan az Írásban. A bűnvallásnak - akár nyilvános, akár egyéni - szívből jövőnek és önkéntesnek kell lennie. Éppen ezért nem szabad sürgetni a bűnöst erre. Sohase tegyünk bűnvallomást komolytalanul vagy könnyelműen. Sohase kényszerítsük bűnvallomásra azokat, akik nem érzékelik valóságosan a bűn súlyát, akik nem iszonyodnak tőle. A lélek legmélyéből fakadó bűnvallomás utat talál a végtelen könyörület Istenéhez. A zsoltárszerző így fejezi ki ezt: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a töredelmes lelkeket." (Zsolt. 34:19) KVL - Krisztushoz vezető lépések (SC - Steps to Christ) / 12. fej: Az ima kiváltsága / §13 Amikor Istenhez jövünk, hogy kegyelmet és áldást kérjünk tőle, szükséges, hogy a szeretet és a megbocsátás lelkülete töltse be szívünket egymás iránt. Hogy is kérhetnénk, hogy "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", ha eközben megengedjük magunknak a kérlelhetetlen, engesztelhetetlen lelkületet? Ha azt akarjuk, hogy Isten meghallgassa imánkat, akkor nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak, mégpedig ugyanúgy és ugyanolyan mértékben, mint ahogy mi igényeljük tőle, hogy megbocsássa bűneinket. Jel - Jelenések könyve (Revelation - Revelation) / 2. fej: 2. fejezet / §244 PK 177. – Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. „A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. „Az vitt romlásba téged, Izráel - hirdette -, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat!” (Hós 13,9-10.) 7A - A te igéd igazság (7ABC - S.D.A. Bible Commentary Vol. 7A) / 21. fej: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE 1. fejezet / §4 4. Az elkülönülés elbizakodott, vakmerő őrületre vezetett - Isten hitvalló népe elszakadt Istentől, elveszítette bölcsességét, megrontotta értelmét, fölfogóképességét. Képtelenek voltak messze előretekinteni, mert elfelejtették, hogy az előbbi időkben Isten megtisztította őket régi bűneikből. A sötétségben nyugtalanul, bizonytalanul haladtak, ki igyekezve törölni gondolkodásukból az előbbi állapotukban élvezett szabadságot, biztonságot' és boldogságot. Belevetették magukat mindennemű elbizakodott, vakmerő balgaságba, szembeszegültek Isten gondviselésével s egyre mélyítették a már rájuk nehezedő bűntudatot. Hallgattak a Sátánnak Isten jelleme elleni vádaskodásaira, s úgy állították be az Urat, mint akiből hiányzik az irgalmasság és megbocsátás. A látnók ezt írja róluk: , , SpM - Splading-Magan gyűjtemény (SpM - Spalding and Magan Collection) / 16. fej: Szórakozás Vagy Testedzés / §2 Sok imát ajánlottak föl a Szentlélek kitöltéséért, s nemrégiben szóbeli örömet fejeztek ki azok, akik határozottan és egyértelműen Krisztusra, a világ megalapítása óta leölt bárányra tekintettek. Bűnbánatot és bűnvallomást tartottak, lelkük igaz bánkódásával. Érzékelték Krisztus áldoztának teljes elégségét s megértették a bocsánat ígéretének az elfedezés oltáráról vett égő parázs érintése általi beteljesedését, ami a megbocsátás ígérete. Bűn szennyezte ajkakról zengett a legmagasztosabb dicséret: "Hozsanna; áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsanna a magasságban..." SpM - Splading-Magan gyűjtemény (SpM - Spalding and Magan Collection) / 63. fej: Krisztus Palástja / §12 "Edson White és Palmer testvér egyesüljenek, és eszközök lesznek Isten kezében a magasabb osztályok eléréséhez, ugyanakkor fölemelve az elnyomottat, enyhítve az ínségesen, segítve a szegényt, hogy segítsen magán. Ha nagylelkűségükben és segítőkészségükben hibákat követtek el, uralkodjék el a megbocsátás lelkülete." SpM - Splading-Magan gyűjtemény (SpM - Spalding and Magan Collection) / 106. fej: Egyetértésre, Egységre Van Szükség / §3 Tanácsom lenne számotokra. Uralkodjék összhang köztetek és a Világtanács felelős vezetői közt. Szalmaszálak után kaptok Daniells és Prescott vénnel kapcsolatban. Miért? Mert nem értenek egyet veletek minden tervetekben, s nem adták meg nektek az elismerést, amit megérdemeltek. De mikor az Úr helyesbítette a tévedéseket, s bátorító szavakat szólt erőfeszítéseitekről, miért nem adtatok hálát neki, mutattátok ki hálátokat a megbocsátás lelkületével, s azzal, hogy elismeritek a két testvér teherhordozását. Miért vagytok gyanakvók Daniells és Prescott vén iránt, s miért engeditek, hogy mások is gyanúval éljenek velük szemben. Megújulás - Az igazi megújulás (TR - True Revival) / 5. fej: Harmadik fejezet - Hogyan lehetünk újjászületett keresztények? / §7 Amikor a főpapok és a szadduceusok előtt állt, Péter egyértelműen rámutatott arra a tényre, hogy a bűnbánat Isten ajándéka. Krisztusról szólva ezt mondta: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát” (ApCsel 5:31). A bűnbánat pontosan annyira Isten ajándéka, mint a megbocsátás és az igazzá nyilvánítás, és az ezzel kapcsolatos tapasztalat csak úgy szerezhető meg, ha ezt az ajándékot Krisztus adja a léleknek. Ha érezzük Krisztus felé a vonzódást, legyünk annak tudatában, hogy ezt az ő hatalma és ereje műveli. A töredelmes szív kegyelme Tőle ered, miként Tőle jön a megigazítás is…
Jw[szerkesztés]
Egy alkalommal Jézus elmondott egy rövid történetet, hogy egy értékes igazságot tanítson meg az emberi kapcsolatokról. Egy királyról beszélt, aki számadásra kötelezte a szolgáit. Az egyik szolgának hatalmas tartozása volt, de nem volt miből visszafizetnie. Az ura megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét és a gyermekeit is, hogy ki lehessen egyenlíteni a tartozást. Az adós leborult, és így könyörgött: „Légy türelmes hozzám, és mindent visszafizetek neked.” Az ura megszánta őt, és elengedte az adósságát. Ám amikor a rabszolga kiment a király elől, és összetalálkozott egy rabszolgatársával, aki egy szerény összeggel tartozott neki, követelte, hogy fizesse vissza, amivel tartozik. Bár a másik rabszolga irgalomért könyörgött, ez börtönbe vettette őt, míg az vissza nem fizeti az összes tartozását. Amikor a király ezt meghallotta, haragra gerjedt. „Neked nem kellett volna irgalmaznod rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?” — vonta kérdőre a rabszolgát. Majd börtönbe vettette a könyörtelen embert, amíg az mindent vissza nem fizet. Jézus a következő tanulságot vonta le hallgatóinak a történetből: „Hasonlóképpen fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha ki-ki közületek meg nem bocsát szívéből a testvérének” (Máté 18:23–35).
Ezenkívül a keresztények számára követelmény, hogy bocsássák meg az ellenük elkövetett vétségeket, függetlenül attól, hogy hányszor érte őket sérelem (Lk 17:3, 4; Ef 4:32; Kol 3:13). Isten nem bocsát meg azoknak, akik nem hajlandók megbocsátani másoknak (Mt 6:14, 15). Ám még ha egy súlyos helytelenség miatt bekövetkezik is az, hogy „a gonosz embert” kizárják a keresztény gyülekezetből, az illető a kellő időben megbocsátást nyerhet, ha bizonyítja, hogy valóban megbánta a tettét. Akkor a gyülekezet minden tagja bizonyíthatja az iránta való szeretetét (1Ko 5:13; 2Ko 2:6–11). Ha viszont valaki rosszindulatúan, szándékosan gyakorol bűnt, és nem bánja meg, akkor a keresztények nem kötelesek megbocsátani neki. Az ilyen személy Isten ellenségévé válik (Héb 10:26–31; Zs 139:21, 22). Helyénvaló Isten megbocsátását kérni mások számára, akár egy egész gyülekezet számára is. Mózes is ezt tette Izrael nemzetéért, amikor megvallotta a nemzet bűnét, és kérte Isten megbocsátását. Jehova meg is hallgatta az imáját (4Mó 14:19, 20). Salamon szintén imádkozott azért a templom felavatásakor, hogy Jehova bocsásson meg a népének, ha az bűnt követ el, de felhagy a helytelenséggel (1Ki 8:30, 33–40, 46–52). Ezsdrás közbenjárt a nép érdekében, amikor nyilvánosan megvallotta a hazatelepült zsidók bűneit. Szívből fakadó imájának és ösztönzésének köszönhetően a nép lépéseket tett annak érdekében, hogy elnyerje Jehova megbocsátását (Ezs 9:13–10:4, 10–19, 44). Jakab azt a buzdítást adta, hogy ha valaki szellemileg beteg, hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette, és „ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki” (Jk 5:14–16). Van azonban „olyan bűn, amely halált von maga után”, mégpedig a szent szellem elleni bűn, vagyis az, amikor valaki szándékosan gyakorol bűnt, amit nem bocsát meg Isten. A keresztények nem imádkozhatnak azokért, akik ilyen bűnben vétkesek (1Jn 5:16; Mt 12:31; Héb 10:26, 27; l
Ha nem bocsátunk meg, hanem haragot tartunk és neheztelést táplálunk, magunknak okozunk fájdalmat. Az ilyen rossz érzések boldogtalanná tehetnek, korlátozhatják a mindennapjainkat, és még az életkedvünket is elvehetik. Sőt, még az egészségünk is kárát láthatja. Dr. Csida Joicsi és Andrew Steptoe pszichológiaprofesszor ezt írta egy orvosi folyóiratban: „A jelenlegi ismereteink szerint a harag és a gyűlölködés összefügg a szívkoszorúér-betegségekkel” (Journal of the American College of Cardiology). Ezzel szemben a megbocsátás előnyökkel jár. Ha készségesen megbocsátunk, megőrizzük a békét és az egységet, így óvjuk a kapcsolatainkat. És ami ennél is fontosabb, Istent utánozzuk. Ő készségesen megbocsát a bűnbánóknak, és ezt tőlünk is elvárja (Márk 11:25; Efézus 4:32; 5:1).
a legtöbb sérelem valójában jelentéktelen. Miért ne tekintenénk úgy a helyzetet, mint egy lehetőséget a megbocsátásra? Pál ezt írta: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is. Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolosszé 3:13, 14). Vajon helyet találunk a szívünkben a megbocsátásnak? Vajon Jehovának nem lenne oka rá, hogy panaszt emeljen ellenünk? Ő mégis mindig könyörületet és megbocsátást tanúsít.
21. Milyen hatással lehet a zúgolódás azokra, akik azt hallják? 21 Akármilyen sérelemről legyen is szó, a zúgolódás semmit nem fog megoldani. A „zúgolódásnak” fordított héber kifejezés ’morgást’ is jelenthet. Nagy valószínűséggel kényelmetlenül érezzük magunkat egy folyton zúgolódó személy társaságában, és igyekszünk távol tartani magunkat tőle. A minket körülvevők is ugyanígy lennének velünk, ha zúgolódnánk, vagyis morognánk. Sőt, talán annyira kényelmetlenül éreznék magukat, hogy megpróbálnák távol tartani magukat tőlünk! A morgolódás ugyan felkelti mások figyelmét, de az biztos, hogy a szívüket nem nyeri meg. 22. Mit mondott egy lány Jehova Tanúiról? 22 A megbocsátás szelleme előmozdítja az egységet, amit Jehova népe nagy becsben tart (Zsoltárok 133:1–3). Az egyik európai országban egy 17 éves katolikus lány a csodálata kifejezéseképpen a következőket írta Jehova Tanúi fiókhivatalának: „Tudomásom szerint ez az egyetlen olyan szervezet, amelynek tagjait nem osztja meg a gyűlölet, a kapzsiság, a türelmetlenség, az önzés és a széthúzás.”
sok előnye van annak, ha megbocsátóak vagyunk. Dr. David R. Williams szociológus ezt mondta a kutatási eredményei alapján: „A középkorú és az idős amerikaiaknál különösen szoros összefüggés fedezhető fel a megbocsátó magatartás és a lelki egészség között.” Ez összhangban van a bölcs Salamon király szavaival, aki mintegy 3000 évvel ezelőtt ezt írta: „A szelíd szív a testnek élete” (Példabeszédek 14:30). Mivel a megbocsátó szellem elősegíti, hogy jó kapcsolatnak örvendhessünk Istennel és az embertársainkkal, alapos okunk van rá, hogy szívből és készségesen megbocsássunk egymásnak (Máté 18:35).
Az Őrtorony (2000) Miért legyünk megbocsátók? „A TUDÓSOK olyan kutatásokba kezdtek, amelyek bizonyítani látszanak a megbocsátás kedvező hatását az érzelmi és nagy valószínűség szerint a fizikai egészségre is.” Erről számol be a kanadai The Toronto Star című újság. Az amerikai Stanford Egyetem professzora, Carl Thoresen, aki egy megbocsátással foglalkozó kutatás vezetője, megjegyzi, hogy „nagyon kevés ember van tisztában azzal, hogy mi a megbocsátás, és hogyan is működik valójában”. Az őszinte megbocsátás a keresztényiség létfontosságú része. A The Toronto Star beszámolója szerint a megbocsátás azt jelenti, hogy „felismerjük, hogy megbántottak, felhagyunk minden ebből adódó nehezteléssel, majd pedig a sértő személy felé könyörülettel, sőt szeretettel közeledünk”. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézzük a sértést, kimentjük az illetőt, vagy elfelejtjük, illetve tagadjuk, ami történt. És nem jelenti azt sem, hogy újra sérelmet kell elszenvednünk miatta. A beszámoló szerint az őszinte megbocsátás kulcsa az hogy „meg kell szabadulnunk a haragtól és a negatív érzésektől”. A kutatók szerint még további vizsgálatokat kell végezni arról, milyen kedvező fizikai hatásai vannak a megbocsátásnak. Azt viszont már biztosan állíthatják, hogy jótékony lélektani hatásai vannak, például „csökkenti a stresszt, az idegességet és a lehangoltságot”.
Isten meghatározott egy módot, ahogyan kereshetjük és elnyerhetjük a megbocsátását. El kell ismernünk a bűnünket, fel kell ismernünk, hogy ez Isten elleni vétség, maradéktalanul meg kell vallanunk azt, szívünk mélyéről fakadó szomorúságot kell éreznünk a helytelenség elkövetése miatt, és el kell határoznunk, hogy nem követjük el és nem gyakoroljuk többé (Zs 32:5; 51:4; 1Jn 1:8, 9; 2Ko 7:8–11). Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy jóvátegyük a helytelenséget vagy az okozott kárt (Mt 5:23, 24). Majd pedig imádkoznunk kell Istenhez, kérve, hogy Krisztus váltságáldozata révén bocsásson meg nekünk (Ef 1:7; lásd még: megbánás)
„Irgalmasságot tanúsítottak irántam, mivelhogy tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem” – írta Pál (1Timóteusz 1:13). Őszinte szavai elvezetnek minket az első lépéshez, mely szükséges ahhoz, hogy elnyerjük Isten megbocsátását: pontos ismeretet kell szereznünk Jehováról és a Bibliában található irányadó mértékeiről (2Timóteusz 3:16, 17). Egy biztos, nem nyerhetjük el Teremtőnk tetszését, ha nem ismerjük meg őt alaposan. „Az pedig az örök élet – mondta Jézus az Atyjához intézett imájában –, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Amikor a tiszta szívűek egyre több ismeretet szereznek, mélységesen sajnálják a múltban elkövetett hibáikat, és ez szívből jövő megbánásra indítja őket. Ez a második lépés ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekünk. A Cselekedetek 3:19 ezt írja: „Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg hogy eltöröltessenek a bűneitek”. Ez a vers a harmadik lépést is megemlíti: a megtérést. Megtérni annyit jelent, hogy az ember elhagyja régi életmódját és gondolkodásmódját, és elsajátítja Isten irányadó mértékeit és nézőpontját (Cselekedetek 26:20). Egyszerűen szólva, egy személy azáltal, hogy megváltoztatja az életét, kimutatja, hogy amikor azt kéri Istentől, hogy bocsásson meg neki, akkor azt komolyan is gondolja.
iszlám A legszebb megbocsátás az, amikor az embernek hatalma van bosszút állni, de mégsem teszi, hanem inkább elnézően viszonyul ahhoz, aki elkövette vele szemben a sértést, vagy az agressziót, és ahelyett, hogy agresszíven válaszol, inkább megbocsát és túllép.
A történet szerint Józsefet (béke legyen vele) kiskorában elcsalják a testvérei azzal az ürüggyel, hogy játszani akarnak vele, és mivel féltékenyek és irigyek voltak rá, ezért bedobták egy kútba aztán ott hagyták. Telnek az évek, és ők nem tudják, hogy valóban mi történt Józseffel, hanem úgy gondolták, hogy az a mese, amit kitaláltak az apjuknak, hogy megölte egy farkas, tényleg megtörtént, csak nem egy farkas ölte meg, hanem éhen halt vagy bármi más. Azt gondolták, hogy többé nem fog visszatérni József. Azt hitték, hogy elfeledkezik majd apjuk, Jákob a fiáról, Józsefről, de nem így történt. Múlik az idő, és Józsefre rátalálnak, majd Egyiptomba viszik. Ott sok nehézség éri Józsefet, rengeteg megpróbáltatás, a kútba dobták testvérei, aztán eladták rabszolgának, majd Egyiptom kincstárnoka a házába fogadja, mint szolgát, és a kincstárnok felesége, elakarta csábítani, de József ellenállt. Ennek ellenére Józsefet börtönbe zárták, ott pedig sok évig sínylődött, míg ki nem szabadult. Amikor végre kiszabadult, Allah megjutalmazta a türelméért és kitartásáért. József (béke legyen vele) testvérei bocsánatot kértek tőle, és ő nem bosszulta meg mindazt amit vele tettek:
„Azt mondták: „Allahra! Bizony, Allah előnyben részesített téged velünk szemben, és mi bizony vétkesek voltunk”. Azt mondta: „Ma nem sújt benneteket szemrehányás! Allah megbocsát nektek. Ő a Legkönyörületesebb könyörületes!” (Korán 12: 91-92)
József (béke legyen vele) megbocsátott mindenkinek, aki vele szemben igazságtalanságot követett el, amikor magas rangra tett szert, és hatalom volt a kezében. Megbocsátott még a testvéreinek is, pedig minden olyan dolog ami vele történt, onnan indult el, hogy a testvérei gyerekkorában kútba dobták és ott hagyták. A sok-sok szenvedés és megpróbáltatás, nehézség ellenére sem akart rosszat a testvéreinek, nem akarta őket megbüntetni, bár megtehette volna.
Rengeteg olyan történet van Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és társai életében, amelyek bizonyítják, hogy az Iszlám alapvető tanítása, hogy bocsáss meg a testvérednek, és bocsáss meg az embernek aki árt neked. Amikor megvádolták Abu Bakr leányát és a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feleségét, Aisát azzal, hogy paráználkodott. A történet szerint, az a rabszolga, aki elterjesztette ezt a hazugságot, és rágalmat Aisáról, hogy paráználkodott, Abu Bakr szolgája volt, és Abu Bakr tartotta el őt. Abu Bakr pedig az eset után nem akarta többé eltartani és segíteni őt. Ekkor Allah a következőt nyilatkoztatta ki:
„És a jótétemény és bőség birtokosai ne esküdjenek arra, hogy nem adnak a közeli rokonoknak, a szegénynek, a kivándorlónak Allah útján. És bocsássanak meg és nézzenek el. Hát vajon szeretnétek, hogy Allah megbocsásson nektek? És Allah Megbocsátó, Irgalmas” (Korán 24: 22)
Mikor Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elrecitálta Abu Bakrnak ezt az áját, Abu Bakr elsírta magát és azt mondta: Dehogynem bocsátok meg, Ó Allah, igenis megbocsátok! Tehát annak ellenére, hogy ilyet tett ez az ember, Abu Bakr, Allah szavának a hatására megbocsátott neki. Nem csak megbocsátott, hanem felszabadította és szabadon engedte a szolgát. Allah arra utasítja a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) és a hívőket:
„Légy megbocsátó és elnéző, amíg Allah parancsa el nem jön, bizony Allahnak mindenek felett hatalma van.”
A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki visszatartja haragját miközben képes lenne a haragjának a megélésére, a Fenséges és Mindenható Allah a Feltámadás Napján a teremtmények vezetőivé fogja tenni, és Allah válasz út elé fogja állítani hogy bármelyik paradicsomi feleséget szeretné magához venni megteheti.” Egy másik hadíszban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem az az erős aki képes másokat lebirkózni, hanem az az erős aki képes visszatartani a haragját.” A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egy harmadik hadíszban azt mondta: „Nincs annál hatalmasabb jutalmú cselekedet Allah előtt, mint az, hogy valaki Allah kedvéért visszatartja a haragját.” A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) pedig egy negyedik hadíszban azt mondta: „Az adomány nem csökkenti a vagyont, és Allah azt a szolgáját aki megbocsát, gyarapítja a dicsőségben, és senki sem viselkedik alázattal anélkül, hogy Allah ne emelné őt fel.”
A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a gyakorlatban is megbocsátó volt, hiszen Mekka meghódításánál, annak ellenére, hogy a muszlimokat üldözték pár éve, kiüldözték és ellehetetlenítették az életüket Mekkában, voltak akiket kínoztak és megöltek, de amikor megijedve és megfutamodva a Kábához menekültek a hitetlenek és bálványimádók amikor Mohamed (Allah dicsérje és üdvözítse) bevette seregével Mekkát, összegyűjtötte az embereket és azt kérdezte tőlük: Mit gondoltok ki vagyok én? Azt mondták: Te egy nemes ember leszármazottja vagy. Azt kérdezte a Próféta: Mit gondoltok mit fogok veletek tenni? Ekkor félni kezdtek. Azt mondták: Ahogy egy nemes emberhez illik, megfogsz nekünk bocsátani. A Próféta pedig azt mondta: Menjetek, szabadok vagytok. Nem büntette meg őket, ahogyan József (béke legyen vele) sem büntette meg a testvéreit.
Azt mondta József: „Azt mondta: „Ma nem sújt benneteket szemrehányás! Allah megbocsát nektek. Ő a Legkönyörületesebb könyörületes!” (Korán 12: 92)
Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban: „Ó ti hívők, bizony házastársaitok és gyermekeitek között ellenségek vannak számotokra, óvakodjatok hát tőlük, ám ha megbocsátotok és elnézitek, bizony Allah megbocsátó és Irgalmas.”
Ma is vannak olyan emberek akik megbocsátóak, és igyekeznek a szívükből kitörölni minden irigységet, kegyetlen gondolatot. Volt egy korai muszlim férfi, akinek a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megmondta, hogy a Paradicsom egyik lakója lesz. Ez a férfi mindig úgy tért nyugovóra, hogy a szívéből eltávolította a gyűlöletet és ellenérzést bárki felé. Megtisztította a szívét a rossz gondolatoktól. Miután a Seikh tanította ezt a történetet, az egyik diák arról számolt be, hogy attól a naptól kezdve mindig úgy alszik el, hogy bárki iránt, aki megbántotta őt a barátai közül, megbocsát neki és megtisztítja a szívét az irántuk érzett haragtól és gyűlölettől. Mi is legyünk megbocsátóak, ha azt szeretnénk, hogy Allah megbocsásson nekünk.
iszlám: A muszlim embernek arra kell törekednie, hogy visszafojtsa és leküzdje haragját, ha feldühítik és zaklatják. Nem elegendő azonban leküzdeni a haragot, mert a harag puszta elfojtása titkolt gyűlöletté változik. A muszlim ember úgy tudja pozitívan leküzdeni a haragot, ha a bántó magatartásra türelmesen és elnézően reagál, miközben az Isten szeretetének és megelégedésének elnyerését tartja szem előtt. Allah azt mondja a Koránban: „… és akik visszafojtják haragjukat, és elnézőek az emberekkel, nos Allah szereti a jótevőket” (Korán 3:134) Ennek hatására ugyanis megenyhül és megszabadul a bosszúvágy kényszerétől, sőt ezzel a hozzáállással erkölcsileg az ellenséges rosszindulatú ember fölé emelkedik, akit ezzel változásra ösztökél. Így szól a Korán: „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) egy szebb cselekedettel, és íme az, aki között és közötted ellenségeskedés volt, most már olyan, mint a közeli (igaz) barát. Csak azok kapják meg ezt, akik türelmesek, és csak azok, akiknek hatalmas részük van (a boldogságból)” (Korán 41:34-35). Az iszlám szerint nem az izmos ember az erős ember, hanem az, aki kiegyensúlyozott, béketűrő és tud magán uralkodni, ha dühbe gurul. Mohamed Próféta azt mondta: „Nem az az erős, aki másokat lebirkózik, hanem az, aki tud uralkodni magán a haragvásnál”
2. Mi az igazi megbocsátás?
Az igazi megbocsátás az iszlámban: „Megbocsátani akkor, amikor lehetőség van a bosszúállásra”Az iszlám vallás arra tanítja követőit, hogy legyenek toleránsak és megbocsátóak: „…Legyenek hát elnézőek, és gyakoroljanak megbocsátást. Vajon nem szeretnétek-e, hogy Allah megbocsásson nektek? Allah Megbocsátó és Irgalmas” (Korán 24:22). Az iszlám szerint például a gyilkosság büntetése a kivégzés, azonban lehetőséget ad a megbocsátásra: „Ó ti, akik hisztek előíratott nektek a megtorlás a meggyilkoltak esetén: a szabadot a szabadért, a szolgát a szolgáért, a nőt a nőért. Ám ha valaki felé megbocsátást gyakorol az ő testvére, úgy a [vérdíj] követelése méltányosan, a kifizetés pedig illendő módon [történjen]. Ez könnyítés a ti Uratoktól és könyörület…” (Korán 2: 178). Ez persze nem jelenti azt, hogy a muszlim embernek el kell mindent tűrnie. Az ember az iszlám nézete szerint ugyanis egy méltósággal felruházott teremtmény: „Méltóságot adtunk hajdan Ádám fiainak, a szárazföldön és a tengeren is vittük őket, és jó dolgokkal láttuk el őket, és sokak fölé emeltük őket azok közül, kiket teremtettünk” (Korán 17:70). „Engedélyt kaptak [a harcra] azok, akik ellen harcolnak, mivel ők jogtalanságot szenvedtek el, Allah bizony képes az ő megsegítésükre. (Azok) akiket igaztalanul űztek el a lakhelyeikről csupán azért mivel azt mondták: Allah a mi Urunk!” (Korán 22: 39)
3. Mit tekint az emberi élet fő küldetésének?
Az emberi élet fő küldetése Isten szolgálata és imádata, vagyis az Isten akaratának való behódolás és engedelmesség, mert ebben rejlik az ember valódi boldogsága. A Korán így szólt: „Nem teremtettem meg a dzsinneket, sem az embereket csupán avégett, hogy engem szolgáljanak. Nem akarok tőlük ellátást, és nem akarom, hogy tápláljanak.” (Korán 51: 56-57) Sokan félreértik ezt a Korán idézetet, és azt gondolják, hogy Allahot csupán imádkozás, böjt, adakozás, zarándoklat és istenemlegetés útján lehet szolgálni. Az istenszolgálat a tudósok meghatározása szerint Allahnak való engedelmességet, alávetést és megalázkodást jelent, valamint minden olyan cselekedetet, amelyet Allah szeret, és amellyel megelégedik, legyen szóbeli tett, rejtett vagy látható cselekedet. Szóbeli tett például az istenemlegetés, a fohászkodás és a bocsánatkérés, sőt akár az emberek felé nyilvánított köszönet. Rejtett cselekedet például az Allah és küldötte iránti szeretet, az istenfélelem, a bűnbánat, az őszinte odaadás a vallási cselekedetekben, az Allahra való hagyatkozás, belenyugvás az isteni elrendelésbe, a remény Allah könyörületében stb. Látható cselekedet a szülőkkel és a rokonokkal való jó bánásmód és a kapcsolattartás, a tanulás, az egyezmények betartása, a szegények segítése, sőt az állatok megsegítése stb. Ha egy alkalmazottnak az a szándéka hogy családját eltartsa munkája révén, és hasznot nyújtson az embereknek, akkor munkája istenszolgálat. Az istenszolgálat kiterjed a muszlim ember egész életére, legyen szó konkrét vallásgyakorlásról vagy világi cselekedetről, hiszen a muszlim nem csupán a mecsetben imádja Allahot, hanem mindenhol és minden időben, élete végéig. Allah azt mondja a Koránban: „Szolgáld hát Allahot, amíg el nem jön a bizonyosság (a halál)” (Korán 15:99)
4. Mi a véleményük a fogamzásgátlásról?
Az iszlám vallás egyik alapvető célja az emberi faj fenntartása a házasság útján történő utódnemzésen keresztül. Az iszlám ennek érdekében tiltja a végleges fogamzásgátlást (a meddővé tételt), ahogyan tiltja az abortuszt is, mely a Korán szerint gyilkosság: „Ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, - Mi ellátjuk őket és titeket is. Bizony, nagy bűn az ő megölésük!” (Korán 17: 31) Ugyanakkor az iszlám nem gördít akadályt a családtervezés elé: a szülők megtervezhetik, milyen időközönként kívánnak gyermeket vállalni, hiszen az iszlám jog lehetővé teszi az édesanyáknak, hogy a szülések között néhány évnyi pihenőt tartsanak, az egészségük megóvása és a gyermekek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében. Mohamed próféta (béke legyen vele) kortársai között is voltak, akik gyakorolták a fogamzásgátlás természetes módját. A muszlimok manapság olyan modern fogamzásgátló eszközöket is alkalmazhatnak, melyek nem károsak az egészségre, és csak ideiglenesen szüneteltetik a fogamzást.
5. Mit gondolnak az asztrológiáról?
A középkori muszlim asztronómusok pontos számításai alapján, és találmányaik segítségével az utazók a csillagok helyzete alapján tájékozódtak éjszaka, és képesek voltak meghatározni Mekka irányát is. Az iszlám böjthónap, a Ramadán kezdetének és végének meghatározása is csillagászati megfigyeléseken alapul. Mi muszlimok hisszük, hogy a rejtett dolgokat, mint például a jövőt egyedül Isten ismeri, és elutasítjuk azt, hogy a csillagok helyzetéből, vagy a horoszkóppal meg lehetne határozni a jövőt. Az iszlám szerint, aki megkérdez egy csillagjóst, vagy horoszkópot olvas, annak Isten negyven napig nem fogadja el az imádkozását, aki pedig hisz benne, az egyenesen a Koránt tagadja, amelyben Isten így szólt: „Allah nem avat be titeket a rejtettbe (rejtett dolgokba) ám Allah azt választ ki a küldöttei közül, akit akar” (Korán 3: 179) Az iszlám tehát engedélyezi a csillagászatot, azonban kategorikusan tiltja az asztrológiát, amelynek művelői a csillagok állásából próbálnak következtetni a jövő történéseire.
6. Boldogít-e a pénz?
Az iszlám szerint a pénz lehet a boldogság és a boldogtalanság forrása is. Ha Istennek tetsző módon szerezzük meg, és olyan célokra fordítjuk, melyek megengedettek és hasznosak az egyén és a társadalom számára, akkor áldássá válik, és boldogítja az embert. Ha azonban nem megfelelően kezeljük, nem adakozunk belőle, vagy olyanra költjük, ami káros, akkor evilági és túlvilági boldogtalansághoz fog vezetni. Az iszlámban a pénzzel kapcsolatban három fontos tanítást lehet kiemelni:
Az evilági élet jelentéktelen a túlvilághoz képest. A Korán azt mondja: „Az evilági élet csak játék és mulatozás. A túlvilági lakhely az örök élet. Bárcsak tudnák!” (Korán, 29:64) A pénz nem tart örökké, csupán a jótettek maradandók: „A vagyon és a gyermekek az evilági élet díszei, ám a maradandó jócselekedetek, azok a legjobbak az Uradnál a jutalmazást és a reményt illetően” (Korán 18:46)
A pénz és a vagyon tekintetében az alapelv a mértékletesség. A Korán azt mondja: „És keresd a túlvilágot (a túlvilági boldogságot) azáltal, amit Allah adott neked, de ne feledkezz meg evilági részedről” (Korán 28:77). A szülőkről való gondoskodás, a család, a gyermekek eltartása, és a szegények támogatása mind-mind istenszolgálat, ami a hívőknek elsősorban a túlvilágon fog boldogságot hozni, de a muszlim ember az alapvető a szükségleten felül, szép dolgokra is költhet mértékkel: „Egyetek és igyatok, ám ne pazaroljatok! Ő bizony nem szereti a pazarlókat” (Korán 7: 31)
A pénzhez való önző ragaszkodás túlvilági büntetést vonhat maga után. Azt mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele): „Pórul jár a dinár imádója!”. A Koránban olvashatunk a szigorú büntetésről: „Azok, akik felhalmozzák az aranyat és az ezüstöt, és nem költik el Allah útján, azoknak adj örömhírt fájdalmas gyötrelemről. Azon a napon, amikor felhevíttetnek (a felhalmozott kincsek) a Gyehenna tüzében, és homlokukat, oldalukat és hátukat bélyegzik meg azokkal [az lesz mondva nekik:] Ezt halmoztátok fel magatoknak, ízleljétek hát meg azt, mit felhalmoztatok” (Korán 9: 34)
7. Van-e élet a halál után?
Az iszlám egyik alapvető jellemzője a halál utáni életbe vetett hit fontossága. Az iszlám vallás hittételei közül az ötödik a túlvilági életben vetett hit. A Szent Korán olyan részletességgel írja le a Túlvilági eseményeket, ahogyan talán egyetlen más vallás sem. Ezeket a jövőben bekövetkező eseményeket ugyanis csak a kinyilatkoztatás útján ismerhetjük meg.
A halállal kezdődik a túlvilági élet: „Mondd: Elszólít titeket a halál angyala, aki megbízatott veletek, majd pedig az Uratokhoz fogtok visszatérni.” (Korán 32 :11). A halál után minden ember a sírközi életét éli. Ebben a létformában várakoznak az emberi lelkek arra, hogy újra egyesüljenek a testtel és feltámadjanak: „előttük van egy akadály (sírbeli állapot) egészen addig a Napig, amelyen fel lesznek támasztva” (Korán 23 :99-100)
De vajon mikor lesz a Feltámadás Napja? A Korán álláspontja egyértelmű: csak Allah tudja annak idejét:„Kérdeznek téged az Óráról. Mikor van annak a megszabott ideje? Mondd: Annak tudása csupán az én Uramnál van meg. Csak Ő ismeri annak idejét. Ott súlyosodik az egekben és a földön. Váratlanul fog érni benneteket” (Korán 7: 187) Azon a napon az emberek előjönnek sírjaikból, egyenkénti megjelenésre és elszámolásra Isten elé, hogy ítélkezzen felettük evilági életükben való tetteik szándéka alapján: „s akiknek a mérlegük súlyos lesz (a jótettekkel), azok a boldogulók. Akiknek azonban könnyű lesz a mérlegük, ők azok, akik elvesztették magukat, örökre a Gyehennában maradnak” (Korán 14: 27)
A boldogulók a mennyei kertekbe kerülnek, mely az öröm, a boldogság helye: „Azok, akik félték Urukat, csapatostól vezettetnek majd a Kerthez, míg el nem érik azt, s akkor megnyílnak annak kapui, s az őrzők így szólnak: Békesség reátok! Jót cselekedtetek, lépjetek hát be, hogy örökre ott tartózkodjatok!” (Korán 39: 73)
8. Sorsunk és a szabadakarat?
A sorssal és a szabad akarattal az iszlámban a hatodik hittétel foglalkozik, melynek pontos elnevezése az elrendelésbe vetett hit, amely a legegyszerűbben így értelmezhető: az ember egyszerre van predesztinálva és egyszerre szabad is.
Az eleve elrendelés, vagy eleve elrendelés a következőképpen épül fel az iszlámban: a muszlim teológusok magyarázata szerint az elrendelésnek négy fokozata van, amely csak az ember szempontjából különül el ilyen módon:
- Allah öröktől fogva tudja, hogy mi történt a múltban, mi történik a jelenben és mi fog történni jövőben.
- Allah leírta előre mindazt, ami történik és létezik a világ teremtésétől kezdve a Feltámadás napjáig, és minden dolgot feljegyzett a Jól Őrzött Táblán.
- Allah örök tudása, és az események feljegyezése után Allah akarata és elhatározása következik, mely által szentesítette mindazt, amit előre tudott és rögzített.
- Végül mindenhatóságából, tökéletes képességéből fakadóan Allah létrehozta mindazt, ami az egekben és a Földön van és történik.
Emellett mi muszlimok hiszünk abban, hogy Allah azt is akarta, hogy az embereknek legyen szabad akaratuk. A biológiai folyamatok zöme, melyek testünkben zajlanak, nem a mi akaratunktól függenek. Bizonyos határokon belül azonban van választási lehetőségünk. A Koránban például ez áll: „És mondd (Mohamed): „Ez az igazság, mely Uratoktól van (a Korán). Aki akar higgyen benne, és aki nem akar, az ne higgyen” (Korán 18: 29). Mindenki maga választja meg miben hisz, és milyen ideológiát követ. E nélkül a szabadság nélkül sem a próféták elküldésének, sem a végítéletnek sem lenne értelme. Allah azonban igazságos, és csak azért ítél meg minket, amit saját akaratunkból teszünk.
Végső soron ez a választási lehetőség is csak azáltal létezik, hogy Allah úgy döntött, hogy szabad akaratot ad nekünk: „Ez csupán intés a teremtményeknek - annak, aki közületek az egyenes úton akar járni. Ám csak akkor akarhatjátok, ha Allah akarja, a teremtmények Ura” (Korán 81: 27-29)
9. Mi a véleményük a húsevésről?
Az iszlám vallás engedélyezi a hús fogyasztását, csupán bizonyos korlátokat állít fel ezzel kapcsolatban. Allah így szólt a Koránban:
„Tilalmas számotokra a döglött [állat húsa], a vér, a disznóhús, s mindaz, ami nem Allah nevének említésével lett levágva, és ami meg lett fojtva, és az agyonütött, [az esés által] halálra zúzódott, a felöklelt, és amit a vadállatok marcangoltak szét, kivéve, ha levágjátok (mielőtt kimúlna). S az is, ami áldozati (bálvány) kövön lett levágva…” (Korán 5: 3) Az iszlám vallás előírása alapján vágott jószágok húsát helál (megengedett) húsnak nevezzük. Az iszlám engedélyezi az ábrahámi vallások követői által helyesen levágott jószágok húsának fogyasztását is. Mint mindenben, a húsevésben is mértéktartónak kell lenni, hiszen Allah azt mondja: „Egyetek és igyatok, és ne pazaroljatok” (Korán 7: 31)
10. Az üdvözüléshez/megvilágosodáshoz szükséges-e, hogy az ember vallási dogmákat kövessen?
Az iszlámban a dogma szó megfelelője az aqídah, ami az iszlám hit tételeiről alkotott szilárd hitet, meggyőződést jelenti. A Korán kifejti melyek az iszlám hit alappillérei: „Az az igaz kegyesség, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban (túlvilágban), az angyalokban, az Írásokban, a prófétákban” (Korán 2: 177) Ehhez az öthöz adódik a hatodik hittétel: „Minden dolgot elrendelés alapján teremtettünk” (Korán 54: 49). A hat hittételbe vetett hit elengedhetetlen, mert nélkülük nem tudjuk, honnan eredünk, ki teremtett bennünket, kinek tartozunk hálával, és mi vár ránk a halálunk után, illetve, hogy kik közvetítették az emberiségnek Isten üzenetét, és hogy mely forrásokból meríthetjük a vallási nézeteinket, egyben életmódunkat, és mindazt a tudást, amire szükségünk van az evilági és túlvilági boldogulásunkhoz.
11. Mi okozza az agressziót a világban?
Az agresszió a gonosz erők munkálkodásának, és az emberiség Allah tanításitól való elhajlásának a következménye: „Ó, ti hívők! Bizony a részegítő ital, a szerencsejáték, az áldozati (bálvány) kövek, a nyilakkal végzett sorsolás utálatosság, mely a Sátán műve, kerüljétek hát el, talán boldogultok. A Sátán az ellenségeskedést és a gyűlöletet akarja közétek helyezni” (Korán 5: 90-91). Az alkohol, és más szenvedélyek miatt válnak az emberek leginkább agresszívvá, ezért a kiváltó okokat kell visszaszorítani. Az agresszió másik fő forrása az a bosszúvágy, aminek az ellenszere az iszlámban a türelem: „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) szép tettel, és íme az, aki között és közötted ellenségesség volt, olyan, mint a közeli barát. Csak azok kapják meg ezt, akik türelmesek, és csak azok, akiknek hatalmas részük van (a boldogságból)” (Korán 41: 34-35)
12. Helyeslik vagy elutasítják-e a válást, ha a családban a gyerekek érzelmi fejlődését sérti a sok feszültség?
„A leggyűlöletesebb megengedett dolog a válás”- mondta Mohamed próféta, hiszen egy családnak a felbomlása hatalmas veszteség a muszlim közösség szempontjából. Ugyanakkor az iszlám szerint nem lehet a törvény erejével életük végéig együttélésre kényszeríteni a házastársakat, ha már nem szeretik és becsülik egymást, és elviselhetetlenné válik számukra a házasság. Ha nem működik a házasság, és nincs esély arra, hogy kibéküljön a házaspár, akkor az iszlám végső megoldásként engedi meg a válást. A sok feszültség elsősorban a házastársakat viseli meg érzelmileg és mivel ez rossz hatással van a fejlődésükre, ezért elejét kellene venni a feszültségeknek. A házaspár közötti állandósuló gyűlölködés, a mindennapos veszekedés sokkalta rosszabb hatással van a gyermekekre, mint a békességben és időben történő szétválás.
13. Van-e eredendő bűn, és ha igen, mi az?
Az iszlám szerint nincs eredendő bűn. Amit az első emberpár elkövetett, Allah megbocsátotta nekik, hiszen miután ettek a tiltott fáról, megtanította nekik, hogyan kérjenek bocsánatot: „Ádám ezután szavakat kapott Urától, és Ő kiengesztelődött iránta. Bizony Ő a Kiengesztelődő, az Irgalmas” (Korán 2: 37). Ezek a szavak a következők voltak: „Urunk! Vétkeztünk magunk ellen. Ha nem bocsátasz meg nekünk és könyörülsz rajtunk, akkor bizony a vesztesek közé fogunk tartozni!” (Korán 7: 23) Ezért a bűnt az ő leszármazottjaik már nem hordozzák, tehát eredendően senki sem születik bűnösnek. Az emberiség Ádám és Éva botlása nyomán népesítette be a Földet, és ez az eset indította el mindazt, amire Allah ezt a bolygót eredetileg teremtette. Az embereknek ugyanis ide kell születniük, majd megpróbáltatásokon kell keresztül menniük, azután meghalnak, majd Allah előtt számot kell adniuk arról, hogyan cselekedtek mindazzal, amit kaptak evilági életükben.
14. Hogyan fejleszthető a mások iránti szeretet?
Az iszlám a „gyakorlati” szeretetet részesíti előnyben, ami a könyörületességben, és a segítőkészségben fejeződik ki elsősorban. A rokonok iránti szeretet természetes módon jelenik meg bennünk, de ezzel együtt fontos tudatosan is kifejezni a szeretetet, ami főként a szoros kapcsolattartásban, és a könyörületes gondoskodásban nyilvánul meg. A hittestvérek között az egymás iránti szeretet leginkább az örömteli együttlétben, a hitközösség tagjainak egymás iránti elkötelezettségében, és az áldozatkészségben mutatkozik meg. Minden más ember iránti szeretünk alapja Ádámtól való közös származásunk, így valójában egyetlen hatalmas családhoz tartozunk. Minél nagyobb együttérzést és irgalmat tudunk tanúsítani embertársaink iránt, minél aktívabban tudunk segíteni nekik, és gondoskodni róluk, annál jobban erősödik és fejlődik a szívünkben az irántuk táplált szeretet.
15. Mi a jelentősége a különös álmoknak, és megfejthetők-e az üzeneteik?
Az iszlám vallástudomány régóta foglalkozik az álomfejtés kérdésével. A tudósok az álmokat három kategóriába sorolják: az igaz álmok, amelyek Allahtól származnak, az értelmetlen álmok, amelyek a sátántól erednek, és a napközbeni eseményekről szóló álmok, amelyeket viszontlát az ember álmában. Azt mondják az álmok jelentéseiről, hogy ha valaki örömteli álmot lát, akkor azt érdemes megosztani másokkal, ha azonban rossz álmot lát az ember, arról ne beszéljen. Igaz álmot főként a próféták kaptak. Ha beigazolódó álmot lát az ember, akkor ez az isteni sugalmazás egy részét képezi. Ez különösen azokkal az emberekkel fordulhat elő, akik őszinték és nem hazudnak, ez pedig nem csak hívőkkel fordulhat elő. Erre jó példa a József próféta történetéből ismert király esete, aki megmentette népét álmában látott igaz látomása által. Az álmok megfejtésével a tudósok szerint azok foglalkozhatnak, akik jártasak a hittudományban, vallásukat gyakorló, éleslátású és megbízható személyek. Ennek ellenére egy adott álom többféle jelentést is kaphat attól függően, hogy az álom mely részét veszi alapul a magyarázó, ezért sosem biztos, hogy beigazolódik.
16. Áldás vagy átok az igazi szerelem?
Őszinte, igazi szerelemről akkor beszélhetünk, ha menyasszony és vőlegény, férj és feleség képesek önzetlenül, alázattal szeretni a másikat, és nem úgy, hogy a másik fél kihasználására, birtoklására törekednek. A szerelemnek ezen fokozata azonban nem jöhet létre a hit és az istenfélelem nélkül, melyek segítenek kiemelni az embert a mohóság és önzés mocsarából. Az iszlám tanításai szerint az igazi szerelem csak a házasságban teljesedik ki, és válik áldássá: „Nem lehet annál jobbat találni a szerelmeseknek, mint a házasság” – mondja Mohamed Próféta. Amennyiben a szerelmesek házasságon kívül keresik a boldogságot, könnyen átokká válhat számukra, hiszen elveszítik Isten kegyelmét és védelmét, amelyet a házasság által adományozna számukra.
17. Hisz Ön a telepátiában?
Az emberek közötti telepátia egy létező dolog számomra. Vannak emberek, akiket Isten olyan képességgel áldott meg, hogy megérzik, ha mások kommunikálni akarnak velük, sőt képessé válhatnak arra is, hogy a megérzésük által érzékelt kommunikációt üzenetként értelmezzék. Az iszlám történeti forrásai a próféták csodái mellett beszámoltak egyes hívő emberek életében bekövetkezett, egyértelműen telepatikus eseményeknek tekinthető esetekről. Ahogyan az isteni kinyilatkoztatás is olyan embereknek adatott meg, akik igazán közel álltak Allahhoz, úgy a telepátia is olyan emberek között jön létre, akik igazán közel állnak egymáshoz vagyis akiket szoros lelki szálak kötik egymáshoz.
A világ jelenlegi helyzetéről az ember tehet, aki felelőtlen magatartásával sodorta a pusztulás felé világunkat: „Megjelent a romlás a szárazföldön és a vizeken, azáltal amit az emberek elkövettek” (Korán 30: 41). A Teremtő azonban közölte velünk, hogyan javíthatunk világunk helyzetén. Nem várhatjuk azt, hogy a dolgok csak úgy, maguktól rendbe jönnek. Változtatnunk kell erkölcsi állapotunkon: „Allah nem változtatja meg egy nép állapotát, amíg ők nem változtatnak magukon”. Emellett az emberiségnek vissza kell térnie Isten törvényeihez, és a teremtett világ rendjének betartásához, tehát meg kell békélnünk Allah akaratával. Allah azt mondja a Koránban: „Ha a városok lakói hinnének, és istenfélők lennének, áldásokat nyitnánk rájuk az égből és a földből” (Korán 7: 96)
AZ ISTENKERESÉS ÚTJAI
Hogyan tekintenek Istenre a nagyobb vallások: a hinduizmus, a buddhizmus, az iszlám, a kereszténység és a New Age mozgalom?*
Mindannyian abban a tudatban szeretnénk leélni az életünket, hogy „jól csináljuk”. Ennek fényében érdemes legalábbis utána járni, ha mások azt gondolják, tudják, hogy hogyan válhatna az élet megelégedésünkre, sőt, hogyan lehetne „értelme” az életünknek.
Mi a helyzet a nagyobb világvallásokkal? Van-e bennük valami, amitől az életünk stabilabb és értékesebb lehetne? A következőkben betekintünk a nagyobb világvallásokba. Megvizsgáljuk a hinduizmust, a New Age-et, a buddhizmust, az iszlámot és kereszténységet. Lesz egy rövid leírás mindegyikről, a megkülönböztető jegyeikről és arról, hogy mit „nyerhet” valaki belőlük. Ezután bemutatjuk, hogy Jézus tanításai miben különböznek a főbb vallásoktól.
- Mindegyik rendszernek vannak különböző irányzatai különböző meggyőződésekkel. Ez a leírás az adott rendszerek elterjedt változatára fókuszál. Több más főbb vallás, mint például a zsidó hit is megvitatható lenne, de a tömörség érdekében most ezeket választottuk. Fontos tudni, hogy a cikk írója keresztény.
A hinduizmus és hiedelmei A legtöbb hindu az végső egységet imádja, annak megtestesülési formáiban (istenek és istennők). Ezek az istenek és istennők bálványokban, templomokban, gurukban, folyókban, állatokban stb. testesülnek meg. A hinduk a jelenlegi életükben elfoglalt helyüket az előző életükben véghezvitt cselekedeteik eredményének tekintik. Ha előzőleg a viselkedésük gonosz volt, valószínűleg nagy nehézségeket tapasztalnak ebben az életben. Egy hindu célja, hogy felszabaduljon a karma törvénye alól … megszabadulva a folyamatos újjászületésektől.
Három lehetséges módja van a karmikus ciklus lezárásának: 1. Odaszántan elkötelezni magunkat valamelyik hindu istennek vagy istennőnek; 2. Meditáción keresztül odáig jutni Brahma (az egység) megismerésében, hogy felismerjük, az élet körülményei nem valóságosak, hogy az „én” csak egy illúzió, és hogy csak Brahma valóságos; 3. Elköteleződni különböző vallásos ceremóniák és szertartások felé.
A hinduizmusban az egyénnek megvan a szabadsága, hogy megválassza, hogyan törekszik a spirituális tökéletességre. A hinduizmusnak a világban lévő szenvedésre és gonoszságra is van egy lehetséges magyarázata. A hinduizmus szerint a szenvedés, amit valaki átél – legyen az betegség, éhezés vagy egy katasztrófa következménye –, a személy saját gonosz tetteinek a következménye, általában egy korábbi életéből. Csak a lélek számít, ami békességre talál, ha egy nap felszabadul az újjászületések körforgásából.
A New Age és hiedelmei A New Age a saját „istenségünk” fejlesztését szorgalmazza. Amikor a New Age egy követője Istenről beszél, nem egy olyan transzcendens, személyes Istenre utal, aki az univerzumot teremtette, hanem a magában élő „felsőbb tudatra”. Egy New Age-ben hívő személy saját magát látja Istennek, a kozmosznak, az univerzumnak. Sőt, minden amit az egyén lát, hall, érez vagy elképzel, isteninek tekintendő.
A New Age az ókori spirituális hagyományok gyűjteményekét írja le magát, bár mindezt meglehetősen kaotikusan teszi. Sok istent és istennőt elismer, akárcsak a hinduizmus. Az „isteni” Földet – aminek saját értelmet és érzéseket tulajdonít – tekinti minden spiritualitás forrásának. De az „én” az, ami minden mást felülmúl. Az „én” mindennek a szervezője, irányítója és Istene. Nincs valóság azon kívül, amit az egyén elhatároz. A New Age a keleti miszticizmust és más spirituális, metafizikai és fizikai gyakorlatok széles körét tanítja, mint például különböző légzőgyakorlatok, kántálás, dobolás, meditáció…mindezt a magasabb tudati szint elérése és az egyén saját istenségének „kifejlesztése” érdekében.
Az egyénnel történő bármilyen negatív dolgot (pl. hibák, szomorúság, düh, fájdalom) illúziónak tekint. Mivel a New Age hívők magukat az életük teljesen szuverén urának tartják, az életükben semmi sem lehet helytelen, negatív vagy fájdalmas. Hitük szerint az egyén olyan fokra fejlesztheti a spiritualitását, hogy végül teljesen eltűnik az objektív külső valóság. Az illető istenné válva megteremtheti a saját valóságát.
A buddhizmus és hiedelmei A buddhisták egyetlen istent vagy isteneket sem imádnak. A buddhizmusról kívülről sokan azt gondolják, hogy hívei Buddhát imádják. Csakhogy Buddha (Gautama Sziddhártha) sosem állította, hogy ő isten. A buddhisták inkább úgy tekintenek rá, mint olyan valakire, aki elérte azt, amire ők is törekszenek: a szellemi megvilágosodást és vele együtt az élet és halál folyamatos körforgásából való megszabadulást. A legtöbb buddhista szerint egy embernek számtalan újjászületése van, melyekben elkerülhetetlenül megjelenik a szenvedés is. Egy buddhista célja véget vetni ezeknek az újjászületéseknek. Az egyén által vágyai és illúziói okozzák ezeket az újjászületéseket, így a buddhisták célja, hogy megtisztítsák a szívüket és elengedjenek mindenfajta érzéki vágyat és kötődést.
A buddhisták egy sor vallásos előírást követnek és igen odaszántan meditálnak. Ha egy buddhista meditál, akkor nem egyszerűen imádkozik vagy egy istenre figyel. A meditáció inkább egyfajta önfegyelmezés. Gyakorlásával az egyén elérheti a Nirvánát – a belső láng „elfújását”.
A buddhizmus olyan dolgokat kínál, amit a legtöbb nagy világvallás: olyan szabályokat, értékeket és irányelveket, amik mentén az egyén élheti az életét.
Az iszlám és a hiedelmei
A muszlimok abban hisznek, hogy egyetlen mindenható Isten létezik, Allah, aki végtelenül felsőbbrendű és transzcendens. Allahot az univerzum teremtőjének, minden jó és rossz forrásának tekintik. Minden, ami történik, Allah akarata. Hatalmas és szigorú bíró, aki az életükben véghezvitt jó cselekedetektől és a vallásos odaszántságuktól függően bánik kegyelmesen a követőivel. Allah egy követője nem más, mint Allah szolgája.
Noha egy muszlim több prófétát is tisztel, Mohamedet tekintik az utolsó prófétának. Szavai és életvitele adják Mohamed tekintélyét. Egy muszlimnak öt vallási előírást kell követnie: 1. Folyamatosan elismételni egy hitvallást Allahról és Mohamedről 2. Naponta öt alkalommal elmondani bizonyos imádságokat arabul 3. Adakozni a rászorulóknak 4. Minden évben egy hónapig böjtölni – napkeltétől napnyugtáig tartózkodni az ételtől, italtól, szextől és a dohányzástól 5. Életében egyszer elzarándokolni a mekkai szentélyhez. Ezeknek a kötelességeknek a teljesítése alapján egy muszlim remélheti, hogy bejut a paradicsomba. Ha nem, akkor örök büntetés vár rá a pokolban.
Sok ember számára az iszlám megfelel a vallásról és istenről alkotott elvárásoknak. Az iszlám azt tanítja, hogy egy felsőbbrendű Isten létezik, akit jó cselekedeteken és fegyelmezett vallásos szertartásokon keresztül imádnak. Halála után pedig az egyén vallásos odaszántsága alapján jutalmat vagy büntetést fog kapni.
A kereszténység és a hiedelmei A keresztények egy szerető Istenben hisznek, aki kijelentette magát és személyesen megismerhető. Jézus Krisztussal az egyén fő célja nem a vallásos szertartások vagy a jó cselekedetek, hanem az Istennel való kapcsolat élvezete és az Ő egyre jobb megismerése.
Egy keresztény a Jézus Krisztusba, és nem pusztán a tanításaiba vetett hiten keresztül éli át az örömöt, és telik meg az élete értelemmel. Földi életében Jézus nem Istenre mutató prófétaként vagy a megvilágosodás tanítójaként határozta meg magát. Ehelyett Jézus azt állította, hogy ő Isten, emberi formában. Csodákat tett, megbocsátotta az emberek bűneit és azt mondta, hogy bárkinek, aki hisz benne, örök élete van. Olyan kijelentéseket tett, mint „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”1
A keresztények a Bibliát Isten emberiségnek írott üzenetének tartják. A Biblia amellett, hogy Jézus életéről és csodáiról szóló történelmi feljegyzés, felfedi Isten személyiségét, a szeretetét, igazságát és azt, hogy hogyan lehet kapcsolatunk vele.
Bármilyen körülményekkel is néz szembe életében a keresztény, bizalommal fordulhat egy bölcs és mindenható Istenhez, aki őszintén szereti őt. A keresztények hisznek benne, hogy Isten válaszol az imádságukra, és hogy az élet azáltal kap értelmet, hogy „dicsőítik” őt.
Mennyire különbözőek ezek a nagyobb vallások? A nagyobb vallásokra és istenről alkotott képükre pillantva azt láthatjuk, hogy óriási különbségek vannak köztük:
A hinduk egy sor istent és istennőt elismernek. A buddhisták szerint nincs istenség. A New Age követői szerint ők Isten. A muszlimok egy hatalmas, de megismerhetetlen Istenben hisznek. A keresztények szerint Isten szerető és megközelíthető. Vajon mindegyik vallás ugyanazt az Istent imádja? A New Age szerint mindenkinek egy közös kozmikus tudatban kellene találkoznia, de ehhez az iszlámnak fel kellene adnia egyetlen, a hinduizmusnak jó pár istenét, a buddhizmusnak pedig lefektetni, hogy mégis van Isten.
A világ nagyobb vallásai mind elég egyediek (hinduizmus, buddhizmus, iszlám, Jézus Krisztus követői). Ezek közül egy állítja, hogy létezik egy személyes, szerető Isten, aki ebben az életben megismerhető. Jézus Krisztus úgy beszél Istenről, mint valakiről, aki szívesen lát minket egy vele való kapcsolatban és úgy áll mellettünk, mint egy vigasztaló, tanácsadó és hatalmas Isten, aki szeret minket.
A hinduizmusban az egyén a karmától igyekszik szabadulni, A New Age-ben az egyén a saját istenségét kovácsolja. A buddhizmusban az élet egy egyéni küldetés a vágytól való szabadulásra. Az iszlámban az egyén vallásos szabályokat követ, hogy a halál után elérje a paradicsomot. Jézus tanításaiban személyes kapcsolatot láthatunk egy személyes Istennel –egy olyan kapcsolatot, ami az elkövetkező életben is folytatódik.
Kapcsolatba léphet-e valaki Istennel ebben az életben? Jézus szerint a válasz igen. Nem csak hogy kapcsolatba léphetsz Istennel, hanem azt is tudhatod, hogy Isten teljesen elfogad és szeret téged.
Sok világvallás magára hagyja az egyént, hogy egyedül küzdjön a lelki tökéletesedésért. Buddha például sosem állította, hogy bűntelen lenne. Mohamed is bevallotta, hogy szüksége van megbocsátásra. „Bármilyen bölcsek, tehetségesek, befolyásosak is más próféták, guruk vagy tanítók, megvolt bennük annyi józanság, hogy tudják, tökéletlenek, akárcsak mi.”2
Ugyanakkor Jézus Krisztus sosem utalt semmilyen személyes bűnre. Ehelyett megbocsátotta az emberek bűneit és nekünk is meg akarja bocsátani a mi bűneinket. Mindannyian tisztában vagyunk a hibáinkkal, az életünknek azokkal a területeivel, amik miatt mások kevesebbnek gondolnak minket, olyan dolgokkal, amikről mi is azt kívánjuk, bár ne lennének ott…lehet ez függőség, indulatok, tisztátalanság, vagy pl. gyűlölködő megjegyzések. Isten szeret minket, de gyűlöli a bűnt, és megmondta, hogy a bűn következménye a tőle való elválasztottság. De adott egy lehetőséget, hogy bocsánatot nyerjünk és megismerjük őt. Jézus, Isten Fia, Isten emberi formában, magára vette az összes bűnünket, szenvedett a kereszten és önként meghalt helyettünk. A Biblia azt mondja „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk.”3
Jézus értünk vállalt halála miatt Isten teljes és totális megbocsátást ajánl nekünk. Ez azt jelenti, hogy megbocsátja minden bűnünket…múlt-, jelen- és jövőbelieket. Jézus mindért fizetett. Isten, aki az univerzumot teremtette, szeret minket és kapcsolatba akar kerülni velünk. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”4
Krisztuson keresztül Isten valódi szabadságot ajánl a bűnünktől és lelkiismeret-furdalásunktól. Nem hagyja az egyén hibáit a vállára nehezedni, némi halvány reménnyel arra, hogy másnap jobb emberré válhat. Jézus Krisztussal Isten jött le az emberek felé, és utat mutatott, hogy hogyan ismerhetjük meg őt. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”5
Isten azt akarja, hogy ismerjük. Isten arra teremtett minket, hogy kapcsolatban legyünk vele. Jézus azt mondta, „Aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha…és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”6 Jézus nem csak arra hívta az embereket, hogy kövessék a tanításait, hanem hogy őt kövessék. Azt mondta, „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”7 Azzal, hogy saját magát tette az igazsággá, Krisztus túllépett a különböző prófétákon és tanítókon, akik csak beszéltek az igazságról.8
Jézus Istennel egyenlőnek mondta magát, és bizonyítékot is adott erre. Megmondta előre, hogy keresztre feszítik majd, és három nappal a halála után visszatér az életbe. Nem azt mondta, hogy egy napon, a jövőben majd reinkarnálódik egyszer. (Ki tudná, hogy vajon megtörtént-e?) Azt mondta, hogy három nappal azután, hogy eltemették, megmutatkozik élve azok előtt, akik látták a keresztre feszítését. A harmadik napon Jézus sírját üresen találták, és sokan tanúsították, hogy élve látták őt. Most pedig örök életet ajánl nekünk.
Sok világvallástól eltérően…
Sok vallás az egyén spirituális erőfeszítéseire fókuszál. Jézus Krisztussal ez egy kétirányú interakció közted és Isten közt. Ő örömmel fogadja, ha hozzá fordulunk. „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”9 Kommunikálhatsz Istennel, aki válaszol az imádságodra, békességet és örömet ad neked, útmutatást nyújt, megmutatja a szeretetét, és megváltoztatja az életed. Jézus azt mondta, „Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”10 Ez nem azt jelenti, hogy az élet tökéletes és problémamentes lesz. Viszont azt igen, hogy az élet folyamán bármikor fordulhatsz Istenhez, aki be akar kapcsolódni az életedbe, és hűséges szeretettel szeret téged.
Ez nem egy rituálé vagy módszer felé való elkötelezettség, mint a Nyolcrétű Ösvény, az iszlám öt oszlopa, vagy a meditáció, a jó cselekedetek vagy akár maga a Tízparancsolat. Ezek a spiritualitás tiszta, jól érthető, könnyen követhető módszereinek tűnnek. De valójában nehéz küzdelemmé válnak a tökéletességért, és az Istennel való kapcsolat még mindig hiányzik belőlük. A reményünk nem abban van, hogy előírásokat vagy törvényeket követünk, hanem hogy ismerünk egy Megváltót, aki teljesen elfogad minket a belé vetett hitünk és az ő áldozata alapján. Nem vallásos igyekezettel vagy jó cselekedetekkel érdemeljük ki a helyet a mennyben. A menny egy ingyenes ajándék számunkra, amikor Jézus Krisztussal kapcsolatot kezdünk.
Szeretnéd átélni a teljes megbocsátást és személyesen megismerni Isten feléd való szeretetét? Az Istennel való kapcsolat kezdete. Istennel akár most is kapcsolatot kezdhetsz. Annyi az egész, hogy őszintén megkéred Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet és lépjen be az életedbe. Jézus azt mondta, „Íme, az ajtó [a szíved ajtaja] előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”11 Kapcsolatot akarsz kezdeni Istennel, aki teremtett és mélyen szeret téged? Most is megteheted, ha ez a szíved vágya: „Istenem, arra kérlek, hogy bocsáss meg nekem, és gyere be most a szívembe. Köszönöm Jézus, hogy meghaltál a bűneimért. Köszönöm, hogy bejöttél az életembe, ahogy ígérted.”
A Biblia elmondja, hogy „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.”12 Ha őszintén megkérted Istent, hogy jöjjön be az életedbe, akkor most személyes kapcsolatot kezdtél vele. Mintha épp most találkoztál volna Istennel, aki segíteni akar neked növekedni, hogy jobban ismerd őt, a feléd való szeretetét és hogy bölcsességgel kísérjen, bármilyen döntéssel is nézel szembe. A Bibliában János evangéliuma egy olyan rész, ahol többet megtudhatsz az Istennel való kapcsolatról. Az is lehet, hogy másoknak is beszélni akarsz arról a döntésről, amit hoztál – hogy behívtad Jézust az életedbe.
A világ vallásaiban az egyénnek tanításokkal, eszmékkel, módszerekkel, szertartásokkal van kapcsolata. Jézuson keresztül viszont a szerető és hatalmas Istennel lehet kapcsolatunk. Beszélhetsz vele, és innentől kezdve vezetni fog az életben. Nem csak valamilyen módszerhez, filozófiához vagy valláshoz irányít. Arra hív, hogy ismerd, tapasztald az örömét, és bizonyosságod legyen a szeretetében az élet kihívásai közepette. „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket.”13
- ↑ Balogh Béla: Végső valóság
- ↑ http://idezetek.ma/szerzo/Muller%20Peter
- ↑ http://docplayer.hu/993166-Megbocsatas-a-bibliaban.html Mewgbocsátás a Bibliában
- ↑ Gád testamentuma 4:1 és 6:3–7 http://churchofgod.hu/content.php?act=12patr_gad