Szerkesztő:Kreamar/Tettenérés

In flagranti (1607)

A tettenérés (régebben tettenkapás) valamely bűncselekmény tettesének vagy részesének rajtakapása, leleplezése a cselekmény elkövetése közben. Tettenérés esetén a tettest azonnal letartóztathatják. Tettenérés esetében előzetes letartóztatás rendelhető el, ha a tettenért személy kiléte azonnal meg nem állapítható. A tettenért személyt bárki elfoghatja.

A tettenérés a büntetőeljárásban

A Be. 127. § (3) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozóhatóságnak haladéktalanul átadni. Ha erre nincs módja, akkor köteles a rendőrséget értesíteni.

A Kúria értelmezése szerint a tettenérés a bűnüldözésre jogosult hatóságnak nyújtott civil jogsegély. Az elkövetőt elfogó, visszatartó személy a hatósághoz képest helyzeti előnyben van, viszont az ő törvényileg engedélyezett magatartása nem minősül hatósági cselekménynek, hanem megmarad magáncselekménynek.

Diplomáciai vonatkozások

"A hatóságok a tettenéréskor csupán megakadályozhatják a mentelmi jog védelme alatt álló diplomatát vagy EP-képviselőt a törvénysértő cselekedet folytatásában – de eljárást ennek alapján sem indíthatnak.

Hogy ebben az esetben nem hivatkozhat az érintett a mentelmi jogra, az csupán azt jelenti, hogy nem folytathatja a törvénysértést. Egyszerű példával: a mattrészegen autójával csalinkázó képviselőt megállító rendőrök elől a képviselő nem hajthat el a mentességre hivatkozva, de a saját lábán vagy taxival minden további nélkül elmehet, eljárást a rendőrök nem indíthatnak.

A magyar parlamenti képviselők hazai szabályozása alapján tettenérés esetén indítható eljárás, az EP-képviselők diplomáciai mentességre épülő mentessége azonban ettől eltér.

A diplomata esetében tettenéréskor két lehetőség van: vagy megfosztja ettől a mentességtől diplomatáját a saját országa, ezzel engedélyezve a másik állam eljárását, vagy – és ez a jellemzőbb – hazarendeli. Ha egyiket sem tenné, úgy a fogadó állam persona non gratának nyilváníthatja az adott személyt, ezzel jelezve, hogy innentől nem ismeri el a mentelmi jogot, így 72 órán belül intézkedni fog. (Ilyen helyzetben a diplomata minden bizonnyal hazautazik.)

Más a helyzet azonban az EP-képviselőknél, ahol a persona non grata ilyen módon nem alkalmazható – itt tehát mindenképp csak akkor léphet a hatóság, ha az EP-hez fordul, amelynek előbb jogi bizottsága folytatja le az eljárást, majd ezután szavaz a parlament."

A 2017. évi XC. törvényben

A hatályos büntetúeljárási törvény XCVII. Fejezete rendelkezik az eljárásról a mentességet élvező személyek esetében. Mentelmi jogon alapuló mentesség esetén a mentelmi joggal rendelkező személy tettenérése esetén vele szemben e törvény szerinti kényszerintézkedés alkalmazható. Ha a büntetőeljárásban adat merül fel arra, hogy a mentelmi joggal rendelkező személy gyanúsítotti kihallgatásának, vele szemben kényszerintézkedés alkalmazásának vagy vádemelésnek van helye, indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult döntését. A mentelmi jog felfüggesztése iránti indítványt a vádemelés előtt a legfőbb ügyész, azután, valamint magánvádas és pótmagánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő. Tettenérés esetén az indítványt haladéktalanul elő kell terjeszteni.

Története

Szent László király törvényei szerint, ha a tetten ért tolvaj bemenekült egy védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának.

A középkorban tettenérés esetén rögtönbíróságot (Notgericht) tartottak a bűnös felett. Idővel a tetten ért gonosztevőt már nem volt szabad megölni, csupán letartóztatni és a bíróságnak átadni. A bíróság nem a rendes eljárási szabályok szerint, hanem sommásan járt el.

Magyarországon a nemesség egyik legfontosabb kiváltsága között sorolta fel a Hármaskönyv – a már az Aranybullában is megjelenő – jogot ahhoz, hogy a nemeseket előzetes idézés vagy perbe hívás és törvényes elmarasztalás nélkül, senkinek unszolására, panaszára vagy kérésére személyükben senki sehol le nem tartóztathatja, vagyis ők törvényes eljárás és teljes joghatályú ítélet meghozatala előtt le nem tartóztathatóak, őrizetbe nem vehetőek (a tettenérés kivételes eseteit kivéve).

Tettenkapás (franciául flagrant délit, németül Betretung auf frischer That. A BP. a tettenkapásnak fogalmi meghatározása helyett megállapítja, hogy tettenkapásnak tekintendő:

• 1. ha valaki a tettest vagy részest a büntetendő cselekmény elkövetésén rajta éri;
• 2. ha valaki mint szemtanú vagy szemtanú által figyelmeztetve, a tettest vagy vétkest a delictum elkövetése után elfogja.

A BP. javaslata a tettenérés körébe vonta még azt az esetet is, mikor valakinél közvetlenül a delictum elkövetése után, abból származó vagy annak elkövetésére használt vagy végül abban való részességre mutató tárgyakat találtak; ez azonban nem ment át a törvénybe. Tettenkapás esetén, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapítható, előzetes letartóztatás rendelhető el (BP. 141. § 1. p.). A tettenért személyt bárki elfoghatja; köteles azonban azt azonnal a legközelebbi járásbirósághoz, vizsgáló bíróhoz, ügyészséghez vagy rendőri hatósághoz kísérni, vagy ha ezt nem teheti, e hatóságok valamelyikénél azonnal jelentést tenni (142. §). Tettenérés esetén a BP. 103. § 2. p. alatt jelzett cselekményeknél a vizsgálat meghozható és a 281. § értelmében közvetlen idézésnek van helye. A rendőri közeg tettenérés esetén hatósági rendelet nélkül is foganatosíthat házkutatást (180. §.). Járásbírósági eljárásban közvetlen tárgyalás tartható a tettenért felett (531. §). А Вtk. is említi egy helyen a tettenérést: a 345. §-ban, amely rablásszerűnek nyilvánítja a tetenért tolvaj cselekményét, ha az a lopott tárgy megtartása végett erőszakot vagy fenyegetést használ. A Curia kimondta, hogy nem tettenkapott, akit a lopott dologgal már nem a helyszínén találtak (BJT. XI. 232.), különösen, aki onnét szemmeltartás és üldözés nélkül távozott el (u. о. XXXII. 249.). Egyéb esetek: u. о. XXXI. 326., XII. 344., XIV. 341., VIII. 325., J. K. mell. 1885. 177.1. A fr. cod. d’instr. crim. 41. ez. szerint a T. esetében a letartóztatás bírói parancs nélkül is meg van engedve. E rendelkezéseken nyugszik a belga jav. (44. §), az osztrák BP. (175. §), és a francia Demôle-javaslat (175. §) is. A tettenkapottra vonatkozóan gyorsított procedúrát ír elő az 1863. május 20. tv. (Loi sur l’instruction des flagrants délits); ezt átvette a belga és a Demôle-féle javaslat is. A francia törvény indokolása angol mintára hivatkozik.

Szoros értelemben a tettenérés esete az, amikor valaki a tettest vagy részest a bűncselekményen rajta éri. A bűnvádi eljárások azonban a tettenérés természetes fogalmának bizonyos fokú, de teljesen indokolt kiterjesztésével tettenérésnek tekintik azt is, ha valaki mint szemtanu vagy szemtanu által figyelmeztetve, a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta vagy űzőbe vette. A tettenérésnek nincs anyagi büntetőjogi jelentősége, mert az, hogy a bűnöst rajtkapták, a beszámítás szempontjából közömbös; a bűnösséget sem nem súlyosbíthatja, sem nem enyhítheti. Jelentősége van ezzel szemben a tettenérésnek az eljárásban, mert tettenérés esetében a tettesség iránt komoly kételyek alig merülhetnek fel, vagyis a tettenérés kiváló bizonyíték, éppen azért indokolt a tettenérésnek fent ismertetett kiterjesztése, mert a tettes személye iránt a másik esetben rendszerint legalább alig merülhet fel komolyabb kétely, épp oly kevéssé, mint a szó szoros értelmében vett rajtaérés esetében. A befolyás, amelyet a tettenérés a bűnvádi eljárásban gyakorol, lényegileg a következő: A tettenkapottat bárki elfoghatja, de természetesen köteles őt azonnal a legközelebbi hatósághoz kisérni vagy legalább arról a hatóságnak azonnal jelentést tenni. Tettenérés esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapítható, előzetes letartóztatás rendelhető el; a vizsgálati fogság elrendelésének azonban a tettenérés indokául nem szolgálhat. Tettenérés esetében a formaszerű vád alá helyezési eljárás mellőzésével főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye, azonban csak öt évig terjedhető büntetéssel vagy ennél enyhébben büntetendő cselekmény esetében, amely közvetlen idézés ellen sem jogorvoslatnak, sem semmiféle kifogásnak helye nincs.

"Tettenkapás, valamely bűncselekmény tettesének vagy részesének rajtaérése a cselekmény elkövetésén, vagy azonnali elfogása vagy űzőbevétele olyan személy által, aki az elkövetést látta vagy akit szemtanú figyelmeztetett. A tettenkapottat bárki elfoghatja, de tartozik az illetékes hatóságnak átadni, vagy oda az elfogásról nyomban jelentést tenni (Bp. 142. §.). A hatóság őrizet alá veszi és megfelelő esetben a királyi ügyészség elé állítja. Az ezzel kapcsolatos eljárás egyszerűsítéséről az 1930:XXXIV. t.-c. rendelkezik."

Tettenkapás (in flagranti: elfogás). Szoros értelemben tettenkapás az, amikor valaki a tettest vagy részest a bűncselekményen rajta éri. A bűnvádi eljárások azonban tettenkapásnak tekintik azt is, ha valaki mint szemtanú vagy szemtanú által figyelmeztetve, a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta vagy űzőbe vette. A tettenkapásnak jelentősége van az eljárásban; a tettenkapás kiváló bizonyíték, mert a tettenkapás esetében a tettes személye iránt alig merülhet fel komolyabb kétség. A tettenkapottat bárki elfoghatja, ám köteles őt azonnal a legközelebbi hatósághoz kísérni vagy legalább arról a hatóságnak azonnal jelentést tenni. Tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapítható, előzetes letartóztatás rendelhető el; a vizsgálati fogság elrendelésének azonban a tettenkapás indokául nem szolgálhat. Tettenkapás esetében vádirat mellőzésével főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye egyes bűncselekmények esetében (Bp. 142,281., 1921. XXIX. t.-c. 8. §.).

A latin kifejezés ererete

in flagranti – ‘tetten érve’; ‘tettenérés’. Latin jogi szakkifejezés, az in flagrante delicto (‘forró bűnben’, t.i. érni) kifejezés első két eleme; a flagrans, flagrantis (‘forró, tüzes’) a flagrare (‘ég’) származéka.

Tettenérés és a mentelmi jog

Tettenérés esetén nem véd a mentelmi jog.

A sérthetetlenség a mentelmi jog azon ága, mely arra irányul, hogy a törvényhozás tagja a kara arán kívüli tényei ért so (???) legyen a végrehajtó hatalom által illetéktelenül zaklatható. Ε jogból kifolyólag a törvényhozás tagjának személye ellen hivatalos eljárás csakis a kamara előzetes és kifejezett engedélyével indítható, különösen pedig ezen engedély nélkül a tag, tettenkapás esetét kivéve, le nem tartóztatható, sőt tettenkapás esetén is, a további eljárás a kamara határozatától függ. Csak ha a törvényhozás engedélyt adott rá, indíthatja, illetve folytathatja a hatóság a kamara tagjának személye elleni eljárást, mely esetben a mentelmi jog felfüggesztésének esete áll be. Ez a jog tehát nem feltétlen, mint a szólásszabadság joga, csak egy bizonyos időpontig áll fenn egész terjedelmében, addig ugyanis, a míg a ház nem konstatálja, hogy alaptalan zaklatás esete nem forog fenn s a hivatalos eljárásra az engedélyt meg nem adja. Ha azonban a ház ez engedélyt megtagadja s mint mondani szokták, tagját ki nem adja, úgy a sérthetetlenség teljes hatályban marad.

A Magyar Népköztársaság Alkotmánya előírta, hogy országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani – tettenérés esetét kivéve – nem lehet.

A büntető eljárásban

A bíróság elé állításnak a jelenleg hatályos Be. két formáját ismeri: a terhelt beismerő vallomására tettenérés esetében nincs szükség, míg a másik esetben éppen a terhelt beismerése alapozza meg annak lehetőségét.

Források

• Ferenczy Árpád
• Mezey
• 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról

További információk

• Rudolph Guiliani veszzőfutása

Kapcsolódó szócikkek

• Mentelmi jog