Szerkesztő:Kreamar/Lakóhely

A lakóhely jogi fogalom. A tartózkodási hely mellett a lakcím lehetséges másik fogalma.

Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (4) bekezdése szerint sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.

Magyarországon a 2018. évi országgyűlési választásokon, majd a 2019. évi önkormányzati választásokon is felmerült a voksturizmus gyanúja, azaz egyes választópolgárok általi, választójoggal való visszaélés gyanúja, akik a választást megelőzően változtatták meg a lakcímüket.

Az Országgyűlés 2021. novemberében elfogadott egy salátatörvényt, amelyben - többek között - a lakóhely törvényi fogalmának megváltoztatása is szerepel.

Több ellenzéki politikus szerint a változtatás motívuma az, hogy a Kormány a 2022-es országgyűlési választáson csalásra készül, mivel a törvénymódosítás megszünteti a fiktív lakcímbejelentés tilalmát.

A Kormány részéről Semjén Zsolt tagadta ezt és hangsúlyozta, hogy a törvénymódosítás hatásai nem érintik a választójogi törvényt.

Története

„Lakóhely (lat. domicilium, ném. Wohnsitz, fr. domicile, ol. domicilio, ang. domicile), az a hely, ahol az ember házi életének, életviszonyainak és rendszerint élethivatásának, ill. különösen a jogi személynél, vagyoni személyiségének középpontja van (Code civ. 102. ez.; olasz ptkv. 16. ez.), ahol az ember az ottmaradás szándékával letelepedik (Dig. XX. к., ném. polg. tvkv. 7. §), ami természetesen nem zárja ki azt, hogy onnan időnként, kötelességből v. puszta tetszésből eltávozzék, de mindig a visszatérés szándékával, mert ha a távozás a végleges elköltözés szándékával történik, a lakóhely megszűnik ennek lenni. A L.-lyel szemben az a hely, ahol az ember átmenetileg és bár hosszabb ideig, de még sem az ottmaradás szándékával lakik: tartózkodási hely (ném. Aufenthaltsort).

A lakóhely jogi jelentőség szempontjából ez utóbbinál sokkal fontosabb: az állapítja meg valamely személy általános illetékességét (forum domicilii: 1868 : L1V. t. c. 30—33. §§, 1902. évi perrendtartási javaslat 21. §; 1. Bírói illetékesség [II. k. 50. s köv. 1.]), sokszor az alkalmazandó helyi jogot (lex domicilii, lásd Nemzetközi magánjog), sokszor valamely kötelem teljesítésének helyét (pl. К. T. 322., 324. §§; váltótörvény 3. § 7. p.). Az ember lakóhelye — mellyel, üzleti szempontból, közel rokonságban van az ipari vagy üzleti telep (lásd Cég, Kereskedő) — vagy szabad választásán alapul (dóm. voluntarium) vagy akaratától függetlenül jut neki (dóm. necessarium). Csak önjogu személy változtathatja meg szabadon a lakóhelyét; aki nem önjogú, az törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül lakóhelyet nem alapíthat és onnan el nem költözhetik, mert a lakóhely alapítása és megváltoztatása nagy fontosságú következményekkel járhat. Kényszerű lakóhelyük van a köztisztviselőknek (ideértve a hivatásos katonákat is) és általában azoknak, akiket élethivatásuk (pl. cseléd) vagy a törvény rendelkezése (pl. letartóztatott) valamely helyhez állandóan köt, ami nem zárjaki, hogy ezen lakóhely mellett szabadon választott lakóhelyük is legyen (v. ö. ném. polg. tvkv. 9. §; Cod. civ. 107. ez.). A feleségnek is kényszerű lakóhelye az, amelyik a férjéé (optvkv. 92. §), de ha férjétől törvényes okból külön él (1894 : XXXI. t. c. 98— 104. s köv. §§, ném. polg. tvkv. 10. §), vagy ha férjének nincs lakóhelye: akkor önálló lakóhelye lehet. A kiskorú gyermeknek is kényszerű a lakóhelye mindaddig, amíg magának önállóan nem szerzett más lakóhelyet. Nevezetesen: a törvényes gyermek L.-e az, amelyik az atyjáé, a törvénytelené az anyjáé: ezt születésénél fogva nyeri meg (domicilium originis), tekintet nélkül azonban arra, hogy szüleinek szülői joga van-e felette. Megegyezik ez a szabály a községi illetőségével (1886 : XXII. t. ez. 6. §; 1. még ném. polg. tvkv. 11. §; Cod. civ. 108. §, ol. polg. tvkv. 18. ez.; svájci terv. 22. ez.). Az örökbefogadott gyermek L.-e az, amelyik az örökbefogadóé (házastársaknál első sorban az örökbefogadó atyáé). Talált gyermek lakóhelyét a törvényes képviselő állapítja meg (v. ö. magy. ált. polg. tvkv. 1900. évi terv. 11—13. §§; ind. I. k. 54. s köv. 1.). Egy embernek több L.-e is lehet (1868 : LIV. t. c. 31., 32. §§; 1894:XVI. t. ez. 7. §; 1894: XXXIII. t. ez. 46. § 2. bek.; ném. polg. tvkv. 7. §; eilenk.: C. civ., ol. polg. tvkv.). Irodalom : A magán- és perjogi kézikönyvek; Demolombe: Cours de Code Napoléon, I. k. ”

Források

• 24.hu
• tasz.hu