Szerkesztő:Kreamar/Alonso Cano

Nem tévesztendő össze a következővel: Alfonso Cano.

Alonso Cano (Granada, 1601. szeptember 19. – Granada, 1667. augusztus 3.) spanyol barokk festő, szobrász és építész. Gazdag munkásságának fő színhelye Granada volt. Sokoldalúsága miatt spanyol Michelangelónak nevezik.^[1] A granadai festőiskola megalapítójának tartják. Több festményét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi.
Nagy művészi hatást fejtett ki Andalúziában és Madridban. Tanítványa volt Sebastián Herrera Barnuevo festő, szobrász és építésznek. Tanítványainak tekinthetők Juan de Sevilla, Pedro Atanasio Bocanegra és Juan Niño de Guevara festők, valamint Pedro de Mena és José de Mora szobrászok. [Spanyol Wiki]

Életpályája[szerkesztés]

1638-tól udvari festő volt Madridban. Miután 1644-ben megvádolták a felesége megölésével, Valenciába menekült. 1652-ben a granadai székesegyház kanonokja lett, ám e tisztségétől nem sokkal később, 1655-ben megfosztották. 1657-ben a granadai székesegyház főépítésze lett. Az ő nevéhez fűződik a székesegyház homlokozatának diadalívszerű kialakítása, továbbá a Magdolna-templom.

Művei[szerkesztés]

Festőként[szerkesztés]

Alonso Cano a legnagyobb sikerét mint festő aratta. Stílusa a sevillai elődökhöz (F. Pacheco, id. F. Herrera) kötődik. Legismertebb művei a Halott Krisztus, az Ülő Madonna (Prado, Madrid), Madonna (Sevilla, székesegyhéz), valamint a Madonna del Rosario (Malaga, székesegyház) Három bibliai tárgyú képe látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban, köztük a Noli meg tangere.

Építészként[szerkesztés]

Ő alkalmazta először az oszlopok, pillérek törzsén függő kartust. ^[2] A granadai Szűz Mária-katedrális (Catedral de Santa María de la Encarnación) nyugati főhomlokzata az ő alkotása. ^[3]