Szerkesztő:Jukiguni/bánk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az opera története[szerkesztés]

Úgy látszik, hogy a Bátori Mária és a Hunyadi László elsöprő sikerét Erkel nem tudta kihasználni. Erre utal az a tény, miszerint az 1844-ben bemutatott Hunyadi után közel húz évnek kellett eltelnie, mire újra teljes estés, önálló operával jelentkezett. Pedig a Bánk bán megzenésítésének a terve egyes források szerint már 1844-ben felmerült a zeneszerzőben. Csakhogy ezúttal felkívánta mérni, hogy Egressy Bénin kívül még ki jöhet számításba librettó íróként? Erre utalnak azok a korabeli sajtóhírek, amelyek szerint Erkel Czakó Gáborral és Gaál Józseffel is íratott operaszövegkönyveket. Azonban ezek a szövegek nem maradtak fent és teljes kétséget kizáróan nem bizonyítható a létezésük, de az efféle terveknek már a felmerülése is jól mutatja, hogy Erkelt nem sokkal a Hunyadi bemutatója után egy újabb opera megkomponálásának a gondolata foglalkoztatta. Dolinszky, egy ismeretlen opera

Csakhogy Egressyn kívül más alkalmas szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Saját maga úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy a magyar irodalmi élet tehetségesebb költői nem foglalkoznak opera szövegkönyvek írásával, akik meg ezzel foglalkoznak, azok meg kevésbé tehetségesek. Saját bevallása szerint több olyan szövegkönyvet is ajánlottak neki, ami híján volt minden drámai történésnek, és azonkívül, hogy operaszövegkönyvnek mondták, semmi köze sem volt a zenés színházhoz. Így végül belefáradva a megfelelő szövegkönyv utáni kutatásba végül mégis, a szabadságharcban vállalt szerepe miatti száműzetésből 1850-ben hazaérkezett, Egressyt kérte fel, hogy készítsen számára operalibrettók a Bánk bánból. A szöveg éppen csakhogy elkészült, amikor a következő évben Egressy meghalt. Ez megnehezítette Erkel számára a szövegen szükségesnek tartott egyes változtatások kieszközölését, hiszen az eredeti szövegkönyvírója már meghalt, mire révbe ért az opera komponálásával. A krónikától a modern színpadig36.

Erkel a komponálásnak már valószínűleg a librettó készhez vétele után rögtön neki fogott, de sokáig nem jutott. Több körülmény is gátolta a munka folytatásában. Először is az 1850-es években Katona drámáját a hatóságok nem kívánatosnak nyilvánították színházainkban és betiltották. Ez megakadályozta egy időre a tervezett opera bemutatását is. Aztán 1851-ben meghalt Egressy, ami azt jelentette, hogy a szövegen szükségesnek ítélt esetleges változtatásokat Erkelnek mással kell elvégeztetnie. Aztán késleltette az opera elkészülését Hollósy Kornélia, a Melinda szerepére kiszemelt európai hírű koloratúrszoprán, külföldre távozása is. dolinszky egy ismeretlen opera

Aztán az 1850-es évek vége felé a megenyhülő politikai légkör, illetve az Habsburg kormányzás nehézségei, vesztes háborúi, újabb lökést adtak a komponálásnak. Mindeközben Erkel tovább folytatta egyéb (karmesteri, operadramaturgi stb.) tevékenységeit is. Ezért fiát Erkel Gyulát (1842-1909) is bevonta a Bánk bán partitúrájának a letisztázásába, illetve a hangszerelés végső kidolgozásának a fázisába, valamint minden nagy valószínűséggel ő szerezte az első felvonás balett zenéjének első, idegen hangvételű részét is. Később pedig Gyula öccse Erkel Sándor (1846-1900) is belenyúlt a partitúrába. Szacsvai: Az erkel műhely kezdetei 32.

A hosszú hallgatás után a Bánk bán 1861-es ősbemutatója rendkívüli eseménynek ígérkezet. A várt siker nem is maradt el. A kritikusok egyöntetűen dicsérték a művet, a Bánk bán bemutatása utáni néhány hónap egyértelműen Erkel Ferenc operaszerzői pályájának a csúcsát jelentette. Azonban az énekesekkel szemben támasztott nagyobb követelmény miatt a Bánk bán a vidéki városokban sokkal lassabban terjedt, mint a Hunyadi, de 1866-ben lezajlott a kolozsvári és aradi premier, az 1870-es években pedig sor került a székesfehérvári és a debreceni bemutatóra is, valamint 1881-ben pedig a pécsi közönség is megismerkedhetett a művel. Aztán ezeknek a vidéki operatársulatoknak a szokásos turnéi-vendégszereplései következtében a Bánk hamarosan minden jelentős magyarországi nagyvárosba eljutott. Erkel ferenc operái és a korabeli kritika.59.

Előző kéz operája esetében Erkel utólag számos beavatkozást eszközölt a partitúrán: elsősorban hozzáadott, kisebb részben elvett a zenei anyagból. A Bánk esetében nagyobb mértékű utólagos beavatkozást nem eszközölt a zenei anyagon. Újabb betétszámokkal nem egészítette azt ki (a források említést tesznek egy dalról, amelyet a Gertrúd szerepét énekelő Balázsné Bognár Vilma számára készített 1866-ban, de ez színpadon végül sohasem hangzott el és mára elveszett). Korában az első felvonás hangszerelésének a nagyobb részét Erkel Gyula végezte, majd ezen Erkel Sándor eszközölt beavatkozást. 1865 körül apjuk átnézte a fiúk munkáját és igazított rajta. Érdekes módon azonban a hangszerelés szerzői revíziója csak vidéken terjedt el. A Nemzeti Színház ezután is az 1861-es hangszerelés szerint játszotta a darabot.

1873-ben a sajtó (többek között Mosonyi Mihály elemzésének is) engedve Erkel kihúzta a második felvonás fináléját. Ily módon a királynő gyilkossággal rekesztve be a középső felvonás történéseit. Ez volt ez egyetlen egy, a hétköznapi opera látogató számára is feltűnő változtatás, amit a zeneszerző utólag eszközölt a partitúrán. A krónikától. 40

Az opera szereplői és helyszínei[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés
II. Endre, Magyarország királya bariton vagy basszbariton
Gertrúd, királyné mezzoszoprán
Ottó, Gertrúd öccse, Berchtold meráni herceg fia tenor
Bánk bán, Magyarország nádora tenor
Melinda, a felesége szoprán
Petúr bán, bihari főispán bariton
Tiborc, paraszt bariton
Biberach, kalandor lovag bariton vagy basszbariton
Egy királyi tiszt tenor
Zászlós bariton
  • Énekkar: magyar és meráni nemesek
  • Történik: Visegrádon és a Tisza partján, a 13. században
  • Színhelyek: I. felvonás: terem a királyi palotában; II. felvonás 1. kép: a vár tornáca, 2. kép: a királyné szobája a várban; III. felvonás 1. kép: a Tisza partja, 2. kép: a trónterem a palotában.
  • Játékidő: az átdolgozott verzió két és fél óra, az eredeti verzió körülbelül 3 óra.

Az opera cselekménye[szerkesztés]

Az ősváltozat cselekménye[szerkesztés]

I. felvonás[szerkesztés]

Miközben a király távol háborúzik, a királyné víg mulatságokat rendez a palotában. A báli forgatag elvonulása után Petur kifakad a királyné és a behódolt magyarok dorbézolása ellen. Társai csendre intik, majd a gyanú elkerülése végett bordalt énekeltetnek vele. Ezután Petur a békételenek tudtára adja, hogy haza hívta Bánkot. Azt akarja, hogy a nagyúr lássa a veszélyt, ami hazáját és Melindát fenyegeti. Melindának ugyanis Ottó teszi a szépet a királyné pedig bíztatja öcsét.

Bevonul a királyné és kísérete. Köztük van Ottó és Melinda is. Az asszony elutasítja a herceg közeledését, és iszonyodva döbben rá, hogy Gertrúd támogatná a bűnös viszonyt. Ottó Biberachnak panaszkodik az elutasítás miatt, aki a herceget eszközként akarja használni tervei megvalósításához. Egy követ érkezik, aki a király győzelmének a hírét hozzá. A báli társaság tánccal ünnepli meg a jó hírt.

A tánc után a mulatozó társaság elvonul, Ottó maradásra bírja Melindát. Megkezdődik a herceg újabb ostroma. Biberach eloson, hogy értesítse Bánkot. Ottó éppen térde esik Melinda előtt, mikor belép Bánk, aki a látványtól elborzadva egyből távozik. Melindát nem hatják meg Ottó hízelgő szavai.

Ottó ezután Bibarachtól kér tanácsot, aki altatót ad neki Gertrúd, hevítőt Melinda számára. A herceg távozik, a feldúltan berohanó Bánkot pedig románca eléneklése után Biberach világosítja fel, hogy a királynő támogatja Ottó közeledését Melindához. A nagyúr a királytól akar elégtételt kérni, Biberahc igyekszik meggyőzni róla, hogy a vesztes csak ő lehet.

A mulatság lassan véget ér. Gertrúd elbocsájtja vendégeit. Melinda férje után vágyódik, hívei vigasztalják. Az asszony ezután illetlenül viselkedik a királynével szemben, aki erre dühödten reagál. A békételenek bosszút esküsznek.

II. felvonás[szerkesztés]

1. kép: Biberach magára hagyja a palota egy termében Bánkot, aki saját és hazája sorsán kesereg, majd úgy dönt, hogy magának a királynének kell feltárnia a bajokat. Tiborc sompolyog be a terembe, akit a nagyúr útonállónak néz. A meggyötört, éhező paraszt a kigosztott országról és a merániak önkényéről beszél Bánknak, aki tűnődve hallgatja. Aztán felfedezi Tibor homlokán a sebhelyet és felismeri Tiborcban egykori megmentőjét. Egy erszény arannyal enyhíti a hűséges paraszt szenvedéseit.

Ekkor tér vissza Biberach, aki hozza hírt: „Végre hajtatott! Nőd erénye megraboltatott!”. Ezután rögtön a zavarodott Melinda lép be, gyermekét keresi. Bánk megátkozza fiukat. Melinda könyörög neki, hogy ne átkozza gyermeküket. A nagyúr végül megenyhül és megáldja feleségét és kisfiát, majd Tiborc sorsára bízza őket. Parancsba adja, hogy kísérje őket várlakába. Melindát egy gyorsan szárnyaló nyíl rémképe üldözi.

2. kép: Ezután Bánk felkeresi Gertrúdot. A királyné megdöbben és számon kéri a nagyúr váratlan visszatérését, majd távozásra szólítja fel. Bánk azonban tántoríthatatlan. Számon kéri Bánkon magánéletének és hazájának sérelmeit. Gertrúd arra panaszkodik, hogy ő itt csak egy idegen királyné, akit nem fogadnak el a magyarok. Végül megátkozza Melindát és Ottót is. Segélykiáltására megjelenik Ottó, aki Bánkot meglátva gyáván futásnak ered. Bánk ezután megátkozza a királyné hazáját és nemzetségét. Gertrud erre neki esik a nagyúrnak, hogy nem bántsa hazáját. Bánk kicsavarja kezéből a tőrt és ellene fordítja azt.

Bánk távozása után Petur és a békételenek csapta a tör be a szobába. Felfedezik Gertrúd holttestét majd közös imában fohászkodnak a hazáért. A hazatérő II. Endre szörnyülködve fedezi fel felesége holttestét és Peturákat vádolja a gyilkossággal. Kísérete elfogja Perurt és társait.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

1. kép: A viharos éjszakában közben Tiborc Melindával és annak gyermekével a Tisza partjához érkezett. Az öreg paraszt aggódik és unszolja úrnőjét, hogy minél hamarabb keljenek át a folyón. Melinda nem figyel rá, egy tébolyában egy kis madárról énekel, akinek szívét nyíl döfte át. Ezután kisfiának énekel altatódalt, majd angyali kar hívószavára a Tiszába veti magát kisfiával.

2. kép: A királyi udvar az uralkodó jelenlétében felravatalozott holttestét körül állva siratják Gertrúdot. Ezután jelentik, hogy Perurt kivégezték. A királynő szobájában két levelet talált, amelyekben Bánk és az Illír kormányzó figyelmeztették a veszélyre a királynét. A király ekkor felismeri neje vétkét, de nem bocsét meg a békétleneknek. Ezután betoppan Bánk. Gertrúd ravatalára dobja a hatalom jelvényét és beismeri bűnét. A király nem bíráskodhat felette, de párbajra hívja, amit Bánk nem fogad el. Ezután érkezik meg Tiborc Melinda és kisfia holttestével. Bánk belehal a fájdalomba.a Bánk bán két változatának cselekménye 44-44-49.

Az átdolgozott változat cselekménye[szerkesztés]

Első felvonás[szerkesztés]

Ottó közli Biberachhal, hogy megszerzi magának Melindát, bármi áron. Ezután bevonul a báli ünnepségre a vendégsereg. Petúr háborog, amiért királyné és hívei két kézzel szórják a pénzt. Hívei megpróbálják csendesíteni, hogy ne keltsenek feltűnést. Bordalt kérnek tőle, s Petúr eleget tesz kérésüknek, de keserű bordalt énekel, majd közli híveivel, hogy hazahívta Bánkot, hogy a nagyúr végre saját szemével lássa, mi folyik az udvarban. Ezután Ottó jelenik meg Melindával és a királynéval. A herceg szép szavakkal udvarol az asszonynak, aki elutasítja közeledését. Kétértelmű szavaival a királyné is biztatja Melindát.

Ezután érkezik haza Bánk, aki előtt Petúr feltárja, hogy összeesküvésre készülnek Gertrúd ellen. Bánk esztelennek tartja az ötletet, de amikor Petúr azt mondja, hogy a titkos összejövetelükre a belépő jelszó Melinda, megváltozik a véleménye. Ebben az is közrejátszik, hogy közben megjelenik Biberach is, aki közli vele, hogy ha látni akarja együtt Ottót és Melindát, akkor rejtőzzön el a lépcsőfordulónál.

Ezután következik Melinda és Ottó jelenete. A herceg heves szavakkal ostromolja az asszonyt, szerelmet vall neki, könyörög, végül térde is esik. Melinda ekkor Bánkra emlékszik, majd kéri Ottót, hogy bocsássa el. A férfi kétségbeesésében még hevesebben ostromolni kezdi az asszonyt. Végül Melinda elszalad, Ottó pedig utána ered. Bánk kihallgatta a jelenetet, és most teljesen lesújtva érzi magát, bosszút esküszik a herceg ellen. Bánk távozik, és ismét Ottó tűnik fel, ezúttal Bíberach kíséretével. A kóbor lovag azt tanácsolja neki, hogy keresse fel Melindát és kérjen tőle bocsánatot. Kétféle port ad neki: altatót a királyné, és bódító szert Melinda számára.

Második felvonás[szerkesztés]

1. kép: Bánk az ország nyomorán kesereg. Töprengéseit Tiborc zavarja meg, akit először útonállónak néz. Tiborc felpanaszolja neki a parasztok nyomorát, de Bánkot annyira gyötri saját fájdalma, hogy alig tud rá figyelni. Majd egy sebhelynek köszönhetően felismeri Tiborcban régi megmentőjét. Ekkor Bíberach hozza a hírt, hogy Ottó terve sikerült. Bánk összeroskad, a megjelenő Melinda előtt elátkozza gyermeküket. Az asszony megrémül férje a szavaitól, és arra kéri, hogy inkább ölje meg őt, de kisfiukat ne átkozza. Bánk végül megbocsát zavart feleségének, és gyermekével együtt Tiborcra bízza.

2. kép: Bánk felkeresi a királynét a lakosztályában. Gertrúd eleinte gőgösen számon kéri a nagyurat, amiért ráront és alaptalanul vádolja, s megfenyegeti, hogy ezért számolnia kell. Ezután Bánk veszi át a szót, aki felpanaszolja az ország nyomorát, és azt, hogy a királyné mulatozik, miközben férje, a király messze földön harcol, és hogy a királyné, testvérének kedvéért még a kerítőnő szerepét is magára vállalta. Bánk szavai egyre hevesebbek, Gertrúd megrémül és segítségért kiált. Ottó szalad be, de Bánkot meglátva rémülten elmenekül. A nagyúrnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Haragja egész Meránia ellen fordul, ekkor Gertrúd tőrt ragad, de Bánk kicsavarja azt a kezéből, és végül ő szúrja le vele a királynét.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

1. kép: Tiborc és Melinda a Tisza partjára érkezik. Az asszony elméje egyre zavarosabb, egy madárról hallucinál, akit el akar hessegetni, majd egy gerlepárról énekel. Tiborc csónak után néz. Közben vihar tört ki, Melinda elméje teljesen elborul, és kisfiával együtt a folyóba veti magát.

2. kép: A király hazatért a csatából, de itthon nem fényes ünnepséggel, hanem neje ravatalával fogadják. Elé vezetik a békétlenek vezéreit, akiken számon kéri a királyné meggyilkolását, de Petúr és társai végig tagadnak. Végül megjelenik Bánk, és magára vállalja a gyilkosságot. A király ekkor kardot ránt és meg akar vívni vele. Bánk azonban hűséges királyához, így nem akar vívni vele. A jelenetet Tiborc megjelenése szakítja félbe, aki hordágyon hozatja be Melinda és kisfia holttestét. A nagyúr összeroppan a fájdalomtól, és közli a királlyal, hogy már bosszulva van.

Az opera drámai elemzése[szerkesztés]

Egressy Béni inkább elvett, mint hozzáadott Katona József drámájához. Tette ezt egy részt a cenzúra nyomására: valószínűleg ennek köszönhető, hogy a minimálisra csökkentette a béketelenek és Petur szerepét a darabban. Teljesen elhagyta a dráma második szakaszát, amelyben az összeesküvés zajlik le, az első felvonást követően pedig eltűntette a színről a békételenek csoportját, mint a drámát alakító tényezőt. A lázongó elégedetlenkedők ezután már csak statiszta szerepben jelenek meg a második felvonás fináléjában és a harmadik felvonás második képében. Petur alakja a bordalt követően eltűnik az operában. Valószínűleg szintén a cenzúra nyomására helyezte Egressy a királyné gyilkosságot a színfalak mögé: Bánk nem a nyílt színen szúrja le Gertrúdot, mert miután kicsavarta annak kezéből a tőrt az asszony kirohan a színről, Bánk pedig utána megy. Ezután a nagyúr visszatér a színre, hogy pár mondat erejéig elmerengjen a véres tetten. A krónikától a modern színpadig 39

Katona József Bánkjában, nagyon gondosan és precízen körülhatárolt, politikai és magántermészetű motívumok adódnak össze és váltják ki a főhős véres tettét. Mindeközben Bánkban végig ott lappang a kétely, hogy vajon igazolhatja-e a királyné bűne (legyen az bármilyen súlyos is) a király gyilkosságot? A gyilkosság után a főhős kételye felerősödik és Arany János elemzése szerint semmiféle motiváció nem teszi megbocsáthatóvá a gyilkosság bűnét.

Ezzel szemben Egressynél Bánk nem küzd racionális kételyekkel sem a tett elkövetése után, sem előtte. Tettének igazságszolgáltatás jellegét és személyének támadhatatlanságát mindaddig meginghatatlanul állítja, amíg Tiborc be nem hozza Melinda és gyermeke holttestét. Összeroppanása és halála (ez Egressy találmánya, Katonánál Bánk nem hal meg a darab végén) az elviselhetetlen sorscsapás eredménye, amit nem habozik a merániak bűnének tulajdonítani. Meghalt Erkel éljen Rékai? I. 7.

Katona drámájában Biberachnak és Tiborcnak egyformán igen fontos szerep jut a főhős motiválásában. Erkel és Egressy kiaknázta a téma hasonlóságát a Rigolettóhoz és az Otellóhoz. Egyrészt Ottó révén a nemzeti konfliktust életvitel konfliktussá alakították át: Bánk magatartásának és életszemléletének Ottó magatartása és életszemlélete a szöges ellentéte. Ennek felismerése pedig erős ellenszenvet vált ki Bánkból, ez csak fokozódik mikor megtudja: a herceg sikerrel járt Melindánál.

Erkel elemző vázlatában maga nevezte Biberachot másik Jágónak. Vagyis a lézengő richternek kvázi egy Jágóhoz hasonló intrikusi szerepet szánt Petur rovására. Egressy Biberachra bízta Bánk mozgásba lendítését, ő lett az első mozgató, aki elindítja a főhőst a tragédia felé vezető úton.

Sajnos az eredeti dráma ilyen módon történő átalakítása során Egressy számos dramaturgiai hibát követett el. Először is elügyetlenkedte Biberach és a királyné felléptetését. Mindketten az első felvonás első nagy együttesében lépnek színre és énekelik el első mondataikat. Az egyszerre megszólaló énekszólamok sokaságából a közönség alig hallja ki Biberach sötét szándékait és a királyné a hatalom vágyat magukba sűrítő rövid, de egyértelmű mondatait. Ezután Biberach ott sündörög Melinda és Ottó jelenetében, de nincs különösebb szerepe, hacsak az nem, hogy a látottak után úgy véli, ideje értesítenie a nagyurat. Csakhogy eddig a közönség úgy tudhatta, hogy Bánk távol van és Petur hazahívta. Vagyis időközben kellett megérkeznie, de mikor? Biberach erről valahonnan tudomást szerzett, de a színfalak mögött, nem a nyílt színen. Vagyis hiányzik egy nagyon fontos jelent az operából: nevezetesen Bánk gyanújának felébresztése Biberach által, illetve ezután Biberach motivációjának megismerése. Meghalt Erkel éljen rékai? II. 7-8. o.

Csakhogy a szövegkönyv hiányosságai nem minden esetben írhatóak Egressy számlájára. Ugyanis Egressy fennmaradt kéziratai alapján a kutatók ma már tudják, hogy eredetileg Biberach szólama hosszabb és kidolgozottabb volt. Ebben Bánk első színre lépése előtt egy rövid monológban a lézengő richter bosszút esküszik Gertrúd ellen, amiért az korábban visszautasította közeledését. Ez a jelenet ismeretlen eredetű kéz húzásának az eredménye lett. Azt nem lehet tudni, hogy Erkel, akinek egy alaposan átgondolt koncepciója volt az opera dramaturgiájáról, végül miért egyezett bele e kulcs fontosságú jelent kihúzásába. Egyes korabeli híresztelések szerint a szövegkönyvet Erkel kérésére Szigligeti Ede kurtította meg. a krónikától

Petur szerepe az operában (és egyesek szerint a drámában is) mindössze arra korlátozódik, hogy a nemzeti indulat egyik árnyalatát megtestesítse. Ezt a funkciót Egressy zseniálisan sűríti bele egyetlen jelenetbe, ami mintegy az egész opera expozíciójának tekinthető (hiszen ebből tudjuk meg, hogy Bánk távolléte alatt feleségét veszély fenyegeti, illetve hogy a királyné férje távollétében mulatozik és önkényesen kormányoz). A bordal beiktatása kiváló hangulat keltő és hangulat festő eleme az operának. Az erkeli-egressy féle koncepció szerint Peturból ennyi bőven elég.

A második felvonásban a fekete intrikus (Biberach) mellett megjelenik a fehér intrikus is Tiborc személyében. Tiborc intrikusi funkciója a sors beteljesedésének az előre mozdításaként fogható fel. Katonánál a Tiborc és Bánk jelenete a Melinda incidens után hangzik el. Ezzel szemben előre hozza azt: Ottó sikeres csábításával párhuzamosan zajlik le Bánk és Tiborc kettőse. Így amíg Katonánál Tiborc panasza úgy értelmezhető, mint az utolsó csepp a pohárban, addig Egressynél Tiborc feladata az, hogy Bánkot megtartsa kétségei között, egészen addig, amíg túl késő nem lesz. Vagyis Biberach után Tiborc lendíti tovább a főhőst a tragédia felé vezető úton.

Amíg Katona egy egész napnyira nyújtja azt az időszakot, ami Melinda meggyalázásától a királyné felkereséséig telik el. Arany tűvé teszi az egész szöveget a Bánkról írt tanulmányában azután kutakodva, hogy mit csinált Bánk napkeltétől napnyugtáig? Egressy ezzel szemben egyetlen estébe sűríti az eseményeket, ezzel a végsőkig fokozva az indulatokat.

Gertrúd magatartása az operában a félreértésen alapszik: ugyanis mialatt Ottó meggyalázta Melindát, ő szobájában pihent, hiszen testvére altatót kevert a poharába. Vagyis a királynének nincs tudomása öccse tettéről. Így jogosan háborodik fel azon, hogy Bánk minden előzetes bejelentés nélkül rátöri az ajtót. Mint uralkodó kéri számon Bánkot, aki azonban mint kerítőnőt jött felelőségre vonni a királynét. A gyilkos végkifejlett így az események gyors egymásutánja által adva van az operában, míg Katonánal a kiesett egy nap lehet a gyilkosság egyetlen elfogadható magyarázata és mentsége.

A második felvonásban Bánk végig a színen van. Három jelenete, amelyek megszakítás nélkül követik egymást, maga az abszurditásig fokozott tragikum. Igen nagy terhet ró a főhőst megformáló énekesre.

Az első és a második felvonás jelenetei egymással párba állíthatók. Az első felvonásban a meránik megnyilvánulásai dominálnak, míg a másodikban a magyaroké. Az első felvonás nagy együttesében Gertrúd elhatározza, vagy legalábbis megengedi Melinda feláldozását. A második felvonásban Bánkkal énekelt kettősében ezért a tettéért megbűnhődik. Ez a két jelenet tehát a bűn és bűnhődés motívuma alapján állítható párba. Ottó és Melinda jelenetében megtörténik a megkísértés, aminek Melinda ugyan ellenáll, de aztán végül mégis elbukik. Melinda és Bánk kettősében a férj megbocsátja feleségének, hogy alkalmat adott a csábítónak célja elérésére. Az első felvonásban Biberach fekete intrikusként löki Bánkot a tragédia felé vezető útra, aztán a második felvonásban Tiborc öntudatlanul is tovább lendíti a megkezdett úton a nagyurat, így teljesítve annak sorsát. Petur és a békétlenek jelenete, valamint a békétlenek kórusimája és a király áriája keretezi mindezeket az eseményeket, ily módon összefonódik a magánéleti és a politikai szál. Ez mindegy központi eseményként az első felvonás fináléjában bontakozik ki a maga teljességében, ahol Gertrúd, Ottó és a merániak állnak szemben és énekelnek együtt a békétlenekkel és Melindával.meghatl erkel éljen rékai?

A harmadik felvonás Tisza-parti jelenete Egressy találmánya, és nagyon jól illeszkedik a korabeli opera dramaturgiai hagyományokhoz. Melindában a háborgó természet tébolyként mutatkozik meg. Az asszony nem tudta feldolgozni tragédiáját, lelkiállapotát Egressy kivetítette a tájra. Elbeszélt románcában természetesen saját maga történetének a szimbolikus megfelelőjét ismerhetjük fel. Egressy gondosan előkészítette Melinda harmadik felvonásban kibontakozó madár szimbolikáját. Melinda már az első felvonás első együttesében fészkétől elszakított madárhoz hasonlítja önmagát, majd ezt a gondolatot ismétli meg a felvonás fináléjában is. Petur a fináléban pedig arról énekel, hogy mint szegény gerle, úgy várja Melinda is párját. A nyíl motívuma a harmadik felvonásban kapcsolódik össze a madár-szimbolikával, de már korábban is megjelenik. Biberach azt énekli Ottónak, hogy kilőtt nyila kettészakadt Melinda páncélozott szívén, majd az asszony az első felvonás fináléjában arról énekel, hogy mérgezett nyíl repül felé. Aztán erről énekel férjének is a második felvonásban: „Ó, Bánk ne késsél, kövess hamar, / mert a nyíl gyorsan repül felém!”.

A harmadik felvonásban énekelt áriájában Melinda jelzi, hogy ami még a Bánkkal énekelt duettjében csak álomvilág volt, az mostanra a téboly valóságává vált. Melinda mindent, amit a világból érzékel csak a madárszimbólum segítségével képes megfogalmazni. Nem vesz tudomást a viharról: ez is jelzi, hogy teljesen elvesztette a realitás érzékét, egyetlen kapocs, ami még a valósághoz köti férje távollétében, a kisfia. Miután tébolya a tetőfokár hágott, kisfiával a Tiszába veti magát. Külső és belső tájak egzotikuma

Az opera zárójelenetében szintén egy dramaturgiai furcsasággal találkozunk: miután a király a második felvonásban szembesítette a lázadókat bűnükkel és el is ítélte őket, most újra kérdőre vonja a békételenek és kvázi ítélkezik felettük. Az opera utolsó perceiben Bánk az elviselhetetlen súlyú sorcsapás következtében meghal. Meghalt erkel éljen rékei I. 7.

Az opera zenéje[szerkesztés]

Erkel Ferenc az opera zenéjének megkomponálásakor a nemzetközi operanyelvet követe: munkája számos ponton kapcsolódik a korabeli olasz, francia és a német operai hagyományokhoz, elsősorban a bel cantohoz. Ennek következtében a Bánk bán egy olaszos magyar opera, amelyben a magyaros elemek nem kívánják és nem is veszik át a nemzetközi operanyelv helyét.

Az opera dallamkészletében meg lehet különböztetni az idegen meránikhoz és a magyarokhoz kötődő motívumokat. Ezek mindig az éppen aktuális dramaturgiai helyzetet támasztják alá, erősítik fel. A hangsúlyozottan magyar szereplők mindig magyaros stílus elemekkel énekelnek, még az idegenek másmilyennel. Azonban egyes jelenetekben Erkel szívesen használ olasz és francia eredetű dallamokat magyar szereplők jellemzéséhez is, ha azokkal valamilyen pozitív tartalmat képes kifejezni. Hangzás dramaturgia

Bánk szólama, például, a Biberachal énekelt kettős második felében egyértelműen az olasz operák világát idéző dallamvilágba csúszik át, amit maga Erkel Garibaldi-stílnek nevezett. Ez a dallam motívum emelkedett és ünnepélyes, aztán mikor az elégtétel után Melindáról énekel (Még csak egyszer oh Melinda, hadd ragadjalak karomba) Erkel úgy fogalmaz, hogy Bánk szólama átcsúszik cabalettába, ami szintén egy olasz operaforma.

Ottó és Melinda kettősében a herceg szólama (megint csak a zeneszerző jegyzeteit idézzük) francia stílben van, majd átcsúszik egy mézes-mázos olasz stílusba, amibe azonban német eredetű dallam motívumok keverednek. Vagyis Erkel nem egyenlő mércével méri az operájába beépített idegen elemeket. Ez is azt bizonyítja, mennyire tudatosan dolgozta ki a Bánk bán legkisebb részleteit is.

Melinda alakját, különösen a harmadik felvonásban, egy, a lassú verbunkos stílusra épülő dallamvilág veszi körül. De verbunkos zenei elemek jellemzik a békétlenek és Petur alakját is, általában véve mi is jellemezhetné jobban a magyar hősöket, mint a verbunkos stilizált formája, hiszen Erkel korában még nem ismerték az igazi magyar népzenét.

Az egyes szereplők általában akkor énekelnek másféle dallamokat és ritmust, mint amikkel eredetileg színre léptek, amikor egyikük a másik befolyása alá kerül. Szép példa erre Ottó és Melinda jelenete, ahol Melinda átveszi Ottó dallamait. Ezen esetben zavarónak érezzük, hogy a tiszta, hűséges Melinda átveszi egy léha kéjenc érzelgős hangvételét. Nem kevésbé zavaró az sem, amikor Gertrúd veszi át Bánk hősies hangvételét. Az opera hősei, mikor egyedül énekelnek (egyedül éneklés alatt most azt értjük, hogy mikor nem egymásnak, egymáshoz énekelnek) - még ha csak párt sort is, ahogy Gertrúd teszi azt az első felvonás első együttesében – kitűnően vannak jellemezve, de amint kapcsolatba lépnek egymással ez a kitűnő zenei jellemzés kissé zavarossá válik. Ez annak a bizonyítéka, hogy a hagyományos olasz-francia opera zene dramaturgiai megoldásait Erkel ekkor már meghaladta, de még nem tudta mással helyettesíteni azokat, ugyanakkor ezekkel az eszközökkel képes lélektani ábrázolást vinni zenéjébe.

A Gertrúd-Bánk kettős például a királyné lélektani hadviselése a nagyúrral szemben: a támadva védekezés taktikáját választva agresszívan kezdi el számon kérni Bánkot, aki ezután a saját eszközét akarja a királyné ellen fordítani és itt csúszik egybe a két szereplő dallamvilága.

Biberach és Tiborc személyisége nagyon távol áll egymástól, de van bennük egy közös vonás: képességeiket Bánk irányítására igyekeznek használni. A Biberach és Bánk dallamvilága azért csúszik egybe, mert a nagyúr addig, amíg nem szerez bizonyosságot nem képes előbbre jutni ügyében. Meg kell szereznie azokat az információkat, amiknek Biberach a birtokában van. De ennek ára van: el kell fogadnia az intrikus által felkínált játékszabályokat.

Erkel a Bánk bán komponálásakor azon az úton haladt tovább, amit a Hunyadi Lászlóval megkezdett. Az opera több szempontból is az érett mester összegzésének tekinthető: szerkezetbeli megoldások és tematikus motívumok szorosan a korábbi két Erkel operához kapcsolják. A zeneszerző céltudatosabban aknázta ki az idegen és a magyar zenei stílusokban rejlő dramaturgiai lehetőségeket, mint a Hunyadi László esetében. Az első felvonásban a francia és az olaszos hangvétel uralkodik, ezek a dallamok Gertrúdot és udvarát jellemzik. A rendkívüli drámai sűrűségű második felvonásban aztán a magyaros elem lesz a meghatározó. A harmadik felvonásban Melinda őrülési jelenete egyedülálló hangszeres kísérettel megszólaló verbunkos zene. A jelenet és az archaizáló hangszerek alkalmazásának előképe Meyerbeer Dinorah című művében keresendők. A kórusrészletek kivétel nélkül az olasz opera hangján szólnak, akárcsak Bánk és Tiborc kettőse, az előjáték pedig a Verdi-operákhoz hasonlóan, módot teremt a drámai atmoszférához.

Az opera utóélete - az átdolgozás[szerkesztés]

Az utóbbi években több vita is folyt arról, hogy továbbra is az átdolgozott verzió maradjon-e műsoron, vagy esetleg az eredeti verziót kellene színpadra állítani. Tallián Tibor és Fodor Géza már régóta kardoskodott az eredeti verzió mellett, míg egyesek kitartóan védték Nádasdyék átdolgozását.

Az, hogy a huszadik század első felében történelmi operákat dolgozzanak át, szinte természetes volt, ezenkívül Radnai Miklósnak igaza volt, amikor a szövegkönyvet kritizálta: Egressy Béni verssorai a korabeli magyar irodalmi életben is csak harmadrangúnak számítottak, a prozódiája pedig még ennél is rosszabb, de Erkel mentségre szól, hogy a korszakban más operaszerzők sem nagyon foglalkoztak a prozódia kérdésével. Nádasdy Kálmán gyakorlott színházi emberként világosan látta azt a szakadékot is, ami a Katona-dráma és a librettó között tátongott. Abból, hogy az átdolgozók a cselekményt és a szöveget is a Katona-drámához közelítették, nyilvánvaló, hogy a prózai színdarab opera párját kívánták megalkotni. Nádasdy ezért részben Katona szövegeire cserélte a librettó 95 %-át.

Az operában a békétleneknek eredetileg nagyon kis szerepet jutott: mindössze a bordal és az azt megelőző rövidke jelenet. Petúr szerepe is csak erre a rövid időre korlátozódik: Bánkkal énekelt kettősét eredetileg Biberach-hal énekelte a nagyúr. Biberachot Egressy jágói figurává alakította, de az átdolgozásban csekély szerepe van az eseményekben. A zenedráma felé közelítette a darabot a zárt számok határainak a felszámolása, a recitativók zenei anyagából Rékai összekötő zenét komponált az egyes számok közé.

Az első felvonás az átdolgozott verzióban Ottó és Biberach jelenetével indul, rájátszva a prózai darab prológusára. Eredetileg az opera egy báli nyitókórussal vette kezdetét, amelynek kétszeri megszólalása keretezte a darab voltaképpeni expozícióját. Nádasdyék megoldása nem elhibázott, de idegen az Erkel-korabeli opera dramaturgiai megoldásoktól.

A második felvonást eredetileg a király hazatértével, a lázadók elfogásával zárták a szerzők, de Nádasdy hatásosabbnak gondolta, ha Gertrúd megölése után legördül a függöny. Ez valóban jobb dramaturgiai megoldás, mint Egressy verziója. A szövegkönyvíró eredeti szándéka azonban az volt, hogy az ártatlanok elfogása után következzék a valódi bűnös leleplezése, így az eredeti alkotói szándék az átdolgozás következtében megint csorbát szenvedett. A király második felvonásbeli áriáját Nádasdyék a harmadik felvonásba helyezték át, erősen meghúzva. Fodor Géza felhívta rá a figyelmet, hogy a Donizetti- és a Bellini-operák fináléit is esetenként hasonló módon csonkították meg: az átdolgozók puszta formalitásnak tekintették a kérdést. Ily módon a király csak a tetemrehíváskor szembesül a lázadókkal és felesége gyilkosával. A második felvonás viola d’amore szólója összekötő zeneként szolgál a felvonás két képe között Nádasdyéknál, holott eredetileg Melinda áriájának hosszú bevezetője volt.

Az átdolgozók szakmai felkészültségét nem lehet kétségbe vonni, azt sem, hogy átdolgozásuk nem hat egységes egészként, de nyilvánvaló, hogy nem Erkel és Egressy elképzelései szólnak mögüle. Ezért a fő kérdés az, hogy egy eszményi operát akarunk látni, hallani, vagy a korabeli opera dramaturgiai szabályokat követő eredeti alkotást, annak minden hibája ellenére? Egy hiteles erkeli koncepciót, vagy annak egy átformált verzióját?

Az opera ismertebb részletei[szerkesztés]

  • Ha férfi lelkedet egy hölgyre feltevéd – Petúr bordala (első felvonás) szövege: Vörösmarty Mihály: „Keserű pohár”
  • Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek vakok (Lett volna vak e szem) – Bánk recitativója és románca (első felvonás)
  • Mikén vándor ki tévedez (Mint száműzött ki vándorol) – Bánk nagyáriája (második felvonás)
  • Nagyúr! Bánk, jó napot – Tiborc és Bánk kettőse (második felvonás)
  • Ölj meg engemet, Bánk – Melinda áriája (második felvonás)
  • Hol van, hol szép homlokod liliom virága? (Hol van fehér homlokod liljom virága?) – Bánk és Melinda kettőse (második felvonás)
  • Bánk bán! Te itt? – Gertrúd és Bánk kettőse (második felvonás)
  • Volt a világon két kismadár (Élt egyszer régen két kis madár) – Tisza-parti jelenet, Melinda áriája (harmadik felvonás)

(Megjegyzés: a zárójelben lévő szöveg részletek az átdolgozott szövegkönyvet idézik, míg a záró jelen kívüliek az eredetit.)

Hangfelvételek[szerkesztés]

Az 1935-ös átdolgozás alapján készült CD felvétel[szerkesztés]

Gertrúd – Komlóssy Erzsébet, II. Endre – Sólyom-Nagy Sándor, Ottó – Réti József, Bánk bán – Simándy József, Melinda – Ágai Karola, Tiborc – Melis György, Petúr bán – Faragó András, Biberach – Palócz László. Közreműködik a Filharmóniai Társaság zenekara és a Magyar Állami Operaház kórusa, vezényel: Ferencsik János. A felvétel helye és ideje: Budapest, 1969. A kiadás éve hanglemezen: 1969, CD-n: 1994. Hungaroton HCD 11376-77, 2 CD, ADD, Stereo.

  • Megjegyzés: A felvétel minden tekintetben kifogástalan: technikailag igen jó minőségű, az előadók pedig nagy drámai kifejező erővel, pályafutásuk csúcsán, rendkívül magas színvonalon interpretálják a művet. Simándy József az egyik legnagyobb magyar tenor volt, akinek neve összeforrt a címszereppel.

Az eredeti verzió rekonstrukciójának CD kiadása[szerkesztés]

Gertrúd – Marton Éva, II. Endre – Gurbán János, Ottó – Daróczy Tamás, Bánk bán – Molnár András, Melinda – Kertesi Ingrid, Tiborc – Gáti István, Petúr bán – Kálmándi Mihály, Biberach – Arizier Csaba. Közreműködik a Budapesti Szimfonikus Zenekar és a Magyar Fesztiválkórus, vezényel Oberfrank Géza. A felvétel ideje és helye: Budapest, Olasz intézet, 1993. szeptember. A kiadás éve 1993. Alpha Line Records ALR 005-07, 3 CD, DDD, Stereo.

  • Megjegyzés: A fentebb ismertetett felvétel ma már nehezen hozzáférhető, kereskedelmi forgalomban nem kapható. A felvétel szövegét Oberfrank Géza teljesen átírta, ezenkívül a partitúrát is erősen meghúzta. Ezért a kritikai kiadás CD felvételének megjelentetése után nem szerencsés az eredeti verzió, kvázi az ősváltozat CD kiadásaként emlegetni az 1993-as kiadást, mint ahogy azt a legtöbb operakalauz (így a Barangolások az opera világában I. kötete vagy Boyden Az opera kézikönyve című művének magyar szerzők által írt kiegészítése) teszi.

Az Káel Csaba rendezte operafilm anyaga alapján készült CD kiadás[szerkesztés]

Gertrúd – Marton Éva, II. Endre – Kováts Kolos, Ottó – Gulyás Dénes, Bánk bán – Kiss B. Atilla, Melinda – Rost Andrea, Tiborc – Miller Lajos, Petúr bán – Sólyom-Nagy Sándor, Biberach – Réti Attila, Sólom mester – Asztalos Bence. Közreműködik a Magyar Millennium zenekara és a Magyar Nemzeti Énekkar, vezényel Pál Tamás. A felvétel helye és ideje: Budapest 2002, a kiadás éve CD-n: 2003. Teldec 0927-44606-2, 2 CD, DDD Stereo.

  • Megjegyzés: A produkció zenei anyaga megegyezik az átdolgozott verzióéval, mindössze az első felvonás végén találkozhatunk egy addig nem játszott, a rendező által visszaállított részlettel.

A kritikai kiadás alapján készült CD felvétel[szerkesztés]

Gertrúd - Lukács Gyöngyi, II. Endre - Busa Tamás, Ottó - Fekete Attila, Bánk bán - Bándi János, Melinda - Kertesi Ingrid, Petur bán - Kálmándi Mihály, Biberach - Szegedi Csaba, Tiborc - Perencz Béla, Királyi tiszt - Beöthy-Kiss László. Közreműködik a Magyar Állami Operaház ének- és zenekara, vezényel: Héja Domonkos. A felvétel ideje és helye: 2011. január 3-10. a Magyar Állami Operaház Jókai utcai próbaterme (Budapest). A kiadás éve: 2011. március. Magyar Állami Operaház Opera Studio 001, 3 CD DDD Stereo

  • Megjegyzés: a felvétel a Dolinszky Miklós által közre adott, az MTA Zenetudományi Intézete és a Rózsavölgyi és Társa által közösen megjelentetett, kritikai kiadáson alapul. A zenén és a szövegen semmilyen változtatást nem hajtottak végre. Így jelenleg ez a felvétel tekinthető az opera egyetlen autentikus CD kiadásának. Az alább ismertetett felvételek mind jelentősebb húzásokkal, illetve a szövegkönyv átírásával, valamint az utolsó két felvétel esetében az eredeti zenei, dramaturgiai megoldások megváltoztatásával készültek. A fentebb ismertetett változat sem húzás nélküli: kihúzták többek között az első felvonás balettzenéjét és a második felvonásban a király bevonulási indulóját.

Jegyzetek, hivatkozások[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]