Szerkesztő:Firk/Szó

Szónak nevezzük a nyelvben a legrövidebb, még jelentéssel bíró egybeírt jel- (betű)sorozatot. Idegen szóval a szó neve: lexéma. A szavak egymástól való megkülönböztetése és/vagy csoportosítása a jelentésen kívül még sokféle szempont alapján történik. A jelentés és a szóalak összefügggéseit az Alak-jelentés viszonyok táblázata szócikk tárgyalja.

A magyar nyelvben a szavakhoz végződések (pl. ragok, képzők) társulnak, illetve a szavaknak vannak elő- és utótagjai. Ezek eltávolításával (lemmatizálás) kapjuk a szavak szótári alakját, amire azért van szükség, hogy „normális, egységes alakra” hozzuk az egy tőből különböző módon képzett vagy ragozott szavakat, amelyek ily módon esetleg a jelentésük szempontjából is összetartoznak. Az egy szó ragozással előállított alakjainak gyűjteményét paradigmának nevezzük.

A köznyelvi szavak nyelvészeti célú, rendszerező összegyűjtésével a lexikográfia foglalkozik, a szakszavak összegyűjtésével és meghatározásával a terminológia.

A szavak talán legnagyobb csoportját a nevek, a tulajdonnevek és közös főnevek alkotják, amelyek segítségével embereket, tárgyakat, stb. azonosítunk. Az azonosítást szolgáló nevek azonban nem mindig egy szóból állnak, illetve ugyanazt a dolgot az egyik nyelvben egy szóval, a másik nyelven akár több szóval is jelölhetjük. A nevek keletkezésével, képzésük szabályaival, stb. a névtudomány foglalkozik.

A szavak egyik nyelvtani, nyelvészeti csoportosítása a szófajok szerint történik. Igen tág értelemben véve ezek a szófajok azonos jelentés fajtával rendelkeznek. Pl. igének nevezzük a cselekvést, történést, stb. jelentő szavakat. Önmagában egy szó azonban nem hordozza a jelentést, annak lényeges feltétele a kontextus vagy környezet is. A magyar és angol szavak szófaji csoportosítása eltér, a magyar szófajok helyett izgalmasabb a magyar szavak szintagmakénti csoportosítása, azért, mert a szintagma megmutatja a szó mondaton belüli szabályos, mondatalkotásra alkalmas szókapcsolatait.

A magyar nyelvben problémát okoz, hogy összefüggő szöveg hallatán, láttán, nem mindig világos, hogy egy hallott szó tulajdonképpen egy szó-e vagy két szó, azaz egybeírjuk, vagy külön írjuk, hiszen attól függően más és más lesz a jelentése. Az egybeírásról a A magyar helyesírás szabályai ad eligazítást. Pl. orosz tanárnő, orosztanárnő, stb.

A szó "tudása"

Mit tudunk, ha tudunk, vagy ismerünk egy szót? Arra vagyunk képesek, hogy első hallásra megjegyezzük, utána felidézzük, helyesen leírjuk, helyesen kiejtsük, megfelelő helyzetben, nyelvtani szabályok szerinti jól használjuk, egy másik hasonló értelmű szóval helyettesítsük, ragozzuk, vagy más végződésekkel, toldalékokkal abból más jelentésű, szófajú, stb. szavakat képezzünk, hogy ismerjük rövidített, és más változatú alakjait, milyen szavakkal jár együtt, mi a szófaja, meghatározása, jelentése, milyen szavak állnak alatta és felette a szavakkal jelzett dolgok hierachiájában, stb.

Ám ezek a jellemzők nem mind nyelvészeti indíttatásúak, és nem is találhatók meg egyazon helyen. A különböző fajta szótárak en:dictionaries együtt, vagy külön a szavak fenti ismérveit, illetve a különböző kézikönyvek, lexikonok és enciklopédiák tartalmazzák a szavakhoz és/vagy a szavakkal jelölt dolgokhoz, fogalmakhoz, stb. tartozó ismereteket, szövegeket.

Amit egy magyar szóhoz kapcsolódóan, az adott szóval kapcsolatosan a teljesség igénye nélkül tudhatunk a forrás típusának vagy nevének is a megjelölésével:

• A szó írott alakját (helyesírását)

helyesírásellenőrző program helyesírási szótár pl:

• A szó hangalakját (kiejtést)

kiejtési szótár szókiejtő szótárprogram szövegfelolvasó program

• A szó jelentését

értelmező szótár kétnyelvű szótár

• A szó meghatározását

értelmező szótár

• A szó szinonimáit

szinoníma szótárak

• A szó alá- és fölé rendelt kapcsolatait

tezaurusz

• A szó faj és nem viszonyait

tezauruszok nomenklaturák, osztályozási rendszerek

• A szó szófaját

kétnyelvű szótár

• A szó vonzatait

kollokációs szótár

• A szó kifejezésekben való előfordulásait

iidioma szótár

• A szó képzett alakjait

ragozási táblázat

• A szóhoz tapadó képzeteket (konnotáció)

mindnekinek a saját fejében van

• A szó leggyakoribb kapcsolatait (asszociáció)

értelmező szótár tanulmányok, irodalmi művek

• A szó stiláris, használati jellemzőit, besorolását

értelmező szótár nyelvkönyvek, irodalmi művek, tanulmányok

• A szó szövegösszefüggéseit, stb.

értelmező szótár irodalmi tanulmányok

A szavak ilyen és hasonló tulajdonságai szerint készülő szógyüjtemények általában betűrendben rendezett, könyvalakú listák. A számítógép segítségével azonban újfajta kapcsolat is megteremthető egy adott szöveg kiválasztott szavához kötődően, anélkül, hogy a kiválasztott szó és a hozá valamiért tartozó szöveg fizikailag is egymást mellett lenne, és/vagy hogy ez a kapcsolat ne lenne dinamikusan változtatható, beleértve a kiválasztott szavak vagy a hozzájuk tartozó szöveg(részek)sorrendjét (rendezettségét is). A másik újdonság, hogy a kiválasztott szóhoz nemcsak írott szöveg, hanem hang és kép is társulhat, sőt az áttéréshez a szóról a kapcsolataira elég, ha az egeret mozgatjuk a képernyőn a könyvbéli lapozás helyett. A harmadik újdonság a szövefeldolgozásban van, abban a lehetőségben, hoyg a szövegek szavai megszámolhatóak, sorbarakhatóak, vizsgálható az előfordulásuk (gyakorisága), környezetük, stb.

A szó nem tudása

A szó nem tudása a mindennapi életben azt eredményezi, hogy a beszélő keresi a szavakat, nem megfelelő kifejezésekkel helyettesíti a hiányzókat, illetve eltéveszti a használatukat. A szótévesztés gyakori dolog, főleg a hasonló szóhangzás oká keverjük össze a szavakat. A pontos, szabatos szóhasználat az elemi iskola alsó tagozatban, ahol gyakorlatilag állandóan új szavakat és szóhasználatot tanulnak a gyerekek sokkal jellemzőbb, mint a kamaszkorban és az ifjúkorban, amikor igénytelen a fogalmazás, hiányos és szegényes a beszéd. Egyik oka, hogy szemben pl. az USA-val, nálunk csak az elemi iskolában tantárgy a fogalmazás (composition), és hogy bizonyos emberek kerülik a folyamatos beszédet, az összefüggő fogalmazást, rosszul vannak az egy oldalnál (egy oldal felolvasva három perc) hosszabb műfajú írásoktól, beszédtől, stb.

A szó nem tudása olyan emberek esetében, akik foglalkozászerűen sokat beszélnek vagy írnak hasonlóan gyakori, mivel az élet nem készít fel bennünket arra, hogy hosszabb ideig tudjunk magunkban fogalmazni, egy tárgyról beszélni. Ennek egyik következménye a baki, amelyek gyakoriságáról csak becsléseink lehetnek, mert számos nyilvános szöveg csak próbák után vagy több részben készülő felvételekről hangzik el, míg az írott szöveg szinte sohasem rögtönzött, annak kijavítására mindig adódik alkalom/jelentkező/hivatott. A fentiek a szó aktív nem tudásának a hiányáról szóltak.

A szó passzív nem tudása sokkal gyakoribb, arra a tényre utal, hogy a naponta olvasott, hallott szavak többségét nem ismerjük, és nem is akarjuk megismerni. Általában megelégszünk azzal, hogy "eszik-e vagy isszák", vagy hogy "mi fán terem" és az se zavar bennünket, ha el sem tudjuk ismételni, ki sem tudjuk mondani, vagy nem tudjuk felolvasni. Ilyenkor pl. a "kütyü", "kacat", "ketyere" szavakkal élünk, vagy az adott dolog fölérendelt fogalmával segítjük ki magunkat. Ez különösen a fordításnl van így, ahol a dolog lényege szerint rendszerese találkozunk olyan elnevezésekkel, amelyek magyar nyelvi megfelelője még nem született meg.

A szótanulás

Az anyanyelv részét alkotó szavak tanulása az iskolában és az intenzív olvasással történik, míg az új, jövevény szavak tanulását a divat és a szükség irányítja, maga a tevékenység parttalan. Az idegennyelv tanulás során "tervszerűen" megtanulandó szavak körét és számát különböző oktatási stílusok és módszerek segítik, legújabban az internet. Az idegennyelv tanulásban tehát minden szó "új", azt kell "bekötni" a régi, már meglévő, ismert szókincsünk megfelelő részéhez. Azonban nem mindegy, hogy ezen bevésés során a szót sikerül-e először az adott helyzethez, környezethez, alkalomhoz, vagy egyéb már létező idegennyelvi tudásunkhoz kötni, vagy csupán a szó magyar "jelentésével való összekapcsolással" próbálkozunk.

Ettől függően igyekezzünk a szavakat egyenként, egyszerre több oldalról is ismerős dologhoz kötve megtanulni, amiben segít, ha megtanulandó új szó olyan alakot, formát vagy jegyeket mutat, amelyek az emlékezést elősegítik. Ezt a problémát mindenki ismeri a telefonszámok megjegyzése kapcsán, tudjuk, hogy vannak könnyű száok és nehéz számok, illetve váltogathatjuk a számok tagolási módszerét a könnyebb megjegyzés érdekében.

A szótanulás másik esete a nevek megtanulását, megjegyzését öleli fel, ott is főleg a cégnevekét, amelyekből, mint tudjuk, vagy egy millió van a magyar nyelvben. A cégnevek névadói többnyire csak azzal számolnak, hogy remélt külföldi ügyfeleik számára tartalmazzon asszociációkat, helyesírási vagy kiejtési szabályoktól nem zavartatják magukat. Számtalan anekdota szól a rosszul megválasztott cégnév forgalmazási következményeiről, de itt talán a jó cégnév legfontosabb jellemzőinek van helye.

Eszerint a szó (a vállalkozás neve) legyen három szótag hosszú, legyen benne három külföldiek által is elolvasható és kiejthető magánhangzó, és ne legyen benne olyan mássalhangzó csoport, amelybe beletörik az ember nyelve. Nem fontos, hogy a névnek jelentése legyen, az emberek elfelejtik hogy azoknak az angol vagy "nemzetközi" ihletésű neveknek sincs jelentése, amelyek eddig forgalomba kerültek, és amelyek azután, hogy reklám és egyéb kiadások révén ismertté váltak, és annak ellenére, hogy dicstelen alkotások, valószínűleg a cég "haláláig" elkísérik őket.

Szókincs

A szókincs bővítését kívánatos dolgonak tartjuk, szegénységét elítéljük. Van, aki a szótárakat, egy nyelv valamilyen szempontból reprezentatív szókincsét, tanulási céllal forgatja, nemcsak egy ad hoc probléma megoldáshoz (a megfelelő szó vagy annak tulajdonásga megtalálásához). A szókincs tehát nemcsak a saját paszív és aktív részre tagolt szókincsünket jelenti, amelyek közül az utóbbi mérete három-nyolc ezer szó körül mozog, hanem a nyelvközösség tagjai által birtokolt egészet is, amely szótárak alakjában hozzáférhető.

A magyar nyelv szókincsének különböző gyűjteményei közül a szakszókincsek tárai, a szakszótárak látszanak a legelhanyagoltabbnak, annak ellenére, hogy a szótárkiadás az utóbbi időkben számos hiánypótló művel dicsekedhet. Feltehetően azért, mert nem lehet lépést tartani az egyes szakterületek naponta százával gyarapodó terminológiai robbanásával. Angol nyelven azonban rendszeresen készülnek olyan művek, amelyek törekednek az adott terület témáját jelentő dolgokat rendezett formában öszegyűjteni és közreadni. Ezeket nómenklatúráknak, osztályozási rendszereknek, magát a rendszerezést, mint ismeretkört, taxonómiának nevezzük. Ezek a gyűjtemények a szótárakkal, és a szóalapú gyűjteményekkel ellentétben olyan elemeket, szakszavakat tartalmaznak, amelyeknek sajátos logikájú egyedi azonosítója is van. Ez a konvenció teszi lehetővé, hogy ezek az anyagok többnyelvű szótárak kiinduló anyagai lehessenek, továbbá azt, hogy pl. a magyar anyanyelvű szakemberek meg tudják állapítani, hogy a magyar szaknyelv hol van lemaradva, és hogy az újdonságot milyen fogalmi, jelentésbeli összefüggések jellemzik csupán a számrendszer alapján.