Szerkesztő:Cassandro/Nemzetiségi szószólók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemzetiségi szószólói intézmény a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének egyik formája (a kedvezményes mandátumos képviselőség mellett). Az intézményt 2011-ben vezették be.

Előzmények[szerkesztés]

A rendszerváltás idején folyó alkotmányozás során a formailag módosított, tartalmilag új Alkotmány alapjogi részébe iktatták a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek[1] jogairól szóló szabályokat. Elsőnek mondta ki, hogy a kisebbségek államalkozó tényezők. Ennek kapcsán merült fel a parlamenti képviseletük biztosításának kérdése is. Mivel az 1990-es országgyűlési választásra nem készült el egy ezt biztosító törvény, így kifejezett nemzetiségi-kisebbségi képviselet nem alakult ki (bár voltak olyan képviselők, akik valamely elismert nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak vallották magukat[2]).

1991-ben az Alkotmánybírósághoz fordultak, amelyben mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérték a testülettől, mivel a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti (és akkor még önkormányzati) képviselete nem volt megoldott kérdés. Az Alkotmánybíróság 1992. június 10-én egyhangú határozattal állapította meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tényét és 1992. december 1-jei határidőt adott meg az Országgyűlésnek a helyzet megoldására. A jelzett határidőig, bár születtek javaslatok, nem sikerült megfelelő törvényt alkotni. A helyzet egészen 2011-ig állt fenn.

Választójogi szabályozás[szerkesztés]

A két évtizedes alkotmányos mulasztást 2011-ben oldották fel. Az Alaptörvény elismeri a Magyarországon élő nemzetiségek országgyűlési részvételének intézményes lehetőségét, de a 2. cikk (2) bekezdése csak a sarkalatos törvényre való utalást foglalja magába.[3] A részletszabályokat két törvény tartalmazza, amelyeket az Alaptörvény elfogadása és hatályba lépése után alkottak meg: a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól (Nek tv.), valamint a 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáről (Vjt). Az eljárási szabályokat a többi választáshoz hasonlóan a 2013. XXXVI. törvény a választási eljárásról (Ve.) tartalmazza.

Mind a tizenhárom elismert nemzetiség jogosult arra, hogy úgynevezett nemzetiségi listát állíthasson. A jelölő szervezet mindegyik esetben az adott nemzetiség országos önkormányzata. Egy lista akkor indulhat el a választáson, ha a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgárok legalább egy százaléka ajánlja. Emellett egy felső korlátot is beépítettek, miszerint legfeljebb ezerötszáz ajánlás szükséges a listaállításhoz. A Vjt. kizárja a közös nemzetiségi listák lehetőségét. Nemzetiségi listára az a választópolgár szavazhat, amelyek regisztráltak nemzetiségi választópolgárként és ezt kiterjesztették az országgyűlési választásra is. Ebben az esetben nem szavazhat úgynevezett pártlistára, csak a nemzetiségire (kivétel, ha adott nemzetiség nem tudott listát állítani). Mandátumszerzésre az a lista jogosult, amelyik eléri a kedvezményes mandátumhoz szükséges szavazatszámot, ami az összes országos listára leadott szavazat osztva kilencvenhárommal (az összes listán szerezhető mandátum száma), majd továbbosztása néggyel. Amennyiben egy nemzetiségi lista eléri a szükséges szavazatszámot, jogosult lesz a kedvezményes mandátumra. Egy nemzetiségi lista egy mandátumot kaphat. Ebben az esetben ennyivel csökken a pártoknak kiosztható listás mandátumok száma.

Amennyiben nem osztható ki mandátum nemzetiségi listára, úgy a listán első helyen szereplő jelölt nemzetiségi szószólóként fog részt venni az Országgyűlés munkájában. A nemzetiségi szószóló ciklus közbeni pótlása megegyezik a képviselőével, tehát a nemzetiségi listán induló jelöltek közül kell kiválasztani a megfelelő határidőn belül. Amennyiben ez nem történik meg, úgy a listán következő jelöltnek adják ki a megbízást. Amennyiben nincs kinek kiadni, a szószóli hely a ciklus végéig betöltetlen marad.

Szószólók jogállása[szerkesztés]

Kritikák[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az Alaptörvény elfogadását követően változott meg az elnevezés az egységes nemzetiségekre, így az a szócikkben az előtte alkalmazott kifejezést használja a szócikk.
  2. ↑ Például Horváth Aladár és Pelcsinszki Boleszláv az SZDSZ-frakcióból vagy Jakab Róbertné az MSZP-től.
  3. ↑ 2. cikk (2) „A Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza.”

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Cassandro/Nemzetiségi_szószólók&oldid=19630109”