Szerkesztő:Beroesz/cikk1946
| |||||||||||||
A Második Magyar Köztársaság első elnökválasztását a köztársaság megszületésének napján, 1946. február 1-én tartották. Az elnökválasztást a formai szabályok jelképes mellőzésével, lelkes hangulatban bonyolították le. Tildy Zoltán addigi miniszterelnököt az Országgyűlés ellenjelölt és formális ellenszavazat nélkül, közfelkiáltással választotta köztársasági elnökké.
A választás szabályai[szerkesztés]
Az első köztársasági elnökválasztást az 1946. évi I. törvénycikk 4 §(1)-(5) alapján bonyolították le. Ebben a törvénycikkben körvonalazódtak először a magyar köztársasági elnök megválasztásának máig ható keretei. A törvénycikk rögzítette, hogy a köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés választja. A választásra jelöltet állítani legalább 50 képviselő ajánló aláírásával lehetett, egy képviselő pedig csak egy jelöltet állíthatott. (Ez az akkori 409 fős Nemzetgyűlésben legfeljebb 8 jelölt indulását tette volna lehetővé.) A választás legfeljebb három egymást követő napra terjedhetett ki. A képviselők a voksaikat szavazólapon adják le, a választás legalább egy, legfeljebb három fordulós.
- Az első fordulóban a szavazatok kétharmada volt szükséges az elnökség megszerzéséhez.
- A második forduló előtt a jelölteket újra kellett ajánlani, illetve új ajánlás alapján akár új jelölt is bekapcsolódhatott a választásba. Ekkor szintén a szavazatok kétharmadát kellett megszerezni a győzelemhez. A második forduló után már nem kell újra ajánlani a jelöltet, illetve a jelölt a forduló után visszaléphet.
- A harmadik fordulóban már csak az a két jelölt vehet részt, akik a második fordulóban a két legtöbb szavazatot kapták. A több szavazatot szerző jelölt nyeri el a köztársasági elnöki tisztséget.
A törvény rögzített egy sajátos elnökválasztási lehetőséget: amennyiben a képviselők csak egy jelöltet állítanak, úgy a képviselők legalább kétharmadának jelenlétében az elnök közfelkiáltással is megválasztható.
Az elnökválasztó ülés[szerkesztés]
Az elnökválasztó ülést egyszerre jellemezte a ceremoniális kiszámítottság és a lelkesült spontán hangulat. Az ülés megszervezése során arra is ügyeltek, hogy a részt vevő képviselőket figyelmeztették: az ünnepi hangulat fokozásának érdekében sötét színű ruhában és pontosan érkezzenek.
A Nemzetgyűlés elnökválasztó ülését 1946. február 1-ére hívta össze Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés elnöke. Az eseményen megjelent valamennyi parlamenti képviselő, illetve a kormányfőtől eltekintve a kormány tagjai is. Az ülés a déli harangszó elhangzása idején kezdődött. Nagy Ferenc bejelentette, hogy több száz parlamenti képviselő aláírása gyűlt össze Tildy Zoltán megválasztása érdekében, más személyt a képviselők nem jelöltek. A bejelentést egyöntetű taps fogadta. Nagy megállapította, hogy más jelölt hiányában az elnökválasztás közfelkiáltással is lebonyolítható, mivel a képviselők kétharmada jelen van. Nagy mondanivalóját nem is tudta teljesen végigmondani, mivel hangját elnyomta a minden frakció irányából Tildyt éltető ováció, és a helyükről felálló képviselők percekig dübörgő tapsa. A hosszú ideig tartó tetszésnyilvánítás után Nagy megállapította, hogy a Nemzetgyűlés Tildy Zoltánt közfelkiáltással a Magyar Köztársaság elnökévé választotta.
Ezek után a képviselők formálisan egy hat tagú küldöttséget jelöltek ki, akik a megválasztott köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés termébe kísérik az elnöki eskü letétele céljából. A küldöttség elindulása után Nagy Ferenc bejelentette, hogy a Tildy-kormánytól átirat érkezett a Nemzetgyűléshez, amelyben Tildy Zoltán formálisan bejelentette kormánya lemondását. A Nemzetgyűlés a kormányfő lemondását tudomásul vette. Az ülést 12 óra 19 perckor berekesztették.
A ceremónia folytatására csak Tildy megérkezése után, 13 óra 20 perckor került sor. Az ülést vezető Nagy Ferenc bejelentette, hogy az államfői jogkört ideiglenesen gyakorló Nemzeti Tanács elfogadta Tildy lemondását, az ügyvezetői kormány vezetésével pedig ideiglenesen Tildy koalíciós helyettesét, Rákosi Mátyást bízták meg. Az ülésterembe érkező Tildyt percekig tartó ováció és taps fogadta. Tildyt a parlamenti patkó közepén felállított mikrofonhoz kísérték, ahol elmondta az eskü szövegét. Az eskü elmondásával Tildy Zoltán hivatalosan is az ország államfője lett. Az eskü után Nagy Ferenc rövid beszédben üdvözölte a köztársasági elnököt. Válaszbeszédében Tildy a magyar történelemre emlékezett és kifejezte abbéli reményét, hogy az új köztársaság megszületése véget vet egy hosszú és baljós periódusnak. Kifejezte meggyőződését, hogy a magyar parasztok, munkások és polgárok élni akarása képes felül emelkedni a történelem viharain és biztosítja majd az ország jövőjét. Tildy beszédét a képviselők állva hallgatták, majd a Himnusz eléneklése után az ülést berekesztették.
A megválasztott elnök és a Nemzetgyűlés képviselői ezek után az Országház Kossuth téri lépcsőjére vonultak, ahol az összegyűlt több ezres tömegnek bejelentették a Magyar Köztársaság megalakulását és Tildy Zoltán köztársasági elnökké választását. A köztársasági elnök megválasztását és a köztársasági államforma megszületését országszerte rövidített műszakokkal, rendezvényekkel, ingyenes mozielőadásokkal ünnepelték.