Szerkesztő:Alfa-ketosav/Püthia jóslatai
Püthia jóslatai (Püthia, latinosan Pythia: Apollón görög isten delphoi papnőinek neve), a Delphoiból eredő jóslatok összefoglaló neve.
A delphoi jóslatok másik jellemzője a kétértelműség, illetve az ellentétes értelmezés lehetősége.
A jósda jelentősége a kereszténység előretörésével párhuzamosan egyre csökkent. Az ókori feljegyzések szerint az utolsó jóslatkérő II. Julianus (Apostata) római császár volt, aki a következő választ kapta a düledező szentélyben az elhanyagolt papnőtől:
- Menj, követ, vidd hírül a császárnak:
- A remekmívű szék darabjaira hullott,
- S Phoebus már nem lakik itt.
- Kiszáradt a szent babérfa,
- Nem zenél többé a forrás,
- A vizek hangja elnémult örökre.
- Követ, mondd el a császárodnak:
- Az új Isten elsöpörte a régi isteneket.
Püthiától az év kilenc legmelegebb hónapjában havonta legfeljebb egyszer lehetett jóslatot kérni azok hetedik napján.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az ókori Hellász legnagyobb hatalmú nője, a delphoi Püthia. mult-kor.hu, 2019. január 4. [2021. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)