Szerkesztő:Alfa-ketosav/Mozgás (biológia)
 |
Ennek a felhasználói allapnak a tulajdonosa megengedi – vagy még kéri is –, hogy az allapba más szerkesztők konstruktív céllal belenyúljanak. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A mozgás egy élőlénynek a hely- vagy helyzetváltoztatása. Csoportosítható aszerint, hogy a helye vagy a helyzete változik meg az élőlénynek:
- helyváltoztató mozgás: ha egy élőlény helye változik meg,
- helyzetváltoztató mozgás: ha az élőlény helyzete változik meg.
Csoportosítható aszerint is, hogy a mozgás az élőlény vagy egy külső hatás által történik:
- aktív mozgás: ha az élőlény maga mozog a külső hatástól függetlenül,
- passzív mozgás: ha az élőlény a külső hatás által mozog.
Fejlődése[szerkesztés]
Az egysejtűek sejtfüggelékekkel (csilló, ostor) mozognak. Az alapi test kelti a mozgás ingerét, ami a 9 pár perifériás és a két központi csövön végighalad. A harangállatkák az első sejtizommal (összhúzékony fehérjékkel) rendelkező élőlények.
A csalánozók hámizomsejtekkel mozognak. A laposférgeknél jelenik meg a bőrizomtömlő, melyet a hámszövet és a simaizomszövet alkot; az ízeltlábúak kivételével minden gerinctelen simaizomszövettel mozog. A puhatestűeknél jön létre a kiegyénült izom, ami azt jelenti, hogy az izom mozgása nem vonja maga után az egész test mozgását, csak egy részéét. Az ízeltlábúaknál jelenik meg a vázizomszövet, mely esetükben a külső vázhoz belülről tapad. A gerincesek evolúciós újítása a belső váz, ami így a mechanikai behatásoktól védve van.