Szarka Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szarka Ernő
Született1935. május 12. (88 éves)
Jászapáti
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásavegyészmérnök, élelmiszeripari technológus szakmérnök, szabadalmi ügyvivő. tájfutó
Kitüntetéseia Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (1997)
SablonWikidataSegítség

Szarka Ernő (Jászapáti, 1935. május 12. –) magyar vegyészmérnök, élelmiszeripari technológus szakmérnök, szabadalmi ügyvivő, szakfordító, a Magyar Szabadalmi Hivatal korábbi elnöke. Szakmai tevékenységének elismeréseként 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült.

Életpálya[szerkesztés]

A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Jászapátiban született, édesanyja Gmelin Pálma, édesapja Szarka Ernő. 1953-ban érettségizett az Apáczai Csere János Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) szerzett vegyészmérnöki diplomát (1959.). Ezután a Duna Konzervgyárban kezdett dolgozni, majd 1960-tól az Országos Húsipari Kutató Intézetben helyezkedett el. A még széleskörűbb szakmai felkészültsége érdekében élelmiszeripari technológiai szakmérnöki diplomát is szerzett a BME-n (1966.), 1973-ban pedig doktori címét is megszerezte ugyanitt. Ezután egy évet ösztöndíjas vendégkutatóként az Egyesült Államokban töltött (University of Wisconsin, 1978-79.). 1981-től az Országos Találmányi Hivatalhoz (később Magyar Szabadalmi Hivatal) került, 1993-1998 között a Hivatal elnökeként helyettes államtitkári rangban. Biotechnológiai szakértőként aktívan tevékenykedett a Növényfajta Védelmi Nemzetközi Szervezetnél (UPOV, Genf), majd aktívan tevékenykedett a Szellemi Tulajdon Világszervezetnél (WIPO, Genf) a magyar delegáció vezetője (1993-1997.) lett; ezen belül a Locarnoi, majd a Hágai Egyezmény elnökhelyettese (1994-97.). Eközben szabadalmi ügyvivői képesítést szerzett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen (1990). Sportvezetői tevékenységéért 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát, egész életművéért pedig 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült. 1998-tól, nyugdíjba vonulását követően egyéni vállalkozóként dolgozott, mint szabadalmi ügyvivő, szakfordító. 1997-2007 között a Magyar Innovációs Szövetség Felügyelő Bizottságának elnöki tisztét töltötte be társadalmi munkában. Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával (2009.) ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. Angolul és oroszul beszél.

Sport, sportdiplomácia[szerkesztés]

Életében jelentős szerepet kapott a sport és a sportdiplomácia. Hatszoros válogatott tájfutó, emellett négy csapatbajnoki címet szerzett a MAFC színeiben. 1958-tól tájfutó versenybíró, számos magyar bajnokság és nemzetközi verseny rendezője, több tájfutó-térkép készítője. A sportdiplomáciában 1977-től vett részt. Először az IOF (Nemzetközi Tájfutó Szövetség) technikai bizottságának tagja, majd a magyarországi világbajnokság szervező bizottságának elnöke (Zalaegerszeg, 1983.). Nemzetközi főellenőrként vett részt az 1989-es Tájfutó Világbajnokságon (Skövde, Svédország). 1993-1997 között a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség ügyvezető elnökhelyettese (Monspart Saroltával 1996-97.), majd ugyanezen szövetség tiszteletbeli elnöke (1997-2007.). A sümegi Tájfutó Európa-bajnokságon zsűrielnökként működött közre (2002.).

Magánélet[szerkesztés]

Élettársi kapcsolatban él. Két gyermeke van: Zoltán (1968), Gergely (1972).

Szakirodalmi tevékenység[szerkesztés]

  • Tájfutás – Verseny- és játékszabályok (Skerletz Ivánnal és Hrenkó Pállal, 1980.)
  • Iparjogvédelmi Kézikönyv - főszerkesztő (1994.)

Munkahelyek[szerkesztés]

  • Duna Konzervgyár (1959-60.)
  • Országos Húsipari Kutatóintézet, tudományos főmunkatárs (1960-66.)
  • Gyógyszerkutató Intézet, osztályvezető-helyettes (1966-1881.)
  • Országos Találmányi Hivatal /később Magyar Szabadalmi Hivatal/ (1981-1998.) ezen belül a Biotechnológiai és Mezőgazdasági Osztály vezetője (1989-93.); a Hivatal elnöke, helyettes államtitkár (1993-98.)
  • Külföldi Szabadalmazást Támogató Iroda vezetője (1998-2004.)
  • szabadalmi ügyvivő (2004-)

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem, bronz fokozat (1983.)
  • Kitüntetés az IOF-től: dísz emléktű, bronz fokozat (1990.)
  • Gábor Dénes-díj (1996.)
  • Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt (1997.)
  • Pro Inventore-díj (1999.)
  • A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség kitüntetései: Silva-díj (1998.), Skerletz Iván-díj (2008.), Ripszám Henrik-díj (2015.)

Források[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap