Szalóczy Bertalan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szalóczy Bertalan
Élete
Született 1842. június 20.
Miskolc
Elhunyt 1895. november 2. (53 évesen)
Bőcs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Szalóczy Bertalan (Miskolc, 1842. június 20.Bőcs, 1895. november 2.) író, református pap.

Pályája[szerkesztés]

Szalóczy Dániel református lelkész és Szepsi Teréz fia. A teológiát Sárospatakon végezte, majd Mezőcsáton két évig rektor volt. Ezután visszatért Sárospatakra és papi vizsgát tett. Segédlelkész volt Dorogmán; utána segédlelkész, lelkész és 1888-tól egyházi tanácsbíró Geszten; 1893-ban Bőcsön lett lelkész, ott érte a halál 1895-ben.

„A Bükk költőpapja”-ként is ismerték. Verseit a Hölgyfutár közölte 1863–1864-ben. Az 1870-es években tűnt fel elbeszéléseivel. Leginkább a miskolci újságokban, a Fővárosi Lapokban és a Vasárnapi Ujságban jelentek meg munkái, gyakran Vereskövi álnéven. Keveset írt, de novelláinak korrajzi és néprajzi értéke van. A kisváros és a falu népét, a gazdákat és mesterembereket jelenítette meg elbeszélő munkáiban.

Munkái[szerkesztés]

  • Képek Miskolc, 1885. Elbeszélések. (Vereskövi álnéven).
  • Elbeszélések Budapest, 1891.
  • Örmény című színművét sikerrel játszották vidéken.

Források[szerkesztés]