Szűcs Sándor (etnográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szűcs Sándor
Született 1903. október 23.
Biharnagybajom
Elhunyt 1982. augusztus 2. (78 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Foglalkozása etnográfus,
író,
múzeumigazgató

Szűcs Sándor (Biharnagybajom, 1903. október 23.Debrecen, 1982. augusztus 2.) etnográfus, író, múzeumigazgató, a Sárrét tudósa.

Élete[szerkesztés]

Szűcs Sándor 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kisnemesi családban. Elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte, majd Debrecenben tanult a kereskedelmi középiskolában, később különbözetivel letette a gimnáziumi érettségit is, majd beiratkozott a debreceni tudományegyetemre, ahol elvégezte a földrajz-történelem szakot. Tanulmányait 1930-ban fejezte be.

1930-1935 között a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézetében Milleker Rezső professzor mellett volt gyakornok. Az 1930-as években megismerkedett Györffy Istvánnal is, kihez élete végéig szoros kapcsolat fűzte.

1946-1949 között ő szervezte meg a Sárréti Népfőiskolát, melynek igazgatója is lett Bihartordán, annak megszűnése után pedig a szülői háznál gazdálkodott.

1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója lett.

Nyugdíjas éveit szülőfalujában töltötte.

1982. augusztus 2-án Debrecenben érte a halál.

A "három föld" - Sárrét, Kunság, és a Hajdúság - krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője volt.

Gyűjtéseit pályakezdésekor tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre.

Első fontosabb tanulmánya 1933-ban a Debreceni Szemlében jelent meg "A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten" címen.

Később szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A régi Sárrét világa (Budapest, 1942)
  • Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Budapest, 1946)
  • Pusztai szabadok (Budapest, 1957)
  • Békési históriák (Gyula, 1959)
  • Szól a duda, verbuválnak (Budapest, 1962)
  • Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Budapest, 1969)
  • Régi magyar vízivilág (Budapest, 1977)
  • Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980)

Források és irodalom[szerkesztés]