Szőlőilonca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szőlőilonca
Sparganothis pilleriana.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Tagozat: Cossina
Altagozat: Cossina
Öregcsalád: Sodrómolyszerűek (Tortricoidea)
Család: Sodrómolyfélék
(Tortricidae)
Alcsalád: Tortricinae
Nem: Sparganothis
Faj: S. pilleriana
Tudományos név
Sparganothis pilleriana
Denis et Schiffermüller, 1775
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szőlőilonca témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőilonca témájú médiaállományokat és Szőlőilonca témájú kategóriát.

A szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) a valódi lepkék alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának egyik, hazánkban is honos faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Nyugat- és Közép-Európa jellegzetes, de Dél-Európában és Észak-Afrikában is megtalálható. Hazánkban főleg a Duna–Tisza közének déli részén időnként tömegesen fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím fényesen, aranyosan csillogó barna szárnyán sötétebb barna a minta. A nőstény rendszerint egyszerű agyagsárga vagy barna. Szárnyának fesztávolsága 17–22 mm. A rendkívül fürge hernyó teste zöld, a hasa sárga, a feje fényes fekete. Ha megzavarják, hirtelen a földre veti magát.

Életmódja[szerkesztés]

Évente egy nemzedéke kel ki; a fiatal hernyók telelnek át a szőlőtőke fölrepedezett kérge alatt, a karó repedéseiben és más rejtekhelyeken. Tavasszal a rügyek kipattanása után bújnak elő, de hűvös tavaszokon akár még májusban is diapauzában maradhatnak. A kis hernyók eleinte a fakadó rügyeket eszik, majd a zsenge levelek fonákjára térnek át. Ahogy növekednek, egyre több levelet szőnek fészkükhöz. Átrágják a levélnyelet, aminek hatására a levelek elfonnyadnak, elbarnulnak és leszáradnak: így keletkeznek a „levélgubancok” (hernyófészkek). Egy levélgubancban mindig csak egy hernyó lakik. Ha a gubanchoz másik hernyó közelít, akkor a bentlakó hernyó gyorsan odaütögeti a fejét a gubanc belsejéhez, ezzel jelezve, hogy a fészek „foglalt”. A hernyó június végén, fészkében bábozódik.

Júliusban rajzik, petéit lapos csomókban a levelekre rakja. A kis hernyócskák fonálon leereszkednek a szőlőtőke fás részeire, ahol a kéreg alá húzódva pihennek tavaszig anélkül, hogy bármit is ennének.

A szőlőilonca nagyon polifág faj, aminek Európában száznál több tápnövényét írták le, ezek közül Magyarországon (1993-ig) harminchetet igazoltak. Magyar nevét legfőbb gazdanövényéről kapta. Magyarországon régebben jelentős károkat okozott, napjainkra jelentősége visszaesett.

Források[szerkesztés]