Szürke szúnyogevő
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Conopophaga ardesiaca D’Orbigny & Lafresnaye, 1837 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szürke szúnyogevő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke szúnyogevő témájú kategóriát. |
A szürke szúnyogevő (Conopophaga ardesiaca) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szúnyogevőfélék (Conopophagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Alcide d’Orbigny francia természettudós és Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1837-ben.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Conopophaga ardesiaca ardesiaca Berlepsch & Stolzmann, 1906
- Conopophaga ardesiaca saturata d’Orbigny & Lafresnaye, 1837[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Az Andok keleti részén, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 14 centiméter.[5] Tollazata barna és szürke.
Életmódja[szerkesztés]
Ízeltlábúakkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
|
