Szántás
A szántás a földművelés, azon belül a talajjavítás egyik legfontosabb művelete, amelynek során a termőföld felszínét megmozgatják, előkészítik a vetésre. Legfontosabb eszköze az eke, amely meghatározza a szántás módját, a parcella alakját.
Története[szerkesztés]
Formái[szerkesztés]
A formái szerint kétféle lehet: össze-, illetve szétszántás.
Az összeszántás[szerkesztés]
Az összeszántást a parcella közepén, a középbarázda mellett kezdik. Az első barázda kiszántása után, mindjárt mellette haladnak vissza. Az eke mindig jobbra fordítja a földet, ezért a hant[1] mindig szemközt döl egymásnak, ormót[2] képez és a földdarab két végén keletkezik a barázda.
Szétszántás[szerkesztés]
A szétszántás az előzővel ellenkező művelet. A szántást a földdarab két oldalán kezdik és úgy haladnak befelé, hogy végül a parcella közepén mély barázda keletkezik. A két műveletet azonos földdarabon felváltva alkalmazzák, hogy a föld dombosodását elkerüljék, és sima, egyenletes maradjon.
A csapadékosabb, dombos tájakon (az Őrségben, az Alföld egyes területein bakhátra szántanak, azaz 2-5 méteres közökben többször összeszántanak. Az így keletkező domború felületről, a köztük lévő széles barázdákon könnyen lefolyik az eső, és a hólé. A meredekebb hegyoldalakon pl.: Erdélyben, a Felföldön teraszokat képeznek, hogy könnyebb legyen a szántás, a csapadék ne mossa le a vékony termőréteget és az igavonó jószágot is kíméljék.
A szántás minősége[szerkesztés]
Sekély és mélyszántást különböztetünk meg. Ez függ a talaj típusától és a talajba ültetett növény fajtájától.
Művelési mélység szerinti csoportosítás:
- sekély szántás (sekélyebb mint 20 cm)
- középmély szántás (21–26 cm)
- mélyszántás (27–32 cm)
- mélyítő szántás (33–45 cm)
- mély forgatás (rigolírozás) (mélyebb mint 46 cm)[3]
Rendszerint ősszel kerül sor a (leg)mélyebb szántásra. Különleges alkalmakkor (rét vagy legelő feltörésekor háromszor, négyszer is szántottak gyors egymás után. A tavaszi fordulóban általában egyszer vetés előtt szántottak.
A szántásnak régebben a paraszti munkában fontos és tekintélyes helye volt. Ehhez számos hiedelem és szokás kapcsolódott. Elsajátítása a felnőtté válást is jelezte.
Szántás és permakultúra[szerkesztés]
A permakultúra a szántást a talajt kiszárító, a talajfenntartó élőlények számára káros műveletként értelmezi, ezért helytelen eljárásként igyekszik minimalizálni.[4]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A hant jelentései: 1. Nagyobb földdarab 2. Gyeptégla3. 3. Sírhant 4. Az irodalomban: Kis füves földkupac
- ↑ itt: Szőlősorok között felhúzott földhányás
- ↑ Ki nem szánt, gazt arat – Eketestek konstrukciós és alkalmazástechnikai jellemzői, 2016. február 24. [2018. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
- ↑ Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás
Források[szerkesztés]
- Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. (Budapest, 1973.)
- Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. 175. o. ISBN 963-955-636-X
Külső hivatkozások[szerkesztés]
