Stiller Bertalan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stiller Bertalan
Született1837. június 23.
Miskolc
Elhunyt1922. január 3. (84 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSinger Ernesztina
(h. 1867–1920)
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • egyetemi oktató
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (39-88-49)
SablonWikidataSegítség

Stiller Bertalan (Miskolc, 1837. június 23.Budapest, 1922. január 3.)[3] magyar belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Stiller Dávid és Friedmann Rebeka fia. A pesti és a bécsi egyetemeken folytatta tanulmányait. 1863-ban orvosdoktorrá, majd 1864-ben sebészdoktorrá és szülészmesterré avatták. 1874-től a budapesti izraelita kórház főorvosaként, majd 1890-től igazgatójaként dolgozott. 1875-től magántanár a hasbetegségek kór- és gyógytanából. 1886-ban rendkívüli tanári, majd 1906-ban udvari tanácsosi kinevezést kapott. Elsők között mutatott rá a gyomor funkcionális betegségeire. Megállapította különböző betegségek összefüggéseit az általa leírt aszténiás alkattal, és így a konstitúciós patológia úttörőjének tekinthető, aki ugyanakkor a környezet alkatformáló hatását elismerte. Értekezései megjelentek hazai és külföldi szakfolyóiratokban is.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.[4]

Magánélete[szerkesztés]

Házastársa Singer Ernesztina (1844–1920)[5] volt, akivel 1867. augusztus 18-án Pesten kötött házasságot.[6]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
  • A lép betegségei (Budapest, 1895)
  • Az ideges gyomorbetegségek (1897)
  • A hashártya betegségei (1897)
  • Az enteroptosis és ideges dispepsia tana bordajel alapján (Különnyomat az Orvosi Hetilapból, Budapest, 1899)
  • Néhány szó a phenatiós jelenségről (Különnyomat az Orvosi Hetilapból, Budapest, 1900)
  • Az astheniás alkati betegségről (Budapest, 1907)
  • Glossen zur Radiologie des Magens (1910)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]