Stardust (űrszonda)
| Stardust | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség |  NASA |
| Gyártó | Lockheed Martin |
| Küldetés típusa | Anyagminta visszahozása |
| NSSDC ID | 1999-003A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Wild-2 |
| Indítás dátuma | 1999. február 7. |
| Indítás helye | USAF Cape Canaveral légibázis, 17. indítóállás |
| Hordozórakéta | Delta II |
| Megérkezés | 2004. január 2. |
| Minta Földet érése | 2006. január 15. |
| 9P/Tempel 1 üstökös megközelítése | 2011. február 14. |
| Küldetés vége | 2006. január 15. |
| Meghosszabbítás | 9P/Tempel 1 üstökös megközelítése |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 380 kg |
| Pálya | Nap körül |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stardust témájú médiaállományokat. | |
A Stardust az amerikai Discovery-program negyedik űrszondája. Mintát vett a Wild-2 üstökös kómájából, és 2006-ra visszahozta ezt a mintát a Földre.
Küldetés
[szerkesztés]A Stardust Delta II hordozórakétával indult Cape Canaveralból 1999. február 7-én. 2001. január 15-én 6000 kilométerre megközelítette a Földet. 2002 áprilisában pályájának aphéliumában 407 millió kilométerre (2,72 CsE) volt a Naptól. Ilyen távol még nem járt napelemeket használó űreszköz. Ebben a távolságban a gyenge napfény miatt a szonda napelemei sokkal kevesebb energiát állítottak elő. A Stardust addig 2 milliárd kilométert tett meg.
A Wild-2 üstököst 2004. január 2-án közelítette meg 236 kilométerre, az aerogél felületek segítségével mintát vett a kómából és fényképeket készített. A közelképeken egy 1 km-es kráter látszik, amelyet Left Foot-nak neveztek el. A képek szerint hét nagyobb gázkitörés indul az üstökös magjából, amelyeknek az anyaga hozza létre a légkört.
A Stardust leszálló kapszulája a Wild-2 üstökös környezetében vett pormintával 2006. január 15-én sikeresen visszaérkezett a Földre. A földet érésre Utah államban, az előre kijelölt hely közelében került sor. A leszállásra használt ejtőernyő hasonló volt a Genesis űrszondáéhoz, de ez rendben kinyílt, nem történt Genesiséhez hasonló szerencsétlen becsapódás..
A leszálló kapszula 4 órával a légkörbe lépés előtt önállósodott. Maga az „anyaszonda” bekapcsolta manőverező hajtóműveit, hogy elkerülje a Földdel való találkozást. A továbbiakban is folytatja Nap körüli keringését. Mivel kamerái és egyéb fedélzeti műszerei működőképesek, a szonda esetleg még használható lehet az elkövetkezendő években, ha találnak számára megfelelő feladatot.
A kapszula a légkörbe több mint 46 ezer km/h sebességgel lépett be, 10:57-kor. (Érdekesség, hogy ez egyúttal rekord is: az ember építette leszálló űreszközök közül eddig az Apollo–10 űrhajó visszatérő kabinja tartotta a csúcsot.). A Stardust-kapszula gyorsan, alig 15 perc alatt ért a felszínre. Ejtőernyője 32 km magasságban nyílt ki.[1]
2007-től kezdődött a NEXT (New Exploration of Tempel 1) nevű kiterjesztett program, amely a kapcsolódik a Deep Impact űrszonda eredeti programjához. 2011. február 15-én a Stardust 181 km-re közelítette meg a Tempel–1 üstököst, amelybe néhány évvel korábban csapódott be a Deep Impact szondája. A becsapódási helyet is megfigyelték, de a kráterbe visszakerülő anyag miatt nehezen észrevehető volt. A Tempel-1 vizsgálata után már kevés hajtóanyaga maradt a Stardustnak, ezért 2011. március 24-én egy technológiai kísérlet keretében a maradék hajtóanyagot is elégették, majd kikapcsolták a kommunikációs rendszert.
Jegyzetek
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]Magyar oldalak
[szerkesztés]- Üstökösport hoz a "Csillagpor" Archiválva 2005. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
