Spirál (szobor)
A Spirál című szobrot Bocz Gyula faragta 1971–1973 között a nagyharsányi szobrásztelepen a Szársomlyó elhagyott keleti kőbányájában a helyszíni szürke mészkőből. A szobor Bocz Gyula egyik fő műve.[1]
Története[szerkesztés]
1971 őszén Bocz megnyerte a III. Országos Kisplasztikai Biennálé első díját Virág III. című bronzszobrával, ami jelentős áttörést hozott: nemcsak az ő elismerése volt, hanem az autodidakta, nonfiguratív művészeté is. A III. Kisplasztikai Biennálé díjátadását követő baráti ünnepségen „találta ki” Bocz a felemelkedést szimbolizáló, forgószélhez hasonlító Spirál című művének gondolatát, s ez háttérbe szorította az 1969-től faragott Életet. A szobrot Bocz tisztán kézi erővel faragta ki, a szobrásztelepen akkor még nem elérhető modern elektromos gépek, szerszámok nélkül. A villányi szoborpark kiugró pontján, egy kiszögellő sziklafalon, szakadék fölött állították fel.
A spirál különleges, a négy földi elem világában egyaránt fellelhető alakzat. Nem tartozik az alapvető térbeli formák közé, ugyanakkor gyakori az emberalkotta tárgyak világában éppúgy, mint a természetben. A világegyetemben számos megjelenése ismert a Földön kívül is. Megfigyelhető az emberi test, e sajátos mikrokozmosz belső működésében. E forma optimálisnak tűnik fel; a természetben védelmez a külső hatásokkal szemben.
Az emberiség történetében gyakran ábrázolták síkban is a motívumot, így például Newgrange (Sí an Bhrú) prehisztorikus síremlékén (i. e. 4. évezred). „Kilapítva” alkalmas a síknak egybevágó alakzatokkal történő lefedésére (Fermat spirálja). A minta függőleges „felemelése”-kor térbeli testté formálható, és leírható egy hengerpalástra helyezett térgörbeként.
A természetet fáradhatatlanul megfigyelő Bocz átgondolt választása volt e forma szoborrá alakítása. A szobor készülési folyamatáról viszonylag részletes fotódokumentáció készült. Az elsődlegesen megformált, kinagyolt kő egy szabálytalan henger volt, melyet a henger középtömegű formájából kiindulva alakított Bocz spirállá. A kész szobrot egy lekerekített végű, lapított gömbszelet alakú (ellipszis „oldalú”) fekvő talapzatra állította, mely megsokszorozza a tömeghatást. A „mozgó” forma, a kész szobor a különféle fényviszonyok között képes „életre kelni”. Ezt a sajátos hatást tanúsítják az eltérő megvilágításban készült fényképek, a műről készült grafikák és a szoborral hosszabb időt töltő befogadók élményei. A szobor azonban korántsem olyan szabályos, mint első pillantásra tűnhet. Körbejárva feltárul „asszimmetrikus, mozgó, nem ismétlődő” volta.[2] Bocz valószínűleg nem hallott a nukleinsavról, noha egy lehetséges értelmezés szerint a Spirál tulajdonképpen annak szerkezetét mintázza.[3]
Recepciója[szerkesztés]
A mű hamarosan országosan ismertté vált, számos újság közölte fényképét,[4] az Élettel együtt ezt a szobrot emlegették talán a legtöbbet.[5] A Spirál ihletet adott különböző művészeti ágak alkotóinak: a baranyai nevezetességeket Martyn Ferenc rajzaival és Weöres Sándor verseivel bemutató albumban Martyn e szobrot ábrázoló grafikája mellett „A kőszobor a messzeségbe széttekint s a messzeség reá tekint.” szöveg olvasható.[6]
A Műcsarnok 2017-es Egy/kor című kiállítására a múzeum mellé szállították a nagyharsányi szoborparkból a Spirált, ami a tárlat szimbólumává vált.[7] Visszakerülve a Nagyharsányi Szoborparkba 2020. március végén kettétört, Szemerey-Kiss Balázs restaurálta 2020 nyarán.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tüskés Anna: Bocz Gyula [Monográfia], Pécs, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, 2023, 6, 36-37.
- ↑ Czakó Gábor, Bocz, Mozgó Világ 7, 2. sz. (1981. febr.): 55 (47–55).
- ↑ Tolnai Kata, Kőbe öntött élő anyag: Professzori tea júniusban, Semmelweis Egyetem 11, 7. szám (2010. szeptember 20.): 21.
- ↑ s. n., Nemzetközi Szoborpark, Képes Újság 14, 50. sz. (1973. december 15.): 14. Fotó: Bocz Gyula a Spirállal; s. n., Nyári tábor szobrászoknak, Tükör 11, 27. sz. (1974. július 2.): 7. Fotó: „Egy régi szobrászvendég, Bocz Gyula, akinek már több műve díszíti a szabadtéri műtermet.”; Bocz Gyula: Spirál, Jelenkor 20, 3. sz. (1977. március): hátsó külső borító. Fotó: Nádor Katalin.
- ↑ s. n., Hegyből szobor, Hétfői Hírek 17, 51. sz. (1973. december 17.): 6. Fotó is. Akácz László laikus impressziója szerint a szobor felfelé ívelő alakja, felületének élénk csillogása szélben kígyózó lángnyelvre emlékeztet. Akácz László, Megújul a villányi szoborműhely, Hajdú-Bihari Napló 32, 193. sz. (1975. augusztus 17): 12. Megjelent itt is: Napló (Veszprém) 31, 221. sz. (1975. szeptember 20.): 7; Zalai Hírlap 32, 151. sz. (1976. június 27.): 8. Rózsa Gyula értékelése szerint Bocz „monumentális mészkőrugója formájával és méretével nagyon szabályos, nagyon csinált, itt, a szabálytalan és jobbára termett környezetben, kihívó emlékműve a megtervezett és természetalakító emberi gesztusoknak. Vigyázat, nem történelmi emlékmű, még csak nem is egy emberre érvényes, az sem biztos, hogy figyelmet érdemelne és érzelmet pendítene városban, házak között. De itt olyasféle emlékőrző, mint a megfejthetetlen funkciójú bronzkori és kőkori építmények, a menhirek és cromlechek ősi tájakon.” Rózsa Gyula, Szabadtéri műkritika a villányi és a nagyatádi szobrásztelepen, szezon végén, Népszabadság 35, 207. sz. (1977. szeptember 3.): 7.
- ↑ Baranyai képek: Martyn Ferenc rajzai Weöres Sándor verseivel, bev. Tüskés Tibor, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1979, 30.
- ↑ Sághy Ildikó, Egy/kor: Különutak és kivonulás a konszolidáció idején, Lyukasóra 2018/1. sz. 36–41.