„Siráz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
25. sor: | 25. sor: | ||
A város nevét az augusztus végén, szeptember elején megtartott fesztiváljai teszik ismertté. |
A város nevét az augusztus végén, szeptember elején megtartott fesztiváljai teszik ismertté. |
||
A sok kerttel és gyümölcsfával rendelkező Sirázt az irániak a költészet, a bor, a rózsák |
A sok kerttel és gyümölcsfával rendelkező Sirázt az irániak a költészet, a bor, a rózsák és a szerelem városának tartják. Mérsékelt klímájú település, több mint ezer éve regionális kereskedelmi központ. |
||
[[Fájl:Nasr ol Molk Mosque.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Siráz, Nas ol Molk mecset]] |
[[Fájl:Nasr ol Molk Mosque.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Siráz, Nas ol Molk mecset]] |
||
A lap 2011. június 2., 04:18-kori változata
é. sz. 29° 37′, k. h. 52° 32′ Siráz (arab írással شیراز, Šīrāz) város Irán délnyugati részében, Teherántól 942 km-re. Fársz tartomány székhelye, 2006-os becslés szerint 1,279 millió lakosával az ország hatodik legnépesebb városa.
Története
Ősi település, amely a Szászánidák alatt, az arab betörés idejéig csak karavánok pihenőhelyeként volt ismert, későbbi története során azonban többször volt főváros. 1750 és 1781 között, a Zand-dinasztia idején a Perzsa Birodalom fővárosa volt, 1781-től 1794-ig Dél-Irán fővárosa, majd rövid ideig a Szafavida-dinasztia idején is.
A 7. századtól azonban folyamatosan városiasodott., majd a 10. században fallal vették körül. A város már ebben az időben híres volt egyeteméről, mely a bagdadinál is nagyobb volt. Már ekkor 360 terme volt, melyet a 11. században orvosi karral és kórházzal is bővítettek.
A város már Abbasz sah idején rangos hely volt, de igazából csak a 18. században, a Zend-dinasztia alatt lett jelentős hely. 1750-ben Karim kán a fővárosává. A mongolok a várost ugyan nem háborgatták, de a 17. és a 18. században már több katasztrófa: földrengés, járványok, afgán portyázók és belharcok pusztították.
A város nevét az augusztus végén, szeptember elején megtartott fesztiváljai teszik ismertté. A sok kerttel és gyümölcsfával rendelkező Sirázt az irániak a költészet, a bor, a rózsák és a szerelem városának tartják. Mérsékelt klímájú település, több mint ezer éve regionális kereskedelmi központ.
Szőlő- és borkultúrája a régészeti bizonyítékok szerint legalább 1800 éves. [1]
Siráz városából indult hódító útjára az 1840-es évektől a bahá’í vallás.
Földrajza
Siráz a Zagrosz-hegység nyúlványaira épült, 1500 méteres magasságban. A szomszédos tartományokhoz képest éghajlata mérsékeltebb, meleg vagy forró nyarakkal és enyhe vagy hűvös telekkel. A város gazdasága részben a tartomány mezőgazdasági termékeire épül (szőlő, citrus gyümölcsök, gyapot és rizs). Irán elektronikai iparának egyik fő központja és helyet ad egy olajfinomítónak is. Híres szőnyegeiről és virágjairól. A városról kapta nevét a siráz szőlőfajta. Rendkívül híres a shirazi bor is
Közlekedése
A város Iszfahán felől autópályán érhető el, Buser és a Perzsa-öböl felé normál közúti összeköttetései vannak. Épül a Sirázt Iszfahánnal összekötő vasútvonal, illetve a város metróhálózata. A Siráz nemzetközi repülőtér (Shiraz International Airport) Irán déli vidéki részének legnagyobb repülőtere, közvetlen járatokkal Dubajba, Bahreinbe és Katarba.
Sportja
Siráznak két labdarúgó klubja van, amelyek Irán első ligájában szerepelnek: a Bargh Siráz és a Fadzsre Szepaszi.
Nevezetességek
- Korán kapu
- Háfiz mauzóleum
- Szádi mauzóleum
- Pársz múzeum
- Vakil mecset
- Kán medresze
- Citadella
- Mir-Mohammed mauzóleum
- Sirag Sah mauzóleum
- Masdzsid-i Dzsomé
- Szajjed-Ala-ud-Din-Husszein síremléke
- Új mecset
- Anglikán templom
Források
- Szentirmai József: Irán ˙Panoráma 1979) ISBN 963 243 133 2