„3C 273” változatai közötti eltérés

Koordináták: Sky map 12h 29m 06.7s, +02° 03′ 09″
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Galaxisok kategória hozzáadva (a HotCattel)
kat jav
115. sor: 115. sor:


{{Sky|12|29|06.7|+|02|03|09|2440000000}}
{{Sky|12|29|06.7|+|02|03|09|2440000000}}
[[Kategória:Galaxisok]]


[[en:3C 273]]
[[en:3C 273]]
130. sor: 131. sor:
[[uk:3C 273]]
[[uk:3C 273]]
[[zh:3C 273]]
[[zh:3C 273]]
[[Kategória:Galaxisok]]

A lap 2011. május 7., 08:43-kori változata

3C 273
[[Fájl:Fájl:3C273 Chandra.jpg|250px]]
Megfigyelési adatok
EpochaJ2000
CsillagképVirgo
Rektaszcenzió12h 29m 06.7s[1]
Deklináció+02° 03′ 09″[1]
Vöröseltolódás0.158339 ± 0.000067 [1]
Távolság2,443 Gly (749 Mpc)[2][3] ,
657 800 000 pc
TípusBlazár; Sy1[1]
Látszólagos magnitúdó (V)12.9[1]
MegjegyzésekLátható fényben fényes kvazár, első kvazár amiről spektrum készült.

EZ AZ OLDAL RÉSZBEN AZ ANGOL WPBŐL VAN ÁTVÉVE. SAJNOS NÉHÁNY DOLGOT NEM TUDOK KIJAVÍTANI. HA TUDSZ EBBEN SEGÍTENI, KÉRLEK SEGÍTS.

A 3C 273 az első azonosított kvazár, amely a Szűz csillagképben található.

A 3C 273 látható fényben a legfényesebb kvazár (m ~12.9), és egyben az egyik legközelebbi is (vöröseltolódása z = 0.158).[4] [3] Az egyik legnagyobb abszolút fényességű kvazár, absolute magnitude = −26.7, tehát ha csak ~10 parsecre lenne, akkor közel olyan fényesen tündökölne mint a Nap. A tömegére vonatkozó mérési adat 886 ± 187 millió nap tömeg.[5]

A kvazárból kilökött nyaláb (jet)

A kvazárból kilövellő anyagcsóva kb. 200 000 fényév hosszú, látszó mérete 23". [3] 1995-ben a Hubble Space Telescope felvételével sikerült a jet struktúráját tanulmányozni.[3]

Története

Az elnevezés az 1959-ben kiadott harmadik Cambridge-i Rádió katalógus (3C) alapján történt. Nevezetesen ez az objektum volt a 273. a katalógusban. Az objektum pontos pozícióját Cyril Hazard határozta meg a Parkes Radio Telescope-pal egy Hold fedés alkalmával.[6] Így kiderült, hogy a rádió forrás egybe esett egy "csillaggal". A spektrum alapján 1963ban, Maarten Schmidt és Bev Oke publikált két cikket a Natureben arról, hogy a 3C 273 vöröseltolódása (az akkoriban hihetetlenül nagy) 0.158, és így az objektum a Világegyetem (akkor) egyik legtávolabbi forrása több mint 2 milliárd fényév távolságban.

A 3C 273 a Hubble Űrtávcső felvételén. NASA/ESA.

A 3C 273 felfedezése előtt már több rádió forrásnak sikerült azonosítani optikai párját. Az első ilyen 3C 48 volt. Másrészt több galaxist változó csillagnak hittek, például a BL Lac, a W Com és az AU CVn. De mindezekről nem tudták pontosan mik is, mert a spektrumuk különbözött az ismert csillag spektrumoktól. A 3C 273 volt az első amelyet úgy azonosítottak, mint egy nagyon távoli objektumot, és az első volt azok közül akiket ma kvazárnak nevezünk. Az elnevezés alapja az angol quasi-stellar radio source (csillagszerű rádióforrások) kifejezés (quasar).




Megjegyzések

  • A német Ayreon banda 3C 273 -hoz írta a kvazárhoz c. dalát . A dal a 'Universal Migrator Part 2: Flight of the Migrator' albumon található.
  • A 3C 273 a Világegyetem Legtávolabbi objektuma amit még viszonylag egyszerű amatőr távcsövekkel meg tudunk figyelni. Távolsága több mint 2 milliárd fényév.

Források

  1. a b c d e NASA/IPAC Extragalactic Database. Results for 3C 273. (Hozzáférés: 2006. október 26.)
  2. 3C 273. XJET: X-Ray Emission from Extragalactic Radio Jets, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  3. a b c d Uchiyama, Yasunobu; Urry, C. Megan; Cheung, C. C.; Jester, Sebastian; Van Duyne, Jeffrey; Coppi, Paolo; Sambruna, Rita M.; Takahashi, Tadayuki; Tavecchio, Fabrizio; Maraschi, Laura (2006). „Shedding New Light on the 3C 273 Jet with the Spitzer Space Telescope”. The Astrophysical Journal 648 (2), 910–921. o. DOI:10.1086/505964.  
  4. Schmidt, M. (1963). „3C 273: a star-like object with large red-shift.”. Nature 197 (4872), 1040–1040. o. DOI:10.1038/1971040a0.  
  5. Peterson, B. M.; Ferrarese, L.; Gilbert, K. M.; Kaspi, S.; Malkan, M. A.; Maoz,D. ; Merritt, D.; Netzer, H.; Onken, C. A.; Pogge, R. W.; Vestergaard, M.; Wandel, A. (2004). „Central Masses of AGNs. II.”. The Astrophysical Journal 613 (2), 682–699. o. DOI:10.1086/423269.  
  6. Hazard, C.; Mackey, M. B.; Shimmins, A. J. (1963). „Investigation of the Radio Source 3C273 by the method of Lunar Occultations”. Nature 197 (4872), 1037. o. DOI:10.1038/1971037a0.  

Külső linkek