„Banach–Tarski-paradoxon” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
typotypo |
a r2.6.3) (Bot: következő hozzáadása: simple:Banach–Tarski paradox |
||
120. sor: | 120. sor: | ||
[[pt:Paradoxo de Banach–Tarski]] |
[[pt:Paradoxo de Banach–Tarski]] |
||
[[ru:Парадокс Банаха — Тарского]] |
[[ru:Парадокс Банаха — Тарского]] |
||
[[simple:Banach–Tarski paradox]] |
|||
[[uk:Парадокс Банаха-Тарського]] |
[[uk:Парадокс Банаха-Тарського]] |
||
[[vi:Định lý Banach-Tarski]] |
[[vi:Định lý Banach-Tarski]] |
A lap 2011. március 9., 10:45-kori változata
A (Hausdorff–)Banach–Tarski-paradoxon egy bizonyított matematikai tétel, mely szerint egy 3 dimenziós, tömör gömböt a kiválasztási axióma felhasználásával fel lehet vágni véges sok olyan (nem mérhető) darabra, amelyekből két, az eredeti gömbbel megegyező méretű tömör gömböt lehet összeálltani.
A paradoxont Stefan Banach és Alfred Tarski bizonyította be 1924-ben. Banach és Tarski ezt a bizonyítást annak szemléltetésére szánta, hogy a kiválasztási axióma helytelen. Ma azonban a matematikusok a bizonyítást helyesnek fogadják el, és nem az axiómát vetik el, hanem az eredményt elfogadják és érvényes tételként jegyzik. Így ez a bizonyítás csupán egy antiintuitív eredményt ad, és az intuíciónk tévedhetőségét illusztrálja.
A paradoxon feloldásához azt kell figyelembe vennünk, hogy ami paradoxnak tűnik, az az, hogy a két gömb térfogata kétszer akkora, mint az egy gömb térfogata, az átdarabolás pedig „normális” esetben térfogattartó. Azonban a tételben szereplő átdarabolás nem mérhető darabokat ad, ez az oka annak, hogy a térfogat a művelet során nem marad meg. Fizikai értelemben nem volna lehetséges ez az átdarabolás, hiszen a valóságban csak mérhető darabokat tudunk létrehozni. (Az anyag kvantumos szerkezete egyébként is lehetetlenné tenné az átdarabolást.) Így tehát senki nem tud meggazdagodni egy aranygömb két aranygömbbé való átdarabolásával a tétel segítségével.
Szabatos leírás
A háromdimenziós euklideszi tér A és B részhalmazát átdarabolhatónak nevezzük, ha felbonthatók diszjunkt részhalmazok egyesítésére: és olymódon, hogy minden i-re, egybevágó -vel. Ilymódon a paradoxon a következőképpen fogalmazható meg:
- Az egységgömb átdarabolható két egységgömbbé.
Öt résszel meg lehet ezt tenni, kevesebbel nem. A paradoxonnak van egy erősebb változata:
- A 3-dimenziós euklideszi tér bármely két belső ponttal rendelkező, korlátos részhalmaza egymásba átdarabolható.
A bizonyítás vázlata
A bizonyítás négy lépésből áll:
- A két elemmel generált szabad csoport paradox felbontása.
- A háromdimenziós tér két olyan, origó körüli forgatásának megadása, amelyek a két elemmel generált szabad csoporttal izomorf csoportot generálnak.
- Az egységgömb felszínének paradox felbontása (a kiválasztási axióma segítségével).
- Befejezés: a felszín felbontásának kiterjesztése a tömör gömb paradox felbontásává.
A bizonyítás lépései részletesen:
1. lépés Az a és b által generált szabad csoport álljon az összes véges sztringből (karakterláncból), ami az a, a-1, b és b-1 karakterekből áll, úgy hogy a nincs a-1, és b nincs b-1 mellett. Két ilyen karakterláncot úgy lehet összefűzni, hogy egymás mögé írjuk őket, majd a "tiltott" karaktereket kitöröljük (az egységelemmel helyettesítjük). Pl.:abab-1a-1 összefűzve a abab-1a-val abab-1a-1abab-1a-t eredményezi, amiből b-1a-1ab törlése után abaab-1a marad. A karakterláncok ezen halmaza az összefűzés műveletével csoport az üres karakter egységelemmel. Ezt a csoportot -nek nevezzük.
-t a következőképpen bontjuk "paradox módon" diszjunkt halmazokra: S(a) legyen az a-val kezdődő sztringek halmaza, és hasonló módon definiáljuk S(a-1), S(b) és S(b-1)-et is. Tehát:
Hasonlóan igaz:
- , és
- .
A a S(a-1) jelentése, hogy minden S(a-1)-beli sztringet balról összefűzünk a-val. Ez a bizonyítás egyik kulcsmomentuma. Most tekintsük a következőt: -t négy részhalmara osztjuk - S(a), S(a-1), S(b) és S(b-1) - (az ezekben nincs benne, de ezzel ne foglakozzunk, mert a továbbiakban nem lesz jelentősége), aztán "eltoljuk" S(a-1)-t és S(b-1)-t rendre a-val és b-vel való szorzással, majd képezzük az egyenlőségek szerinti uniókat, azaz elértük hogy a -t létrehozzuk a 4 részhalmazból kétféleképpen, csupán 2-2 uniójával. Pont ez az amit a gömbökkel akarunk csinálni.
2. lépés A 3 dimenzióban a -höz hasonlóan viselkedő (vele izomorf) csoporthoz tekintsük a 3 dimenziós térben 2 egymásra merőleges tengelyt (legyen az x és z tengely) és az ezek körüli - π irracionális többszörösével (pl arccos(1/3)) való - elforgatásokat, A-t és B-t. (A 2 dimenziós tér túl "szűk" ehhez, mert ott csak egy tengelyt tudunk választani, így csoportunk kommutatív lenne.)Könnyen belátható, hogy A és B pont úgy vislekedik, mint a és b, így az A és B által generált csoport izomorf -vel. Az A és B forgatások által generált csoportot nevezzük H-nak. Természetesen így már H paradox felbontása is megvan.
3. lépés Az S2 egységgömbfelületet a következőképpen bontjuk fel H segítségével: Az egységgömb felületének két pontja akkor, és csak akkor tartozik ugyanazon részhez, ha Hnak pontosan egy olyan forgatása van, ami az elsőt a másodikba viszi. Most a kiválasztási axiómát alkalmazva ki tudunk minden részből választani pontosan egy pontot, ezen pontok halmaza legyen M. így minden S2 beli pont pontosan egy féle képpen tudunk elérni H egy-egy forgatását alkalmazva M elemeire, és ezért H paradox felbontása "továbbadódott" S2-nek.
4. lépés Végül, kössük össze S2 felületi pontjait az origóval, így S2, azaz az egységgömb felülete helyett az egységgömb mínusz az origó paradox felbontását kapjuk meg. (Azt hogy a teljes egységgömböt hogyan lehet felbontani, itt nem részletezzük.)
NB.:Ez a vázlat átugrik néhány részlet fölött.
Külső hivatkozások
- Beke Tibor: Hogyan csináljunk aranyat, avagy a Banach-Tarski paradoxonról, Középiskolai Matematikai Lapok, 1989/11
- Laczkovich Miklós: Sejtés és bizonyítás, Typotex, 1998, ISBN 9637546898
- Stan Wagon: The Banach-Tarski Paradox, Encyclopedia of Mathematics and its Applications, 24, 1985.
- Leonard M. Wapner: The pea and the sun, A K Peters, 2005. ISBN 1-56881-213-2