„Vidos József” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2010. október 3., 15:41-kori változata

Vidos József (Kemenesmihályfa, 1805. április 18. – Kemenesmihályfa, 1849. augusztus 3.) az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Életrajz

Korai évek

A 13. században V. Istvántól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól Vas megye főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt Széchenyi Istvánnal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.

A nemzetőr

Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. Jellasics szeptemberi támadásáig csapataival a drávai magyar hadseregben szolgált. Jellasics támadása után Batthyány Lajos terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul Horvátországba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével október 3-án felszabadította a horvát megszállás alól Nagykanizsát, elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a Kuzman Todorović tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. Az 1848-as év folyamán a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek választották, ezt a magas tisztséget haláláig töltötte be. 1849 januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében.

Halála

Miután a császári csapatok megszállták a megyét, bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán kolerában megbetegedett és rövidesen meghalt. Edvi Illés Pál evangélikus lelkész temette el.

Felhasznált források

Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
Kemenesaljai Életrajzi Lexikon

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Életrajz==
 ===Korai évek===
-A [[13. század]]ban [[V. István magyar király|V. István]]tól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a [[Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)|soproni evangélikus líceum]]ban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól [[Vas megye]] főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt [[Széchenyi István]]nal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.
+A [[13. század]]ban [[V. István magyar király|V. István]]tól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a [[Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium|soproni evangélikus líceumban]] folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól [[Vas megye]] főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt [[Széchenyi István]]nal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.
 ===A nemzetőr===