„Argentometria” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
új cikk enwiki alapján |
a hiv, fogalmazás, elírás |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Az '''argentometria''' [[analitikai kémia]]i vizsgálati módszer, ezüst(I)-ionokkal végzett [[titrálás]]. Jellemzően |
Az '''argentometria''' [[analitikai kémia]]i vizsgálati módszer, ezüst(I)-ionokkal végzett [[titrálás]]. Jellemzően [[klorid]]ion mennyiségének meghatározására használják. A mintaoldatot ismert koncentrációjú [[ezüst-nitrát]] oldattal titrálják meg. A kloridionok az ezüst(I)-ionokkal oldhatatlan [[ezüst-klorid]]ot képeznek: |
||
: Cl<sup>−</sup> (aq) + Ag<sup>+</sup> (aq) → AgCl (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1 |
: Cl<sup>−</sup> (aq) + Ag<sup>+</sup> (aq) → AgCl (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1,70 {{e|−10}}) |
||
==Volhard-féle eljárás== |
==Volhard-féle eljárás== |
||
A Volhard-féle eljárás |
A Volhard-féle eljárás visszatitrálásos módszer, melyet [[Jacob Volhard]]ról neveztek el. A vizsgálandó anyaghoz fölöslegben ezüst-nitrátot adnak, az ezüst-kloridot kiszűrik, és a maradék ezüst-nitrátot [[ammónium-tiocianát]]tal titrálják meg.<ref name = yoder/> [[Indikátor]]ként ammónium-vas(III)-szulfátot használnak, melyből a végpontban vérvörös vas-tiocianát komplex ([Fe(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub>(SCN)]<sup>2+</sup>) keletkezik: |
||
: Ag<sup>+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq) → AgSCN (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1 |
: Ag<sup>+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq) → AgSCN (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1,16 {{e|−12}}) |
||
: Fe(OH)(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub><sup>2+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq)→ [Fe(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub>(SCN)]<sup>2+</sup> + OH<sup>−</sup> |
: Fe(OH)(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub><sup>2+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq)→ [Fe(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub>(SCN)]<sup>2+</sup> + OH<sup>−</sup> |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
A [[Karl Friedrich Mohr]]ról elnevezett módszer szerint [[kálium-kromát]] indikátort használnak, melyből – miután az összes kloridion elreagált – vörös színű ezüst-kromát keletkezik: |
A [[Karl Friedrich Mohr]]ról elnevezett módszer szerint [[kálium-kromát]] indikátort használnak, melyből – miután az összes kloridion elreagált – vörös színű ezüst-kromát keletkezik: |
||
: 2Ag<sup>+</sup> (aq) + CrO<sub>4</sub><sup> |
: 2Ag<sup>+</sup> (aq) + CrO<sub>4</sub><sup>2−</sup> (aq) → Ag<sub>2</sub>CrO<sub>4</sub> (s) (''K''<sub>sp</sub> = 9 {{e|−12}}) |
||
Az oldatnak közel semlegesnek kell lennie, mert magas pH-n ezüst-hidroxid keletkezik, míg alacsony pH-n H<sub>2</sub>CrO<sub>4</sub> krómsav képződik, ami csökkenti a kromátionok koncentrációját, késleltetve ezzel a csapadékképződést. A karbonát- és foszfátionok ezüsttel csapadékot adnak, ezért nem lehetnek jelen az oldatban, mivel pontatlan mérést eredményeznének. |
Az oldatnak közel semlegesnek kell lennie, mert magas [[pH]]-n ezüst-hidroxid keletkezik, míg alacsony pH-n H<sub>2</sub>CrO<sub>4</sub> krómsav képződik, ami csökkenti a kromátionok koncentrációját, késleltetve ezzel a csapadékképződést. A [[karbonát]]- és foszfátionok ezüsttel csapadékot adnak, ezért nem lehetnek jelen az oldatban, mivel pontatlan mérést eredményeznének. |
||
A Mohr-módszer megvalósítható úgy, hogy a minta teljes klórtartalmát mérje. A mintát ekkor kalcium-, majd [[vas-acetát]]tal hamvasztják. A [[kalcium-acetát]] „megköti” a szabad klórt, kicsapja a karbonátokat, és semlegesíti a kapott oldatot, a vas-acetát eltávolítja a foszfátokat. A kloridokat a maradékból vízzel kioldják, majd megtitrálják.<ref name = yoder>{{cite journal | doi = 10.1021/ie50116a013 | title = Adaptation of the Mohr Volumetric Method to General Determinations of Chlorine | year = 1919 | author = Yoder, Lester | journal = Industrial & Engineering Chemistry | volume = 11 | pages = 755}}</ref> |
A Mohr-módszer megvalósítható úgy, hogy a minta teljes klórtartalmát mérje. A mintát ekkor kalcium-, majd [[vas-acetát]]tal hamvasztják. A [[kalcium-acetát]] „megköti” a szabad klórt, kicsapja a karbonátokat, és semlegesíti a kapott oldatot, a vas-acetát eltávolítja a foszfátokat. A kloridokat a maradékból vízzel kioldják, majd megtitrálják.<ref name = yoder>{{cite journal | doi = 10.1021/ie50116a013 | title = Adaptation of the Mohr Volumetric Method to General Determinations of Chlorine | year = 1919 | author = Yoder, Lester | journal = Industrial & Engineering Chemistry | volume = 11 | pages = 755}}</ref> |
||
==Fajans-féle eljárás== |
==Fajans-féle eljárás== |
||
A [[Kazimierz Fajans]] után elnevezett eljárás jellemzően diklór-fluoreszceint használ indikátorként, a végpontot a zöld színű szuszpenzió rózsaszínűvé változása jelzi. A titrálás végpontja előtt a kloridionok |
A [[Kazimierz Fajans]] után elnevezett eljárás jellemzően diklór-fluoreszceint használ indikátorként, a végpontot a zöld színű szuszpenzió rózsaszínűvé változása jelzi. A titrálás végpontja előtt a kloridionok vannak feleslegben, ezek az AgCl felületére adszorbeálódnak, így a csapadék részecskéi negatív töltésűvé válnak. A végpont után az ezüst(I)-ionok feleslege adszorbeálódik az AgCl felületén, így a részecskék pozitív töltésűek lesznek. Az anionos festékek – mint például a diklór-fluoreszcein – a részecskékhez kötődnek, és az adszorpció során megváltozik a színük, jelezve ezzel a végpontot. [[Eozin]] (tetrabróm-fluoreszcein) használható [[bromid]], [[jodid]] és [[tiocianát]] anionok titrálásánál, élesebb vele a végpontjelzés, mint a diklór-fluoreszcein esetén. Klorid anion titrálásakor nem használható, mivel a kloridnál erősebben kötődik az AgCl-hez.<ref>{{cite book |author=Harris, Daniel Charles |title=Quantitative chemical analysis |publisher=W.H. Freeman |location=San Francisco |year=2003 |pages=142–143 |isbn=0-7167-4464-3 | edition = 6th |accessdate=}}</ref> |
||
<!-- |
<!-- |
||
==Lásd még== |
==Lásd még== |
||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
==Fordítás== |
==Fordítás== |
||
{{Fordítás|en|Argentometry|oldid= |
{{Fordítás|en|Argentometry|oldid=378162468|n=a|4=angol}} |
||
===Hivatkozások=== |
===Hivatkozások=== |
||
A lap 2010. augusztus 23., 20:52-kori változata
Az argentometria analitikai kémiai vizsgálati módszer, ezüst(I)-ionokkal végzett titrálás. Jellemzően kloridion mennyiségének meghatározására használják. A mintaoldatot ismert koncentrációjú ezüst-nitrát oldattal titrálják meg. A kloridionok az ezüst(I)-ionokkal oldhatatlan ezüst-kloridot képeznek:
- Cl− (aq) + Ag+ (aq) → AgCl (s) (Ksp = 1,70 ·10−10)
Volhard-féle eljárás
A Volhard-féle eljárás visszatitrálásos módszer, melyet Jacob Volhardról neveztek el. A vizsgálandó anyaghoz fölöslegben ezüst-nitrátot adnak, az ezüst-kloridot kiszűrik, és a maradék ezüst-nitrátot ammónium-tiocianáttal titrálják meg.[1] Indikátorként ammónium-vas(III)-szulfátot használnak, melyből a végpontban vérvörös vas-tiocianát komplex ([Fe(OH2)5(SCN)]2+) keletkezik:
- Ag+ (aq) + SCN− (aq) → AgSCN (s) (Ksp = 1,16 ·10−12)
- Fe(OH)(OH2)52+ (aq) + SCN− (aq)→ [Fe(OH2)5(SCN)]2+ + OH−
Mohr-féle eljárás
A Karl Friedrich Mohrról elnevezett módszer szerint kálium-kromát indikátort használnak, melyből – miután az összes kloridion elreagált – vörös színű ezüst-kromát keletkezik:
- 2Ag+ (aq) + CrO42− (aq) → Ag2CrO4 (s) (Ksp = 9 ·10−12)
Az oldatnak közel semlegesnek kell lennie, mert magas pH-n ezüst-hidroxid keletkezik, míg alacsony pH-n H2CrO4 krómsav képződik, ami csökkenti a kromátionok koncentrációját, késleltetve ezzel a csapadékképződést. A karbonát- és foszfátionok ezüsttel csapadékot adnak, ezért nem lehetnek jelen az oldatban, mivel pontatlan mérést eredményeznének.
A Mohr-módszer megvalósítható úgy, hogy a minta teljes klórtartalmát mérje. A mintát ekkor kalcium-, majd vas-acetáttal hamvasztják. A kalcium-acetát „megköti” a szabad klórt, kicsapja a karbonátokat, és semlegesíti a kapott oldatot, a vas-acetát eltávolítja a foszfátokat. A kloridokat a maradékból vízzel kioldják, majd megtitrálják.[1]
Fajans-féle eljárás
A Kazimierz Fajans után elnevezett eljárás jellemzően diklór-fluoreszceint használ indikátorként, a végpontot a zöld színű szuszpenzió rózsaszínűvé változása jelzi. A titrálás végpontja előtt a kloridionok vannak feleslegben, ezek az AgCl felületére adszorbeálódnak, így a csapadék részecskéi negatív töltésűvé válnak. A végpont után az ezüst(I)-ionok feleslege adszorbeálódik az AgCl felületén, így a részecskék pozitív töltésűek lesznek. Az anionos festékek – mint például a diklór-fluoreszcein – a részecskékhez kötődnek, és az adszorpció során megváltozik a színük, jelezve ezzel a végpontot. Eozin (tetrabróm-fluoreszcein) használható bromid, jodid és tiocianát anionok titrálásánál, élesebb vele a végpontjelzés, mint a diklór-fluoreszcein esetén. Klorid anion titrálásakor nem használható, mivel a kloridnál erősebben kötődik az AgCl-hez.[2]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Argentometry című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
- ↑ a b Yoder, Lester (1919). „Adaptation of the Mohr Volumetric Method to General Determinations of Chlorine”. Industrial & Engineering Chemistry 11, 755. o. DOI:10.1021/ie50116a013.
- ↑ Harris, Daniel Charles. Quantitative chemical analysis, 6th, San Francisco: W.H. Freeman, 142–143. o. (2003). ISBN 0-7167-4464-3