„Sárgarépa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
A '''sárgarépa''' ''(Daucus carota'' subsp. ''sativus)'' nagyon fontos [[zöldségfélék|zöldség]]növény, jelentős [[vitamin]]forrás, régóta ismerjük és termesztjük. Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai, konzervipari készítmények, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termesztett fajták 8 mg [[karotin]]t (az [[vitamin|A-vitamin]] elővitaminja), de szénhidrátot, [[vitamin#B-komplex|B-vitamin]]t és kevesebb [[vitamin|C-vitamin]]t is tartalmaznak. |
A '''sárgarépa''' ''(Daucus carota'' subsp. ''sativus)'' nagyon fontos [[zöldségfélék|zöldség]]növény, jelentős [[vitamin]]forrás, régóta ismerjük és termesztjük. Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai, konzervipari készítmények, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termesztett fajták 8 mg [[karotin]]t (az [[vitamin|A-vitamin]] elővitaminja), de szénhidrátot, [[vitamin#B-komplex|B-vitamin]]t és kevesebb [[vitamin|C-vitamin]]t is tartalmaznak. |
||
A növény Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra, és a spanyolok jóvoltából jutott el az isz. I. század táján Európa asztalaira. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. |
A növény Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra, és a spanyolok{{forr}} jóvoltából jutott el az isz. I. század táján Európa asztalaira. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. |
||
A XVII. századig az európai fogyasztók a fehér, a sárga és a lila színű sárgarépát ismerték. A ma természetesnek számító narancssárga változatát holland kertészek nemesítették a királyi család tiszteletére. |
A XVII. századig az európai fogyasztók a fehér, a sárga és a lila színű sárgarépát ismerték. A ma természetesnek számító narancssárga változatát holland kertészek nemesítették a királyi család tiszteletére. |
||
A lap 2010. augusztus 23., 16:58-kori változata
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Daucus carota subsp. sativus (Hoffm.) Arc. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgarépa témájú kategóriát. |
| Energia 41 kcal 173 kJ | |
| Szénhidrátok | 9 g |
|---|---|
| - Cukrok 5 g | |
| - Étkezési rostok 3 g | |
| Zsír | 0.2 g |
| Fehérje | 1 g |
| A-vitamin ekviv. 835 μg | 104% |
| β-karotin 8285 μg | 77% |
| Tiamin (B1-vitamin) 0.04 mg | 3% |
| Riboflavin (B2-vitamin) 0.05 mg | 4% |
| Niacin (B3-vitamin) 1.2 mg | 8% |
| B6-vitamin 0.1 mg | 8% |
| C-vitamin 7 mg | 8% |
| Kalcium 33 mg | 3% |
| Vas 0.66 mg | 5% |
| Magnézium 18 mg | 5% |
| Foszfor 35 mg | 5% |
| Kálium 240 mg | 5% |
| Nátrium 2.4 mg | 0% |
| A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. | |
A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) nagyon fontos zöldségnövény, jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük. Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai, konzervipari készítmények, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termesztett fajták 8 mg karotint (az A-vitamin elővitaminja), de szénhidrátot, B-vitamint és kevesebb C-vitamint is tartalmaznak.
A növény Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra, és a spanyolok[forrás?] jóvoltából jutott el az isz. I. század táján Európa asztalaira. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. A XVII. századig az európai fogyasztók a fehér, a sárga és a lila színű sárgarépát ismerték. A ma természetesnek számító narancssárga változatát holland kertészek nemesítették a királyi család tiszteletére.
Erdély egyes vidékein murok a neve.
Felhasználása
Nyersen fogyasztva főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. A rövid tenyészidejű fajták friss fogyasztásra alkalmasak, míg a hosszú tenyészidejű fajták vermelve, homokba rakva jól tárolhatók. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek, hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, de nagyon sok ételkülönlegesség ízesítője vagy díszítője is lehet, egyben a nyulak kedvenc eledele.
Külső hivatkozások
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |