A szervezők a 4. szakasz-t megpróbálták könnyűre venni. "Mindössze" 153 km várt a versenyzőkre egy abszolót sík szakaszon. A síkságot mindössze egy negyedik kataegóriás "hegy" törte meg. A rajt után egy öt fős szökevénycsoport lépett meg: [[Dimitri Champion]] az [[AG2R La Mondiale (kerékpárcsapat)|Ag2r-La Mondiale]]-ból, [[Iban Mayoz]] a [[Footon–Servetto–Fuji]]-ból, [[Nicolas Vogondy]] a [[Bbox Bouygues Telecom]]-ból, [[Francis De Greef]] az [[Omega Pharma–Lotto]]-tól és az [[Euskaltel–Euskadi|Euskaltel-es]] [[Iñaki Isasi]]. A szökevények végig három percen belül voltak a mezőnyhöz képest. Végül a 6 km-es kapunál már csak De Greef maradt elöl. Ám a mezőny elején összeálltak a sprintfelvezető-vonatok, így neki se volt túl sok esélye. Az 1 km-es kapunál már a vontaok voltak csak elöl. Végül a mezőnyhajrát egy okos megindulással [[Alessandro Petacchi]] nyerte.<ref name="4. szakasz">{{cite web|url=http://bringahirado.hu/cikk-bringa-a_veteran_olasz_masodik_sikere_a_touron_-37311|title=A veterán olasz második sikere a Touron! |language=magyar|accessdate=2010-07-15}}</ref>
A szervezők a 4. szakasz-t megpróbálták könnyűre venni. "Mindössze" 153 km várt a versenyzőkre egy abszolót sík szakaszon. A síkságot mindössze egy negyedik kataegóriás "hegy" törte meg. A rajt után egy öt fős szökevénycsoport lépett meg: [[Dimitri Champion]] az [[AG2R La Mondiale (kerékpárcsapat)|Ag2r-La Mondiale]]-ból, [[Iban Mayoz]] a [[Footon–Servetto|Footon–Servetto–Fuji]]-ból, [[Nicolas Vogondy]] a [[Bbox Bouygues Telecom]]-ból, [[Francis De Greef]] az [[Omega Pharma–Lotto]]-tól és az [[Euskaltel–Euskadi|Euskaltel-es]] [[Iñaki Isasi]]. A szökevények végig három percen belül voltak a mezőnyhöz képest. Végül a 6 km-es kapunál már csak De Greef maradt elöl. Ám a mezőny elején összeálltak a sprintfelvezető-vonatok, így neki se volt túl sok esélye. Az 1 km-es kapunál már a vonatok voltak csak elöl. Végül a mezőnyhajrát egy okos megindulással [[Alessandro Petacchi]] nyerte.<ref name="4. szakasz">{{cite web|url=http://bringahirado.hu/cikk-bringa-a_veteran_olasz_masodik_sikere_a_touron_-37311|title=A veterán olasz második sikere a Touron! |language=magyar|accessdate=2010-07-15}}</ref>
A prológ szakasza szinte teljesen sík volt, két nagyon kicsi emelkedővel megspékelve (az egyik az Erasmus-híd volt). Az időfutamot egy kisebb zápor zavarta meg, ezért akik középtájt indultak lassabbak voltak. Sokáig Tony Martin, a Team HTC–Columbia fiatal kerekese állt az élen, amíg az utolsó előtti versenyző – az időfutam-világbajnok – Fabian Cancellara be nem ért a célba. Ez volt Cancellara negyedik időfutam-győzelme a Touron. Tony Martin sem lehetett csalódott. Erőfeszítésének hála övé lett a fehér trikó.[1]
A 2. szakaszon hat kategorizált hegy várt a mezőnyre: három negyedik és három harmadik kategóriás. 10 km-el a rajt után 8 versenyző szakad el a mezőnytől: Sylvain Chavanel és Jérôme Pineau a Quick Stepből, Matthew Lloyd és Jürgen Roelandts az Omega Pharma–Lottóból, a BMC-sMarcus Burghardt, Sébastien Turgot a Bbox Bouygues Telecomból, Rein Taaramae a Cofidisből és a LamprésFrancesco Gavazzi. A hegyi hajrákat Jérôme Pineau zsebelte be, így a nap végén magára ölthette a pöttyös trikót. A Stockeu alján Sylvain Chavanel egyedül maradt, amikoris lerázta magáról Jürgen Roelandtsot, akit utána utolért a mezőny. Marcus Burghardt utolérése után a ColumbiásMaxime Monfort lódult el a csoporttól. A hegyi hajrá után, a Stockeu lejtőin azonban bukás történt. Francesco Gavazzi, akit időközben utolért a mezőny, csúszott el egy olajfolton, és a mezőny egy részét magával sodorta. Belekeveredett köztük Andy Schleck, az egyik esélyes, és a pontversenyt vezető Alessandro Petacchi is. A bukás után a mezőny össze akart rázódni, nem törődtek a szökevény Chavanellel. Nem sokkal a befutó előtt a mezőny befogta Monfort-t, így Chavanel teljesen egyedül volt elöl. A sárga trikós Fabian Cancellara a mezőny élére állt, és meggyőzte versenyzőtársait, hogy ne sprinteljenek a második helyért, ezzel is tiltakozva az ellen, hogy versenyszervezők a látvány kedvéért játszanak a bringások testi épségével. Később a zsűri eltörölte a mezőnyben a sprintért járó pontokat, csak Chavenel kapta meg őket. Ezzel a felemás győzelemmel élete második Tour-szakaszgyőzelmét aratta. A nap végén átvette a sárga és a zöld trikókat is.[3]
A főmezőnytől, Cancellara vezetésével, 9 versenyző szakadt el köztük volt Andy Schleck, Cadel Evans és Thor Hushovd is. Őket Lance Armstrong csoportja követte egy második üldözőcsoportba, míg a "főmezőnyben" volt Alberto Contador, Sylvain Chavanel és Bradley Wiggins. 6,7 km-el a vége Cancelláráék befogták Hesjedal-t és innentől kezdve, már szinte biztos volt, hogy ha hajrá lesz Hushovd fog nyerni. Végülis tényleg hajrá volt és tényleg Thor Hushovd nyerte a szakaszt, ezzel ővé lett a zöld trikó. Cancellara visszavette Chavanel-től a sárga trikót. Eközben hátrébb Armstrong-nak defektje volt, így lemaradt a "főmezőnybe", míg Contador - Vinokurov-val - felzárkózott az első csoporthoz. Hushovd-ék után egy kb. egy perc hátránnyal érkeztek Contador-ék és két perccel később Armstrong-ék.[4]
A szervezők a 4. szakasz-t megpróbálták könnyűre venni. "Mindössze" 153 km várt a versenyzőkre egy abszolót sík szakaszon. A síkságot mindössze egy negyedik kataegóriás "hegy" törte meg. A rajt után egy öt fős szökevénycsoport lépett meg: Dimitri Champion az Ag2r-La Mondiale-ból, Iban Mayoz a Footon–Servetto–Fuji-ból, Nicolas Vogondy a Bbox Bouygues Telecom-ból, Francis De Greef az Omega Pharma–Lotto-tól és az Euskaltel-esIñaki Isasi. A szökevények végig három percen belül voltak a mezőnyhöz képest. Végül a 6 km-es kapunál már csak De Greef maradt elöl. Ám a mezőny elején összeálltak a sprintfelvezető-vonatok, így neki se volt túl sok esélye. Az 1 km-es kapunál már a vonatok voltak csak elöl. Végül a mezőnyhajrát egy okos megindulással Alessandro Petacchi nyerte.[5]
Rotterdam > 
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Brüsszel — 224 km, sík szakasz 
Arenberg Porte du Hainaut — 213 km, sík szakasz 
