„Teológia” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Taqi (vitalap | szerkesztései) |
Taqi (vitalap | szerkesztései) a teológia másik használatos neve a vallásfilozófia. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''teológia''' a vallásos gondolkodás egy területe, amely a [[vallás]]i tanítások és [[hittételek]] kidolgozásával és rendezésével foglalkozik. Egyesek a [[filozófia]] egy ágának tekintik. |
A '''teológia''' a vallásos gondolkodás egy területe, amely a [[vallás]]i tanítások és [[hittételek]] kidolgozásával és rendezésével foglalkozik. Egyesek a [[filozófia]] egy ágának tekintik, ezért a teológia másik használatos neve a [[vallásfilozófia]]. |
||
A lap 2006. augusztus 11., 21:52-kori változata
A teológia a vallásos gondolkodás egy területe, amely a vallási tanítások és hittételek kidolgozásával és rendezésével foglalkozik. Egyesek a filozófia egy ágának tekintik, ezért a teológia másik használatos neve a vallásfilozófia.
Történetete
Ágazatai különböző vallások szerint
Besorolása
A teológia bizonyos alapállításokból származtatott rendszert vizsgál, amely rendszer felépítésében a logikai levezetésnek (ld. dedukció) fontos szerepe van. Tehát a rendszer hasonlít a tudomány hipotetikus-deduktív rendszeréhez. A tapasztalati tudományoktól azonban annyiban különbözik, hogy azok az empirikus ellenőrzést alapvetőnek tartják, és az alaphipotéziseket ezáltal sokszor elvetik, így a tudomány egy folyamatos változáson, a legtöbbek szerint fejlődésen megy keresztül, ami az elméletek változását is jelenti. Ugyanez jóval kevésbé jellemző a teológiára, ahol az alap hittételek megváltozására kevés példát látunk, és az empírikus ellenőrzés is jóval kevésbé jellemző.
A teológia tehát nem fogadható el absztrak tudománynak, vagy természettudománynak. A teológia ugyanis hittételeit igaznak tarja a valóságban, miközben a tudománytól eltérően ennek empírikus igazoltsága tisztázatlan.
Az Encyclopaedia Britannica, teológia szócikkének írója szerint (aki teológus)Sablon:Hivszükséges a teológia a vallásos gondolkodás egy területe, amely nem elfogulatlanul és tisztán empirikusan vizsgálódik, hanem normatív autoritásként elfogadja az isteni kinyilatkoztatást.