„II. Jazdagird szászánida király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a II. Jazdagird lapot átneveztem II. Jazdagird szászánida király névre |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
{{Infobox Uralkodó |
{{Infobox Uralkodó |
||
| name =II. Jazdagird |
| name =II. Jazdagird |
||
29. sor: | 28. sor: | ||
|}} |
|}} |
||
'''II. Jazdagirt''' ( |
'''II. Jazdagirt''' (†[[457]]) [[V. Bahrám]] fia, a [[Szászánida Birodalom]] királya 438-457 között. |
||
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a [[kereszténység]]et. Uralkodása elején [[II. Jazdagirt]] létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges [[hinduk]] is harcoltak. Megtámadta a [[Keletrómai Birodalom|Keletrómai Birodalmat]], mely erődítményeket épített perzsa területen, [[Carrae]]hoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, [[II. Teodosius]], békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt [[kidarita]] támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a [[zoroaszter]] vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben [[Vartanantz]]nál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt. |
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a [[kereszténység]]et. Uralkodása elején [[II. Jazdagirt]] létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges [[hinduk]] is harcoltak. Megtámadta a [[Keletrómai Birodalom|Keletrómai Birodalmat]], mely erődítményeket épített perzsa területen, [[Carrae]]hoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, [[II. Teodosius]], békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt [[kidarita]] támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a [[zoroaszter]] vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben [[Vartanantz]]nál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt. |
A lap 2010. február 10., 19:41-kori változata
II. Jazdagird{{Uralkodó infobox}} (?) | ||
---|---|---|
Szászánida király | ||
Uralkodása | 438 – 457 | |
Elhunyt | 457 | |
Elődje | V. Bahrám | |
Utódja | III. Hormuz | |
Édesapja | V. Bahrám király |
II. Jazdagirt (†457) V. Bahrám fia, a Szászánida Birodalom királya 438-457 között.
Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a kereszténységet. Uralkodása elején II. Jazdagirt létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges hinduk is harcoltak. Megtámadta a Keletrómai Birodalmat, mely erődítményeket épített perzsa területen, Carraehoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, II. Teodosius, békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt kidarita támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a zoroaszter vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben Vartanantznál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt.
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |