„Ingeborg Bachmann” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: pt:Ingeborg Bachmann |
a Bot: következő hozzáadása: hr:Ingeborg Bachmann |
||
52. sor: | 52. sor: | ||
[[gl:Ingeborg Bachmann]] |
[[gl:Ingeborg Bachmann]] |
||
[[he:אינגבורג בכמן]] |
[[he:אינגבורג בכמן]] |
||
[[hr:Ingeborg Bachmann]] |
|||
[[it:Ingeborg Bachmann]] |
[[it:Ingeborg Bachmann]] |
||
[[ja:インゲボルク・バッハマン]] |
[[ja:インゲボルク・バッハマン]] |
A lap 2010. január 6., 14:59-kori változata
Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Ausztria, Karintia, Klagenfurt, 1926. június 25. – Olaszország, Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.
Élete
Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).
1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.
Művészete
Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.
Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglakoztatja.
Frankfurti felovasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások az szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.
1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.
1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991 – ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.
Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglakozott.
Kitüntetései
- 1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen.
- 1964-ben Georg Büchner-díjjal tüntették ki.
- 1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült.
- 1972-ben A. Wildgans-díjat kapott.
További művei
- Ein Ort für Zufälle, 1965
- Simultan, 1972 (elbeszélések)
- Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)
Utóélete, hatása
- Utolsó kiadatlan alkotásait H.Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
- Karintiában évente megrendezik az Ingeborg Bachmann Szépirodalmi Versenyt.
Forrás
- http://www.aeiou.at Österreich Lexikon