„Close to the Edge (dal)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Bb11 (vitalap | szerkesztései) |
a →Külső hivatkozások: URL 404 ki |
||
88. sor: | 88. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
*[http://yesworld.com/lyrics/CloseToTheEdge.html#1 Dalszöveg] |
|||
*[http://youtube.com/watch?v=KNJJPEN-bp0 YesYears koncertfelvétel 1. rész] |
*[http://youtube.com/watch?v=KNJJPEN-bp0 YesYears koncertfelvétel 1. rész] |
||
*[http://youtube.com/watch?v=49IH0kl-Nxo YesYears koncertfelvétel 2. rész] |
*[http://youtube.com/watch?v=49IH0kl-Nxo YesYears koncertfelvétel 2. rész] |
A lap 2009. december 19., 13:50-kori változata
Close to the Edge | |
Szerző | Jon Anderson |
Stílus | Progresszív rock |
A Close to the Edge a Yes azonos című albumának nyitószáma, a progresszív rockzene egyik alapműve. A négy tételes dal 18 perc hosszú, az eredeti bakelitlemezes kiadáson az egész első oldalt magába foglalja.
A tételek
I. The Solid Time of Change
A mű a némaságból fokozatosan felerősödő madárcsicsergéssel és Wakeman szintetizátorhangjaival indul. A sampler-technika, amit használt, forradalmian újnak számított, csak a 80-as években vált általánossá. Ebbe robban be Howe gitárszólója, ami után Steve egy olyan dallamra érkezik, amit a The Beatles Yellow Submarine című dalához hasonlítanak. Majd Anderson is belép, és elénekli az első versszakot. A refrénnél mindannyian csatlakoznak.
II. Total Mass Retain
A szám ugyanazzal a dallammal és ugyanazzal a stílussal folytatódik. A kórusrész gyorsabb tempóra vált, majd a tétel végén ismét lelassul. Az utolsó szavak („I get up, I get down”) bevezetik a harmadik részt.
A Total Mass Retaint kiegészítve a dal elején hallható madárcsiripeléssel az elején és az I Get Up I Get Down részleteivel a végén remixálták, és az album megjelenése előtt kislemezen kiadták. A Close to the Edge újrakevert változatán bónuszszámként kapott helyet a 3:21 hosszúságú változat.
III. I Get Up I Get Down
A tempó lényegesen lelassul, a hangerő csökken. A tétel, ami egy barokk-jellegű rövid részlettel kezd, két vokális része van: Jon Anderson szöveges éneke, emellett Chris Squire és Steve Howe lassabb, szöveg nélküli háttérvokálja. A dal 12. percében egy templomi orgona kezdi el a tétel főtémáját játszani, ami az eredeti moll hangsorból fokozatosan dúrrá alakul.
IV. Seasons of Man
Visszatér az első és második tétel stílusa, elhangzik az utolsó verze. A dal tetőpontjára érkezik. Ugyanúgy fejeződik be, ahogyan elkezdődött: a madárcsicsergéssel és a szintetizátor-hangokkal.
Kislemezek
Év | Kislemez | Régió | Formátum |
---|---|---|---|
1972 | America / Total Mass Retain | US, HO, GE, BR | 7 vinyl |
1974 | America / Total Mass Retain | US | 7 vinyl |
1993 | Owner of a Lonely Heart / Close to the Edge | GE | CD |
Egyéb kiadványokon
- Yessongs
- Keys To Ascension 2
- Yesstory
- Symphonic Music of Yes
- Yes, Friends And Relatives
- Yesyears
- In A Word: Yes (1969 - )
- Yes: Live – 1975 at Q.P.R.
- Yesyears - A Retrospective
- Keys To Ascension (video)
- Symphonic Live
- An Evening of Yes Music Plus (ABWH)
- Two Sides of Yes (Rick Wakeman)
- The Yes Piano Variations (Rick Wakeman)
Közreműködő zenészek
- Jon Anderson - ének
- Chris Squire - basszusgitár, ének
- Steve Howe - gitár, ének
- Rick Wakeman - szintetizátor
- Bill Bruford - dob, ritmushangszerek